Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám

4 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. MÁRC. 11. Adóbevallásuk kötelezd A segély is jövedelem! (Folytatás az I. oldalról) A közelgő március 20-i ha­táridő ellenére meglehetősen kevés ilyen adóbevallás érkezett eddig az APEH-hez, az ellen­őrzés pedig nagyon könnyen kiszűri majd a mulasztókat. Ehhez elég „összccrcsztcni" a Munkaügyi Központ harminc­ezer személyi számát az adó­bevallást adókéval, s a számí­tógép akár március 22-én lis­tázza az elmaradókat. Az pedig sajnos nem lágyítja meg a hiva­talt, hogy nagyon sokan — köz­tük a tudósító is - nem tudtak erről a kötelezettségről, a tör­vény szerint ugyanis Magyar­országon önadózás van. A hely­zetet tovább súlyosbítja az, hogy az érintett réteg feltehe­tően nincs igazán otthon az adóbevallások kitöltésében, s nagy számuk miatt sem az APEH, sem a Munkaügyi Köz­pont nem tud rajtuk érdemben segíteni. Nagyon fontos, hogy aki egyetlen forintot is kapott valamilyen ellátásként, az már nem háríthatja jelenlegi vagy régi munkáltatójára az adóbe­vallást. Neki magának kell utána jámia. Ebbe beletartozik az is, hogy - ha véletlenül eddig mégsem kapott - jövedelem­igazolást kell kérnie a Munka­ügyi Központtól, bevallási cso­magot kell kérnie az APEH-től és azt kitöltve március 20-ig le kell adnia. (A sok kell termé­szetesen az önadózásnak kö­szönhető.) Az érintett több mint harmincezer embernek egy jelentős hányada természetesen nem fog adót fizetni, hiszen jövedelme nem haladja meg az adómentes - 55 ezer forintos ­határt, ez azonban semmit sem változtat a bevallási kötelezett­ségen, melynek elmulasztását a korábbiaknál szigorúbban szankcionálják. A Munkaügyi Központ jöve­delemigazolásának első sorában szereplő összeg egyébként bruttóban értendő, s ezt a be­vallás 17.10, tehát az „egyéb egyéb" jövedelmek rubrikájába kell beírni. Az igazolás máso­dik sorában az igénybe vehető alkalmazotti kedvezmény hó­napjainak számát tüntették fel, de csak az egész hónapokét. Eltól - az inkább csak iránymu­tatónak tekinthető számtól ­függetlenül mindenki jogosult a 12-szcr 250 forintos adókedvez­ményre, aki egész évben segé­lyen és járadékon volt, illetve azok is akiknek munkavi­szonyuk és segélyezésük között nem volt megszakítás. A levont adóelőleghez pedig csak annyit, hogy az a kifizetők által levont adóelőlegként kezelendő. Természetesen az igazi prak­tikus tanáccsal, vagyis azzal, hogy az érintettek kihez fordul­hatnak segítségért bevallásuk kitöltésénél, adósak maradtunk. KOVÁCS ANDRÁS Zsákban a pénz? A Budaprint Secotex Rt. - a korábbi Textilművek - bezárt dorozsmai üzemegységét az Állami Vagyonügynökségtől a szegedi Auto-mobil Gmk egyik kft.-je vásárolta meg. Az autóápolási, háztartási és koz­metikai cikkeket gyártó cég vezetőjétől, Simkó Ferenctől megtudtuk, hogy zsákgyárat akarnak itt kialakítani. Az ed­digi profilból kissé kilóg a ter­mék, mégis logikus az indíték: számításaik szerint privatizá­ciós hitel igénybevételével két éven belül megtérül az összes­ségében százmillió forintos befektetés. A zsákgyártás eddig is nyere­séges volt, de az alaptevékeny­ségük mellett ezzel foglalkozó cégek tönkrementek, s e kere­sett áru rögvest hiánycikké vált volna, ha nem lép a porondra valaki más. Ezt a 15 millió da­rabos megrendelés is bizonyít­ja. Ha áprilisban indulhatnak a körszövött zsákok gyártásával, akkor az idén 6-7 milliót tud­nak elkészíteni. Az új gépeket Ausztriában vásárolták, s még e hónapban beszerelik őket Do­rozsmán. A műszálas zsákok legnagyobb felhasználója a ga­bonaipar. A „zsákosok" most szurkolhatnak, hogy jó termés legyen gabonából. A munkahelyteremtési támo­gatást is szeretnék igénybe ven­ni, beadták rá a pályázatukat. Először húsz embert tudnak foglalkoztatni, később ennek háromszorosát. T. Sz. I. United Way Délmagyarország Máris tízmillió Az alapítvány az adott évben ösz­szegyűjtött pénzt még abban az év­ben fel is hasz­nálja. A Szociális Szakbizottság a Mentái Család­segítő Szolgálaton keresztül támo­gatja a térítésmen­tes étkeztetést, a szociális gondo­zást. Hosszú távú céljuk a sérült em­berek rehabilitációs centruma létrehozásának támogatása. Az Egészségügyi Szakbizottság támogatja a létrejött gyógyító­megelőző egészségügyi cent­rum működését. A központ té­rítéses ellátásából befolyó ösz­szeg egy részét az alapítvány a lakossági alapszűrővizsgálati programokra fordítja. Támogat­ják a Mentái házi betegápoló szolgálatál, a mcddőségkczclési programot, az anvatcj-cllálás Mottójuk: Egy idegentől sem lehet idegen segíteni egy idegenen. Mérlegük: 4,5 millió forint értékű természetbeni, 4 millió forint pénzbeli támogatás 1991-ben. A United Way országos karitatív szervezet 1990 őszén alakult amerikai mintára. Azóta az ország több pontján is létrehoztak hasonló alapítványokat, a régióban United Way Délmagyarország néven. Azt vallják ugyanis hogy az egy adott közösség képviselői tudják igazán, kinek van leginkább lehetősége adni, és ki szorul legjobban segítségre. Most, a tavalyi év mérlegének elkészültével nyílt napot rendeztek a támogatók tájékoztatása céljából. javítását és az egészségmeg­őrzés jobb szakmai feltételeinek megteremtését. Az Oktatási Szakbizottság támogatja a munkanélküliek és a fiatalok személyiségfejlesztő program­jainak kidolgozását. Együtt­működnek az iskolákkal a pá­lyakezdő fiatalok munkavál­lalási, vállalkozói ismereteinek - pedig energiacsekkeket adnak a bővítésében. háfrányos helyzetűeknek. A PHARE-program kere­lében nyert 7 millió forint ^ ü­támogatással a United Way Dél­magyarország meg­szervezte a he­lyi Jóléti Szol­gálatot, melynek feladata a mun­kahelyteremtés. A Tápéi Háziipari Szövetkezet pél­dául 120 bedol­gozói munkahe­lyet hoz létre. 1992 első hó­napjaiban 10 mil­lió forint felajánlás érkezett az alapítványhoz. Ebből többek között szociális bolthálózatot hoznak létre, amelyben mini­mális árréssel, egy-egy hátrá­nyos körzetben olcsón tudják adni a legalapvetőbb közszük­ségleti cikkeket. A Szegedi Táv­fűtési Vállalat felajánlásából Az állami gazdaságok privatizációja Az állami gazdaságok privatizációja keretében jelenleg a tartósan többségi és a kisebbségi ál­lami tulajdonban maradó gazdaságoknál folyik a vagyontárgyak és a földterületek felmérése. Ez 121 állami gazdaságból 28-at érint közvetlenül. A kormány határozata értelmében 14 állami gazdaságban a későbbiekben is megmarad a többségi állami tulajdon. A fennmaradó gazda­ságok pedig teljeskörűen privatizálhatok lesznek. A teljes körű magánkézbe adást azonban jól meg kell fontolni, mivel a földnek jelenleg még nem alakult ki a valódi forgalmi értéke. így az állami gazdaságok privatizációja akár 3-5 évig is elhúzódó folyamat lehet. Hátráltatja a privatizá­ciót továbbá a kárpótlási törvény is. Viszonylag lassú a kárpótlási jegyek kiadása. Jelenleg még az sem tudható pontosan, hogy melyik gazdaság­ban milyen nagyságú földterületre lesz igény. Már szinte valamennyi állami gazdaságban megtörtént a privatizáció első lépése, azaz a gaz­daságokat az Állami Vagyonügynökség állam­igazgatási felügyelet alá vonta. Fél éven belül ­az erre vonatkozó törvény értelmében - meg kell történnie az átalakulási folyamatnak, azaz a gazdaságoknak vállalkozási formában kell to­vább működniük. Több állami gazdaságban nő az érdeklődés a dolgozók körében a gazdaság teljes vagyonának megvásárlása iránt. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Casinó Korona? Még az idén Szegeden? Forintos kaszinó A forintos ka­szinó tervezett he­lye a Szeged étte­rem. A nagy múltú vendéglátóipari egység nemrég - a csökkenő forga­lom miatt - már megpróbálkozott egyik termének hasznosításával, •••••••• de a felállított já­tékautomaták nem húzták ki a bajból a céget. Sőt, napjainkban komoly problémákkal küzd Szeged e valaha szebb napokat látott étterme. Üzleti szempont­ból tehát logikusnak tűnik, hogy jövedelmező vállalkozás­nak adjon otthont (a vendég­látás meg... - de hát ki tudná fizetni a mai veszteségeket?). A forintos kaszinó mindössze terv, hisz a szerencsejáték tör­vény megszületése óta nem volt idő az érdemi döntésre. Az Ál­lami Vagyonügynökség (ÁVÜ) koncesszióra írt ki pályázatot, azaz: a nyertes kizárólag jogot kap az országban hasonló in­tézmények működtetésére. Ért­hető, ha a kiírás részletei és a pályázók neve titkos, hisz óriási a tét. Annyit viszont meg­Mint lapunkban már hírt adtunk róla. Szegeden a valutás kaszinóba járó diákság hoppon maradt. Az esténkénti biztos, tízmárkás nyereséget hozó lehetőséget ugyanis megszüntették, s ezzel eltűnt a bejutásra várók hosszú sora. No, de nem kell sokáig búslakodniuk a játékos kedvű fiataloknak, hisz alig egy éven belül ismét megkísérthetik szerencséjüket - forintért. Örömhír lehet ez a terv azoknak is, akik eddig valuta híján nem juthattak a rulettasztalokhoz. tudtunk, hogy az egyik jelölt már szándéknyilatkozatot írt alá a Szeged éttermet jelenleg üzemeltető Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalattal. S aztán sikerült beszélnünk Somogyi Józseffel, a pályázó cég ügy­vezető igazgatójával. - Egy társaság nevében ad­tunk be pályázatot, amelynek négy tagja van: a Szerencse­játék Rt., az Intermanager Kft., a Casinos Austria International AG. és a Casinos Hungary Kft., amelynek ügyvezetőjeként nyi­latkozom. Koncessziós tervünk­ben az szerepel, hogy Buda­pesten és több vidéki városban olyan kaszinókat üzemeltet­nénk, ahol forintért játszhatnak az állampolgárok. Elsősorban a polgári réteget célozzuk meg vállalkozásunk­kal, de természe­tesen mindenkinek szeretnénk játék­lehetőséget bizto­sítani. Tervezzük, hogy Szegeden is nyitnánk kaszinót, a Szeged étterem helyén. Annyit •mmhi^h még elmondha­tok: a pályázók között nemcsak magyar cégek vannak, de mindegyikőjük kül­földi tőkével venne részt a vállal­kozásban. A mi társaságunk az egyetlen, amelyben a magyar államnak többsége van, neveze­tesen tőként hetven százaléka fö­lött rendelkezik. Július 10-e körül várjuk az ÁVÜ döntését a pályá­zatról. A nyertesnek az ered­ményhirdetés napjától számított hat hónapon belül kell kinyitnia a kaszinókat. Ha ez a jog minket illet majd meg, akkor a január közepére eső határidót szeretnénk egy kicsit lerövidíteni. Elképzel­hető, hogy szilveszterkor már fogadjuk a vendégeket Szegeden is a Casino Koronában, ami há­lózatunk neve lesz. VASS ISTVÁN PÉTER Ki viszi át a kultúrát? Nem kunyerálni, üzletelni kell - A lehetőségekhez képest a szponzorálási rendszer az if­júsági ház esetében jól műkö­dik. Igaz, a vállalkozók egy része még nem ébredt rá arra, hogy a kultúra támogatása jó üzlet is lehet. De azt is el kell ismerni, hogy a gazdasági élet hazai szereplői még nincsenek olyan helyzetben, hogy túl sok közcélra fordítható pénzük vol­na. Az adórendszer is csak igen szerény mértékben ösztönzi őket a kultúra támogatására. A vállalkozó - teljesen érthetően - csakis akkor fog pénzt adni valamire, ha üzleti érdeke fű­ződik hozzá, hiszen éppen ez a vállalkozói szemlélet lényege. Vagyis a kulturális intézmény­nek kell meggyőznie őket arról, hogy saját érdekükben szponzo­ráljanak egy-egy rendezvényt. Én soha nem kértem egyol­dalúan semmit. - Mit tud a kultúra felajánla­ni a gazdaságnak a támogatá­sért cserébe? '- Egy ilyen nagy látogatott­ságú intézmény, mint az ifjú­sági ház a reklámlehetőségeivel kiválóan tud üzletelni. Az, hogy egy cég viszonylag olcsón jut reklámfelülethez a házban vagy a műsorfüzetünkben, forgalom­és presztízsnövekedést is jelent Szerdahelyi Zoltán tavaly októberben ült a szegedi Ifjúsági Ház igazgatói székébe. Nyomban a nyakába vette a várost, szponzorokat keresett - és talált. Azt mondja, a mecenatúra lényege, hogy a támogatottnak is mindig adni kell valamit a segítségért cserébe. Kunyerálni, a kultúra szegénységéről siránkozni nem elég, üzletelni kell. számára. Különösen akkor, ha célzott közönséget talál. Vagyis olyan szponzorokat kell keres­ni, akiknek valami közük van az adott rendezvényhez. Az indiai zenét játszó együttes koncertjéhez például egy ter­mészetes alapanyagú élelmisze­reket árusító boltot nyertem meg, most pedig kiállítási lehe­tőséget biztosítok nekik a jóga­kör mellett. Mindig pontos ter­vet készítek, részletes ajánlatot teszek az asztalra, és amit vál­lalok, azt be is tartom. Ha így teszek, nem kunyeráló kultúra leszek, akit meg kell szánni jótékonyságból, hanem gazda­sági tényező, akivel kölcsö­nösen előnyös üzletet lehet kötni. Mindig figyelembe ve­szem, hogy olyan emberekkel tárgyalok, akiknek minden egyes döntésük a saját zsebükre megy. - Kikkel a legkönnyebb „kul­túrüzletet" kötni? - A régi állami vállalatok mozdulnak meg a legnehezeb­ben, mert nincsenek hozzászok­va a „valamit valamiért" elvhez. A bankok, a gazdasági kamarák és a vállalkozók hozzáállása viszont rendkívül jó, ha valami­ben üzletet látnak, azonnal beszállnak. - Említette, hogy a szpon­zorok - nagy reklámértékük miatt - főleg a legnagyobb látogatottságú rendezvényeket támogatják. Ezek viszont köny­nyebben „eltartanák" önmagu­kat is, mint a rétegműsorok, új kezdeményezések, kis klubok. - Ez valóban probléma lehet, de nem az olyan sokprofilú intézményben, mint az ifjúsági ház. Ha egy kulturális központ­ba sokan járnak, figyelik a plakátjait, olvassák a műsor­füzeteit, akkor könnyű szpon­zorokat találni. Ha pedig talá­lunk szponzorokat, jobb prog­ramokat tudunk szervezni, és még több támogatónk lesz. KECZER GABRIELLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom