Délmagyarország, 1992. március (82. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-10 / 59. szám

KEDD, 1992. MÁRC. 10. A HELYZET 5 Gyerekekkel nem lehet kísérletezni - Interjú dr. Dobos Krisztina helyettes államtitkárral ­- A hiányosságokat nem vitatja senki, mégis hevesek az indulatok, sokfelől hallani ellenvéleményt... - Az iskolák pozitív folya­matként élték meg az 1985-ös törvény célkitűzéseit, mely elszakította őket a közvetlen pártirányítástól. Négy-öt év kellett ahhoz, hogy megértsék lehetőségeiket. Most úgy érzik, hogy az önkormányzat az önállóságukat veszélyezteti, nem minden esetben egyeznek ugyanis érdekeik. Félelmek és ellenérzések De meggyőződésem, nem kibékíthe-tetien ellentétek ezek. A másik ellenvéleményre alapot adó ok talán az, hogy ez más­fajta rendszer, és mint ilyen, másfajta módszereket is köve­tel, mint az előző. Az isko­láknak olyan feladataik lesznek, amelyekkel eddig nem talál­koztak: együtt kell működniük az önkormányzattal, a szülők­kel, az oktatásirányítással. Ez utóbbi végső fokon a Parla­mentet jelenti, mert a törvények ott születnek. Nemcsak a közoktatási törvény vonatkozik a pedagógusokra, hanem sok egyéb. Meg kell tanulnunk ­szoknunk, hogy törvények szabályozzák az életünket, nem pedig felülről hozott ilyen­olyan intézkedések. A törvé­nyeket be kell tartani. Ez az együttműködés alapja. Termé­szetes folyamat ez a demok­ráciákban. Harmadik okként talán az következhetne, hogy voltak olyan pontjai a tör­vénytervezetnek, amelyek meg­valósítására nincsenek meg a feltételek. Hogy csak egyet em­lítsek közülük: az első válto­zatban még úgy fogalmaztunk, hogy minden iskola mellett működjön iskolaszék. Nagyon sokan úgy érezték, hogy ez erőltetett dolog. A mostani tervezetünkben ezért már úgy szerepel, hogy ahol a szülők, a pedagógusok vagy az önkor­Az senki előtt sem kétséges, hogy változtatni kell az egész oktatási rendszeren. Az általános iskola nem csak az általános, de meg sem teremti azon ismeretek alapját, amelyekre később építeni lehet - így az ismeretszerzés igényét és szükségletét. A tankötelezettség 16 éves korig tart, ugyanakkor az elmúlt évben 60 ezer tizennégyévesnél idősebb gyerek volt, aki ilyen vagy olyan ok miatt nem jutott be oktatási intézménybe. A készülő oktatási törvényről dr. Dobos Krisztinával, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkárával beszélgetünk. -A törvénnyel meg kell teremtetnünk annak kereteit, hogy minden tanköteles korú gyermek iskolába járhasson, hogy az iskolarendszer sokszínűbb, mozgékonyabb legyen, s minden tanuló alaposabb és hasznosíthatóbb ismereteket szerezzen. Végre, a társadalom ezt az ügyet nem az iskola és nem a pedagógustársadalom belügyének tekinti, s a különböző érdekközösségek aktívan részt vesznek az előkészítésben. A közoktatásnak az óvodától egészen az egyetemig - s hozzáteszem, posztgraduális képzésformákkal még tovább - egységes egésznek kell lennie. A gyerekeknek és a szülőknek ne csak joguk, de lehetőségük legyen a képzés megválasztásához. Arról is gondoskodnunk kell, hogy az oktatási ntézmények ne legyenek atomizáltak, legyen mód az egyikből a másikba való bekapcsolódásra. Az eddigi rendszerrel szemben az volt a jogos kifogás, hogy nagyon korán döntésre kényszesített, és az iskola megválasztása az egész életpályát meghatározta. Szakközépiskolából csak iszonyatos erőfeszítések árán lehetett például bölcsészkarra jutni. mányzat szeretné, csak ott működjön. Az iskolaszék létét a helyi igények és feltételek döntsék el. Többlépcsős forma Ugyancsak ellenérzést oko­zott, hogy a koncepció több he­lyen általánosan fogalmazott, nem kerültek bele megfelelő hangsúllyal egyes szakmák specialistái, például a kollé­giumoké, az óvodáké, de ilyen terület volt a gyógypedagógia is. Jogosak voltak a kifogások, a javaslatokat már beépítettük a módosításokba. Folyamatosan várjuk az észrevételeket, a ja­vaslatokat. Azért, hogy a lehető legjobb tervezetet juttassuk el az Országgyűlés elé, válasz­tottuk a többlépcsős formát, ezért szeretnénk, hogy az érde­keltek minél szélesebb körben kapcsolódjanak be az előkészítő munkába. - A születő törvény keretet biztosít. Legalább ilyen fontos kérdés azonban, hogy mit ta­nítsanak az iskolában. - A nemzeti alaptanterv ki­dolgozása folyamatban van, s azt szeretnénk, hogy legalább ilyen nyilvánosságú társadalmi vita előzze meg az elfogadását. Az alaptanterv határozná meg, hogy milyen legyen a gyerekek felkészültsége, hogy mi az, amit tanulniuk kell. Tartalmaznia kell tehát a tisztességes általá­nos műveltség megalapozását, amelyre majd a különböző szakismereteket is építeni lehet. A lehetőségek és a valóság -A gyerekek most is tanulnak valahol, s tanulnak valamit. Aki most hatéves vagy tíz, esetleg tizennégy, nem várhat addig, amíg kialakul a tökéletes, a jobb oktatási forma, abba az iskolába kell járnia, ami van. - A gyerekekkel nem lehet kísérletezni. Ezért is olyan felelősségteljes a feladatunk. A változás megindult. A gyerekek számára, azt hiszem, az a megnyugtató, hogy nem aka­runk különleges és gyors átalakulást, nem szándékunk egyik napról a másikra meg­változtatni az életüket. A tör­vényelőkészítés időszaka arra való, hogy alaposan átgondol­juk a teendőket. Gyönyörű oktatáspolitikát álmodhatunk A hetvenes évek elején kutatóként makroszintű terve­zéssel foglalkoztam. Csodálatos elvi modelleket csináltunk, csak hát az egész rendszer valójában ezzel ellentétesen működött. Van tapasztalatom. Tudom, hogy nem lehet, nem szabad elszakadni a valóságtól. Sokat járom az országot, és örömmel látom, hogy a pedagógusok egyre inkább érzik, mi az, amit változtatni kell, s számba veszik lehetőségeiket. Az előkészítő munka során a törvényter­vezetet - csakúgy mint a módo­sításokat - vitaanyag formá­jában megküldtük az összes érdekeltnek. Ezenkívül megkér­tük az összes társadalmi szer­vezetet, a szakszervezeteket, az önkormányzatokat, de a szülők és a diákszervezetek képviselőit is, hogy vegyenek részt a munkafolyamatban. Március végén terjesztjük a kormány elé a közösen kialakított törvényja­vaslatot. Ezt követően kerül sor majd a parlamenti vitára. Végső soron a Parlament dönt. Sokunk felelőssége, hogy oktatás­ügyben a lehető legtökéletesebb szülessen, s az is létszükséglet, hogy mihamarább. A törvény bevezetése lépésenként történ­het, ezért hosszú folyamat lesz. Úgy kell megtörténie, hogy a lehető legkevesebb megráz­kódtatás érje az érdekeiteket, az iskolásokat, pozitívumaiból pe­dig mihamarább részesüljenek. JÓZSA ÁGNES Bírák könyve, Szegeden - A könyvnek tartalmi címet ad­tak. Az új Munka Nem szokványos a vállalkozás, amibe három bíró fogott Szegeden: könyvet írnak. Dabis Erzsébet, Arany Törvénykönyvét Jánosné és Cséfán József munkaügyi bírák írói vénája a ismerheti meg az szakmabelieknek nem ismeretlen, hisz publikáltak már mindhárman, más-más jogi témájú könyveket. A Munka Törvénykönyve és magyarázata, iratmintákkal című, még készülődőben lévő könyv, az első közös munkájuk. Mi indítja a napi ítélkezési gyakorlatban részt vevő bírákat könyv írására? Nem túl kockázatos egy még meg sem született törvényt példatárral ellátni? Egyebek mellett ezekről váltottunk szót dr. Cséfán Józseffel. olvasó majd, de mit jelentenek pon­tosan az iratminták? - Azt hiszem előbb tisztázni kell, az új Munka Tör­vénykönyvét még nem tárgyalta a Parlament. Tény ^nn—um az, hogy elkészült, ötszázvalahány módosítási ja­vaslattal vár sorsára a tervezet. Figyelemmel kísértük a törvény előkészítését, ismerjük a be­terjesztésre váró tervezet szö­vegét, a már meglévő módo­sítási javaslatokat. Lesznek a törvénynek olyan megálla­pításai, amelyek egészen bizo­nyosan kikerülhetetlenek - ezt a bírói gyakorlatunkra alapoz­va állítjuk. Vagyis a várhatóan stabil részekre alapozunk. Könyvünk törvénymagyarázó részében ismertetjük a ren­delkezések lényegét. Az irat­minták, a másik részben, a való­ságban megtörtént peres ese­tekről szólnak. Okulásul, tanul­ságul szolgálnak. - Hogyan időzítettek a könyvvel? - Közvetlenül a törvények kihirdetését követően hozzáfér­hető lesz. Természetesen ha­gyunk időt magunknak az át­dolgozásra. Tudomásunk sze­rint még márciusban megtár­gyalja a Parlament. A kihirdetés is megtörténhet e tavasz végéig. - Törvényeket említett, miért? - Az új Munka Törvény­könyve a közalkalmazot­tak és a köztisztviselők munka­jogi kérdéseivel nem foglal­kozik, ezeket külön törvényben rögzítik. De a megtárgya­lásukra egyidőben kerül sor. - Nagyon hasznosnak ígér­kezik munkájuk, föltéve, ha a laikus olvasó is megérti. A jogi szakzsargon, szerintem, az egyik legérthetetlenebb, pedig elvben magyarul van. - Mi kifejezetten arra tö­rekszünk, hogy egy bizonyos, a feltétlenül szükséges, szakmai színvonalat megtartva, közért­hetők legyünk. Nem a jogi vég­zettségűekhez szólunk, köny­vünk nem a klasszikus érte­lemben vett szakkönyv. Azt szeretnénk, ha a munkavál­lalók, legfeljebb a munkaügyi előadók forgatnák haszonnal a kötetet. - Nyilván anyagi hasznot is remélnek, de mi volt a szakmai motivációjuk, ami­kor elhatározták magukat ? - Elsősorban az, hogy szinte ál­landósult össztűz alatt állunk: a mun­kajogi kérdések sosem voltak ilyen mértékben tisz­tázatlanok. S kik­mmmmmmmmm nek kell biztosan tudniuk, ismerni­ük a rendelkezéseket, ha nem a munkaügyi bíráknak? Tőlünk várnak választ, ma­gyarázatot, ez teljesen érthető elvárás. S a gazdaság átalaku­lását a meglévő törvénykönyv nem követi. Ám a jognak va­lahogyan mégis tükröznie kell a valóságot is. Esetünkben ez sok-sok alacsonyabb szintű jogszabállyal történik. A prob­léma az, hogy mérhetetlenül megszaporodtak a kiegészítő rendelkezések. A sok kiegészítő rendelkezéssel járó törvényi szabályozás általában is szeren­csétlen jogi megoldás. Hát még most, amikor a munkajog egé­sze gyökeres változáson esik át! Tökéletesen érzékelhető a gaz­dasági folyamat és a szeren­csétlen szabályozás következ­ménye: a perek megsokszoro­zódtak. Az új törvénnyel re­méljük, áttekintehetőbb lesz a munkajog. Mi az érthetősé­géhez kívánunk hozzájárulni. M E Alföldi Napló Az idén is - mint három éve mindig - március-12-én, a szegedi nagyárvíz évfordulóján osztják ki a "Szegedért Alapít­vány díjait. A Szegedi Stúdió most is élő adásban közvetíti a gálaműsort a Nemzeti Színházból. Az est művészvendégei Balogh József klarinétművész. Bálint János fuvolaművész és növendékei. Csíkos Gábor színművész. Dobsa Sándor és együttese, Frankó Tünde operaénekes. Gregor József operaénekes és Velencei Tamás trombita­művész. A gálaműsort 20 órától lát­hatják a TV2-n. Felelős szer­kesztő: Gellérfy László. Tavaszi Lettre Napok i i ­JJtM FOTÓ: RÉVÉSZ RÓBERT A Tavaszi Lettre Napokat három városban, Budapesten, Pécsett és Szegeden rendezték meg. A szegedi pódiumbeszél­getésen vasárnap este 6 órakor az ifjúsági házban Drago Jancar szlovén és Richárd Wagner temesvári születésű, már Berlinben élő német íróval, valamint Kukorelly Endre költővel találkozhattunk. S a téma igazodott a régió törté­néseihez: író és politika, iroda­lom és nacionalizmus, felbom­lás és újjászületés. A kérdés továbbra is élő, eleven, és kény­szerítő: Politizáljon-e az író? Az első megjelent négy szám után kialakult a Magyar Lettre Internationale, negyedévenként megjelenő folyóirat állandó formája: a változó címlap mel­lett folyamatosan megtartott jellegzetességek. A belső formáról: egy-egy fejezet címe alá sorolt öt-hat írás nem meríti teljességgel a témát, az előző és következő számok gondolat­sorába épül, kiegészíti azokat. A testvérlapokból is - amelyek­ből a bolgár és a román válto­zattal együtt hamarosan tíz lesz - újabb témakiegészítések lát­nak napvilágot. A szerkesztők véleménye szerint: „Nem cél­szerű egy negyedéves folyóirat­ban folytatásos regényt közölni - a Lettre egymást követő szá­mai mégis folytatásos regény­ként olvashatók, a társadalmi változások, az új tudományos és művészi törekvések regényeként." Az ez évi tavaszi szám főként a nacionalizmus útvesztőivel foglalkozik, mint például Esterházy Péter: Örökségünk: a félelem című írásában. E számban többek között olvas­hatók még Göncz Árpád, Garaczi László, Kertész Imre, illetve Michael Kriiger, Richárd Wagner munkái. A Fiksz elnézést kér Kalózadó abortuszért A Fiksz Rádió 1992. március 8-án délelőtt 10 órakor kezdte meg „Nálam nem dönt az állam" című kétórásra tervezett műsorának sugárzását az abortuszt a jelenlegi rendeleteknél szigorúbban szabályozó törvény megalkotása ellen. A Frekvenciagazdálkodási Intézet munkatársai 70 perc alatt bemérték és veszélyesen megközelítették a rádióállomást. A nagy értékű berendezések védelme és gyors elszállítása miatt az adást 11 óra 10 perc köribe kellett szüntetni. Ezért a Fiksz Rádió elnézést kér hallgatóitól. A sajnálatos események kö­vetkeztében nem volt mód arra, hogy a Fiksz Rádió a műsorban köszönje meg a sajtó és mind­azok segítségét, akik közre­működtek a műsor elkészíté­sében, az adás lebonyolítá­sában, ezért ezúton teszi meg ezt. A Fiksz Rádió visszau­tasítja azokat a - részben a sajtóban már előzetesen a hatóság részéről megjelentetett - célzásokat, amelyek szerint az adás zavarta más programok sugárzását és vételét. A Fiksz Rádió a technikai előírásokat is szigorúan betartotta. A Fiksz Rádió reményét fejezi ki, hogy az Országgyűlés a lehető legrö­videbb idő alatt megalkotja azt a törvényt, amely néhány technikai és adminisztratív jellegű szabályon kívül sem­milyen módon nem korlátozza az információ szabad és zakla­tások nélküli áramoltatását, kutatását, terjesztését. A Fiksz Rádió azt is reméli, hogy ez a törvény nemcsak előszavában, hanem minden egyes paragra­fusában összhangban fog állni az emberi jogok egyetemes nyi­latkozatával. A Fiksz Egyesület bejelenti, hogy a Fiksz Rádió március 8­ai adásával egyidőben hivatalo­san is megkezdte aláírásgyűjtési akcióját annak érdekében, hogy az Alkotmánybíróság hatályta­lanítsa a művi abortusz szabá­lyozásáról szóló 1991. évi ha­tározatát. Az aláírásgyűjtő ívek beszerezhetők a Fiksz Egyesü­let címén: 1138 Budapest, Népfürdő utca 17/d. II. emelet 10., a Fiksz Rádió szerkesz­tőségének címén 1031 Buda­pest, Amfiteátrum utca 29. I. emelet 6. és a Flórián téri Ifjúsági Tanácsadó Irodában. Ki darabolta föl Jónás Mátyást? Mi történt tavaly, november 11-én az Ecser előtti mellékúton? Miért dörrent lövés a hideg éjszakában? Hová lett a Király utcai parkolóból a gyönyörű BMW 318-as? Ki darabolta föl Jónás Mátyást? Ezekre a kérdésekre ad választ Hortobágyi Zoltán riportsorozata, a CSAK A KOCSI KELL! Kiss Miltály gyilkosnak vallotta magái a Gyorskocsi utcában. „— Valamit csak mondott neki! - Annyit: csak a kocsi kell. Kell az autó... - ,4 földre parancsolta. - Szóltam neki, feküdjön arccal a földre. Hasra. Meg is tette. Akkor sem szólt egy szót sem... - Feküdt a földön. Maga odalépett mögé... - Egyszer lőttem." Egyedül a szerzőnek adott interjút a szolnoki gyanúsított. Csütörtöktől: CSAK A KOCSI KELL! riportsorozat két héten át az utóbbi évek legkülönösebb gyilkosságáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom