Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-10 / 34. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. FEBR. 10. Egy alapszerződés aláírása - a magyar-németé - és másik alapszerződés esetleges (elmondása - a magyar-csehszlováké - foglalkoztatta az elmúlt héten a közép-európai külpolitika elemzőit. Ezzel összefüggésben két magas rangú vendége is volt Budapestnek: Helmut Kohl Bonnból és Alexander Dubcek Pozsonyból. (Kis ország nagy eséllyel) Kohl nemet kancellárnak a ma­gyar-német alapszerződés alá­írása alkalmából tett budapesti látogatása nyilvánvalóvá tette az egyetértést a magyar és a né­met kormány között. így érté­kelte a Frankfurter Allgemeine Zeitung hélvegi számában Kohl előző nap véget ért magyaror­szági útját. A német tömegtájé­koztatás, elsősorban a rádiós és televíziós hírműsorok azt emel­ték ki a látogatás utolsó napján tartott sajtókonferencia témái közül, hogy Magyarország mindaddig nem kap fegyve­reket, alkatrészeket, amíg szomszédságában, Jugoszlá­viában fennáll a háború veszé­lye. Kohl a magyar EK-tagságot 1995 után tartja lehetségesnek, miután Svédország, Ausztria, vagy Finnország már tagja lett a közösségnek. A Die Welt szom­bati számában mindezzel kap­csolatban a következő mondatot idézte Kohl kancellártól? „Európa Magyarország nélkül torzó". (Bős ismét az előtérben) A szombat reggeli prágai lapok többnyire címoldalas tudósí­tásban számoltak be a magyar kormány Bőssel kapcsolatos, pénteken közzétett állásfog­lalásáról. Az újságok által adott rövid címek némi bizonytalan­ságot tükröznek a budapesti keltezésű hír értelmezése terén. A Cesky Dcnik beszámolójának címe: „A magyar kormány Bősről tárgyalt - az államközi szerződés felmondása". A Práce szerint „Magyarország fel­mondja a bősi szerződést". A cseh lapok közül egyedül a Mladá Fronta Dnes szentelt önálló kommentárt a témának. A lap szerint naiv dolog lenne azt hinni, hogy a magyar fél egyoldalúan megadta magát. Ha felmondják a szerződést, akkor „elméletileg azt tesszük Bőssel, amit kedvünk tartja"- véle­kedett a lap, de hangsúlyozta, hogy ez csak elméletileg igaz. Magyarország ugyanis azzal, hogy felmondja az építésről 1977-ben kötött szerződést, „felhagy a Dunával kapcsolatos bárminemű tevékenység jóvá­hagyásával", és ezzel „megkez­dődik a valódi vita arról, hogy jogunkban áll-e a szlovák ol­dalra elvezetni a határfolyót. Kezdetét veszi az államhatá­rokról folytatott vita" - zárta következtetését a prágai lap. (Nincsenek új érvek) - nyilat­kozta Rott Nándor, az Ország­gyűlés Környezetvédelmi Bi­zottságának elnöke. Alexander Dubcek magyarországi látoga­tásával kapcsolatban. A bős­nagymarosi vízlépcsőrendszerre vonatkozóan elhangzott kije­lentés arra utal, hogy a magyar kormánydelegáció a későbbi tárgyalásokon is egy közös bi­zottság munkáját fogja támo­gatni, amelybe bevonnak nem­zetközi szakértőket is. Az eddigi kormányszintű megbe­széléseken a csehszlovák tár­gyaló delegáció - a parlamenti bizottságok közös nyilatko­zatával ellentétesen - arra sem volt hajlandó, hogy elfogadja az államközi szerződéstől eltérő munkák felfüggesztését a közös vizsgálatok idejére. A legkö­zelebbi kormányszintű talál­kozó február 27-én, illetve 28-án lesz Prágában. A magyar parlamenti bizottságot ekkor fogadják a Cseh és Szlovák Szövetségi Gyűlés két kama­rájának környezetvédelmi bizottságai. Ha a Balkánon választanak Fogságban a VMDK alelnöke Csorba Béla megérezte Néhány soros rádiójelentés: „Ma délután egy és két óra kö­zött Újvidék közelében a rend­őrség feltartóztatta Csorba Bélát, a Vajdasági Magyarok Demok­ratikus Közösségének vezető­ségi tagját, a temerini helyi VMDK szervezet elnökét, ismert pub­licistát, írót. Igazoltatás után le­tartóztatták és ismeretlen helyre vitték." Eddig a pénteki hír. Csorba Béla, aki a fenti funk­cióit és közírói szereplését is a béke, a Vajdaságban élő nemze­tek békés, egymást tisztelő és becsülő személyiségformáló feladatainak szolgálatába állí­totta, tudatában volt annak, hogy mekkora kockázatot vál­lalt a katonai behívó megtaga­dásával. Január 3-án ugyanis öttagú rendőralakulat szállta meg Csorbáék temerini családi házát, de miután senkit sem ta­láltak otthon, a küszöbre he­lyezték az azonnali jelentke­zésre kötelező katonai behívó­levelet. Az ismert békeharcos azóta (saját szülőföldjén) buj­dosott. Segítőkész, együttérző magyarok és más nemzetisé­gűek rejtegették, méghozzá oly módon, hogy vállalt politikai feladatainak is részben eleget tudott tenni. A hatalom azonban kitartó. (Szüksége van a frontharco­sokra még akkor is, amikor látszólag ugyebár béke van és a szerbiai kormány fennen hirdeti a kéksisakosok jövetelének szükségességét és azok egy-két héten belül való érkezését!) Tudta ezt Csorba Béla is, és ja­nuár közepén szinte megjósolta letartóztatását, amikor a Napló című független újvidéki magyar hetilapnak a következőket nyi­latkozta - ismeretlen hely­színről: „Az igazság az, hogy amióta tart ez a háborúnak nevezett szörnyűség, én lé­lekben felkészültem erre. Annál inkább, mert a páncélosoknál szolgáltam és tisztán láttam, hogy a hadseregnek 'szüksége' lesz rám. A nyár óta viszont masszívan elhatároztam: innen nem menni sehova..." Csorba élesen látja a délvi­déki helyzetet és a követ­kezőképpen fogalmaz: „Azt nem volt nehéz megjósolni, hogy számunkra, kisebbségi magyarok számára a polgár­háborúnak van egy súlyos következménye: kitűnő alkal­mat szolgáltat az etnikai ará­nyok megváltoztatására!" Ezzel arra utal, hogy az értelmetlen délszláv vérontásba a magyarok és más nemzetiségűek (de gyakran maguk az érintettek) sem hajlandók belekeveredni. Ezért a legtöbben külföldre tá­voznak. vagy erőszakkal viszik őket a frontra. Ahonnan gyak­ran csak a „néphadsereg" által adományozott koporsóban tér­nek haza... A kiváló fiatal magyar béke­harcos ma már nem bujdosó. Fogoly. K. F UKRAJNA NEM IRTA ALÁ azt az öt gazdasági jellegű megállapodást, amelyet az államközösség kormányfői láttak el kézjegyükkel a szombati találkozón. A kormányfők úgy dön­töttek, hogy a jövőben is összehangoltan importálják az élelmi­szert és a mezőgazdasági alapanyagokat. Az okmányok legfon­tosabbika az, amely biztosítja az áruk szabad áthaladását egymás területén, mindenféle vám fizetése nélkül. Megegyezés szüle­tett az egységes villamosenergetikai rendszer fenntartásáról is. AZ AMERIKAI KORMÁNY és szövetségesei azt tervezik, hogy munkát, békés célú megrendeléseket biztosítanak a volt Szov­jetunió kutatóinak, akik atomfegyverek kifejlesztésén dol­goztak. A Németország és inás államok közreműködésével tervezett program célja, hogy megakadályozzák az atomfegyver­titkok birtokában lévő szakértők elvándorlását olvan orszá­gokba, 2hö! tudásukat a nemzetközi békét veszélyeztető célokra használhatják fel. NAGYKÖVETTÉ KINEVEZÉSE után tartott első sajtó­konferenciáján az Egyesült Államokat Oroszország szántára a legfontosabb országnak nevezte Vlagyimir Lukin, Oroszor­szág új washingtoni nagykövete. Lukin, aki Igor Koloszovszkijt váltja föl posztján, február végén, de legkésőbb március elején utazik az amerikai fővárosba. A NYUGAT-EURÓPAI UNIÓ főtitkára, Willem van Eekelen helyeselte a semleges Ausztria döntését, amelynek értelmében a NATO AWACS-rendszerü légtérellenőrző és felderítő repülőgépei használhatják a köztársaság légterét ­közölte Alois Mock osztrák külügyminiszter. Ausztriában eközben tovább folytatódnak a tiltakozások a Mock által bejelenté!! döntéssé! SZéíü&cF:. A ReUÍCT jelentésé szerint sok politikus úgy gondolja, hogy ez nem egyeztethető össze Ausztria semleges státusával. mmmmmmm Leleplezték a választási csalásokat Erdély magyarsága végre bizakodik A bukaresti tévéhíradó szom­baton este - kampánycsönd idején - a következő hírt közölte: Marosvásárhelyen a választás meghamisítására törekednek. Csak azt nem mondták be, hogy kik. Más­napra kiderült, hogy a románok próbálták csalással befolyásolni az eredményt, ebben a még ma is több mint fele részben magyarlakta frontvárosban, ahol különös politikai súlya van annak, hogy ki lesz a győztes. A román hatóságok hamis pecséttel kísérelték meg igazol­ni másutt lakók vásárhelyi illetőségét. S ez még nem minden. Az utolsó napon 350 tiszti iskolást vezényeltek a városba, hogy ők is Marosvá­sárhelyen voksoljanak - nem kétséges, kire. Az RMDSZ ezeket a praktikákat nemzetközi sajtótájékoztatón leplezte le. Marosvásárhelyen egyébként, ahonnan vasárnap délután tudó­sításomat küldöm, feszült a légkör. Ismeretes, hogy az RMDSZ jelöltjét koholt vádak­kal, törvénytelen módon vissza­léptették az indulástól. Jellem­Vasárnap délelőtt amerre jártam a Görgényi-havasokon innen s túl, mindenütt hosszú sorok álltak a szavazóhelyiségek előtt. A helyhatósági választásokat az RMDSZ vezetői és a helyi sajtó is a „forradalom" óta lezajló legfontosabb politikai eseménynek tekintik. A francia típusú választás kétfordulós. Tegnap azok érezhették máris győztesnek magukat a polgármesterségért folyó harcban, akik 50 százalékot és még egy szavazatot kaptak. A második fordulóban a két legerősebb jelölt mérkőzik újra. A tanácstagok mindenütt listás szavazással kerülnek a helyi hatalomba. ző, hogy Káli-Király István a tanácstagi listára fölkerülhetett. Helyette a magyarság most Pokorny László gyógyszerészt, független jelöltet támogatja. Egyébként hasonló jogtiprá­sokkal léptették vissza a jelölt­ségtől Szováta korábbi magyar polgármesterét, Gáli Ferencet is. Am a híres fürdővárosban olyan mértékű a magyar több­ség, hogy aligha nyerhet más nemzetiségű. Akárcsak Gyer­gyószentmiklóson, ahol vasár­nap reggel, ottjártamkor nyu­galom volt. A város rendkívüli ellátási nehézségekkel küsz­ködik, hiszen hetek óta nem láttak lisztet és hiányzik a propán-bután gáz is, amivel főzni, helyenként fűteni lehet. Ennek ellenére már reggel sűrű sorok indultak a választó­helyiségekbe. Minden jel sze­rint eddigi polgármesterüket erősítik meg a hivatalában. A tömbmagyar megyékben, Kovásznán és Hargitában nem kétséges a választás kimenetele. Ezen a vidéken óriási ered­ményt érhetnek el a demok­ratikusan választott, döntően magyar többségű önkormány­zatok, elsősorban a nyelvhasz­nálat s a korlátozott gazdasági­kulturális autonómia terén. Bár a választások után mindenhová kinevezett prefektusok, Euró­Harcok Baranyában A már korábban megszállt Baranyából a jugoszláv erők szombaton Észék északi peremrészeit lőtték. A városra tíz-egynéhány gránát hullott. A zágrábi rádió azt is jelentette, hogy Baránya irányából robba­nások hallatszottak. Feltéte­lezik, hogy a megszállók a horvát házakat robbantják fel. Vinkovci felett többször is szövetségi repülőgépek és helikopterek jelentek meg, de csak felderítést végeztek. A tengerparton is megsértették a tűzszünetet. A Zára közelében levő katonai támaszpontról a kikötőváros körüli horvát állá­sokat lőtték, főleg gyalogsági fegyverekkel. Zvonimir Separovity horvát külügyminiszter fogadta Bagi Gábort, Magyarország zágrábi főkonzulját, aki átadta neki Jeszenszky Géza külügyminisz­ter üzenetét. Az üzenet Jeszenszky közelgő horvátországi látoga­tására vonatkozik, amelynek időpontját később határozzák meg. Göncz Árpád interjúja „Nincs kétfajta kisebbség" „Szeretném, ha a szerb kor­mány belátná, hogy a kisebb­ségeknek nem létezik két faj­tája, s nincs kétfajta megoldás helyzetük rendezésére" - szö­gezte le a belgrádi Borbában szombaton megjelent duplaol­dalas interjújában Göncz Árpád, rámutatva arra, hogy azt kí­vánja a szerbiai magyaroknak, amit a horvátországi szerbek maguknak óhajtanak". A „Nincs kétfajta kisebbség" című inter­júban a köztársasági elnök részletesen ismertette a magyar­országi változásokat, kiemelve azt, hogy a Közép- és Kelet­Európába áramló tőke hatvan százaléka Magyarországra ér­kezett, hogy a szovjet csapatok távozása után Magyarország szuverén és teljesen független állammá vált, s hogy 1996­98-ra szeretne az Európai Kö­zösségek teljes jogú tagjává válni. Göncz Árpád rámutatott, hogy Szerbia közvetlen szom­szédunk, s a vele folytatott gaz­dasági együttműködés kiemel­kedően fontos, s azt tovább akarjuk fejleszteni. Jugoszlávia - mondottá az elnök - tagja volt a Hexagonale szövetségnek, s logikusnak nevezte, hogy a volt Jugoszlávia újonnan létrejött köztársaságai is tagjai legyenek ennek a regionális együtt­működésnek. „Érdekeltek vagyunk abban - szögezte le hogy a magyar kisebbség megkapjon minden olyan kisebbségi jogot, amelyet a térség többi nemzeti kisebb­sége élvez, legyenek ugyano­lyan jogai, mint a horvátországi szerb kisebbségnek, a szerbiai horvát kisebbségnek." pában példátlan módon, megvétózhatják majd a helyi döntéseket. A szórványmagyar­ság lényegesen nehezebb helyzetben van. Biztató, hogy a haladó román ellenzéki pártok­kal, sőt a cigánysággal is sike­rült megegyezni, s nemcsak felső, hanem megyei, sőt városi, községi szinten is. Az őket tömörítő Demokratikus Kon­venció ezen a szavazáson vizs­gázik, s egy későbbi tartós szövetség előképe lehet. Az RMDSZ marosvásárhelyi központjába sorra érkeznek székelyföldről a jelentések. Gernyeszegen például minden előzetes megállapodást megha­zudtoló módon külön szavazó­helyiséget állítottak föl az oda­vezényelt katonáknak. A vásár­helyi polgárok postaládájából pedig Pokorny Lászlót, a füg­getlen magyar jelöltet gyalázó röpcélduálák estek ki. Ennek ellenére Erdély-szerte nyuga­lom van, mindenki bizakodóan várja a helyhatósági választások végeredményét. GAZSÓ L. FERENC Vavrousek: egyoldalú lépés „A szerződés érvénytelenné nyilvánításával nem szün­tethetők meg a környezeti károk" - mondta pénteken Josef Vavrousek csehszlovák kör­nyezetvédelmi miniszter a CSTK csehszlovák hírügy­nökségnek. így reagált Vav­rousek arra, hogy a magyar kormány - mint a CSTK írta ­megállapította a dunai vízierő­műrendszer építéséről szóló szerződés felmondásának szük­ségességét. A csehszlovák miniszter emlékeztetett arra, hogy a szer­ződésben nincs szó a felmondás lehetőségéről. Vavrousek sze­rint az első egyoldalú lépést a bősi erőmű ügyében Magyaror­szág tette. „Ezekkel a lépések­kel nem értettem egyet, miként nem értek egyet a szlovák kormány legutóbbi egyoldalú lépéseivel sem" - jelentette ki a csehszlovák szövetségi kor­mány környezetvédelmi minisztere. Ha a határok változnak is, a bennünket körülvevő népek, a szomszédok ugyanazok marad­nak, igazította ki a címet Podkoniczky István, az SZDSZ külügyi szakértője a szabad­demokraták Földvári utcai székházában szombaton délután tartott nyilvános politikai fórumon. Az előadó szűk körű hallgatósága előtt Magyaror­szág külviszonyait elemezte. Nem értett egyet azzal a kor­mánypártok és a külügymi­niszter által hangoztatott né­zettel. amely szerint a külpo­litikában konszenzus van. Az elvi közösség egyetlen tétel­mondatban összefoglalható: Magyarországnak a Nyugathoz kell tartoznia. Az egyetértés itt meg is szakad, a csatlakozás mikéntjéről már erősen megosz­Magyarország optimális ellenség / Uj szomszédokkal Európában lanak a vélemények, s még inkább különbözik a közép­kelet-európai szituáció megítélése. A 15 millió magyar minisz­terelnöke megfogalmazás csap­dájában vergődik a kormány­koalíció, állította Podkoniczky István. Ennek a kijelentésnek igen furcsa akusztikája van Belgrádban, Pozsonyban és Bukarestben, a magyar kor­mányzatra pedig valósággal rákényszeríti a belőle követ­kező politikai forgatókönyvet: amennyiben szorongatott hely­zetbe kerül a határokon túli ma­gyarság, a kormány válasz­lépései az Antali-féle logika alapján veszélyes helyzetbe hozthatják az országot. A másik, súlyában a fentihez rrférhető probléma, hogy a szomszédok nem a demok­ratikus átalakulás éllovasai. Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában roppant képlékeny a politikai helyzet, s furcsa folyamatok zajlanak. Egészen más körül­mények között ment végbe - ha végbement egyáltalán - a rendszerváltás, sokkal rosszabb gazdasági helyzetben és az új elit teljes hiányában. Nem ér­dekük a modernizáció és a fel­zárkózás. Ezeknek a rezsi­meknek - belpolitikai pozíci­ójuk megőrzéséhez - ellenség­képre van szükségük. És Ma­gyarország optimális ellenség: a térség katonailag leggyengébb országa, s gazdasága nem képes a hadsereg rövid távú kor­szerűsítésére, a svájci vagy az izraeli utat lemásolni. Külö­nösen veszélyes, hogy a hatá­rainkon túl élő magyar kisebb­ségek révén hihető ellenség vagyunk. Az európai politikai gondolkodás a robbanás lehet­séges helyét mindig is a Bal­kánon jelölte ki, s három verzi­óval: magyar-román, jugosz­láv-bolgár-albán. illetve gö­rög-török konfrontációval szá­molt, hangsúlyozta Podko­niczky István. (77

Next

/
Oldalképek
Tartalom