Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-05 / 30. szám

a— SZERDA, 1992. FEBR. 5. Amikor az intéző-főszurkoló kérdez, és az edzők válaszolnak... SPORT 9 A kispadon fejlődik egy ifista, vagy a Hajdúnánás ellen? B. P.: - Azok a fiúk, akik 1991 őszén nem fértek be a Dózsába, véleményem szerint nagy hasznára lehettek volna anyaegyesületük, a Szeged SC alaposan meggyengült ifjúsági csapatának. Arról nem be­szélve, hogy a pályán és nem a kispadon fejlődhettek volna... L. I.: - Ma is azt vallom, hogy a kilenc játékos átiga­zolása szakmailag minden­képpen indokoltnak és elő­nyösnek minősíthető. A gye­rekek új otthonukban, a Hu­nyadi téren egy jobb csapatba, erősebb bajnokságba és kedvezőbb körülmények közé kerültek. Az sem mellékes, hogy legalább hatan (a Vár­szegi fiúk, Kubát, Martonosi, Horváth, Mahler...) rendszeres játéklehetőséghez jutottak az NB III-as felnőtt- (!) csapatban, és megítélésem szerint még a kispadon ülő (ám keményen edző) srácok is többet fejlődtek a Dózsában, mintha ősszel, mondjuk, a hajdúnánási vagy a kabai ifik ellen hat-nyolc gólos győzelmekkel kellett volna „bizonyítaniuk"... B. P.: - Akik viszont a Szeged SC-ben maradtak, ki­mondva-kimondatlanul „má­sodrangú" ifistákká váltak... N. K.: - Sértődések kétség­telenül voltak, de a legtöbben megértették, hogy nekik ­Értékes helyezések! CSELGÁNCS Az elmúlt hét végén felnőtt országos rangsoroló versenyt rendeztek Debrecenben, ahol a Szeged SC juniorkorú versenyzői remekül szerepeltek, s az alábbi eredményeket ér­ték el. 48 kg: ... 5. Doró Katalin. 61 kg: ... 2. Magyar Renáta. +72 kg:... 4. Kovács Gabriella. A Bordány is elkezdi A megyei I. osztályban szp­replő bordányi labdarúgók február 6-án (csütörtök) 17 órai kezdettel tartják első edzésüket, azaz megkezdik a felkészülést a tavaszi idényre. Kevesen tudják, hogy Belő Pál nem csupán (évtizedek óta) hűséges olvasója a Délmagyarországnak, hanem állandó „társszerzője" is. A Szeged SC utánpótlás-együtteseinek - labdarúgást és gyerekeket is kedvelő - intézője persze nem százsoros riportokkal áraszt el bennünket hétfőnként, hanem „csak" a klub serdülő- és ifjúsági focistáinak mérkőzéseiről ad rövid, ám annál precízebb .jelentést". Egy-egy őszi balsiker után Pali bácsi (akinek unokája egyébként az NB ll-es ificsapatban játszik) többször is elkeseredetten hangoztatta: ha azok a srácok, akik az emlékezetes nyári tranzakció után az NB III-as Szegedi Dózsába kerültek, a Kaba és a többi „névtelen" gárda fiataljai ellen a Szeged SC-t erősítették volna, nem a középmezőnyben állna Nagylaki Kálmán együttese... Még decemberben megállapodtunk abban, hogy a téli szünetben egy sajátos „szurkolói ankéton" összejövünk az érdekelt edzőkkel (a nem is olyan régen még a Szeged SC utánpótlás-szakágvezetőjeként is nyilvántartott Dózsa-trénerrel, Lóczi Istvánnal és a vele jól együttműködő Nagylaki Kálmánnal), hogy erről a „kettészakadt generációról" beszélgessünk. A kérdéseket ezúttal a „belső viszonyokat" az átlagnál jobban ismerő Beló Pál fogalmazta meg... egyelőre - az NB ll-es ifjúsági bajnokság a megfelelő „közeg". Ezzel a társasággal egyébként nem tartom rossznak a hatodik hely ideiglenes megszerzését. Szó sincs arról, hogy „leírt" futballisták játszanak a Szeged SC ifigárdájában, hiszen a napi két edzés nekik is ugyanúgy „jár", mint a dózsásoknak. Ha valaki egyénileg ugrásszerűen fejlődik, természetesen lehető­sége van a továbblépésre. Ennek a csapatnak most nem a dobogós helyezésre kell töre­kednie, hanem a labdakezelés, a passzolás, a gyors és helyes döntések tökéletes végrehaj­tgsfra B. ÍP.: - Évekkel ezelőtt a Tisza Star Bt. kötött egy szerződést a Szeged SC-vel, amelyben 1993 nyaráig vállalta harminc ifjú focista „versenyeztetését". L. I.: - Valóban, az 1973-ban és 1974-ben született játékosok utaztatását, étkeztetését, sze­relésvásárlását, stb. a Tisza Star Bt. intézte-intézi. (Ezért cserébe a bt. részesül abból a pénzből, amit az egyesület az ebbe a korosztályba tartozó, máshova eladott labdarúgókért kap.) A Szeged SC fél éve kölcsönadta a Dózsának a legjobb ifistákat, de természetesen ők is válto­zatlanul élvezik a bt.-vel aláírt szerződés előnyeit. Az ugyanis valamennyi fél (és elsősorban a szegedi futball érdeke), hogy a legkiválóbbak már 17-18 évesen egy komoly pontva­dászatban, felnőttek között erősödjenek... B. P.: - Kálmán, szerencsés­nek tartod-e, hogy a Szeged SC-nél és a Szegedi Dózsánál is edzősködtél? N. K.: - Főállásban a Szeged SC-nél dolgozom, és úgy ér­zem, életem végéig ezért a klubért dobog majd a szívem. A Dózsánál csak „másodállásban" segítettem Lóczi Pistának, és persze, igyekeztem ellesni tőle a szakma fortélyait. Ezzel együ tt hangsúlyozom: mindenkor a Szeged SC-t akarom szolgálni! Az őszi támogatásért pedig szeretnék köszönetet mondani Bodó Antalnak és Rácz Mihály­nak. RÉTHI J. ATTILA A hét végi KESZ Kupán Félmilliót (is) nyer a győztes csapat! Ez az országos terenrlab­darúgótorna tulajdonképpen még tavaly kezdődött. Hat hely­színen húsznál is több, jó nevű együttes viaskodott a selejte­zőkben, és a középdöntők után hat gárda jutott a hét végi sze­gedi fináléba. Az újszegedi Sportcsarnokban szombaton tíz órától a csoportmérkőzéseken (A csoport: Budapest Bank, Gulyás Tüzép, Dimag Rt; B csoport: Lőrincz, Állami Biz­tosító, Aramis Miller SE) in­gyen lehet szurkolni, ráadásul az érdeklődők a Szeged SC serdülőinek edzésbemutatóját is élvezhetik majd. Vasárnap ne­gyed kilenctől az elődöntők kö­vetkeznek, míg a harmadik LABDARÚGÁS helyet eldöntő összecsapás negyed tizenkettőkor, a döntő pedig 12.20-kor kezdődik. Ezt a napot egyébként aerobic- és küzdősportízelítő, valamint BMX-világbajnokok fellépése is színesíti. Az ünnepélyes eredményhirdetés után 13.30­tól a magyar teremlabda­rúgó-válogatott a Szeged SC­vel játszik 3x20 perces mérkő­zést, méghozzá a FIFA-szabá­lyok szigorú^betartásával. Ami a KÉSZ Kupát minden korábbinál rangosabbá teszi: az esemény főszponzora, a KÉSZ Kft. a győztesnek 500 (!) ezer, a másodiknak 250 ezer, a har­madiknak 150 ezer, a negyedik helyen végző csapatnak pedig 100 ezer forintot ajánlott fel. A vasárnapi belépők egyébként tombolasorsoláson vesznek részt, ahol különböző értékes nyereményeket lehet majd nyerni. A KÉSZ szombaton 19 órától bált is rendez a Hungária Szállóban, amelyre a kft. irodájában (Szeged, Szilágyi, u. 2. IV. emelet, telefon: 25-022) jelentkezhetnek a mulatni vágyók. A rendezők egyébként a bevételt a sport támogatására szeretnék felhasználni. Az FTC-Veszprém mérkőzés kapcsán Felhívás bundázásra? Nem csitul, hanem tovább gyűrűzik a Ferencváros-Veszprém mérkőzés ügye. Hol itt, hol ott bukkan fel a lapok hasábjain, ki az egyik, ki pedig a másik félnek ad igazat. Ki elmarasztalja, ki helyesli a fellebbviteli bizottság döntését, ki pedig arról beszél, hogy a Fradi azért kapta vissza a két pontot, mert Horváth Balázs tárca nélküli miniszter - aki most a sportproblémákkal is foglalkozik - „szólt közbe" s ezért lett ismét a két bajnoki pont a fővárosiaké. Vasárnap délután a Táskarádió műsorában újra szőnyegre került az ügy, s megszólalt benne a sportújságírás egyik legtapasztaltabbika, nevezetesen Vitray Tamás, aki több tízéves pályafutása során látott már egy pár esetet. Szerinte a labdarúgó-szövetség által hozott szabályon keletkezett rés, mivel ha már a szabály úgy szól, hogy egyszerre egy csapat csak három külföldit szerepeltethet, akkor bárhogy is fáj a Fradinak, jogos az általa a pályán megnyert mérkőzés két pontjának elvesztése... Úgy tudom, hogy még zöld asztalnál sem dőlt el véglegesen az ügy. Dr. Izsó Ignác, az egykori válogatott labdarúgó, a veszprémiek jogi képviselője megfellebbezte a fellebbviteli bizottság döntését, és bízik abban, hogy végül mégiscsak a vidéki csapaté lesz a két pont. Nincs is semmi probléma. Aki hibázik, az viselje a kö­vetkezményeket. Aki nem ismeri a szabályt, az fizessen. Jelen esetben a Éerencváros. Igen ám, de miért szenvedjenek a Fradi vezetőinek hibájáért az ártatlanok? Nevezetesen a kiesési zónában tartózkodó Tatabánya, Diósgyőr, Zalaegerszeg? Mert az, hogy az FTC-t megbüntetik, rendben van. De miért „jutalmazzák" a Veszprémet, amely csapat keveset tett azért a két pontért. Ha jól emlékszem, azon a mérkőzésen szinte a fél pályán sem ment át. Még akkor sem, amikor „csak" három idegenlégiós játszott egyszerre a Fradiban... Miért kap tehát „ajándékba" két pontot a Veszprém, ami a végső elszámolásnál talán a kiesés elkerülését jelentheti számára? Mások számára pedig talán éppen a kiesést... És még egy. Csavaros eszű jogászaink ezek után vajon nem ötlik ki azt, hogy hogyan lehet büntetésmentesen elbundázni egy mérkőzést? A példa adva van. Ha egy „pontfelesleggel" rendelkező csapat a bajnokság hajrájában meg akar (mondjuk, jó pénzért) segíteni egy kiesőfélben lévő együttest, akkor nem tesz egyebet, mint akár egy percre is beállít a csapatba, mondjuk, négy idegenlégióst. A szabályok szerint pedig elveszti a két pontot, „bezsebeli" a pénzt, s nevet a markába... A vesztes csapat pedig megkapja - jó gólaránnyal - a két pontot, s továbbra is az NB I-ben marad... Nem lenne igazságosabban elvágni ezt a gordiuszi csomót mondjuk úgy, hogy a Fraditól elvenni a két pontot (tehát hibájáért megkapná a büntetést), a Veszprémnek pedig semmit sem adni, mert nincs miért. így sem a szabályon, sem pedig a sport­szerűségen nem esne csorba. SÁNDOR JÓZSEF Nyugat-Szamoa is visszalépett Kuba után Nyugat-Szamoa is visszalépett az 1994-es labda­rúgó-világbajnokság selejtező­sorozatán való részvételtől. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség vezetői szerdán ta­nácskoznak, s vitatják meg az új helyzetet. Ugyanis az óceá­niai zónában két csoportot ala­kítottak ki, az egyikben három, a másikban négy csapat kapott helyet. Nyugat-Szamoa éppen a hármasból lépeitt vissza, így felborult az egyensúly. Köny­nyen elképzelhető, hogy új sorsolást kell készíteni, mert a jelenlegi állás szerint Ausztrália és a Salamon-szigetek alkotja az A csoport, Új-Zéland, Tahiti, a Fidzsi-szigetek és Vanuatu a B csoport mezőnyét. A kubaiak távolmaradása nem okoz akkora gondot, mert nekik az úgynevezett CONCA­CAF-zónában, a második előse­lejtezőben a Saint Lucia-Saint Vincent párharc győztesével kelett volna összecsapniuk. így 141 ország indul harcba a világbajnoki címért. Az első edzés Az 1988-as szöuli nyári olimpiai játékokon aranyérmet szerzett Borkai Zsolt régi álma, hogy kiharcolja az idei párizsi szerenkénti világbajnokságon való rajt jogát. Ezen túlmenően persze mindent meg is tesz azért, hogy az április 12. és 19. között, a francia fővárosban lebonyolítandó vb-n a lólengésben ott lehessen az indulók között. Borkai Zsolt hétfőn hazatért, kedden már a megszokott környezetben, a Dózsa György úti Honvéd-csarnokban részt is vett az első hazai gyakorláson, Gerber László edző társaságában. Tudott, a 26 éves kiváló sportember az utóbbi időben német földön kereste kenyerét a tornát és az edzősködést párhuzamosan művelve. - Napi két tréninggel készülök a párizsi eseményre - mondta el Borkai Zsolt az MTI munkatársának. - Persze, a válogató versenyeken megfelelően helyt is kell majd állnom azért, hogy bizonyítsam: helyem van a szerenkénti világbajnokságon. E hazai válogatók esélyeiről előzetesen még hadd ne mondjak semmit. - Versenysúlya? - Ó, lesz mit leadnom! Most 69 kilót mutat a mérleg nyelve. 1988-ban 61 vagy 62 kg volt a testsúlyom, amikor a lólengésben kiharcoltam az olimpiai bajnoki aranyérmet. Az évek azóta elszálltak, érzésem szerint úgy 67 kg volna a tökéletes, ideális mai versenysúlyom. - Gyakorlatáról mondana-e közelebbit is? - A szöuli összeállításra épül. Természetes, hogy azért továbbfejlesztem azt, összességében nehezebb kompozíció lesz ­fejezte be Borkai Zsolt. Jelentkezés testnevelés tagozatra A Felsővárosi Általános Iskola (Szeged, Gyík utca 5.) február 8-án (szombat) 9 órai kezdettel tájékozódó jellegű alkalmassági próbát hirdet a leendő első osztályos gyer­mekek részére. Az igazgatóság várja azoknak a jelentkezését, akik kedvet éreznek a kitartó sportoláshoz, versenyzéshez. Az alsó tagozaton minden osztályban naponta tartanak testnevelési órákat, s lehetőség nyílik az 5. osztálytól a sportági szakosodásra is. A szervezők kérése, hogy a jelentkezők sportfelszerelést vigyenek magukkal. Mostohagyereknek érzi magát a szövetség Az új vezetőség hiányolja a városi koncepciót - Először is tisztázzuk a szövetség jogállását. - Úgy döntöttünk, hogy az önállóság útjára lépünk. Ha például a városi sportigaz­gatósághoz tartoznánk, akkor eleve nem is használhatnánk a szövetség elnevezést, hanem csak munkacsoport lehetnénk. - Ez mennyiben előnyös? - Nem is tudom. Az ön­állóság lehet, hogy minden­nél többet ér. Bár anyagilag elég rosszul járunk. A korábbi összetételű szövetség első­sorban a sportosztályhoz kap­csolódott, anyagilag és sze­mélyileg is. A mostani elvek szerint azonban egy fillért sem kapunk a sportigazgatóságtól. Ebből fakad a jelenlegi gon­dunk is, ugyanis örököltünk egy kondicionáló gépcsoportot, amelynek az értéke 300 ezer forint. Ez egyrészt öröm lenne, de nekünk most ez adja az ürömöt. Kaptunk ugyanis egy felszólítást, hogy a helyiség bérleti díja fejében fizessünk ki 100 ezer forintot. Bármennyire is hasznát vennénk a kon­dicionálógépeknek, de anya­SZABADIDŐSPORT A változás szele megérintette a Szeged Városi Szabadidősport Szövetséget is. Az elmúlt időszakban oly aktív szervezetet már-már a megszűnés veszélye fenyegette. A visszaesés oka elsősorban személyek kiválásában keresendő. A korábbi vezetők, Győrffy László elnök, Horváth András társelnök és Rigó Lehel titkár, más pozícióba kerültek. Két verzió közül kellett választaniok a szegedi szabadidősporttal foglalkozóknak: vagy megszűnik a szövetség, vagy megújul. A tagok a közelmúltban ez utóbbi mellett döntöttek. Választás útján Volford László, a Szol-Teszt Club vezetője lett a szervezet elnöke. A társelnöki feladatokat Berényi Tamás, a Hermán Ottó Horgászegyesület titkára kapta. A titkári munka ellátására pedig Veres Csaba érdemelte ki a tagság bizalmát. A megújulás lehetőségéről a napokban beszélgettünk az elnökkel. gilag nem bírjuk a Dózsa utcai sportszékházban üzemeltetni. Jelenleg talpalok, hogy hol fogadnák be a masinákat. Szerintem a legjobb helye egy iskolában lenne, ahol nap­közben a gyerekek használ­hatnák, este pedig a sportolók „gyötörhetnék" izmaikat. - Tulajdonképpen hány klub tartozik a szövetséghez? - Ha jól tudom, 18 klub tartozik hozzánk. A megyében a legnagyobb taglétszámmal rendelkező szövetség a mienk. Ugyanakkor egyelőre nem tudunk érdemi munkát végezni, ugyanis a városnak nincs szabadidősportra vonatkozó koncepciója, s ebből fakad az is, hogy nem kap elég hangsúlyt ez a terület. Nemhogy a kis klubok véleményére, de még a miénkre sem kíváncsi senki, pedig együtt szeretnénk dol­gozni. - A keserűség érződik a hangjából. - El is vagyok keseredve. A körünkből például vannak olyanok akik rengeteget tesznek a szabaidősportért, s eddig még egy meleg kézfogást sem kaptak érte. Helytelenennek tartom, hogy kategorizálják a sportágakat. Az kapjon támogatást amelyik területen jól dolgoznak. Nem egy átlagos szövetséget akarunk mű­ködtetni, hanem olyat, ame­lyikben mindenki afelé húzza a szekeret, hogy minél többen sportoljanak szabadidejükben a klubok és a szövetség ren­dezvényein... SÜLI JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom