Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-05 / 30. szám

4 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. FEBR. 5. Októberben indulhat a gyártás Népautót akar a Suzuki - A próbaüzem a gyárban várhatóan május-június körül indulhat el, ekkor finomítjuk a gyártósort, lőjük be a gépeket. A tervek szerint az igazi soro­zatgyártás októberben kezdőd­het. Az ilyenkor természetes próbakocsikon túl még az idén szeretnénk nyolcszáz magyar Suzukit értékesíteni a hazai ke­reskedelmi forgalomban. Ex­portról csak jövőre gondol­kodhatunk. - Esztergomban sikerül tartani a tervezett építési ütemet? - Eddig minden a menet­rendnek megfelelően halad. A kilencven októberi első kapavá­gást követően tavaly elkészült a főépület, s mára a teljes magyar Suzuki-stáb kiköltözött Eszter­gomba. Három hónap múlva a sajtolóüzemben megindulhat a próbagyártás. Ezzel párhuzamo­san teljes erőbedobással dolgo­zunk az értékesítési hálózat kiépítésén, valamint folyama­tosan képezzük leendő munka­társainkat Japánban. - Mennyibe fog kerülni a ma­gyar Suzuki, mondjuk a konku­rens Opel Astrához képest. - Nem vagyunk versenytár­sak, az Astra egy egészen más kategória. Az ár egyébként egy hajszállal kevesebb lehet a mos­taninál, ami vámmal és áfával jelenleg 835, illetve 880 ezer forint. Természetesen sokk fíigg az inflációtól, a forint esetleges le- és felértékelődésétől. Egyéb­ként kilométermegkötés nélkül adjuk az egyéves garanciát, s az első időben várhatóan rész­let, illetve kedvezmény nélkül is árulhatjuk az autókat, akkora a kereslet. - Milyen arányban lesz ma­gyar ez a Suzuki? FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Az elmúlt év áprilisában alakult Magyar Suzuki Részvénytársaság egyszerre három nagyobb feladat megoldásán dolgozik. Egyik az esztergomi gyár beindítása, a másik a magyar szállítók kiválasztása, a harmadik a hazai eladási hálózat kiépítése. A teljes kapacitással dolgozó összeszerelő-üzem körülbelül ezerkétszáz embernek, valamint száz-százhúsz márkakereskedőnek biztosit majd folyamatosan munkát. Lepsényi István vezérigazgatót a budapesti Suzuki-szalon hétfői megnyitója után elsősorban az esztergomi állapotokról kérdeztem. - Már az indulásnál húsz hazai cég mondhatja el magá­ról, hogy gyári beszállító, s ez összességében harmincöt száza­lékos magyar alkatrészarányt jelent. Később ez hetvenig is felmehet, de tovább nem na­gyon, hiszen a motort és a se­bességváltót hosszabb távon Japánból szerezzük be. - Milyen öreg a gyártandó modell? - A japánok folyamatosan fejlesztik termékeiket, kívül­belül egyaránt, s az esztergomi változatnak is egészen más lesz a műszerfala, mint a mostani­nak. Olyan ígéretünk van, hogy mindig megkapjuk a legújabbat. Arról sincs szó, hogy valamifé­le fapados változatot ajánlanánk a magyaroknak, hiszen nem lesz különbség az exportra és a hazai piacra szánt modelek kö­zött. Szériafelszereléshez tarto­zik a hátsó ablaktörlő, a pára­mentesítő, a jobb oldali vissza­pillantó tükör és a hatvan­negyven százalékban osztott hátsó ülés is. Természetesen azért lesz olcsóbb és drágább változat is. - A Suzuki átütő sikere nem kis mértékben köszönhető a terepjáróknak. Ezeket mikor kezdhetik gyártani nálunk? - Az már tudott, hogy a Se­dannal indulunk, abban kell megerősödni, s csak utána jöhet a terepjáró. De erre a sorozat­gyártás megkezdése után még legalább két évet várni kell. - Említette, hogy kezdetben keresett autó lehet a Suzuki. Ez körülbelül mekkora piaci ré­szesedést jelent? - Magyarországon évente hetven-nyolcvanezer darab új autó lehet majd eladni, ennek a piacnak huszonöt százalékát szeretnénk megszerezni. Erre a kapacitás is adott, hiszen jövőre már évi huszonötezer autó ké­szül Esztergomban. KOVÁCS ANDRÁS Szerződés van - sertés lesz-e? A Pick Szeged Szalámigyár és Húsüzem az élelmiszer-gazdaság azon kevés cége közé tarto­zik, melynek léte nem ingott meg alapjaiban. A viszonylagos stabilitást azzal a ténnyel is jelle­mezhetnénk, hogy a tavalyi sertéskrízis idején is folyamatosan termeltek. A kialakult alacsony felvásárlási ár országos jelenség volt, ennek hatásait itt sem tudták kivédeni. A sertéstartók megingott bizalmát azzal kívánták ellensúlyozni, hogy jó előre bejelentették, az eddigi 500 ezer darab körüli nagyságrendben szeretnék megkötni ezévi szerződéseiket is. Tekintve, hogy az árak és mennyiségek hosz­szútávra érvényes egyensúlya korántsem kiala­kult, fix árat nem ígérhetnek. Azt az adott idő­szak piaci és egyéb hatásai fogják meghatározni. Tekintve, hogy a pénzügyi fedezettel garantált felvásárlási ár még csak a tervek szintjén fogal­mazódott meg, a vállalat saját kockázatára 60 forintos minimálárát alakított ki. Forró Sándor élőállat-forgalmi vezetőtől a szerződéskötések állásáról érdeklődtem. « A kistermelőknek elsősorban a szalámigyár­tásra alkalmas nagysúlyú sertéseket ajánlották. November végiig akarták a szükséges 100 ezer darabot lekötni, a valóságban ez január végére a 90 ezret érte el. A különbözetre most tesznek ajánlatot a szomszédos megyék közeli területein élő gazdáknak. A szalámi másik kellékét, az úgynevezett tenyésztésbe fogott sertést mindig az egész országból szokták összeszedni. A nagy­üzemekkel sikerült a tőkehúsnak alkalmas tételekről megegyezni. A kistermelők körében nem szorgalmazzák a kis súlyú sertések átvételét, de így is 50 ezeue leszerződtek. Összességében a félmilliárd körüli igényüket jórészt szerződéssel fedték le. A drága malacárak egy vágóállat kínálati hul­lámvölgyet vetítenek előre. Ennek bekövetkez tével vélhetően a felvásárlási árak is idővel emelkedni fognak. Az akkori helyzetet nehéz előre prognosztizálni, s csak akkor fog kiderülni, a szerződés egyben leadott malacot jelent-e. A korábbihoz képest olcsóbb takarmányárak és a túlfeszített malackereslet együttes hatásaként a termelő szemszögéből egyelőre a nagy súlyúra hizlalás tűnik gazdaságosabbnak. Jelenleg nincs komolyabb gond a felhozatallal, a Pick januárban 90, február elején 100 száza lékos kapacitás, kihasználtsággal dolgozott. A nagysúlyúért jelenleg 68 forintot adnak kilón­ként, a kistermelői kis súlyú sertések árát a na­pokban emelték 2 forinttal, így jelenleg 70 forint. TÓTH SZELES ISTVÁN Kódex ­etika nélkül? A Fogyi-ügy hosszú idő óta először vet fel a nyilvánosság előtt reklámetikai kérdéseket. A szakemberek pedig azt jósolják, hogy a piacgazdaságba való át­menet némileg zűrös időszakában a reklámszakmában is egyre több lesz a „szabálysértés", máris sza­porodnak a fogyasztók félreve­zetésére, a konkurensek lejáratá­sára irányuló kísérletek. Pedig nem íratlan törvényekről van szó, megjelent ugyanis az új reklámetikai kódex. A Magyar Reklámszövetség éppen a gaz­dasági élet és a piac átalakulása miatt tartotta szükségesnek az először 1981-ben kiadott magyar reklámetikai kódex átdolgozását. Alapul a párizsi nemzetközi ke­reskedelmi kamara által kiadott gyűjtemény szolgált; ezt igazítot­ták a hatályos magyar jogszabá­lyokhoz. A kódex alapelve, hogy a rek­lám nem sértheti sem a fogyasz­tót, sem a gazdasági élet más sze­replőit. Vagyis jogilag megenge­dettnek, tartalmát tekintve igaz­nak kell lennie. Megjelenésében figyelembe kell vennie a társa­dalom erkölcsi normáit és az esz­tétikai közízlést. Nyelvezete pe­dig feleljen meg a magyar nyelv szabályainak. Fontos, hogy a rek­lám legyen világosan felismer­hető, a médiákban határozottan különüljön el a közszolgálati célú tájékoztatástól. A reklámtevé­kenység során tilos más termék elnevezését, védjegyét vagy meg­jelenési formáját, mások reklám­ötletét felhasználni. A reklám sem tartalmában, sem megjelené­sében nem tartalmazhat semmi olyat, amivel a fogyasztót megté­veszti vagy félrevezeti. Mindezek betartásáért szemé­lyében felelős mindaz, aki a rek­lámtevékenységben bármilyen módon részt vesz - szögezi le a kódex. KG Kígyózó kábelek Nyereség Szegeden A február a vállalati mérlegek készítésének hónapja. A Magyar Kábel Müvek szegedi gyáránál most igencsak elégedettek. Kiderült ugyanis, hogy a tavalyi évet 480 milliós nyereséggel zárták, a termelést pedig nemhogy csökkenteni, hanem növelni kellett. Zádori János igazgató böngészi a táblázatokat. - Gyárunk kétféle terméket, telefon- és erősáramú kábelt állít elő. Korábban az erősára­múkábel-gyártás volt a jelen­tősebb, ez a tavalyi évben meg­változott. Legnagyobb belföldi megrendelőnk, a Magyar Posta ugyanis 20 százalékkal növelte az igényét, mert jelentős tele­fonhálózat-bővítésbe kezdett. Az erősáramú megrendelés viszont a felére csökkent. Ez mégsem vezetett termeléscsök­kentéshez, mert gyárunk ex­porttermelése 30 százalékkal nőtt, Németországba szállítunk telefonkábeleket. Évi 50 millió márka értékű szállításra kötött a vállalat ötéves keretszerződést. A keresletátalakulásnak belső átcsoportosítással próbálunk megfelelni. - A belföldi piacra érdeme­sebb termelni, vagy a külföl­dire2 - 85-90 százalékban hazai pi­acra termelünk, ez ugyanis jó­val nyereségesebb. Külföldre drágább a szállítás és nagyobb az árverseny. Kezdetben még veszteséges is volt az export­tevékenység, mégis vállalnunk kellett, mert az a piac biztosabb a belföldinél. Ki is van hasz­nálva a teljes exportkapacitásunk. - Gondolom, a nyereség nem csak a termelésnöveke­désből származik. - Belső gazdálkodásunk is jövedelmezőbbé vált, és vannak bevételeink a boltunk 180 milli­ós forgalmából is. Árbevételünk 3 milliárd forint volt, ez 20 szá­zalékkal több az előző évinél. - Ebből futotta beruházásra is? - Igen, 100 milliót fordítot­tunk fejlesztésre, elsősorban azért, hogy meg tudjunk felelni az exportpiac növekvő igényei­nek. A béreket pedig 30 száza­lékkal tudtuk növelni, és bár 50 fővel kevesebben vagyunk, nem került sor elbocsájtásra. - A vállalat másik négy gyára is ugyanilyen eredményes? - A Magyar Kábel Művek 1985 óta folyamatosan nyere­séges. - Mikorra várható a vállalat átalakulása? - Augusztusra várhatóan részvénytársasággá alakul az egész vállalat. Az Állami Va­gyonügynökség felhatalmazott bennünket a privatizáció elő­készítésére, a befektető keresé­sére. Olyan külföldi partnert, pénzügyi befektetőt szeretnénk, amelyiknek nem a magyar ká­belpiac megszerzése az elsőd­leges célja. KECZER Kamarai mintavétel Francia farmok A szegedi régió és Finistére megye között szövődő együttműködés keretében a nemrégiben szervezett franciaországi tapasztalatcserén a helyi agrárkamarát Kotogány Mihály elnök képviselte. A gazdaságról, érdekképviseletről szerzett - az itt részben közreadott - tapasztalatai, benyomásai a nálunk lassan kibontakozó kamarai szerveződés követendő irányaihoz is támpontot adhat. Természetesen a szolgai másolás hiba lenne, de a működő rendszerekből való mintavétel mindenképp hasznos. Finistére-ben - a mi vidé­künkhöz hasonlóan - a szántó­földi zöldségek kiemelkedő he­lyet foglalnak el a növényter­mesztésben. Ezzel is magyaráz­ható, hogy a farmok átlagosan csak 12 hektárosak. A szakoso­dott árutermelésre jellemző, hogy a gazdaságok kétharma­dában csak egy-két növényféle­séggel foglalkoznak, de azzal profi szinten. Az élvonalban maradást kutatások, kísérletek segítik. A megtekintett kísérleti állomás főként a termelők és az agrárkamara pénzéből gazdál­kodik, minimális központi tá­mogatással. Ebből következik, hogy a kísérletek nem öncélú­ak, az irányokat a termelők dik­tálják. Mezőgazdasági vállalkozó csak az lehet, aki ilyen jellegű iskolát végez- A képzést az ag­rárkamara finanszírozza. Az oktatás a gyakorlati ismeretek mellett a pénzügyi gazdálkodás teljes körére kiterjed. A kezdők támogatást és gazdasági lehető­séget kapnak erejük kipró­bálására. Az egész megyét átfogja a szövetkezet, melynek keretében 7,4 milliárd frank értékű árut produkálnak. A 38 ezer termelő még pénzügyileg is ide kapcso­lódik, nem közvetlenül a bank­hoz. A profitérdekelt szövetke­zet 33 leányvállalatánál 3 ezer 200 alkalmazott dolgozik. Te­vékenységi körük a tejterme­lésre, a sertés-, a marha-, a bor­jú-, a csirke feldolgozásra és zöldségek, gyümölcsfélék mély­hűtésére terjed ki. A falvak és tanyák ellátásában saját üzle­teikkel vesznek részt. A terme­léshez a szövetkezet adja meg a fő irányt, de a piac végzi a sza­bályozást. Tagjaik biztonságát minimális nyereséget tartalma­zó védőárak szolgálják. A kamara tanácsot és segéd­letet ad a termeléshez, ennek minősítésére elég annyit meg­jegyezni, annak ellenére, hogy nem kötelező, mindenki tagja. T. Sz. I. KÖRKÉP Le kell mondani az ECU-ról mint egységes európai fizető­eszközről! — ezt a felfogást kép­viselte az Európa Parlament liberális képviselőcsoportjának szóvivője, Rüdiger von Wechmar. Ehelyett mindössze az Európai Közösségen belül jelenleg meg­lévő nemzeti fizetőeszközöket kellene „euró" kiegészítéssel ellátni. A német márkát például ezután euro-márkának hívnák, a francia fizetőeszközt pedig euro-franknak keresztelnék át. Jól sikerült a külföldiek számára történt első részvény­kibocsátás Kínában, amelynek során egy kínai vállalat rész­vényeit kínálták megvásárlásra az érdeklődőknek: a három­napos jegyzési időszak alatt több mint négyszeres volt a túljegyzés. Oroszországban minden ér­ték a feje tetejére állt, s ez már a moszkvai utcákon is szemmel látható. Míg a kommunista rendszer idején a feketepiacon nagy összegeket kínáltak a dol­lárokért, most azzal szólítják meg az utcákon a turistákat, nincs-e véletlenül eladó rubel­jük deviza ellenében. A dollár feketepiaci árfolyama ennek megfelelően egy hét leforgása alatt 130 rubelről 120-ra zuhant. A forgalomba lévő pénz meny­nyisége pedig egy év alatt meg­duplázódott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom