Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-26 / 48. szám

6 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. FEBR. 26. Erdély, vigyázó szemekkel Tárlatnézőben Zolcsák Sándorral Universitas Pályázni pedig kell Azt a tényt, hogy Magyarországon rendkívül szétaprózott a felsőoktatás - senki sem tagadhatja; azt a törekvést, hogy Magyarországon a főiskolai és egyetemi oktatást, valamint a posztgraduális képzést, az átképzést és a kutatást is magába foglaló felsőoktatási rendszer alakuljon, nyíltan senki sem ellenzi. Kétségtelenül vannak viszont ellenérdekek. Az új rendszer előkészítésének értékelhetjük Szegeden az Universitas Egyesület létét és eddigi eredményeit. Ez utóbbiak közül a leginkább látványosak a pályázatok. A szinte folyamatos „pályázati tevékenység" bonyolítására, a beruházások előkészítésére létrehozták az Universitas irodáját; február elejétől ott dolgozik a JATE főmérnöke, Várnai Szilárd, aki szívesen vállalkozott a folyamatban lévő pályázatok ismertetésére. A nemrég elhunyt Domonkos Pál Péter néprajztudós portréja A félmúlt, s a jelen erdélyi magyarságának arcképcsarnoka múlt csütörtök óta a Móra Ferenc Múzeum kiállítóterme. Zolcsák Sándor marosvásárhelyi festőművész makacs következetességgel és sajátos színvilággal örökíti meg Erdély szellemi életének nagy alakjait. Róluk vallott a művész, kedves képei között kalauzolva bennünket, közvetlenül hazautazása előtt. Mint annak idején tájékoztattuk olvasóinkat, a JATE Számítóközpont szakemberei készítették elő a tavalyi, sikeres pályázatot: a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alaptól elnyert beruházási összegből oktatási kabineteket szerelnek föl korszerű, X-Window munkahelyekkel az Universitas négy intézményében (JATE, JGYTF, SZÉF, SZOTE). A Szegcdi Universitas informatikai hálózatának kiépítéséhez az idén is előkészítenek FEFA-pályázatot, de más lehetőségekkel is élnek. Elkészült már az OMFB-pályázat, amely korszerű adatátviteli eszközök beszerzését-bővítését célozza. A Pharc-program keretében folytatják az Egyetemi Könyvtár elektronizációját. Ugyancsak Phare-pályázat segítségével kívánják finanszírozni a JATE és a tanárképző főiskola közös nyelvoktatási fejlesztési programját. Pályázati pénzekre számít az Universitas a Campus-program megvalósításában is. Mint ismeretes, az Öthalmi úti volt órósz laktanya magyar építésű objektumait már átadták az Universitas kezelésébe. A használatba vételhez azonban nemcsak azért vezet hosszú út, mert késik az államközi megegyezés, hanem azért is, mert nem tudni pontosan, tulajdonképpen mit hagytak ránk a kivonult katonák. Legelőször ökológiai vizsgálatra van tehát szükség, hiszen azzal nem érheti be az objektum új tulajdonosa, hogy „talán nincs nagyobb baj". A 107 hektáros terület ökológiai vizsgálatára a szakembereket még meg lehet találni itthon, de a megfelelő műszerek hiányoznak; a külföldiek felkérése erre a munkára viszont pénzbe „Csapd le csacsi: Kettő vagy négy személy játszhatja. A játékosok húznak egymás lapjaiból és gyűjtik az azonos színeket. Amikor összegyűjtik a teljes sort, a kézben tartott kártyákat hangos „Csapd le csacsi!" kiáltással az asztalra dobják. Az nyer, aki először csapja le a lapjait." (Kis magyar kártyakódex) - ennyit a játékról és a dramaturgiai elvekről. A kelet-európai- vígjáték filmes vonulatába Tímár Péter az Egészséges erotika című filmjével kapcsolódott be, meglehetősen nagy sikerrel, hiszen akkor még minden kritika élesben ment, a néző a rendszer elleni cinizmusban nagyon is fölszabadultnak és otthon érezhette magát. Most viszont, a Csapd le esaesi!-ban, a rendszerváltozás utáni groteszk nagyban támaszkodik az azt megelőző idők ellenállás-paródiájára, csak épp, mintha ezen már régen túl lennénk, a rendező viszont nem. Ezért aztán a film egészéről a legkisebb elragadtatással sem lehet szólni, ellenben a részletek nyelvi és képi poénjai ezt kerül. A Phare-pályázat részint ezt célozza; ha a terület mégis szennyezett, akkor rekultivációs program kell, ha nem, akkor jöhet a hasznosítási terv. Természetesen mindeközben folyamatosan fontos tényező lesz, hogy mi mibe kerül. A szükséges vizsgálatok és kalkulációk segítenek eldönteni a fogas kérdést: helyes stratégia-e az egyetemi fejlesztéseket a volt orosz laktanya területén elképzelni, vagy másképpen kell gondolkodni. Annyi azonban bizonyos, bárki, bármire fogja majd használni a volt orosz laktanya objektumait és területét, a környezeti állapotokkal, az infrastruktúra mutatóival tisztában kell lennie. A Phare-pályázat ütemterve szerint február 28-ig megköttetik a szerződés a Művelődési Beruházási Vállalattal, amely az átfogó ökológiai vizsgálat előkészítését végzi, vagyis a geodéziai felmérés után kiírja a nemzetközi pályázatot a környezeti károk felmérésére és az esetleges rekultivációs program elkészítésére. Körülbelül szeptemberben-októberben szintén nemzetközi pályázatot hirdetnek a hasznosítási programra feltéve, ha az addigi vizsgálati eredmények arra mutatnak, hogy a Campus-tervekke! továbbra is érdemes foglalkozni. A Phare eddig 20 millió forintot biztosított a programra, tehát minden bizonnyal más forrásokra is szükség lesz. Az épületek műszaki állapotára, a közművek feltérképezésére FEFA-pályázatot is előkészítenek. feledtetni próbálják - néha bele is veszik minden. Már a szereplőgárdából kitűnik, hogy Tímár nem bízta a véletlenre a poénok remek el- Először vagyok Szegeden. Megdöbbentően ugyanazok az épületek, terek, hasonlatos arcok, tekintetek, mintha Temesvár és Nagyvárad, Kolozsvár és Brassó utcáit járnám. De folytathatnám a sort, akár Szentpétervárig, mert meggyőződésem, hogy az egész térséget, melybe születtünk, ugyanaz az európai szellemi áramlat hozta létre... - A portréfestés megkerülhetetlen tulajdonságom. Talán, mert túlságosan sokat töprengek mások számára nyilvánvaló dolgokon. Másrészt elhatározás, tudatos vállalás is. A nagyszerű erdélyi festő, Zsögödi Nagy Imre találkozott egyszer egy gyönyörű izomzatú fiatalemberrel, s azt mondta neki: szép izmaid vannak, barátocskám, de mire használod őket? Én is ezt kérdezem sokszor magamtól, hogy mire használom a képességeimet? Használok-e vélük? Nekünk minden értékünket fel kell leltároznunk, meg kell értenünk, hogy bevihessünk valamennyit a köztudatba, megmentsük a jövő számára. Igyekszem olyan Erdélyben élő emberek portréit megfesteni, akikről azt gondolom, hogy meg kell maradniuk az em lékezetünkben... — A kiállításom megnyitója előtti napon ért Domokos Pál Péter halálhíre. Azon az éjszakán megfestettem a portréját. Ez a legfrissebb kép a falon. Péter bácsival alig egy hónapja találkoztam utoljára. Szokott csöndes modorában, határtalan szerénységgel beszélt a múltról, pár perc elteltével örök szereiméről, a moldvai csángók sorsáról. Nem hittem, hogy ez a búcsú... — Smaranda Enache. Nem maradhat ki a sorból ez a román asszony, aki valóságos ékszere az erdélyi életnek. A neve is smaragdot jelent. O minden játszását. És semmi több. Mert ha jól megnézzük, kiderül, a filmhelyzetek minden szereplőjének (exmunkásőrnek, mai rendőrnek, felkapaszkodó európai közegben érthető, otthonos. Tíz évvel ezelőtt festettem meg a portréját, mikor még a bábszínház irodalmi titkára volt. Nem gondoltuk volna, hogy a kilencvenes évtizedben a neki való helyre kerül, európai hírű politikusa lesz a haladás ügyének. Már akkor olyan kisugárzása volt, hogy eljött, s fél óra alatt elkészült a kép róla. Magam se hittem, de minden további ecsetvonás fölösleges lett volna... - Általában megálmodom a témáimat. Ahogyan a sorsomat is. Egy időben sűrű vendég volt nálunk a Securitate, megéreztem mindig, ha jöttek értem. Király Károlyt akarták, hogy fiatal családnak, szeretőnek, stb.) egészen komoly szociológiai háttere van, ami egyáltalán nem jelenik meg a filmben, csak hozzágondolhatjuk. A szereplők a maguk nemében nagyon jók, tudásuk legjavát hozzák, csakhogy az előbb említett háttérhez ezek az arcok csöppet sem illeszkednek. Mondhatják, minek ide az a háttér, ha a rendező egyszer ennyit akart megcsinálni. Idáig rendben. Viszont sokkal nagyobb feladat lett volna a képi és nyelvi poénokat egy velejéig hiteles háttérrel és szereplőkkel együtt fűmre vinni. És akkor a nézőtéren sűrűn felhangzó kacaj mögött ott állna az az egész, ami a komédia mögött a drámai ívet is megrajzolja. És akkor a jogosan elvárható műegész nem egy egészen szellemtelen és együgyű postai kézbesítő keretes történetévé lesz. Szóval ez lett volna az elvárható több, amitől például a mostanában tévében vetített cseh filmek szereplői egyszerre komikusak és esendők. Amúgy meg a felhőtlen szórakozáshoz elegendő. PODMANICZKY SZILÁRD szolgáltassam ki nekik, régi barátomat. Vitakészségeinmei, s mert ismertem az észjárásukat, ideig-óráig védekeztem. Nem bántottak, ha az örökös fenyegetéseket és megfigyelést nem számítom. Mikor az ütések és kínzások következtek volna, Király Károlynak és körének üldözése olyannyira ismertté vált Nyugaton, hogy már nem mertek bántani minket. Király Károlyt én Rákóczihoz hasonlatos figurának tartom. Képe nagyon hiányzik ebből a gyűjteményből. Remélem, mostmár kötélnek áll, hogy megfesthessem olyannak, amilyennek én látom. - Bözödi György nálam háttal ül egy széken, rá jellemző széles taglejtéssel. Mi, hétköznapi emberek általában szembefordulunk a sorsunkkal. Gyurka bácsi nem volt hétköznapi ember. Jellegzetes történet róla, hogy földsüket lévén, rezzenéstelen arccal ült egy politikai gyűlésen, amit azért hívtak össze, hogy őt lejárassák, megalázzák. Mikor a válogatott sértésekre sem reagált, nem bírták tovább, valamelyik pártember ráüvöltött: hát mi maga, hogy ezt tűri?! Ám Gyurka bácsi erre is csak nézett. Kikapcsolta a hallókészülékét, ugyanis valójában hátat fordított annak a világnak, mely nem viselte el a szabad gondolkodót. Azt mondta: „sajnáltam az elemet rájuk"... - Egy kemény arc. Gellért Sándor. Szilaj életű, legyűrhetetlen ember volt. Tudatosan nem volt hajlandó városi életet élni, benne maradt a paraszt világban, mint Erdély legjelentősebb költőinek egyike. Idősebb korában fedeztük fel egymást. Órákon át szavalt nekünk Adyt, Kosztolányit, Sinkát, s persze a saját verseit. A portréja is hadonászó versmondót ábrázol, kurucot. Értékrendemben a három Sándor, Petőfi, Kányádi és Gáspár egy vonalon áll. Ez a meg nem alkuvás, a pózmentes magyarság, a belső feszesség egyenes vonala. — Végül, nem hiányozhat az arcképcsarnokból Bethlen Gábor fejedelem. Egy mondatát a festményre is odamásoltam: „Ne veszessük el Uram az hazát, mert ha ezt elveszejtjük, mi mást nehezen, vagy nem is találunk. " Azt hiszem, ez most a legidőszerűbb szállóigénk, mikor nagy, életünkben már nem remélt dolgok történnek velünk. LEJEGYEZTE: GAZSÓ L. FERENC A Lakitelek Alapítvány közművelődési pályázatának további nyertesei A Lakitelek Alapítvány idei közművelődési pályázatának nyertesei közül a következő Csongrád megyei egyesületek részesültek 12 ezer forintos támogatásban: A szegedi Százszorszép Gyermekház - kiállításhoz' a szegedi Közművelődési és Olvasótáborok Egyesülete „Mi lesz veled emberke?" című olvasótábora - olvasótábor szervezésére; a szegedi Közművelődési és Olvasótáborok Egyesülete - ásotthalmi olvasótábor; a deszki Általános Művelődési Központ könyvtára - író-olvasó találkozóra; a makói József Attila Művelődési Ház - írisz Táncklub: a makói József Attila Művelődési Ház - Ki mit tud versenyre- a makói Deák Ferenc Általános Iskola - természettudományos eloadásokra; a makói József Attila Művelődési Központ Városi Fúvószenekar - kottavásárláshoz; a szentesi Pollák Antal Műszaki Szakközépiskola - számítógépes tábor szervezésére; a zákányszéki ÁMK Mikszáth Kálmán Művelődési Háza farsangi esti programra; a maroslelei ÁMK Általános Iskola - rendhagyó órákra. Új film Csapd le csacsi! Szereplők: Pap Vera, Gáspár Sándor, Eszenyi Enikő, Eperjes Károly, Koltai Róbert, Szacsvai László, Törőcsik Mari Operatőr: Szatmári Péter Irta, rendezte, vágta: Tímár Péter Hologram-kiállítás Kéz a tigris szájában A filmtörténet hajnalán még rémülten ugrottak föl a nézők a vászonra vetített, feléjük rohanó mozdony láttán. Mi már bátrabbak vagyunk, szörnyalak, vámpír, megvadult robot jöhetnek nyugodtan, szemünk se rebben. Az Ifjúsági Ház hétfőn bezárt hologram-kiállítása nem is akart ijesztgetni, sőt: elsősorban a gyerekeknek szólt, bár a fölnőtt közönség éppoly gyermeki csodálkozással nézte a képeket, mint a kisebbek, s az újdonság szele hasonló módon legyintette meg a látogatókat, mint a régi mozi közönségét. Bár az első paravánról megtudtuk, hogy a hologram - némi egyszerűsítéssel - voltaképpen lézertechnikával készült háromdimenziós fénykép, ennél többet talán csak az előtérben vetített videófilmből lehetett megérteni. Nem árt viszont emlékeznünk az Angliában élt magyar fizikusra, Gábor Dénesre, akinek a világ tudománya a hologramot köszönheti, s aki fölfedezéséért 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Ha oldalról nézzük a hologramot - nem látunk semmit... De a nézőpont néhány foknyi változtatásával (fél lépés oldalra) már kisejlik az előbbi szürke sötétből egy fehéren bimbózó rózsa képe, s egy újabb sasszélépés után kipattannak a szirmok. Másutt a síkból kétarasznyira „kilógó" távcsőbe nézhetünk, s a lencsén át egy bolygó felszínét látjuk. Összezárt (majd szétnyíló) tenyérben megbúvó pillangó, orrunk elé lógó pénzes zacskó, a megszólalásig élő férfiportré - s mindez „kézzel foghatóan", és színesben. Persze végig hatalmas volt érdeklődés: a megfelelő látószöget félguggolással, jobbra-balra hajladozással kereső nagyok, s karra vett gyerekek, akik bátran nyújtották kezüket a sárga-fekete csíkos tigris kitátott szájába. Akinek pénze volt, vásárolhatott: képet például úgy két-háromezer forintért, de kínáltak karkötőt, kitűzőt is. Nem nehéz megjósolni: a következő hologram-kiállításnak sem lesz kisebb sikere. S előbb-utóbb talán az új technika művészi felhasználásával is találkozhatunk. Papp Vera és Koltai Róbert NY. P. IBM kompatibilis számítógépek és tartozékok SZERVIZE: (62) 26-692 • PR0C0NTR0L 6720 szeged, Veres ács u. 28/B