Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAQYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. FEBR. 17. Sérsekszöllősi firtózás Nem csak melegen Kurt Edler osztrák vállalkozó úgy gondolta, hogy talán Magyarországon sem mindegy, mennyibe kerül a szállítás és alapított egy céget a somogyi Sérsekszöllősön, az általa szabadalmaztatott, úgynevezett hidegen futózó eljárásra. A teherautókat szerte a világon felújítják, vagyis a kopott, de jó állapotú abroncsokról lemaratják a régi futófelületet, s helyére új, mintás gumicsíkot raknak. A hideg eljárásnál nem 150, hanem csak 100 Celsius körüli hőfokon ragasztják-vulkanizálják az új futófclülctct a régi helyére. A felújított abroncsra adott garancia azonos azzal, amit az új gumira adtak, hiszen a várható futásteljesítmény is közel hasonló. A tét meglehetősen nagy, az új abroncs ára ugyanis 30-50 ezer forint, míg a felújítotté ennek csak fele. A nagy fuvarozóvállalatok szinte azonnal lecsaptak a lehetőségre - a Hungarokamion már régi partner -, a magánvállalkozók azonban kevésbé ismerik. Az Elder-Tab Kft. tevékenysége a pénzkímélés mellett környezetvédelmi szempontból sem elhanyagolható, hiszen a gumiabronccsal sokszor nem lehet mit kezdeni. Sérsekszöllősön tehát együtt van a technológia, a géppark, a szakismeret, most már csak meg kell őket keresni, valahol Tab mellett... KOVÁCS Fordítva is igaz e kötődés, ha a megbeszélt portékát tényleg átveszik, s nem mondják azt, minek hozta, a tegnapi sem kelt el. A jó kereskedőé mindig elkel. Ha úgy, hogy veszít egy tételen, senkinek semmi köze hozzá, s ahhoz sem, amikor egy keresettebb cikken több pénze marad. A jó kereskedő gazdája, cége sűrűn változhat az évek során. A táblát kicserélik, de az ember marad. Egy ilyen ízig-vérig kereskedőt is érhetik meglepetések. Megszokta, hogy a feldolgozó gyár, a nagykereskedő előbbutóbb fizet. Ez a gyakorlat borult most fel, maga alá temetve kistermelőt és átvevőt egyaránt. Ismerősöm bíróságtól kapott, pecsétes levelet mutatott a minap. A korábbi fix, dunántúli partner konzervgyár felszámolás alatt áll. A 4,5 millió forintos tartozást felvezették a terjedelmes listára. Szóban az is megtudta, talán júliusban eldől, hogy a tavaly odaszállított Bekerítve Falun a zöldség-gyümölcs felvásárlás bizalmi állás. Aki évtizedek óta csinálja, az. nem csak a leírt szerződésből, a szóból is ért. Tudja, kinek mennyire adhat az ígéretére, ha teszem azt, péntekre megállapodtak száz kiló körte, húsz láda csemege paradicsom és öt zsák fehér paprika beszállítására. Addigra meglesz az átvevő boltos, vagy nagykereskedő. A kocsirakományt már előre meg lehet tervezni a termelőktől kapott ígéretmozaikokból. paradicsomért és fehér paprikáért járó ellenértékre mennyi marad. Lehet, hogy semmi, lehet, hogy a töredéke, az egészre nem sok az esély. Még e csoda megtörténtével is közel egy évig várhat a pénzre. Mire a szezonban rájött, hogy nem csak késik a fizetség, hanem el is marad, már 1 millióval túl is szaladt a kifizetéssel. Amikor kasszát csinált, nem volt mit tenni, egy részét elkérte az építkező gyerekétől. A kerítésépítés elmaradt, most azon aggódik, hogy a kis unokát miatta nem fogják kiengedni játszani az udvarra, nehogy elszökjön vagy eltévedjen. A ki nem fizetett 3,5 millió is ugyanígy hiányozhat sok családban. Más cégekkel, más termelőkkel, más kereskedőkkel és más összegekkel behelyettesítve, e példa sajnos igen gyakori környékünkön. A tönkrement, elsősorban állami feldolgozóipar és kereskedelem omladéka így terül rá a társadalomra. Nem a károsultak hibáztak, mégis ők fizetik a tanulópénzt. El lehet ezt egy pardonnal intézni? TÓTH SZELES ISTVÁN MMMMMMM A „lesántult" csirke A baromfitermékek korábbi forgalmából a volt Szovjetunió jelentős tételekkel vette ki a részét. Az ottani piac összeomlásának hatására a baromfifeldolgozó vállalatok kénytelenek voltak csökkenteni termelésüket. A megmaradt értékesítési lehetőséggel meg azért kellett csínján bánniuk, mert a drasztikusan megnyirbált exportámogatás sok termék előállítását veszteségessé tette. Belföldön a kisebb kereslettel együttjáró vásárlóerő csökkenést nyomott árakon voltak kénytelenek átvészelni. A húsz százalékkal megemelkedett felvásárlási árakkal szemben csak 1,5 százalékos fogyasztóiár-növekedést sikerült elérniük. Az iparág válságának nagyságát jelzi, hogy az ország 19 nagy gyára egy kivétellel a csőd szélére jutott. Ennek ellenére az ágazat semmiféle központi segítségre nem számíthat bajai orvoslásában, a vállalatoknak saját maguknak kell megkeresni a megoldást. Térségünk baromfitartóit leginkább a szentesi vállalat sorsának alakulása érinti. Itt tavaly még úgy gondolták, hogy a részvénytársasággá alakulás és alaptőke-emelés jelentheti a kiutat. A veszteség nagy részét előidéző, 40 százalék körüli kamatterhektől így kívántak szabadulni. Az átalakulás egyre késik, előbb a vagyonügynökség, most a cégbíróság adja tanújelét ráérősségénck, esetleg túlterheltségének. Ha végre túl lesznek a formaságokon, '91 novemberétől számít működőnek a baromfifeldolgozó rt. A 14 tagú rt. alapítólevele szerint a törzstőke 360 millió forint, melyből 150 millió az emelés. Az ÁVÜ tulajdonhányada 200 millió, az önkormányzatoké 10 millió. Az alaptőke emelésből a Vidia vállalat 100 millió forinttal részesülne, de időközben kiderült, tetemes veszteségével erre aligha lesz lehetősége. Egy régi partner, az olasz Menozzi cég, késznek mutatkozik a kereskedőház részének kivásárlására. A fennmaradó 50 millió forint tíz termelőszövetkezeté. A tét óriási, hisz jelentős exportbevételek sorsa, emberek munkahelye függ az erőfeszítések sikerétől. Az sem mindegy hogy az ide kapcsolódó mezőgazdasági vállalkozások, a már akadozva működő baromfitelepek még ezt az értékesítési háttért is elveszíthetnék. T. Sz. I. Szövetkezeti törvény Határidők és magyarázatok •HMMHHHHHHMMHHHMHHHMHi A szövetkezeti törvény végrehajtása során betartandó határidők összegezését, illetve a hozzájuk kapcsolódó fontosabb magyarázatokat dr. Szabó Józsefnek, a Csongrád Megyei Kárrendezési Hivatal vezetőjének a segítségével készítettük. Helyi érdekegyeztető fórum. Résztvevői a helyi önkormányzat(ok) megbízottja(i), a kárpótlási igényt bejelentők közül a képviselő-testület által megválasztott 3-11 személy, a szövetkezetek megbízottja, a részarány-földtulajdonosok képviselője, a nem helyben lakók képviselője. Amennyiben egy településen egy szövetkezet érintett, egy fórumra van szükség; több település és egy szövetkezet esetén közös fórumot kell összehívni - a települések részvétele aranykorona-részarányosan történik -, míg egy település, több szövetkezet esetén szövetkezetenként kell külön fórumot megalakítani. A fórumot, melynek feladata az átmeneti töryényben meghatározott feltételek megvalósulásának ellenőrzése, a kezdeményezők - az igénybejelentők vagy a szövetkezet - bejelentésétől számított 15 napon belül az önkormányzat alakítja meg. Ennek határideje 1992. február 29. Összesített értesítő, melyet a megyei kárrendezési hivatal küld ki az érintett gazdálkodószervezeteknek. Tartalmazza, hogy az érintett gazdálkodószervezeteknek a tulajdonukban vagy használatukban lévő és a kárpótlási törvény hatálya alá tartozó módon megszerzett termőföldre tekintettel, mekkora aranykoronamennyiségre jelentettek be kárpótlási igényt. A megküldés határideje 1992. február 16. Ehhez kapcsolódik a földalap elkülönítésének tervezete, melyet az érintett szövetkezetek alkotnak meg; jelenti a részarány-földtulajdonosok tulajdonában lévő földek, a kárpótlási törvényben meghatározott földalap (tagok, alkalmazottak, kárpótlásra jogosultak), valamint a magyar állam tulajdonában lévő földek elkülönítését. Határideje az összesített értesítéstől lásd fentebb - számított harminc nap, vagyis 1992. március 15-e. Ezt a tervezetet a szövetkezetek megküldik véleményezésre az egyeztető fórumokhoz, amelyeknek nyolc napon belül, vagyis 1992. március 23-ig kell megtenniük észerevételeiket. Ezután az érintett szövetkezetek és egyeztető fórumok megkísérlik létrehozni az egyezséget az előbb említett észrevétel közlésétől számított nyolc napon belül, vagyis 1992. március 31-ig. Ezt követően a szövetkezet székhelye szerint illetékes megyei kárrendezési hivatal meghozza a határozatot az egyezség jóváhagyásáról, az egyezség megkötésétől számított 15 napon belül, vagyis 1992. április 15-ig. Előfordulhat azonban, hogy a szövetkezet és az érdekegyeztető fórum között nem születik egyezség. Ebben az esetben a fentebb említett tervezetet, valamint a fórum észrevételeit be kell küldeni a megyei kárrendezési hivatalnak. A beküldés határideje az egyezségkötésre nyitva álló határidő utolsó napjától számított 8 nap, vagyis 1992. április 8-a. A megyei kárrendezési hivatalnak az államigazgatási eljárás általános szabálya szerint a tervezet és az észrevételek benyújtásától számított 30 napon belül kell meghoznia az elsőfokú határozatot. (Ez a határozat nem azonos az igényjogosultak kérelmeinek elbírálásával!) Ha az elsőfokú határozat nem felel meg a szövetkezetnek, az ellen fellebbezhet az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz (továbbiakban OKKH). Ezt a fellebbezést az /. fokú határozat kézhez vételétől számított 15 napon belül kell megtenni, az OKKH másodfokú határozatának pedig a fellebbezés benyújtásától számított harminc napon belül kell megszületnie. (Ezt a II. fokú határozatot az OKKH a megyei kárrendezési hivatal útján küldi meg az érdekelt feleknek.) Ha az OKKH jogerős határozata sem felel meg az érdekelt felek valamelyikének, lehetséges a másodfokú határozat bírósági úton történő felülvizsgálata, a megyei kárrendezési hivatal székhelye szerint illetékes helyi bíróságon. A bíróságnak jogában áll a másodfokú határozatot megváltoztatni. S végül: ha a peres felek nem fogadják el a helyi bíróság ítéletét, fellebbezéssel élhetnek a megyei bíróság felé. (A cikkben szereplő dátumok, a törvényben foglalt határidőket kivéve, tájékoztató jellegűek!) P. L. Széf az OTP-nél A ma is legnagyobb lakossági pénzintézetnek számító OTP Bank februártól széfszolgáltatással bővítette kínálatát Szegeden, a Takaréktár utcai központban. Bár ebben a megyeszékhelyen nem ők az elsők, még maradt potenciális ügyfélkör, s az mindenképpen jelent valamit, hogy rádióreklámjuknak lesz egy szerb nyelvű változata is. Az eddig jobbára csak filmekben látható szolgáltatás lényegével Merksz Péter osztályvezető segítségével ismerkedtünk. A széfeket egyedül vagy többedmagával bérelheti valaki, s a házaspárok, üzlettársak nyugodtan kiköthetik, hogy a bank csak a partner jelenlétében nyithassa ki a széfet. Abba egyébként legalább két kulcs kell, s az egyik az ügyfélnél, a másik a bankalkalmazottnál van. Az utóbbi különben csak a legszükségesebb ideig zavarja a kuncsaftot kincsei számba vételekor - segít a bizalomerősítőnek nevezett tárolódoboz emelgetésében - és csak a speciális telefonrendszer közvetítette hívásra jelenik meg újból, már a zárás céljából. Ha egy ügyetlen bérlő kirándulás közben patakba ejti a kulcsot, a bank kénytelen egy speciális lakatost hívni - mindig ugyanazt a mester -, mert másodpéldánya nem lehet a kulcsból. A kissé erőszakos behatolás költségei természetesen az ügyfelet terhelik. Normál nyitás esetén a bank vizsgálja a személy- és aláírásazonosságot, és miden egyes látogatásért húsz forintot számláz a havi 250-450 forintos bérleti díjon felül. KA. Dolgozni, ennyiért? Az egyre jobban elharapódzó munkanélküliség szomorú következményeit mindenki nyögi. Az otthoni tétlenségre kárhoztatottnak eddig nem tapasztalt lelki krízissel, sok esetben a jövedelemcsökkenés miatt előállt megélhetési gondokkal kell szembenéznie. A még dolgozó abból is érzékelheti a probléma súlyát, hogy a munkanélküli-járadék fedezeteként a korábbi 2 százalék helyett hatot vonnak le a munkáltatójától, ezzel mintegy tőle vesznek el az esetleges fizetésemelésre összecsordogáló javakból. A lelke mélyén szeretné, hogy minél több jusson belőle a munkahelyteremtés támogatására, hisz a munkanélküliség valódi ellenszere csak az új munkahelyek kínálta, értelmes feladat és pénzkeresési lehetőség lehet. Hosszabb távon közösen nyerünk azon, ha a gazdaság szerkezete lassacskán eltolódik a tényleg jövedelmező tevékenységek, az ésszerű gazdálkodási formák felé. A csak a kényszerűen az emberek megélhetésére fordított összeg semmit sem segít a gyógyulásban, csak a láz csillapítására szolgálhat. Az utóbbi időben sajnos akad rá példa, hogy a munkalázat is sikerül ily módon, alaposan lehűteni. Újonnan indult vállalkozások vezetői tépik a hajukat, mert nem tudnak embert felvenni. A város közigazgatási határain belül sem nagy a tülekedés a munkáért. Egy-egy cég a munkahelyteremtő pályázatra felvett 1-2 millió forintért cserébe vállalta, hogy 20-30 embert felvesz a kiközvetítettek közül. Akikkel én beszéltem, mindezt feléből-harmadából tudták csak teljesíteni. Ráadásul nem is speciális szaktudást követeltek meg, zömében hetek alatt betanítható munkatársakra, anyagmozgatókra lenne szükségük. A bérek sajnos itt is „magyarországiak". Tudják, az ajánlott bruttó 15 ezer nem túl fényes, de egyelőre erre futja, s a már ottlévők is ennyiért kénytelenek gürizni. Az elutasító válasz legtöbbször a következőképp hangzott el: a munkanélküli segélye és az itt kézhez kapott pénz közötti 2-3 ezer forintért nem fog dolgozni. Majd, ha lejár a segély, akkor belemegy ennél rosszabb feltételekbe is. Sokan kerek perec megmondják, csak a lapjukat szeretnék leigazoltatni, mintha tényleg változtatni akarnának a sorsukon. Az ellentmondás feloldására egyelőre kevés az esély. A dolgozóvá válás anyagilag két féleképp ösztönözhető. A bérek és a segély különbözetét a segélyek csökkentésével is el lehetne érni, de nem lehet megtenni, mert nem fedezné a megélhetés minimumát, tehát embertelen lépésnek minősülne. A bérek növelése látszólag mindenkinek tetszene, de ezzel épp az ázsiai béreink révén fennálló nemzetközi versenyképességünket is elveszítenénk. A kör bezárult, a maga módján igaza is van a kényelmesebb megoldást választónak. Csak azért dolgozzon, hogy elfáradhasson? • TÓTH SZELES