Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-14 / 38. szám

HETEDHÉT HATÁRON 7 FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Ha mer - farmer? Traktorral jön elénk a gazda, lekászálódik az ülésből és várja, hogy fotós kollégámmal kibújjunk a kocsiból. Ha mernénk... Addig azonban egy tapodtat sem mozdulunk, míg a két hatalmas, ellenségesen közeledő házőrző kuvaszt arrább nem parancsolja. így már csupán attól kell tartanunk, hogy Zsuzsi és Misi, a birkapár belénk köt és egy óvatlan pillanatban oldalba, vagy hátba lök bennünket. És hogy teljes legyen a csengelei tanya-kép, arról a húsz hízóbika gondoskodik. Mit dühösen, félelmetes hangon jelzik, nincs ínyükre a vendégeskedés, csak nehezen terelhetők a fényképezőgép lencséje elé. - Egy jól „megtermett" traktorról szállt le amikor megjöttünk, afféle nagyüzemi gépnek néztem - jegyzem meg a bika-karámtól távolodva Mészáros Ferencnek. - Az is. Nem volt olcsó ez az Univerzál 45-ös, de kellett, hát megvettük. Sokat tud, tényleg univerzális. Csak ott a baj, vajon ki tudjuk-e használni a jövőben? Mert egyre rosszabbak a kilátásaink, minden olyan bizonytalanná vált. Valaha tizenkét tehenet fejtünk, most meg egy sincs. A disznó hizlalásnak is befellegzett. Régebben 40-60 sertést adtunk le évente, sok anyakocánk is volt. Bajlódtunk velük, mert megérte. Tavalyelőtt azonban jócskán ráfizettünk a túltartásra, ezért leépítettük az állományt. Nem is újítjuk fel addig, míg tisztességes árat, biztos piacot nem garantálnak az átvevők. Nem ártana, ha a húsüzemek elgondolkoznának a történteken, hiszen ha a kistermelők lemondanak a hizlalásról, közben fordul a kocka és megint kell majd a disznó, ugyan honnan szerzik be az alapanyagot...? - Érdemesebb bikákat tartani? - Dehogy. Ezekkel is csak kínlódunk. Nem viszik el időben az állatokat, etetni meg csak kell a szerencsétleneket. Fogy a takarmány, az állatok túlhíznak. Oda a remény, hogy kiváló minőségben tudjuk átadni. Kinek vigasz az, hogy egyszer mégiscsak elszállítják az állományt, ha közben ráfizetünk az üzletre. Mert könnyen így járhatunk. Úgy válogatnak, minősítenek az átvevők, ahogy nekik tetszik. Maga szerint, mit ér az olyan szerződés, amely ennyire egyoldalú és teljesen kiszolgáltatottá teszi a termelőt? Milyen üzletpolitika az, amikor csak 60 nap után jut az eladó a pénzéhez? A jószágot nem érdekli a banki bürokrácia, enni kér, ha van átutalás, ha nincs. Eddig annak rendje-módja szerint elvitték a bikákat, valamennyit, kivétel nélkül exportra. A téesz intézte az ügyletet. Most meg alig tudunk megszabadulni az állatoktól. Már jóformán azt sem tudja az ember, mihez fogjon. Gondolkoztam azon: vemhes üszőket kéne venni vagy hatot. A szép tenyészállat azonban hiánycikk, képtelenség hozzájutni. Mintha szántszándékkal irtanák az állományt. Előbb-utóbb nagyon súlyos gondot fog ez jelenteni. Maguk, fogyasztók látják kárát. Megérhetjük, hpgy nem lesz elég tej az országban. Elvették a kistermelők kedvét. A mienket is. Gondolja csak meg , 1978-ban 45 ezer 200 liter tejet adtunk le, és ezzel az eredménnyel az országos tejversenyen a másodikak lettünk. Most meg tehetetlenül széttárhatom a karom, ha a tejről kérdeznek. - Mekkora a család birtoka? - A csordakútnál bérelt legelővel együtt tizenhat hold. Van lucernánk, de főleg fóliás paprikával, paradicsommal, retekkel foglalkozunk. A tavalyi, meg a tavaly előtti évünk pocsék volt. A kertészetre csak költöttünk. Bajban van ez az ágazat. Nagy lecke: miféle módon lehet majd az emelkedő energiaárak mellett a legkisebb kockázattal termelni? Megéri-e egyáltalán fűteni a fóliaházakat, vagy át kell állnunk a szabadföldi termelésre? Érdemes-e a drága benzinnel heti egy-két fuvarra vállalkozni? Ugye mennyi találós kérdés , ami mind-mind megválaszolatlan. Tavaly nagyon sarokba szorítottak bennünket. Volt rá eset, hogy kilónként három forintért adtuk el a drága pénzen megtermelt gyönyörű paradicsomunkat. A mostani primőr szezon se kezdődött valami fényeden. Néhány nappal ezelőtt egy egész rakomány retket hoztam visssza Pestről. Nem kellett senkinek. Vihetem az egészet a szeméttelepre. Hát így állunk. Megnehezült az értékesítés, nincs, aki megvédje a termelőket, az árunkat, hiányzik aki irányt mutasson. A Zöldért, a téesz már nem segít rajtunk. Szétesett a mezőgazdaság egész érdekképviselete. Az import agyon csapja a magyar gazda üzletét. Hogyan hagyhatják ezt? Más országokban védik a hazai termelőket, csak indokolt esetben engedélyezik a behozatalt. Bennünket meg lehetetlenné tesznek. - Azt mondja, itthon nem kel az áru, a kivitelre kevés az esély, akkor hogyan tovább? Mi lesz azzal a gazdával, aki mostanában akar beruházni? - Akinek nincs tartaléka, megbízható üzleti kapcsolata, kilátása a folyamatos exportra, a mai körülmények között csak veszíthet. A hitel nem megoldás, abból csak légvárat lehet építeni. - Jól megkongatta a vészharangot, de hát aki eddig a földből élt, az ezután is inaszakadtáig ott próbálkozik meg a lehetetlennel. Ahogyan, csalódásaik ellenére, maguk sem adták fel. Tudni vélik a faluban: kft.-t alakít a Mészáros família. - Még csak latolgatjuk a dolgot. Tudja, a lányom külkereskedelmi iskolába jár, az idén végez. Elég jól beszél németül. Az ötlet tőle származik. Meglehet, talán érdemes lenne az értékesítésre egy kft.-t létrehozni. A sógorommal együtt gondolkodunk rajta. Merész vállalkozásnak látszik, habár ma úton- útfélen azt hallani, az az igazi farmer, aki mer. Milyen a véletlen. Mészáros Ferenc alighogy eltűnődik mindezen, máris „tálalva" a lehetőség... Olasz vevők jönnek, kérik a bikákat. Azonnal készek valamennyit megvásárolni és három napon belül szállítanák is az állatokat. Nem válogatnak, egységes árat kínálnak, vagyis az állatforgalminál előnyösebb, gyorsabb üzletet. Morfondírozik, tépelődik a csengelei gazda: mitévő legyen? Nem akarja elszalasztani az Ígéretes üzletet, de tart az egyoldalú szerződés szegéstől is. Amikor elköszöntünk tőle, még nem döntött. Ám úgy vettük ki a szavaiból, alighanem a biztos pénzt választja, rábólint az olaszok ajánlatára. GOMBOS ERZSÉBET Röszke: a tanyavilág kérdőjelei Az út vonala Vajon koncesszióba adják-e az autópálya építését? íme, egy olyan kérdés, amire kevesen tudnak manapság válaszolni... Akkor ugyanis az építtető cég (mondjuk: olasz, vagy osztrák) kérheti az útvonal módosítását, a gazdaságossági vagy egyéb okokra hivatkozva. Történt, hogy az Autópálya igazgatóság kiküldött egy tervet a nyomvonalról. Az tizenhárom tanya sorsát pecsételte volna meg. Többek között a III. körzet 345. szám alatt lakó (most építkező...) Lőrincz János remélt családi fészke is a korszerűsítés leendő áldozataként vonult be a köztudatba. Ámde Lőrincz János tiltakozott. Fellebbezett a tervezet ellen. Annak ellenére, hogy az igazgatóság felajánlotta: új lakásokat épít a köz hasznán veszi tőknek. Közben kiderült Röszkére nem jó tervet küldtek ki az illetékesek (!). A módosított, új változat tíz tanyát „áldoz" fel; ezúttal kérték a helyi önkormányzat elvi területfelhasználási hozzájárulását. Ez pozitív gesztus az autópálya igazgatóság részéről, mivel a törvényes előírások szerint az engedély kiadására a köztársasági megbízott hivatalának van felhatalmazása. A kisajátításokról: előzőleg kísérletet kell tenni a szabályos adásvételre - csak utána következhet az, ami elodázhatatlan... Az országos építési szabályzat előírása szerint egy tanyahely legalább 6000 négyzetméter kell legyen, aminek 5 százaléka beépítendő; ebből 2 százalék lakás, 3 százalék gazdasági épület számára. Ezek szerint Röszke tanyavilágában legalább tíz (megtörténhet: plusz-mínusz egy) új tanyahely kialakítását kell kezdeményezni. Az önkormányzati testület és a polgármesteri hivatal most a minisztériumhoz fordult: engedélyezzék 3000 négyzetméteres tanyahelyek kialakítását. Az érintettek közül - aki akarja - ezt a lehetőséget választhatja. Mindez elölről kezdődik, amennyiben az autópálya építését valamelyik cég koncesszióba megkapja, s esetleg nyomvonal-módosítást kezdeményez... PATAKI SÁNDOR Sándorfalvi nőknek Nem utólsó sorban a munkanélküli nők átképzésére, a családok segítésére szabás-varrás tanfolyamot indítanak a héten Sándorfalván. Az Eminens Oktatási Iroda szervezésében kezdődő foglalkozássorozatot támogatja a megyei munkaügyi központ is; annak ugyanis, aki eredményesen elsajátítja a varrótudományt a tanfolyami díjat visszatérítik. A Május 1 tér 3-4 szám alatt február 15-én délelőtt 9 órakor gyűlnek össze a képzésen részt venni kívánók (jelentkezni a helyszínen vagy a 73-269-es telefonon lehet). A kezdeményezés helybe hozza a községbe a tanulási lehetőséget, s ezzel remélhetőleg sok kisgyermekes anya számára is elérhetővé teszi, hogy megtanuljanak szabni, varrni, hiszen nem kell beutazniuk ezért Szegedre.A nagycsaládosok, a szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkezők számára is jó lehetőséget kínál, számukra hosszú távon különösen „pénzspóroló" lehet az itt, most megszerezhető tudomány. Lakosság és költségvetés Falugyűlés Ujszentivánon A Polgármesteri Hivatal nagytermében összegyűlteket Talpai János polgármester köszöntötte a falugyűlésen, aki bevezetőjében leszögezte: az önkormányzat minden nehézség ellenére némi pénzmegtakarítással zárta az elmúlt esztendőt. Ebben az évben 28 millió 390 ezer forint áll rendelkezésre: a legnagyobb tétel az oktatás, 12 millióval, melyből csak hétmilliót fedez az állam, a többit más helyről kell átcsoportosítani. „Elkeserítő, hogy milyen körülmények között tanulnak gyerekeink" - kommentálta egy résztvevő, hangsúlyozva, mennyire fontos lenne a fiatalok itt tartása: ám ez csak az oktatás körülményeinek javításával érhető el. Szóba került egy új tornaterem megépítése is - több lépcsőben, az önkormányzat, az iskola, illetve pályázat és lakossági összefogás segítségével. Az adókról szólva a polgármester bejelentette: évi 800 forintos kommunális adó kivetését tervezik, s az ebből befolyó összeget egy adott fejlesztésre kívánják fordítani. Néhányan nehezményezték az adót, illetve kevesebbet is elegendőnek tartanának ám mint a polgármester kifejtette, állami támogatásra csak az a település tarthat igényt, amely helyi adót vet ki. A lakossági hozzászólások a közrend és -biztonság utóbbi időben bekövetkezett romlását ecsetelték. „Sorra vették a falu összes boltját, rendőr mégsincs" - mondta egy felszólaló, és önkéntes csapat megszervezését sürgette. Ismét felvetődött a szeméttelep ügye: a közvetlen közelében lakók (érthetően) a megszüntetését sürgették, az önkormányzat azonban pénz hiányában csak az áldatlan állapot javítását tudja ígérni. A megszűnt úttörőcsapat helyett cserkészcsapat szervezését javasolták, egy másik felszólaló szerint az önkormányzati vagyon gyarapítására a bérlemények eladása is lehetővé tehetné. A polgármester mindkét javaslattal egyetértett, hozzátéve, hogy a lakások eladására akkor nyílik mód, ha az országgyűlés megalkotja az erre vonatkozó jogszabályokat. A költségvetés végleges formába öntése az önkormányzat következő ülésén várható. T. KÁDÁR PIROSKA Csengele Hiányzó katonák Kapok egy névsort a csengelei községházán. A papír tetejére azt írták: „kimutatás az első és második világháború áldozatairól." Istenem, mennyire nem illik ide ez a szó. De hát nem ez a lényeg, hanem a kezdeményezés, miszerint a környező településekhez hasonlóan, itt is fontosnak tartják, hogy emlékművel állítsanak azoknak a falubeli katonáknak és polgári áldozatoknak, akiket évtizedeken keresztül hivatalosan nem lehetett elsiratni. Eddig hatvan elhunytról tudnak a polgármesteri hivatalban, ám úgy vélik, előfordulhat, hogy ennél is többen vesztek oda a két háború poklában, a messzi fogolytáborokban. Azzal a szándékkal tesszük tehát közzé az összegyűjtött neveket, hogy bárkinek módja legyen még „kiegészíteni" ezt a szomorú listát. íme, kiket illet meg Csengelén a kései gyász. Apró Mátyás, Balázs Péter, Bartucz András, Bencsik László, Bencsik Pál, Buknitz István, Erdélyi Péter, Fehér Józsefné, Fődi Lajos, Gazsovics Mihály, Gombos Sándor, Gulyás János, Halász Zoltán, Hasznos István, Horváth András, Kelemen János, Kelemen József, Kiss Mihály, Kispéter Sándor, Kormányos Béla, Kuklis Menyhért, Kulman István, Kulman János, Kun Szabó Antal, Kun, Szabó István, Kun Szabó Jenő, Kun Szabó István, Kun Szabó János, Kun Szabó Jószsef, Kun Szabó Kálmán, Kurucz József, Magony János, Magyar Ferenc, Mészáros Ferenc, Mészáros József, Papp István, Pignitzki István, Pölös István, Rabi György, Rabi Mihály, Rácz József, Rozsnyai István, Sisák Péter, Sejben János, Sutka István, Szabó Sándor, Szalai István, Szalai Kálmán, Széli Gy.örgy, Szűcs József, Szűcs Mihály, Tanács Mihály, Tisóczki Antal, Török János, Török József, Török Mihály, Török Sándor, Valkovics Péter, Vidács János és Virágh Mihály. G. E. Asotthalom nagy napja Február 22-én, szombaton 14 órakor Ásotthalom és a vidék népe egyedi, soha nem volt ünnepségre hivatalos. Fölavatják a községi sportcsarnokot. Azt az impozáns, remélhetőleg sok-sok örömet okozó épületet, melynek parkettáját ezekben a napokban lakkozzák - rendeznek itt majd országra szóló sportvetélkedőket és táncversenyeket is, a helybéli szervezők szerint. Az előzményekről: eredetileg decemberre tervezték az átadást. Jó hír miatt maradt el az avatás. Sportpadló helyett parkettával burkolták a termet. Ámi kényes és időigényes munkálat. Meg is adták a módját, nem kapkodván el e lehetőséget. Ettől függetlenül az ünnepség forgatókönyvét alakítgatták. A tapasztalat szerint minél több „szerzője" (ötletadója) van egy ilyen közösségi összejövetelnek, annál emlékezetesebbé tud válni az egyének számára is. Annyit ízelítőül elárulhatunk, hogy a sportbemutatók mellett a közönség élvezheti majd a szegedi Molnár Dixieland játékát. Tér adatik a látványnak: 856 négyzetméter a küzdőtér, míg az edzőterem 216 négyzetméter. Minden centimétere belátható. Az ásotthalmiak bizonyossága szerint majd meglátják... az avatón. RS!