Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-13 / 37. szám

10 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. FEBR. 13. Azóta nyugtalan vagyok... Felhívás farkasfogásra Egy esztendeje annak, hogy a Délmagyarország hasábjain „farkast kiáltottam", azaz figyelmeztettem a Szeged környéki településeken a kertek alján, sőt a falusi portákon és a közintézményekben is rabolgató bűnözőkre. Akkori szavaimat miszerint „a betörések, lopások száma olyan ütemben szaporodik, hogy lassan seregnyi rendőr nem győzné nyomozni", s „kezdenek is mindjobban félni a községekben élők" - számos példával nyomatékosítottam. Mégis úgy tűnik, több községben nem volt elég súlya a szavaimnak, nem vették komolyan a „kiabálást". S nem igyekeztek eléggé azon, hogy próbálják meggátolni az elsősorban vagyon elleni bűncselekményeket. Többnyire csak több rendőrt követeltek, és kevés település lakosai vállalták, hogy önvédelemre szövetkeznek. Pedig ahol ezt tették, s éjszakánként a körzeti rendőrt segítve járták, vigyázták a falut - például Zsombón. Röszkén - ott elbátortalanodtak a bűnözők és kevesebb kárt okoztak. A tavaly ősszel Mórahalmon megalakított rendőrőrs tevékenysége is fékezte őket a közeli településeken. Olyan helyekre húzódtak, ahol se polgárőrség, se elég rendőr nincs. Sándorfalvára például, ahonnan a minap nekem küldött levélben „több utca lakói" kérték, tegyem szóvá a garázdálkodást, a közbiztonság romlását, a nyugtalanságot, az idős emberek félelmét. Azt, hogy „Már a gyerekek is lopnak, azokat küldik, mert a tizennégy éven alulit nem büntetik... Bandákban vandáikodnak... A faluba betelepült, dolgozni nem akaró népes pereputtyok szítják a bűnt... A tisztességes, kevéske javaikért sokat gürcölő sándorfalviaknak, főleg ha öregek, már félteniük kell, amilyük van. Sőt, félniük kell. Az elvadított házőrző kutyák sem védik meg, ha megétetik őket... Lassan már fényes nappal is félni kell az utcán, olyan elemek lepték el a falut... írja már meg, hogy tegyen ellenük valamit az elöljáróság és a rendőrség!" íme, megírtam, továbbítottam a panaszt, a kérést. Bár tudom, hogy tavaly júliusban a képviselő-testület a költségekhez a falu pénzével hozzájárulva kérte egy újabb rendőr szolgálatba állítását. Aztán idén februárig újabb rendőr nem érkezett, sőt a korábban Zsombóról átjáró is hazatelepült. Betelepült viszont a-faluba sok „gyanús elem", szaporodtak a lopások, a betörések - se a falu lakóiból alakult polgárőrség, se rendőr nem állja útjukat. Ameddig így van, az az érzésem, hiába kiabálok farkast. Hogy most mégis megteszem, arra az olvasói bizalommal írt levél késztetett, és az, hogy a sándorfalvi képviselő-testület a napokban tárgyal a község közbiztonságáról. S talán tesznek valamit azért, hogy megfogják a farkast... SZABÓ MAGDOLNA A dán kapcsolat „Inkább ide hozzuk a pénzt, minthogy fegyverkezzünk belőle" Beszélgetés Ole Weischerrel FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Itt a tavasz? „Fokozott közrendvédelmi ellenőrzés" Az utóbbi napokban több helyről is kaptunk információt arról, hogy a 43-as főúton minden Nagylak felől érkező gépjárművet megállítanak s ellenőriznek a rendőrök és a határőrök. Az okokról Suha Györgytől, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől kaptunk magyarázatot. Eszerint „a rendőrség és a határőrség közös személyi feltételekkel végrehajtott akciójáról" van szó - vagyis folyamatos az egyeztetés a rendőrség és a területileg illetékes határőrparancsnokságok között mely „fokozott közrendvédelmi tevékenységnek minősül, s amelynek célja a zöld határ forgalmának minimálisra szűkítése ". Ezzel a preventív (megelőző) lépéssel melynek hatásfoka nyilvánvalóan annál nagyobb, minél közelebb történik a határhoz igyekeznek meggátolni, hogy azok, akik a határon esetleg már illegálisan átjöttek, eljussanak az ország belsejébe. Ahogy Suha úr elmondta: minél több rendőr vesz részt a közös akciókban. annál nagyobb a megelőzés esélye, hiszen előfordulhat olyan szituáció, amelynél az intézkedés rendőri hatáskörbe tartozik. (A határőröknek is vannak jogosítványaik, ám az ő hatáskörük az országon belül szűkebb - és más jellegű -, mint a rendőröké.) A szóvivő szerint nincs összefüggés a jó idő beköszönte és a fokozott ellenőrzés között, bár véleménye szerint is nagy a valószínűsége, hogy tavasszal szaporodni fognak az illegális határátkelések, vagy átkelési kísérletek. Az ellenőrzés egyébként a déli határszakasz egészén folyik, de talán nem tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy a Romániával határos megyékben ennek más okai vannak, mint a jugoszlávmagyar határvidéken. (Képünk Deszk határában készült, egy bolgár kamionos papírjainak átnézése közben.) P. L. Az Alföld geológusa Miháltz István, a szegedi tudományetem egykori professzora emlékére e hó 11-én emléktáblát avattak a JATE és a Magyarhoni Földtani Társulat nevében. - Amikor először Magyarországon jártam, nagyon megtetszett nekem ez az ország. Visszatérve arról győzködtem a dán politikusokat, hogy nekünk segíteni kell ezt az országot. Csongrád dán testvérmegyéjéből, StorstrOms Amtból jöttem, amelynek területe nagyjából ugyanakkora, mint Csongrádé. de a lakossága körülbelül a fele. A mi megyénk emberei is főleg a mezőgazdaságból élnek. Nincsenek nagy városaink, ezért itt is főleg a falvakkal működünk együtt. Jó kapcsolatunk van például az algyői és a pusztamérgesi önkormányzattal, a polgármesterek már jártak is kint Dániában. 1989-ben egy nagyobb küldöttséggel jöttünk ide, akkor kötött a két megye barátsági megállapodást. - Melyek az együttműködés területei? - Van egy oktatási programunk, 90 ezer dollárral támogatjuk környzetvédelmi szakemberek képzését; a magyarok is hozzájárulnak a költségekhez 10 ezerrel. A mi szakembereink eljönnek ide, és előadásokat adnak például a víztisztítás lehetőségeiről, és magyar szakemberek is kiutazhatnak Dániába tanulmányozni a mi rendszereinket. A víztisztító építése elég költséges dolog, az én feladatom összeszedni erre a pénzt a dán kormánytól és a Közös Piactól. Szeretnénk segíteni a tanárok posztgraduális képzésében is. Nekünk van egy rendszerünk erre, melynek lé•••••••••HMnHMMBHMMMMi Harmincas, magas, bajszos úr vár a megyeháza egyik irodájában. Magát tanácsadónak nevezi, aki Csongrád dániai testvérmegyéjének a képviselője. 1987-ben jött először Magyarországra, azóta rendszeresen jön hozzánk. „Beleszerettem az országba" mondja. Ole Weischer úrral hamar szót értünk, mindketten beszélünk angolul. Egy kis nép nem várhatja, hogy a világ megtanulja a nyelvét, neki kell világnyelveket tanulnia egyezünk meg. nyege, hogy az anyagok, a videók, könyvek, lemezek körbejárnak. Mindig újat venni nagyon drága, s ezzel a rotációval jelentős pénzt lehet megspórolni. Ebben az évben valamikor egy konferenciát is szervezek a business managementről. Márciusban is kétszer jövök, akkor egyeztetjük az időpontot. Szó lesz ezen a munkanélküliségről is, Dánia, Ausztria és Csongrád megye közösen finanszírozza, dán és osztrák szakértők is jönnek. - Dániában milyen magas a munkanélküliség ? - Viszonylag magas, 9 százalék. A paradoxon az, hogy emellett a foglalkoztatottság is igen magas, mert sok munkanélkülinek bejegyzett nő és fiatal a szabad munkaerőpiacon adja el magát és vállal alkalmi munkát. „Nem tudom, honnan tudta a nevem. Talán a postaládáról olvasta le. így utólag mindig okosabb az ember. Ahogy kinyitottam az ajtót, már jött is be. Úgy meglepett, hogy nem is tudtam tiltakozni ellene. Elment a szobáig, benézett, és ott az előszobában mindjárt elkezdte a mondókáját. Mutatott is valami igazolványfélét, dc nem mertem elkérni, nehogy fejbe vágjon. Tudja, annyi ilyen történetet olvas az ember. Azt hiszem, kihasználta, hogy zavarban vagyok. Alig bírtam lerázni. Végül aláíratott velem valami elismervényfélét és azzal távozott. Azóta nyugtalan vagyok: ki lehetett az az ember, mert az biztos, hogy nem a szeretetszolgálattól volt. Inkább valami rosszban sántikált." Egyre gyakrabban kell ilyen történetekről beszámoló idős emberek félelmeit meghallgatnom. Tanácsért jönnek, én pedig a rendőrségre küldöm őket. Jobb elejét venni a bajnak. A hölgyet, aki tegnap felkeresett, azzal csapta be egy férfi, hogy a pécsi Máltai Szeretetszolgálattól jött, és örömhírt hozott neki. Bizonyos jóakaróinak köszönhetően rövidesen automata mosógépet, televíziót és húsz kilónyi ruhát kap. A küldemény napokon belül érkezik, csakhogy a szállításért 1900 forintot kell előzőleg fizetnie. Közben bőven jutott ideje arra is, hogy - bár nem igazolta magát, sőt a nevét sem árulta el! - körülnézzen a lakásban, és afelől érdeklődjön: mennyi a nyugdíja a hölgynek, egyedül él-e, milyen gyermekei anyagi helyzete, kik laknak a szomszédban és így tovább. A „szeretetszolgálatos ember" mindamellett nem tett jó benyomást a högyre. Nagy nehezen kitessékelte hát a belvárosi, első emeleti lakásból. Jobban tette volna, ha be sem engedi. A rászorultság, az emberi hiszékenység haszonlesői egyre sűrűbben kopogtatnak az idős, egyedül élő emberek ajtaján. Nem árt tehát, ha ők, a legvédtelenebbek óvatosak... És ne restelljék: ilyen esetben értesítsék a rendőrséget! VARGA - Milyen most a dán gazdaság helyzete? - Nagyon jó. Az infláció tavaly 1,9 százalék volt. Öt éve jóval magasabban állt, de sikerült visszaszorítani. Mi minden erőnkkel támogatjuk, hogy Magyarország minél eíőbb tagja lehessen a Közös Piacnak. Azt hiszem, nekünk, kis országoknak össze kell fognunk, hogy a nagyok, Franciaország és Németország befolyását ellensúlyozni tudjuk. Dánia igen sok pénzzel támogatja a kelet-európai országokat. Ébben az évben 2,1 milliárd dán koronát hozunk a térségbe. (Ez körülbelül 25,2 milliárd forint.) Minden dán ember 426 koronát ad. Az USA esetében ez a támogatás állampolgáronként csak 26 dán korona. - Miért jó üzlet az Önöknek ? - Ha itt magas színvonalú a környezetvédelem, az egész Európának jó;, nekünk is. Másrészt sokkal jobban járunk, ha ezt az összeget a kontinens stabilitásásának növelése érdekében használjuk fel, mint ha fegyverkeznénk belőle. Végül pedig - nem titkoljuk előbb-utóbb szeretnénk eladni a termékeinket ezekben az országokban. Jelenleg ugyanis túlságosan függünk Németországtól. A balti államok függetlenedésével majd a Szovjetunió szétesésével azon a területen is jelentős új piacok nyílnak meg, amelyeket vétek volna figyelmen kívül hagyni. —•—a mm—— A földtani tudományok kiváló művelője Erdélyben született, Árpástón, 1897-ben, éppen 95 esztendeje. Már fiatal korában a sziklás-bérces Bihar hegység barlangjait kutatta. Debrecenben és Kolozsvárott tanult. Szegedi állomáshelyére 1922-ben került, és mindvégig hű maradt ehhez a munkaköréhez, 1952-től kezdve az intézet igazgatójaként. Szegedre kerülését követően szakmai érdeklődése mindjárt az Alföld földtani viszonyainak tanulmányozására irányult. Kutatásai során két fő munkaterülete alakult ki. Az egyik az Alföld negyedkori üledékvizsgálata, amely mindvégig legszívesebben művelt munkaterülete maradt. Emellett mindig odaadóan foglalkozott Szegeddel és az Alfölddel kapcsolatos gyakorlati földtani kérdésekkel egy-egy elemző vizsgálat kapcsán. Legkedvesebb témájának vizsgálatai csak 1950-ben kezdődhettek meg. amikor nagy anyagi erővel és személyi apparátussal megindult az Alföld negyedkori képződményeinek földtani térképezése. Többéves kitartó munkával készítette el Miháltz István az Alföld negyedkori üledékeinek tagolásáról szóló dolgozatát az ÉszakAlföld keleti részének, a Dunántúl keleti felének, földtani viszonyainak ismertetését. Óriási munka, feladatokat meghaladó erő. Miháltz István sohasem vonult be az „egyetem szűk világába", nem volt úgynevezett „szobatudós", ott volt a műszaki-tudományos értelmiség szinte összes rendezvényén, és Szeged városának is mindig szívesen segített problémái megoldásában. A város számára a tudományos igénnyel megírt szakvéleményei közül a következőket itt kötelességünk kiemelnünk: a somogyitelepi iskola károsodása, a Duna-Tisza-csatorna és a tiszalöki vízlépcső, valamint a tervezett szegedi vízlépcső földtani viszonyai. Foglalkozott a szegedi Tisza-part rakpartcsúszásaival, a védő töltés állapotával, az Újszeged-Gyálarét közötti terület földtani adottságaival. Ezeken a gyakorlati értékű munkáin túlmenően a különböző szakmai és társadalmi fórumokon is mindig nagy aktivitást fejtett k-i. Nagyon találóan azt hangoztatta, hogy az elméleti búvárkodás gyakorlati ténykedés nélkül szegényes fényűzés. A gyakorlati célt szolgáló feltárások eredményeit tudományosan is megfogalmazta, és több tanulmányt jelentetett meg a tervezett szegedi vízlépcsőről is, ennek hidrogeológiai kérdéseiről. Szegeden ő hozta létre azt a geológus iskolát, ahonnan a szakemberek egész sora került ki. Miháltz István 42 éves szegedi működése alatt nemcsak a város tudományos rangjának öregbítéséhez járult hozzá, hanem a geológia gyakorlati művelésével nagymértékben segítette Szeged és vidéke fejlődését. Szegeden halt meg, 1964ben. BÁTYAI JENÓ Épül a magyar pavilon Sevillában a nyári Expőra