Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám

SZERDA, 1992. FEBR. 12. SPORT 9 Előkészületi mérkőzésen Kemény volt a román „dió"! LABDARÚGÁS A Szeged SC NB Il.-es labdarúgói a Felső Tisza-parti stadion füves edzőpályáján lejátszották idei első nemzetközi mérkőzésüket, ahol a romániai Beszterce volt az ellenfél. A közel kétszáz néző meddő szegedi támadásoknak lehetett szemtanúja az első félidő elején. Már ekkor feltűnő volt, hogy a vendégek mennyire kemény, erőszakos futballt játszanak. A 40. percben váratlanul vezetést szerzett a román első osztályban játszó együttes. Ekkor egy jobb oldali szabadrúgást követően a beszterceiek középcsatára bólintotta a labdát az elmélázó védők között a kapuba. A fordulást követően változott a játék képe, ebben az időszakban a vendégek uralták a játéktér közepét, de a szegediek előtt adódott gólszerzési lehetőség. Előbb Lévai kapu előtti keveredés után lőtt a léc fölé, majd Újvári veszélyeztetett. Az ilyentájt futószalagon játszott előkészületi meccsekből túlzottan messzemenő következtetéseket ugyan nehéz levonni, ám az kiderült, hogy a tavaszi rajtig van még mit gyakorolniuk a fiúknak. SZEGED SC-BESZTERCE 0-1 (0-1) Felső Tisza-parti stadion, 200 néző. Vezette: Veress. Szeged SC: Nagy Zs. (Tóth Z.) - Hurguly (Újvári), Bogdán, YVágner, Takács J. - Sallai, Kun, Kiss (Bóka), Radulescu - Miklós, Maczkó (Lévai). / Úszásoktatás felnőtteknek Újra lesz úszásoktatás felnőtteknek az újszegedi Sportuszodában! A 20 órás tanfolyam február 17-én (hétfőn) kezdődik, a foglalkozásokat este fél 9 és fél 10 óra között tartják. Jelentkezés február 17-én este 8 órakor az újszegedi Sportcsarnok földszinti előterében, bővebb felvilágosítást ugyancsak ott kaphatnak az érdeklődők. (X) Olimpiai selejtezők Öt magyar továbbjutó ÖKÖLVÍVÁS Néhány sportágban ugyan inár befejeződtek a barcelonai nyári olimpia selejtezői, a legtöbbet azonban a következő napokban, hetekben, hónapokban bonyolítják le. Ezekkel kapcsolatban az MTI Sportszerkesztősége sorozatot kezdett, amelyben ismerteti a lebonyolítási rendet, s a magyarok részvételét. Az egyik legősibb sportág, az ökölvívás 1904 óta szerepel (St. Louis) az újkori olimpiák műsorán. Azóta mindössze egyszer 1912-ben Stockholmban - hiányzott. Eddig az volt a szokás, hogy súlycsoportonként minden ország indíthatott egy-egy versenyzőt. Szöulban azonban ez a gyakorlat kudarcot vallott. Tudniillik nagyon sokan neveztek, ezért két szorítót kellett felállítani a teremben és csak így sikerült lebonyolítani a küzdelmeket. A figyelem megoszlott, a televízió sem tudta közmegelégedésre követni az eseményeket. A túlduzzasztott mezőny okozta galibák nyomán a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség (AIBA) elnöksége úgy döntött, hogy Barcelonában csak 32 versenyző léphet ringbe súlycsoportonként. A sydneyi világbajnokság érmesei és az Európa-bajnokság döntősei automatikusan helyei kaptak az indulók között, a fennmaradó helyekért pedig kontinensenként minősítő tornákat írtak ki. A magyar ökölvívó sport jelenlegi legnagyobb egyénisége, az 51 kg-os Kovács István győzelmei révén az Eb-n és a vb-n egyformán kvalifikálta magát Barcelonára. A többieknek azonban még selejtezőkön át vezethet el az út a katalán fővárosba. Az 51, 75 és plusz 91 kg-osok február 25-től március 2-ig Koppenhágában mérkőznek. Kovács helye már biztos, 75 kg-ban (még öt hely szabad Európa számára) Schubert Ferenc (UTE) indul. Költségeit a klub fedezi, de ha sikerül kiharcolnia a továbbjutást, a pénzt a szövetség megtéríti klubjának. Ugyanez vonatkozik a szupemchézsúlyú (plusz 91 kg) Szikora Istvánra (UTE) is. Ebben a kategóriában még hat hely szabad. Március 3-a és 8-a között a németországi Halléban a 48, az 54 és a 91 kg-osok találkoznak. Lakatos Pál (Vasas) eséllyel rajtol a legkönnyebbek között, hiszen még hét hely üres. Az 54 kg-os minősítő indulási jogáért február 27-én a Bocskai emlékversenyen öklöz Barta Zsolt (Vasas) és Bognár László (Paks). Amelyikük kijut, annak a legjobb hat közé kell kerülnie a barcelonai repülőjegyért. Viszonylag könnyű a helyzete a 91 kg-os Hart Péternek (Paks). Tizenegy hely szabad és ugyanennyiben indultak tavaly májusban a göteborgi Eb-n. Közülük most a két döntős hiányzik, tehát egy nyert mérkőzés már bizonyosan olimpiai részvételt jelent. Berek sur Mer franciaországi üdülőhelyre is három magyar utazik március 9-15. között. Az 57 kg-ban (hét hely) Kalocsai Zoltán (Paks), 60 kg-ban (hat hely) Petrovics János (Paks), 81 kg-ban (öt hely) Béres Zoltán (Vasas) küzd meg az olimpiai kiküldetésért. Az öreg kontinens olimpiai ökölvívó selejtezőinek sorozata március 23-29. között az olaszországi Mestrében zárul. A Velence tőszomszédságában fekvő ipari város hosszú évek óta rendezi Európa egyik legjelentősebb viadalát, amelyet most minősítővé léptetett elő az AIBA. A 63,5 kg-ban (hét hely) Szili Zoltán (Pask) száll harcba a barcelonai részvétel jogáért. A 67 kg-osok csatájában (öt hely) Szabó Lóránt (Paks), a 71 kg-osok között pedig (hat hely) a kiskunfélegyházi Mizsei György képviseli a magyar színeket. Újdonságnak számít a lebonyolítás rendje ezeken az olimpiai selejtezőkön. A legjobb négy közé került öklözök már utazhatnak Barcelonába, de eldöntik - méghozzá mérkőzéssel - a többi helyezést is, hiszen egyes kategóriákban 6 vagy 7 öklöző kerülhet még ki az olimpiára. Sermer György, a Magyar Ökölvívó Szövetség elnöke bizakodóan tekint a minősítő tornák elé. Legalább öt továbbjutót remél, hogy a katalán fővárosban se szakadjon meg Kocsis Antal, Papp László, Gedó György és a többiek győzelmi sorozata. „Filléres emlékeim" (2.) A repülő ember, avagy a meglepett kapus esete Külön gondot fordított a csapategység kialakítására és megőrzésére is, az „egy mindekiért, mindenki egyért" elv ekkor kezdett divatba jönni Szegeden... O maga pedig örömben, bánatban egyaránt ott volt a fiúkkal, szerették, becsülték is mindannyian. Véleményem szerint a 70-es évtizedben neki sikerült a legkiválóbb gárdát összekovácsolnia Szegeden: a kapuban az ifjú Gujdár (ót Szentesen fedezte fel), előtte a Várhelyi III., Bánfalvi, Varga, Virágh összetételű hátvédnégyes „takarított". A BánfalviVarga duó Vácról való leigazolása különösen telitalálatnak bizonyult! A középpályán Zámbori, Vörös és Magyar „szorgoskodtak", testvériesen és testhezállóan megosztva egymás közt a feladatokat. A csatársorban pedig Antal, Vass, Berkes... Ebből a csapatból nekem Magyar Gyurka volt a kedvencem. Ez a szálfatermetű, lomha, mackós mozgású kedves fiú ugyanis egy rendkívüli labdarúgóerénnyel volt megáldva: nevezetesen irtózatos lövőereje volt... Tisztelték és rettegték is érte az NB I. portásai, ennek ellenére minden idényben megrúgta a maga 10-12 (főleg szabadrúgás) gólját. Nem volt olyan vakmerő védő, aki bombaerős lövései elé mert volna állni, ez egyenlő lett volna az öngyilkossággal. Akit Gyurka lórúgásszerű lövése telibe trafált, az arra a meccsre ki lett vonva a forgalomból... Pedig Antal Peti lövéseire sem lehetett panasz (Istenem, mennyit szidtuk, mikor a nagy nehezen, éppen csak megszerzett labdát vagy 40 méterről, a „Kígyó térről" kapura tüzelte, inkább kevesebb, mint több sikerrel), de a szabadrúgásoknál az „első lövés joga" mindig Magyar Gyurkát illette meg. Gyurka a pályán - már csak erős testalkata miatt is - lassú, mackós mozgású volt, ezt azonban kitűnő ütemű és látványom becsúszásokkal ellensúlyozta. Hasonlóan szép, tiszta becsúszó szereléseket talán csak a 80-szoros válogatott Mátrai Sándortól láttam. Az őszi idényben a SZEOL sorra aratta látványos hazai sikereit, játékosait rendre ott találtuk a „Forduló válóMagyar Gyurkával Mikor a 70-es évek elején Bundzsák Dezső került a SZEOL-hoz edzőnek, azonnal gyökeres változások következtek be a labdarúgó-szakosztály életében. Új, minőségi, szakmai munkát vezetett be az edzéseken. Néhány játékosnak ajtót mutatott, viszont másokat - akiket a közönség vagy a sajtó már leírt - előhalászott a „fakóból", s viszonylag rövid idő alatt ütőképes együttes kezdett formálódni a keze alatt, amely hazai pályán bármely csapatnak méltó ellenfele tudott lenni. A mérkőzések elején akkoriban forradalmi újításnak számító - olyan szokást vezetett be, amely roppant módon imponált nekünk, szurkolóknak. A bemelegítést ugyanis személyesen vezényelte és végezte el a játékosokkal együtt (!!!), a nagy lelátó közönsége előtt. Ennek az új szokásnak az volt a legnagyobb előnye, hogy így egyetlen játékos sem tudta elsumákolni a bemelegítést, mert a közönség árgus szemekkel figyelte minden mozdulatukat... A labdás gyakorlatokat szintén személyesen mutatta be, rendelkezései ellen nem volt apelláta, tisztelték is rendesen. gatottjában" a Népsport osztályzatai alapján. A Honvéd elleni hazai találkozó ennek ellenére túl nagy falatnak ígérkezett. Ráadásul a fiúk a hét elején kissé hosszabbra nyújtották az előző fordulóbeli jó eredmény utáni ünneplést, így aztán a szerdai edzőmeccsen igencsak „harmatos" teljesítményt nyújtottak. Legtöbbjük fáradtan ténfergett a pályán, ezért a csapatjáték jócskán akadozott. Bundzsák edző a partvonal mellől bekiabálva próbálta felélénkíteni játékosait, de ezen a szerdán ez valahogy nem sikerült. - „Impotens ez a játék fiaim, impotens!" - dohogott idegesen a kiváló tréner, és aggódva gondolt a hétvégi Honvéd elleni bajnokira. De érezhették ezt a „fiaim" is, mert Bánfalvi, Varga „Popeye" és Vörös Janika összedugták a fejüket és rövid tanácskozás után egy kis „pót taktikai értekezletre" invitálták csapattársaikat a Palánk preszszóba, amely akkoriban még nem a kiváló fagylaltkülönlegességeiről volt híres... A rövid „konferencia" eredménye az lett, hogy a „fiaim" megegyeztek: a főpróba ugyan nem sikerült, de a meccsen a Honvéd ellen a szívüket teszik ki a pályára, nem fogják blamálni sem magukat, sem az edzőjüket a hazai közönség előtt. Ha ki is kapnak, akkor is becsülettel fognak hajtani az utolsó percig. A mérkőzés valóban ebben a szellemben kezdődött, az első félidő azonban gól nélkül telt el. A SZEOL nem játszott igazán jól, de az akarással nem volt baj. A 48. percben szöglethez jutottunk. Egy idősebb szurkoló mögöttem így szólt: - Ilyenkor szokott Vass Feri fölugrani és gólt fejelni! És Isten csodát tett! Valóban így történt: Vörös Janika pazar beívelését a kitűnő ütemben felugró Vass Feri, az annyiszor szidott Vass Feri, az annyiszor áldott Vass Feri, az örök sze.gedi csatár, Rnzsinszkyt és Bicskeit megelőzve gyönyörűen fejelte a Honvéd kapujába. Eget verő éljenzés tört ki a pályán, a lelátó tombolt, a szegedi játékosok kicsi-a-rakás-nagyotkívánt alakítva, egy kupacban borultak össze örömükben. A kupac alján ott feküdt Vass Feri, mint valami hősi halott, akit a társak agyonszorítottak. Ezzel a góllal vezettünk 1-0-ra és innentől már nem volt megállás. A közönség a mérkőzés végéig a helyéről felállva, tombolva biztatta, űzte-hajtotta csapatát. A szegcdi csapat ettől kezdve mámoros eufóriában játszott tovább. Magyar Gyurka pillanata a második félidő közepén jött el. Szabadrúgáshoz jutottunk a Honvéd kapujától 25 méterre. A „B" közép kórusban követelte Gyurkát a lövéshez, aki jött is nagy örömmel. A labdánál aztán lehervadt a mosoly a szájáról. Bicskei kapus ugyanis nem kevesebb, mint 7(fi!) tagú sorfalat állított és erősen a lelkükre kötötte, hogy szét ne merészeljenek ugrani, mert szíjat hasít a hátukból. Gyurka mérgesen vakarta a fejét. Nézte a szöget balról, nézte a szöget jobbról, de mindenhonnan csak ugyanazt látta: előtte 7 Honvéd játékos a halálba induló gladiátorok elszánt arckifejezésével, mögöttük a kapuból csak egy vékony sáv látszik a bal saroknál, ott pedig Bicskei áll, arcán magabiztos mosollyal. Gyurka jó messziről futott neki a labdának és minden dühét beleadva, gyilkos erővel bombázta el a sorfal mellett. Ott viszont Bicskei várt rá epedve és látványos mozdulattal fogta mellre a labdát, aztán... Aztán nagyon meglepődött! Olyan érzése támadt, mintha Muhammad Alitól kapott volna egy bal csapottat, a lábai eltűntek alóla, ő maga pedig tekintélyes légi út megtétele után, labdástól együtt huppant a hálóba, a gólvonal mögé. 2-0 a SZEOL javára! Most tört ki csak istenigazából az éljenzés! Gyurka, mint említettem, nem volt egy „sprinter" típus, de ezúttal olyan vágtát vágott ki, hogy társai is csak pár méterrel a lelátó előtt érték utol, ott sikerült a földre teperniük. Megint egy kupacban voltak a szegedi játékosok, a nézőtéren pedig a szurkolók mámorosan ünnepelték Gyurkát. A felejthetetlen Dávid Szaniszla néni szervezte „B" közép marokszám szórta a konfettit, újságcetlit, pénztárgépszalagot, úgyhogy a lelátónak ez a része jóformán „felhőben" látszott. A Honvéd azonban ncin adta fel, mozgósította utolsó erőtartalékait. A 75. percben cseréltek, egy ifjú játékos jelentette a frissítést, aki a hátralevő negyedórában egymaga többet futott mint tíz társa együttvéve az egész mérkőzésen. PintéiSándornak hívták... Pintér Sanyi erőfeszítései végül is eredménnyel jártak, a Honvédnak sikerült szépítenie néhány perccel a befejezés előtt, de egyenlítenie már nem. A játékvezető-hármas sípszava után a közönség vastapssal jutalmazta kedvencei teljesítményét. bőven kijutott az ünneplésből mindenkinek. Az örvendező szurkolók egyre-másra bizonygatták, hogy ekkora gólt senki nem rúgott a világtörténelemben. Szegény Bicskei egyébként a gól után jó egy percig értetlen arccal ücsörgött, nem tudta mi is történt voltaképpen. Csupán annyi, hogy ő kapta az év legszebb gólját... SZÍN IMRF. Cs. Gát László jelenti New Yorkból A legromantikusabb négy perc Szóval Yamaguchi az olimpián az Engi Klára-Tóth Attila páros nyakában szívesen látna aranyérmet. Mellesleg a magyar olimpiai küldötségből más nem is igen számíthat dobogóközeli helyezésre. No de, majd a nyáron! S hogy a világbajnoknő nyilatkozatának ezen része, valamint a többi amerikai sztárolimpikon ehhez hasonló kiejeletnése többször is képernyőre került az elmúlt hetekben, az nem véletlen, hiszen az amerikait is fel kell csigázni valamivel, fel kell hívni figyelmét arra az eseményre is, ami kontinensén kívül történik. Mert lehet, hogy az egyes sportkedvelők tudatában megfogant a Ducheney-testvérek különleges kűrje, de azt ntár nehezen veszi be kisagyuk, hogy mi is az, hogy magyar? No de, jól tudják ezt a beharangozok készítői, hogy ilyen „űrbéli" dolgokkal megmozgathatják népük fantáziáját, s ilymódon csalogathatják a tévé elé az embereket. Mert az nagyon fontos, hogy ott üljenek, ugyanis a közvetítések minden másodperce szponzorált, általában a legnagyobb cégek által, akik pedig különböző módszerekkel Amikor ezelőtt egy hónappal az amerikai mükorcsolyaés jégtáncbajnokság női győztese, a japán származású Cristi Yamaguchi azt a kérdést kapta, hogy milyen meglepetésekre számít a XVI. téli olimpián, így válaszolt: „Először is nem szeretném, ha engem érne meglepetés" - mondta a világbajnoknő. Az amerikai „ugrógép", aki mellesleg az elmúlt egy évben rendkívül sokat nőiesedett, s ráadásul mozdulatai is finomabbak lettek, így folytatta: „Ne lepődjön meg senki, ha magyar jégtáncospár Albertville-ben felborítja a jól megszokott papírformát..." mérik a nézettséget,-s ha az alatta marad az általuk elképzeltnek, akkor bizony az a csatorna megsínyli, hisz a reklámoztatok máshoz fordulnak. Akik pedig profi módon tudják, mikor kivel kell portékáikat ajánlani. Ott van például a Coca-Cola. amely a közvetítések nagy részét megszerezte, s az amerikai emberek fogyókúramániáját hivatott erősíteni ditétásnak nevezett üdítőjével, amit nem más kortyolgat hatalmas slukokkal két ugrás között, mint az ex olimpiabajnoknő, a német Katarina Witt. Többszörösen is nyerő a választás, hisz a különböző showműsorokból jól ismerik még Amerikában is a bajnoknőt, másrészt Katarina bizony kicsit duci lett, s mint mondja, ő is szeretne lefogyni. Persze azért, ahogy láttam, a triplák megugrása ntég mindig nem okoz gondot. Ha sokat fogyasztana abból a nedűből s elindulna az olimpián, bizony Yamaguchit érhetné meglepetés. Hátha minket, magyarokat is! A hírek szerint a magyar jégtáncospár. Engi Klára és Tóth Attila különclgcs kürsel próbálja meghódítani a világot és nem utolsó sorban a pontozókat. Remélhetőleg sikerül! Mindenesetre a The Times me! lékletc egy oldalon közli a magyar ketté fotóját, a megjegyzés pedig „csupán" ennyi: „A legromantikusabb négy pere • tévében!"