Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. FEBR. 12. Román huncutságok Temesvárt a koalícióban jelentkező ellenzék győzött, mégpedig jelentősen, a polgármesternél 60, a tanácsosoknál 56 százalékos eredménnyel. A kormánypárt fényévnyire, 21, illetve 15 százalékkal következik. Bár ilyen eredmény sehol az országban „nem jött össze", Arad áll megközelítően jól, ahol 48,5 százalékkal rendelkezik az ellenzéki jelölt, illetve azok a városok, Erdélyben, ahol a magyarság jelentős tényező. De az tiki rályságban is előretört az ellenzék, eljutott 30-35 százalékig, s ezt mind a front veszítette el. Előre látható volt-e ezen eredmény? Temesvárról szemlélve igen. Nem csupán az utca hangulatára utalok, de sokkal inkább olyan jelekre, amelyekből azt következtethetni, hogy a hatalom igenis félt a helyhatósági választásoktól. Elsőként azt a törvénybe foglalt „huncutságot" említeném, miszerint kik hol szavaznak azok közül, akiknek a tartózkodási helye, tartósan, nem azon város falu, ahová személyi igazolványa szál. Igy például a diákok olyan helyen, mint Temesvár, Bukarest, Kolozsvár vagy lasi, eléri, de legalábbis megközelíti a szavazásra jogosultak 10 százalékát. Vagyis eldönthetik a végeredményt - ide vagy oda. Csak hát a diák­ságot aligha lehet frontos kormánypártisággal megvádolni, ezért a front átvitte a parlamenten, hogy a helyi hatosagi választási tönény szerint minden diák voksoljon csak otthon. Egy pofon az ellenzéknek. Vannak mások is. Ugyanis a katona is csak ideig-óráig, a diáknál iával kevesebb ideig tartózkodik szolgálati helyén, ráadásul nem is éli a város eletét. Tehát sokkal kevesebb köze van ahhoz a településhez, ahol a törvény szerint most szavazott. És konkrét adataink vannak - Temesvárt legalábbis - arra vonatkozóan, hogy a bakákat keményen „instruálták" szavazás előtt. Közelről sem szabad véleményüknek adtak kifejezést. És Temesvárt a laktanyákban körülbelül annyi fiatal teszi kötelességét, ahányan egyetemre járnak. Második pofon az ellenzéknek. A harmadik már jelképes. Ugyanis - most első alkalommal - tudunk arról is, hogyan szavaztak a börtönben. És tessék elképzelni, temesváriként szavazott az a bűnöző is, aki itt tölti ki tudja, hány esztendős büntetését, és közjogainak gyakor­lásától nem tiltották el. Hát ez utóbbiaknak aztán tényleg semmi közük a városhoz, ahol a börtön éppen áll. További jelek - a törvényből kielemezhetőkön túl - arra, hogy félt a hatalom a hely-ha-választástól; Temesvárt járt választói érdekből Petre Román frontvezér. És a sport­csarnokban megtartott nagygyűlésre ki mehetett he? Akit meghívtak. Még a sajtótól is akkreditációt kértek. Tetszik érteni ezt az új típusú választási taktikát? Én temesváriként alig, és úgy gondolnám, ha választás, akkor nem a barátokat hívom meg, hanem kiállók, lássuk, ki képes megmérkőzni velem, pártom politikájával, ideológiájával, a tervekről kinek mi a véleménye. Itt tartottak egy szélesebb körű pártérte­kezletet. Hát a választók véleményét most láthatják. Akkor azonnal meg tapasztalhatta Roman-vezér, miként érzi magát az, akit a tömeg megzavar, s szaladnia kell a kocsija felé. Nem utolsósorban pedig a sajtó, mármint a kormánypárti, s többnyire ugyanakkor szélsőjobbos sajtó utóbbi időszakban közölt förmedvényeire kell odafigyelni. Ami mocskot rá próbáltak kenni az ellenzéki jelöltre választások előtt, abból jogállamban annyi pert indítanának, hogy esztendeig eltartana. Csakhogy nálunk még nincs sajtótörvény, és a Romania Mare elleni perek is ellaposodtak, ennek hiányában. Hát ez a típusú sajtó „tette amit lehetett". Még. Alighanem új szakasz kezdődik. Reméljük. Reméli Temesvár népe, s végre az utcán sétálók között ismét voltak felhőtlen, örömtől sugárzó arcok, és többen mutogatták egymásnak a győzelem jelét, a V-ként tartott mutató- és középső ujjat. Most már tudjuk, ez korántsem a győzelem. Csak esély arra, hogy végre valóban változzon valami. BODÓ BARNA Csak kisebb rendsértések voltak A VISSZAELESEK ELLENERE összességükben végül is tisztességesen zajlottak le a romániai helyhatósági választások ­mondotta Horváth József, az Országgyűlés alkotmányügyi, törvényelőkszítési és igazságügyi bizottságának tagja, aki két képviselőtársával nemzetközi megfigyelőként érkezett Romániába. A képviselő a legszembeötlőbb rendellenességnek a vasárnapi választásokat megelőző kétnapos kampánycsend sorozatos megsértését nevezte. Dr. Csapodv Miklós országgyűlési képviselő, a külügyi bizottság tagja, aki szintén megfigyelőként volt jelen, elmondta, hogy mindketten szemtanúi voltak néhány olyan esetnek, amikor a választás napjára érvényes, fénykép nélküli, hamis pecsétszámmal ellátott személyi igazolvánnyal próbáltak Marosvásárhelven szavazni. MAGYARORSZÁG ÉS BELORUSSZIA diplomáciai kapcsolatot létesít egymással. Az erről szóló dokumentumot ma írják alá, amikor Magyarországra látogat Pjotr Kravcsenko, a köztársaság külügyminisztere. AZ ÖRMÉNY NEMZETI HADSEREG egységei keddre virradóra nagyarányú támadást indítottak Hegyi-Karabahban. Az orosz televízió első programjának hírműsora szerint elfoglalták és felégették az azeriek-lakta Malibejlit. A hodzsalini körzetben lévő települést teljesen elvágták a külvilágtól. Az örmény erők hevesen támadták Susát is. Újabb 25 ENSZ-megfigyelő Újabb huszonöt ENSZ-megfigyelő utazott kedden Bécsből a délszláv köztársaságokba. A kéksisakosok mostani csoportja csatlakozik ahhoz az ötven megfigyelőhöz, aki január közepe óta teljesíti feladatát Horvátország, Bosznia és Szerbia tizenegy pontján. A kéksisakosokat búcsúztató ausztrál John Wilson ezredes szólt arról, hogy a feladat a fegyverszünet betartásának ellenőrzése, és a később küldendő tízezres ENSZ-megfigyelő kontingens missziójának előkészítése. A horvát legfelsőbb államtanács kedden közzétett állásfoglalásában leszögezte, hogy Cyrus Vance ENSZ-megbízott béketerve kielégíti a horvát törekvéseket. Ennek értelmében ugyanis a jugoszláv hadsereg teljes mértékben kivonul Hor­vátországból, leszerelik a szerb félkatonai alakulatokat, s kivonják őket ezekről a te­rületekről, s az ENSZ egyúttal felelősséget vállal a menekültek visszatéréséért és az élet teljes normalizálásáért. Zdravko Tomac horvát miniszterel­nök-helyettes a Magyar Szó című újvidéki lapban kedden közölt nyilatkozatában leszögezte: Horvátország az ENSZ-csapa­tok mielőbbi telepítése mellett száll síkra, de Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár beszámoló­jának egyes kitételeivel nem ért egyet, mivel „azokkal kifejezetten a megszállók­nak kedvezett". Tomac rámutatott, hogy Horvátország számára elfogadhatatlan a beszámoló azon kitétele, amellyel Butrosz Gáli megkérdőjelezte Horvátország hatá­rait, a köztársaságot ugyanis a háború előtti határaival ismerték el, míg most „valamiféle status quo-t" akarnak Zágrábra kényszeríteni. A kelet-szlavóniai Vinkovci körül emelt horvát védelmi vonalak mentén hétfőn este ismét összecsapások voltak. A horvát Hina hírügynökség szerint a szövetségi hadsereg alakulatai harckocsikkal, ágyúkkal és rakétákkal támadták a horvát állásokat. A harcok a délutáni órákban kezdődtek a szerb autonomisták ellenőrzése alatt lévő Mirkovci falu környékén és hamarosan átterjedtek a horvát kézen lévő Jarmina, Jankovac és Nustar településekre is. A Tanjug szerint a horvát erők által indított támadás következtében a szerb szabad­csapatok három katonája életét vesztette, és ketten megsebesültek. Ezzel szemben a zágrábi rádió úgy tájékoztatott, hogy a szerb szabadcsapatok támadtak, amelynek következtében egy horvát katona meghalt, kettő pedig megsebesült. Baker Kisinyovban James Baker amerikai kül­ügyminiszter kedd délután be­fejezte - némileg lerövidített ­látogatását a Moldovai Köztár­saságban és Jerevánba utazott. Az amerikai diplomácia vezető­je, aki keddre virradóan érkezett Chisinauba, tárgyaló partnerei­hez hasonlóan elégedetten nyi­latkozott a köztársaság elnöké­vel és a kormányfővel folytatott megbeszéléseiről. Baker sajtó­értekezletén közölte, hogy Washington támogatja Chisinau felvételét az ENSZ-be, a Nem­zetközi Valuta Alapba, csat­lakozását európai biztonsági folyamathoz, s nem zárta ki az amerikai-moldovai diplomáciai kapcsolatok felvételének lehe­tőségét. A „szuperhatalom" szégyene Oroszország élelmiszer­tartalékai napról napra csök­kennek: húsból és baromfiból már csak 19 napra, állati ere­detű zsiradékokból egy hónap­ra, cukorból 41 napra, étolajból 20 napra való készlettel rendel­keznek. Az orosz kereskedelmi minisztérium szakértőinek véle­ménye szerint a közeljövőben nem várható javulás az ellátás terén; a tavalyihoz képest fo­lyamatosan csökken az élelmi­szerek termelése. Takarmány­hiány miatt jelentős kényszer­vágasokat hajtanak végre a köztársaságban, aminek követ­keztében egy-két év múlva igen komoly nehézségekkel kell szembenéznie az állattartó ágazatnak. Kedvezőtlenek a kilátások a növénytermesztési ágazatban is: feltartóztathatatlanul csökken a műtrágyák és a vegyszerek gyártása, illetve azok falura kül­dése. Veszélyben forognak a tavaszi vetési munkálatok is, mivel nincs pénz a jelentősen megdrágult mezőgazdasági gépekre, s lehetetlen alkatrészt kapni. A súlyosbodó helyzetet jelzi: a pékségek csődjének elkerü­lése érdekében Oroszországban tovább kell emelkednie a ke­nyéráraknak. Vlagyimir Szajen­ko, az orosz péksegek bizottsá­gának elnöke közölte: a fő probléma az, hogy míg az orosz kormány rögzítette a kenyér árát, a pékek a hozzávalókhoz csak szabadpiaci áron juthatnak hozzá. A kenyér ugyan kétsze­resére drágult január folyamán, ám a liszt a hétszeresére. Orosz katonai körökben szégyenérzet tapasztalható a nyugati élelmiszersegélyezés miatt - állapította meg a francia hírügynökség Szentpétervárra kiküldött tudósítója. - Tegnap még mi voltunk a két szuper­hatalom egyike, most meg tej­porral, vaníliapudinggal és sült krumplival etetnek bennünket ­mondták a nyugati segély­szállítmányok kirakodásának ellenőrzésével megbízott orosz katonák a szentpétervári repü­lőtéren. A „Reménység-akció" keretében eddig egy amerikai és egy francia élelmiszerszállít­mány érkezett az Auróra váro­sába. Az élelmiszersegélyre rászorulók számát csak Szent­péterváron 300 ezerre becsülik. Gát a Rotte folyón 2. A polgármester kalapácsa Peper úr, Rotterdam polgármestere fiatal, energikus férfi. Egyetemi katedráját cserélte föl a polgármesteri székre, amikor a királynő aláírásával ellátott kinevezési iratot átvette. Errefelé ugyanis a polgármestert nem választják, hanem - a belügy javaslatára - 6 évre kinevezik. Az a felfogás ugyanis, hogy a polgármester nem lehet elkötelezett egyetlen politikai párt irányában sem. Rotterdam gazdag város. Peper úr fizetését azonban a közalkalmazottakra érvényes központi fizetési táblázat szerint állapították meg»„lgen csinos összeget kap - súgják jóváhagyó bizal­maskodással azok, akik ilyesmiről is tudhatnak ­de ezért napi 25 órát kell dolgozzék. " Ami talán nem is túlzás. Igen megtisztelő volt hát a magyar csapat számára, hogy a 700 ezer lakosú város polgár­mestere túlcsorduló programjába iktatta a vendégek üdvözlését és egy rövid tájékoztatót. Hollandia decentralizált, ámde egységes ország. Az igazgatás három szintje közül a központi és a községi az igazán meghatározó. A közöttük elhelyezkedő „provinc" (mondhatnánk megye) inkább koordinációs szerepet játszik. A 647 község - gemeende - nagyságuktól füg­getlenül teljesen egyenrangú, ámbár a kormány­zat pénzügyi támogatása a város nagyságától is és nem csupán a lélekszámtól függ. A községek saját ügyeiket széles körű önállósággal intézik, de a kör tényleges sugarát a kormány passzentül meghatározza. Az önkormányzat joga, hogy adókat vessen ki, viszont a kivethető adók fajtája és mértéke törvényileg szabályozott. Vélhető, hogy ez a sajátos kettősség hosszú évszázadokra visszanyúló hagyomány. Az or­szág területének nagy részét a tengertől hódí­tották el. A munka nem csupán óriási erő­feszítéseket tett szükségessé, hanem jó szerve­zést és fegyelmet is. A drágán létrehozott szántó­föld pedig megkövetelte, hogy minden négyzet­centiméterét hasznosítsák. Az egész országra kiterjedő területi tervezés kormányfeladat. Amikor az önkormányzat első helyen kiemelt kötelességként kézben tartja saját területi tervezését, valójában nem tesz mást, mint a maga szándékait beleépíti a nagy, egységes fejlesztési koncepcióba. És a „provinc" fejlesz­tési elgondolásába, hisz ez is tervezésre köte­lezett. A kormányzat és a városi tanács viszonyát jól szemlélteti a költségvetés. A kormányzat a nemzeti jövedelem mintegy 20 százalékával támogatja az önkormányzatokat, általános és céltámogatás formájában. A céltámogatás irányulhat olyan rutinfeladatokra, mint például a lakás- vagy iskolaépítés, vagy pedig olyan rendkívüli és országos feladatokra, mint az autópálya- vagy hídépítés (Rotterdamban több, mint 600 híd van!) Közintézményre, lakásra a pénzt szigorú műszaki- és költségnorma szerint adják, amitői az önkormányzat csupán saját zsebére térhet el. Végeredményben 1992-ben Rotterdam városa mintegy 500 USA dollárnak megfelelő általános, és 1650 milliónak megfelelő céltámogatást kapott központi forrásból. Ez a városi költség­vetés bevételének mintegy a fele. A városi költ­ségvetés tervezetét és magát a költségvetést csakúgy be kell nyújtani a kormányzati szervek­nek, mint a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolót. Rotterdam város polgárai négyévenként járulhatnak az urnákhoz, hogy megválasszák a mindössze 45 tagú Tanácsot. Járulhatnak, ámbár nem nagyon teszik. Talán, mert annyira elége­dettek, vagy mert nemigen hiszik, hogy az ő szavazatuk döntő lehetne bármilyen tekintetben is. A különféle pártok frakcióvezetői elmondot­ták, hogy a választók jó ha 3 százaléka aktív tagja valamelyik pártnak és a választásokon legalább 15 százalék az olyan „lebegő" szavazat, amelyet valamilyen konkrét helyi ügy megítélése szerint kap, vagy nem kap meg a jelölt. Most mindenesetre a szociáldemokrata párt viseli a kalapot a maga 18 székével. Utána kereszténydemokraták jönnek 9 és a kétféle liberális párt 7, illetőleg 6 székkel. A legfőbb helyi hatalom tehát a Tanács, ám igen fontos szerepe van a saját soraiból meg­választott Végrehajtó Testületnek. Ez a kilenc­tagú testület hozza ugyanis a napi döntéseket. A Tanács kéthetenként, az utóbbi heti két alka­lommal űl össze. Az előbbi ülései mindig nyilvá­nosak, míg az utóbbié sohasem. A Tanács ülését a közönség páholyából figye­lő magyarok elképedtek azon, hogy a városatyák a 22 napirendi pontot alig 25 perc leforgása alatt teljesítették. Meglehet, hogy ez azért nem mindig lehetséges, nem is tekinthető díszbe­mutatónak - hallhatták a vendégek. Vita nélkül és szavazás mellőzésével hozott egyhangú határozatokat jelzett a polgármester szaporán lecsapó fakalapácsa. A kemény munka a bizottságokban és a frakciókban folyik. Ta­nácsülés elé általában olyan előterjesztés kerül, amit a bizottságok maguk és egymás között is alaposan előkészítettek. Legalább ennyire fontos azonban az is, hogy a pártok saját várospolitikai programjaikat már a választási időszakban egyeztetik és az új Tanács első dolgának tekintik, hogy kidolgozza és elfogadja a maga négy évre szóló várospolitikai programját. Az állandó bizottságok száma jelenleg 16. Minthogy csak képviselők a tagjai, sok képviselő 2-3 bizottság munkájában is részt vesz, ha nem akar kimaradni az érdemi önkormányzásból... A bizottságokat a hivatalból kiválasztott szakértők segítik és egyben ők az összekötők az illetékes osztály és a bizottságok között. A bizottság ugyanis politikai szerepkört tölt be. Az osztályok, a hivatal tevékenységébe közvetlenül nem szólhatnak bele, azoktól nem vállalhatnak át feladatokat. A hivatal szervezete logikus, egyszerű és áttekinthető. Élén, a mi jegyzőnkhöz hasonló státusú, ám korántsem azonos szerepet játszó főtisztviselő áll. O mindenekelőtt és elsősorban a hivatal menedzsere. Felel azért, hogy az ügyek gördülékenyen - és takarékosan - menjenek. A hivatal legfontosabb négy osztálya az általános adminisztráció, a szociális és kulturális ügyek, a szociális és gazdasági ügyek, valamint a várostervezési és fejlesztési ügyek szerint tagolódik. A hivatal vezetőjét pedig a szervezeti és szervezési ügyek és a személyzeti osztály támogatja. Az ismertetett fölépítés jól alkalmazkodik az önkormányzat törvényben lefektetett feladatai­hoz. Mint már láttuk, az önkormányzat köteles gondoskodni a területi tervezésről, az anyakönyv vezetéséről, a lakásellátásról, a szállításról és a forgalomról, a környezet védelméről, bizonyos jóléti és kulturális szolgáltatásokról, az oktatásról. Köteles továbbá együttműködni más önkormányzatokkal, amennyiben bizonyos szolgáltatások ezt szükségessé teszik. A társadalmi-gazdasági osztály tartja például kézben az oktatási szolgálatot, a piacokat, az összes közüzemet, a tűzoltóságot, az idegenfor­galmi hivatalt - többek között. Fontos jellemző, hogy a pénzügyi és ellenőrzési osztály viszont a törzskarban - a Végrehajtó Testület közelében helyezkedik el. Égyáltalán nem mellesleg, a városi közüzemek a közelmúltban igen nagy önállóságot kaptak, viszont tevékenységük felügyelete közvetlenül a végreTiajtó testület asztalára került. Két meglévő szervezet összevonása révén pedig létrehoztak egy olyan új önkormányzati vállalatot, amely a fejlesztési munkát végzi. Az élet nem áll meg és a mondás Rotterdam­ban különösen helyénvaló. A szervezetet és a szervezést kell az élethez igazítani - fordítva amúgy sem menne. Nem nagy tanulság? Nem is volna az, ha néha nálunk nem szerencsétlenkednének még mindig az ellenkezőjével. (Folytatjuk) BORVENDÉG BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom