Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. JAN. 10. Aczél Tamás bátya kunyhója Kevés magyar író mondhatja el magáról, hogy S/.tálin-díjat kapott. A Szabadság árnyékában (1948), a Vihar és napsütés (1949) írója megérte ezt a kétes illatúvá vált dicsőséget. Soha meg nem erősített, de nem is cáfolt pletykák szerint el is adta I millió líráért az akkor már emigráns író a valószínű kényelmetlen díjat. A grúz postarablóból diktátorrá emelkedett Joszif Dzsugasvili, mozgalmi nevén 'acélos' (Sztálin) többször is felidéződik a regényben. A szabadságnak nincs árnyéka. Az „llluminációk"-at 1980-ig írta (1974-ben kezdte) angolul, egy év múlva jelent meg Nyugaton. Tíz évnek (és meg mennyi mindennek) kellett eltelnie ahhoz, hogy magyarul is napvilágol lásson 593 oldalon. Az író maga indokolja a bevezetőben, hogy azért írta angolul a regényt, mert a rendszerváltozásnak akkor még nyoma sem volt, Magyarországra nem térhetett vissza, Nyugaton viszont szívesen fogadták. Az illumináció „épületek és utcák kivilágítása valamely ünnepélyes alkalomhál". Itt a múlt az, ami ki-, illetve megvilágosodik. Van e műben egyfajta magatartás, amit a magyar „kckcekedésnck" nevez. A cím maga latin szó és még legalább 20 van benne; az összes fejezetcím is ilyen, a deputációtól a myopiáig. Elő kell venni a Bakos. Brencsán, Gyökössy szótárat, hogy a címeket az is megértse, aki nem tudja, hogy az író egyszerűen „vitát" és „rövidlátást'1 is írhatott volna. Aztán. Ordítóan zsidó nevű főszereplő: Feldheimer Györgynek hívják a 39 éves, sikeres fogorvost. Neve „mezei otthont", „tábori otthont" jelent, voltaképpen hazátlan és hontalan, családját kiirtották, ő maga Giinskirchcni KZ lágerből hajszál híján menekült meg... A regénynek legalább 3 lehetséges olvasata van. Az első egy bűnügyi történet: Abelim professzor megölésének históriája, a gyilkos személyének kiderítése. A professzor szemorvos, Fcldheimcrt műti, és az egyik operáció után megölik. Bűne kitervelt módon, aljas szándékból elkövetett emberölés, megtetézve fogadással, hazudozásokkal és védtelen emberek bántalmazójával; a tettes másokat vesz igénybe. A regényben az író nyitva hagyja a lehetséges szereplők (tettesek) személyét. Livia, a főhős, dadája és szeretője éppúgy lehet, mint Siegrfid von Malmung vezérőrnagy, náci gauleiter. Beszédes nevek: Hackenkreutz felügyelő, a nevében csak egy „c" betű különbözteti meg a horogkereszt német nevétől, a másik rendőr a mesegyűjtőre emlékeztet (Grimm). A második olvasat az emigráns élet állomásai, alig elfátyolozott önéletírásról van szó: Londonban cs Bécsben játszódik. Londont ismeri, Bécset szereti. Az angol fővárost, magyarországnyi lakosságával, kiismerhetetlen vidékeivel. A címben említett „kunyhó" mint lakóhely érdekes, a Parliament Hill nevű helyen van, ahol az állandóan úton levő hős megpihenhet. Lakások, vendéglók, áruházak. A világpolitika szűrten, áttételesen jelentkezik, ott és annyi, amennyi a történethez kell, de kiskanállal adagolva. Az író Bécs-képe az ínyencé. Vendéglók, a Grinzing borozói, a Zacher és a Dchmcl cukrászdák, a hajdani császárváros múlttól is megfényesedett ragyogása, a bécsiek semmihez sem hasonlítható élete: az Opera és a Práter, a kávéházak, a Wienerwald. Mindez pontosabb és valódibb kép, mint az útikönyvek számokkal nehézkessé ballasztozott előadása. A harmadik olvasat az emlékíróé. Az 1956-os magyar történészé, aki megjárja Kínát, Moszkvát is. az 50-es évek vastapsoktól hangos lidércnyomását is visszaadja. Grünskircheni KZ lager, orosz hadifogság, a spanyol polgárháború, a megszállás Bécsé, a Szovjetunió hétköznapjai, és még sok más. Az író summázata nem csak erről a világról: „A hazugság korában a legnagyobb hazug a legdicsőhb hős." Még egy lehetséges olvasata van a vaskos regénynek, ez az író férfiasan szemérmes igénye a jóvátételre. Magyarországon kevesen olvasták akkori műveit, annál többen beszéltek róla. Sokan még most is csak legyintenek a neve hallatán. Meg akarta mutatni (megbocsátható hiúság), hogy tud írni. Egy kicsit késve jelent meg a mű, a rendszerváltás előtt nyilván más volt a visszhangja mint manapság. Még így is érdemes munka; a könnyednek látszó többszörös fénytörés, játékosság sem leplezheti az író szívében a megkövesedett keserűséget: „Könnyű lett volna hátranézni és sóbálvánnyá válni. Sokkal nehezebb volt nem nézni hátra és életben maradni." Nem. Nincs bocsánat. Emlékezés van, a kitörölhetetlen események lassan üszkösödő forradásai. Könnyebb elviselni, ha legalább beszélni lehet róla. addig is, amíg felvirrad az igazságszolgáltatás napja. (Európa) ROZSNYAI JENŐ Az év végi jubileumi előadás (öt éves a Szegedi Balett) olybá tűnt, mint korona: Juronics Tamás, Lőrinc Katalin és Imre Zoltán új műveinek bemutatója mindenkit meggyőzhetett arról, hogy Szegednek európai színvonalú modern táncszínháza van. Előadásai szellemi izgalmat teremtenek, szórakoztató művészeti élményt nyújtanak. Ezzel egyszersmind éltető, aktivitásra ingerlő reményt adnak: igenis lehetséges itt is. a végeken is minden vidékiességtől mentesen csinálni valamit. A balettegyüttes eztán sem ücsörög a babérokon. Máris dolgozik a színházban a következő produkció egyik alkotója, a világjáró előadóművész, Bozsik Ivette. A performance műfajában különleges szólóesteket produkáló művész ezúttal egy Jean Jenettefeldolgozást állít színpadra; a Táncfórum előadásaként február 24-re tervezett bemutató másik két darabját Juronics és Lőrinc koreografálja. A kísérleti estet természetesen nemcsak a budapesti közönség láthatja majd, hanem a szegedi is. A következő itthoni premier két neves külföldi vendégművész szegedi bemutatkozása lesz. Imre Zoltán balettigazgató azt a Bernd Schindowskit hívta meg, aki a 80-as évek elején fellépett a németországi Gelsenkirchen színházában - Imre Zoltán balettjeiben. Azóta sok víz lefolyt a Rajnán, Schindowski az egyik legnevesebb német koreográfus, a Gelsenkirchen Musiktheater modern Balettnaptár FOTÓ: SCHMIDT ANDREA jelenei Imre Zoltán Négy évszak 1939 című művéből (Prepeliczay Annamária) tánceggyüttesének vezetője. A másik vendég nem kevéssé érdekes pályát futott be: valamikor Bejart-táncos volt, ma világjáró koreográfus, saját stílusú alkotó; e pillanatban éppen Zürichben dolgozik, márciusban jön Szegedre, hogy az április 10-i nagyszínházi bemutatót előkészítse. A neve: Bertrand d'At. Kettejükhöz a tervek szerint Juronics csatlakozik, új balettel. Az évadban még egy kísérleti produkciót szeretnének létrehozni; különleges vállalkozásnak ígérkezik, hiszen két tagozat, a próza és a balett közös estje lesz. Pataki András, az együttes vezető táncosa hosszú ideje érleli a gondolatot: Lorca-műből létrehozni - színészek közreműködésével - egy komplex színházi előadást. A stúdiószínházi estet április végére, május elejére tervezik. Egyedi élményben lesz részük a táncosoknak holnap, szombaton délelőtt 10 órától: felkérték a városban vendégeskedő Szun Pinget, a tradicionális pekingi opera kiváló ifjú művészét, tartson számukra mesterkurzust. A kínai színjátszás történetében a főiskolán tanult színészek első generációjába tartozó művész egyaránt magas színvonalon műveli a műfajban nagy jelentőségű arcfestést, az éneklést, a táncot és a harci művészeteket. A világ mai színjátszásában egyedülálló értéket képviselő pekingi opera elsősorban a kínai történelem legfontosabb fejezeteit adja elő. A húszasharmincas években vált ismertté Európában és Amerikában, s a nagy közönségsikert aratott előadások után számosan tanulták e komplex műfajt Kínában. Azóta angol nyelvű produkciók is születtek. Az előadói stílus nagy hatást gyakorolt Sztanyiszlavszkijra és Brechtre, elemeit előszeretettel használta Chaplin és Fellini. Szun Ping 19 éves korában keltett országos feltűnést a Xilong után című opera főszerepében, azóta több mint 40 művet tanult meg mestereitől, rádió- és tévéváltozatokat készített, számos kitüntetést kapott. (Színházi kurzusa előtt, ma, pénteken este 8-kor a JATE-klubban lép fel.) S. E. Móricz-ösztöndíjak Szerdán délelőtt a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban Fekete György államtitkár átadta az 1992. év Móricz Zsigmondösztöndíjait. Elmondta, hogy ebben az évben összesen 4 millió forinttal tudják támogatni a fiatal képzőművészeket, zenészeket és irodalmárokat. Ennek az összegnek közel harmadrésze, 1,2 millió forint jut bruttóban a Móricz-ösztöndíjra, melynek odaítélésében az idén hét tagú kuratórium döntött. A kuratóriumban képviseltette magát az Elet és Irodalom, a Magyar Napló, a Hitel, az írószövetség, a József Attila Kör, a Magvető Könyvkiadó, valamint a Holnap Kiadó. Az államtitkár rövid cáfolatban kitért Konrád György, a PEN Klub elnökének az ösztöndíjakra vonatkozó megjegyzésére. Konrád György szerint a pénzek odaítélésénél nem objektív mérce, hanem személyes kapcsolatok alapján döntenek. Ezt az állítást a megjelent kuratóriumi tagok is elutasították. Az ösztöndíj havi bruttó 10 ezer forintja kevés arra, hogy biztosítsa az egyéves írói munkához a megfelelő körülményeket, és „övön aluli pénznek" nevezte Fekete György. A 39 pályázó közül az idén is tíz díjazott került ki: Babics Imre, Bagossy László, Egyed Emese, Farkas Zsolt, Jónás Csaba, Kalapáti Ferenc, Radics Viktória, Szabó Ágnes, Tillmann József, és lapunk kulturális rovatának munkatársa, Podmaniczkx Szilárd. Bevezetés az utcanévtanba 5. 1956 emléke Az Igazolt Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének előttem ismeretlen képviselői azt kérték, hogy Szegeden is nevezzünk el '56 „egy-egy hőséről utcát, teret vagy középületet". Kováts József Szegeden két név jöhet számításba: Kováts Józsefé és Schwartz Lajosé, de mindkét nevet korlátozzák elvi szempontok. Kováts József (1926-1958) emlékét már két márványtábla is megörökíti. Egyik a piarista gimnáziumon, amely némiképp túlzás, hiszen ott hasonló meggondolásból sok jeles honfitársunk (pl. Bálint Sándor. Bibó István. Dcttre János, Huszka Jenő, Juhász Gyula, Schütz Antal, Sík Sándor) neve is olvasható lehetne. Szeged utcaneveinek történetében volt már Kováts utca, s akkor is összekeverték a névadót, Kováts István (1845-1913) fölsővárosi igazgató-tanítót a hasonnevű építőmesterrel (1822-1902). Nem beszélve arról, hogy ugyanez a név két neves orgonaépítő mestert is takar: az idősebb (1797-1843) és ifjabb (1828-1881) Kováts Istvánt. 1958 óta van Ságváritclepen (Kecskéstelepcn, még rövidebben Kecskésen) Kovács udvar, az 1919-i ellenforradalom munkásáldozatáról elnevezve. Nem volna méltó Kováts Józsefhez, ha ezt keresztelnénk át a nevére. így tehát róla legjobb szándékkal sem tudunk utcát elnevezni. Emlékét a két tábla és a várostörténet őrizze. Schwartz Lajos Schwartz Lajosról (1938-1956) hirtelen fölbuzdulásból még 1956. október 29-én elnevezték a Takaréktár utcát. Ez a több mint százéves, várostörténeti értékű nevet szorította volna ki, ráadásul olyan névvel, amely mind hibás írásmódja (helyesen Schwarz volna), mind az átlag magyar számára nehezen olvashatósága, mind pedig nyelvesztétikai szempontból nem való utcatáblára. De az ő emlékét is elégségesen örökíti meg a Takaréktár utcában elhelyezett márványtábla. A polgármester tanácsadó testületének legutóbbi ülésén is fölvetődött 1956 emlékének szegedi megörökítése. A divatos, tájunkba nem illő kopjafaállítást elutasítva a testület Kass János javaslatára arra az álláspontra helyezkedett, hogy mind a második világháború, mind '56 áldozatainak emlékét legméltóbban azzal örökítenénk meg. ha a Hősök Kapuján nevüket márványtáblára vésnénk. A Hősök Kapuja annak idején az első világháború hőseinek tiszteletére készült. Akkor elmaradt nevük megörökítése. Most ezt is nekünk kötelességünk pótolni. Aba Nóvák Vilmos freskójának helyreállításával egyidejűleg ezt is elvégezhetjük, s így a Hősök Kapuja méltó emlékhelye lehet a két világháború és az 1956-i népfölkelés hőseinek. Egyébként is: új meg új emlékművek kampányszerű és költséges emelése helyett illőbb volna a régieket méltón tisztán tartani, rendszeresen ápolni, virágokkal díszíteni, s alkalmas időpontokban megkoszorúzni. (Folytatjuk.) PÉTER LÁSZLÓ Megnyílt az Oxford Open CMS kurzus Újabb menedzserképzési kurzus nyílt meg Szegeden. Szerdán a Talent Centerben az Oxford Open CMS program alapján kidolgozott képzéssel ismerkedhettek azok, akik a kurzusra beiratkoztak. A program, amelynek anyagát Magyarországon az Omegaglen britmagyar vezetőképző és tanácsadó kft. honosította meg - az Oxford Polytechnic School of Business és az oxfordi Wolsex Hall által kialakított egyéves, távoktatással kombinált képzés alapja. A CMS végül bizonyítvány megszerzésével ér(het) véget, ehhez azonban egy 25-40 oldalas szakdolgozat szü kséges. s a sikerrel végző hallgatók a/ Oxfordban ugyanilyen képzésben résztvevő menedzserekével azonos CMS bizonyítványt kapnak. A bizonyítvány regisztrálása biztosítja, hogy 1992-től a Közös Piac országaiban ezt az oklevelet kölcsönösen elfogadják és a felsőoktatási pontrendszerbe beleszámítják. / Uj Liszt-világpremier Szépapáink a százkötetes Jókaira voltak büszkék - időnként levettek a polcról egy-egy aranycirádás táblájú könyvet, belelapoztak, és mindjárt magyarnak is, európainak is érezhették magukat. Ugyanis Jókai volt az egyetlen magyar író, akit a .Jtülföld" is elismert. A magyar zenét pedig Erkel és Mosonyi minden erőfeszítése ellenére - egyedül Liszt Ferenc képviselte a világban, neki is a magyar zene félreértésén alapuló művei, a meglehetősen vegyes forrásokból merített s kissé üresen virtuóz Magyar Rapszódiák. Igaz, Liszt a verbunkos stílust élete végén olyan magasságokba emelte, ahová a kortársak már fellátni sem tudtak, de ezek a kései csontzörgésű halálcsárdások máig se kerültek be a köztudatba. S jó néhány korai mű sem, köztük a liszti „magyaros styl" egyik korai remeke, a Hungaria 1848 című kantáta, amely Franz von Schober osztrák költő versére íródott 1848 áprilisában, a márciusi forradalmak kiváltotta, még közös osztrák-magyar lelkesedés hatása alatt. Ez a kantáta az új, csupa világpremiert rögzítő Hungaroton-lemez legérdekesebb darabja én Liszt legjobb fiatalkori alkotásának érzem. A szöveg a korabeli Nyugaton közkeletű (s főleg tőlünk délkeletre még ma is élő) magyarságképből indul ki - ezúttal pozitív értelemben. A Keletről jött, buzogányforgató, vad hun és magyar törzseket idézi, akik „véres kézzel" ragadták magukhoz a „győző jogán a virágzó földet", amelyet aztán megvédtek az iszlám világhatalomtól, s - különösen Mátyás király alatt felvirágoztattak, Európa részévé tettek. Ez a szemlélet annyira megegyezik a reformkori magyar nemesség önképével, hogy néhol fordításnak tetszik, holott nem az, Schober valószínűleg nem is ismerte a magyar költészetet. A vers és maga a kantáta harci riadóval ér véget, és egyetlen magyar szóval: „Éljen", melyet Liszt írt oda a partitúra végére. Jó magyar fordítással szegényes repertoárú március 15-i ünnepségeinket is gazdagíthatná ez a remek, fiatalos lendületű, a Rákóczi-induló motívumait ügyesen felhasználó Liszt-kantáta - a magyar szöveggel talán még hatásosabb is lenne! A másik három mű is először szerepel hanglemezen. A Hungariára rímel az Ábrányi Kornél versére írott Magyar Király-dal, melyet a zeneszerző Ferenc József köszöntésére írt, a budapesti Operaház ünnepélyes megnyitása (1884) alkalmából, de - mivel a Rákóczi-nóta „korszerűsített" feldolgozása - az éber főintendáns megtiltotta a bemutatását. Az An die Künstler (A művészekhez) - Schiller nyomán - a romantikus zeneköltő vallomása a művész feladatáról, s a negyedik mű, a Septem sacramcnta (A hét szentség) az egyre puritánabb stílusú öregedő Liszt egyházzene-megújító kísérletei közé tartozik. Köztudott, hogy a hivatalos egyház nem támogatta ezeket a törekvéseit - ez a gregoriánt a XX. századi modernséggel összekötő alkotás is kiadatlan és előadatlan maradt. Az egyházak és az egyházi zene reneszánsza idején napjainkban - talán ez a kantáta is eljut a templomokba. Én Liszt-lemezeket gyűjtök - a százkötetes Jókait úgyse tudnám beszerezni. Nem minden darabját szeretem (szépapáinknak se tetszett minden Jókai-regény), dc nem bánom, hogy együtt vannak a polcomon. Ez az én XIX. századom - ha már nagyon elviselhetetlennek érzem saját zűrös-zajos koromat, felteszem a lemezjátszóra a Hősi siratót vagy a Magyar Történelmi Arcképeket, és máris egy másik Magyarországon vagyok. Kár, hogy igazán az se létezett... - BAKA ISTVÁN