Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. JAN. 2. Ne csak az edző akarjon célba érni... Higgadtabb, megfontoltabb Szálai István ül vissza a kispadra A nyáron, a bajnokság kezdete előtt a vezetők a feljutást tűzték célul a csapat elé. Az őszi idényben mutatottak szerint az elképzelés megvalósulása sokat vesztett realitásából, hiszen a Szeged SC az 5. helyen várja a tavaszi folytatást. Ezért mi mást, mint azt kérdeztem mindenekelőtt a régi-új edzőtől, amikor megkeresték, meddig meditált azon, hogy elvállalja a megbízatást? - Annak idején természetesnek vettem, hogy egy NB 1-ből kiesett csapat edzőjének nem újítják meg a szerződését, most mégis elgondol­kodtam a felkérésen - emlékezett a nyáron történtekre. - Ott marad­hattam ugyan a fiúk közelében, mégis sokat vívódtam a végbemen­teken, mert az én igazi világom mégiscsak az edzősködés. A váltásnak - ezt nagyon őszintén mondom - nepi tudtam tiszta szívből örülni, mert ez a rossz szereplés következménye. - Ennek, a látottak és ta­pasztaltak után, meg kellett tör­ténnie. Utólag visszagondolva a fordulatra, voltak akik ebben csupán azt furcsállották - bizo­nyos, ezt Szalai István is tudja -, hogy a jelöltek toplistáján mások megelőzték... - Jómagam is értesültem a kiszemeltekről... Azt mondtam magamban: nézd Szalui Pisla, Bicskei Berci biztosan torony­magasan megver, Tornyi Barnabás viszont semmivel sem tapasztal­tabb. vele egyszinten vagy, tehát ha felkérnek, nyugodtan mondj igent! - Rengeteg buktatót rejteget­het a korai visszatérés... Ezzel kapcsolatban csak egy felvetést: sikerült-e kiheverni a kudarcot, a kiesés okozta lelki gyötrel­meket? - Elfelejteni nem lehet, nem is szabad, de azért megpróbáltam megemészteni, helyükre tenni a dolgokat. Abban, hogy megint a régi önmagam lehessek, nagyon sokat segített a közvélemény. Beszélgetéseim során többen elmondták, annak ellenére, hogy kiestünk, nagy hiba volt részemről lemondani az edzősködésről! Megmondom úgy ahogy van, ezek a megítélések is segítettek, meg­győztek arról, hogy igenis vállal­nom kell a próbatételt. - C'est la vie! - mondja a francia. A szurkolók, akik közül igen sokan kétkedve fogadták szárnypróbálgatásodat az első osztályban, most visszaköveteltek a kispadra... Jelent ez neked valamit, s ha igen, mit? - Esetem, ha nagyon kicsikét is, hasonlít Mezey Gyuriéhoz. 0, didalmenete ellenére, Mexikóban megbukott. Lemondott, de később, a közvélemény nyomására, ismét kapitány lett. Más kérdés, hogy a kialakult körülmények miatt nem tudott alkotni. Nagyon remélem, nekem ezzel a csapattal sikerül eredményt elérnem. A szurkolók személyemmel kapcsolatos óhaja kimondhatatlanul jól esett, nem tudom nekik elégszer megköszönni FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Korábban már hírül adtuk, hogy az őszi idény végén Orosházi László, a Szeged SC NB Il-es labdarugócsapatának vezetőedzője lemondott tisztéről. Nyomban elkezdődött a találgatás, vajon helybeli vagy máshonnan „igazolt" lesz az utód. Felvetődött több ismert szakember neve, ám végül az új edző a régi, azaz ismét Szalai István kezében a karmesteri pálca. Rövid idő, alig több mint fél év telt el azóta, hogy felállt a kényelmesnek és biztosnak semmiképpen sem nevezhető kispadról, amire most megint leül... A klub vezetése ­amely nagy bizakodással tekint újbóli ténykedése elé - másfél éves szerződést kötött vele. a bizalmat. Tisztában vagyok azon­ban azzal is, borotvaélen táncolok! Ha háromszor-négyszer kikapunk, megint én leszek a bűnbak, s nekem ezzel számolnom kell! Úgy érzem, eljutottam odáig, hogy az ilyesmivel járó hatásokat reálisan felmérjem, ezért is mertem vállalni a kockázatot. - Mezey György esetét em­lítetted, amihez mindenképpen hozzá kell tenni, hogy Kispesten, egy másik közegben - ez nagyon lényeges! -, képes volt megújulni. Szegeden viszont a körülmények mit sem változtak az emlékezetes kiesés óta, sőt, a lehetőségeket te­kintve romlott a helyzet. A játé­kosok „leengedtek", arcnélkülivé vált a csapat, szóval sok a szakmai munkát hátráltató tényező. Nem hat ez riasztóan? - Hogy egy csapat morálja mi­lyen, az a mindenkori vezetők tevékenységét tükrözi! Annak idején Kovács Ferenc kialakította az akkori szituációnak leginkább megfelelő légkört, amit megpróbál­tam továbbvinni, éltetni. Miért tagadnám, az én időmben is voltak gondok, most azonban még inkább előjöttek, sűrűsödtek. Erről az a véleményem, egy játékos mindig addig megy el, ameddig megen­gedik neki! Ismerem ezeket a lab­darúgókat, azért merem mondani: „elvitték" őket... - Köztudott rólad, az „öltözőn belül" kifejezetten játékospárti vagy, ugyanakkor - ha a dolgok úgy kívánják - hangerőért nem jársz a szomszédba, nagyon ke­mény is tudsz lenni. Most bele­csöppentél egy olyan szituációba, amikor a kalácsot és á korbácsot is kézben kell tartanod. Mivel, ho­gyan akarod motiválni ezt a hi­tehagyottnak tetsző társaságot? - Egy játékos mindig siker­orientált, ezért nem tudom elkép­zelni, hogy ne akarná a jobbat, a többet. Föl sem tételezem, hogy olyat csináljanak, amelyből szá­mukra rossz származik. Hamarosan megbeszéljük Bodó Antallal azt az ösztönzési formát, amely mindkét félnek, a klubnak és a játéko­soknak egyaránt megfelelő, tehát minden formájában a célbaérést segíti. Igyekszünk a közelmúlt tanulságait és tapasztalatait felhasz­nálni, ami jó volt az természetesen marad, ami nem, azt gyorsan elfe­ledjük! - Magyarán szeretnéd mielőbb megtalálni a nektek leginkább járható utat. Személy szerint te mit csinálsz másként, mint a korábbiakban? - A világ legtermészetesebb dolga, hogy nekem is változtatnom kell! Egy edző mindig úgy érzi, megfelelő a kapcsolata csapatával, hiszen jót akar. Fél év alatt felmérhettem, sok hibát elkövet­tem... Egyet említek csak. Ha az a bizonyos kapcsolat jobb, mint volt, akkor az emberi értékek még in­kább felszínre kerülnek, s a játé­kosok talán még többször adják önmagukat. Saját bőrömön érez­hettem Kovács Ferenc intelmét, miszerint ne a fiatalt, a szerényebb képességűt, hanem a rutinos sztárt ostorozza az edző, mert ő kapja a sok pénzt, tehát neki kell többet nyújtania! A tapasztalat mondatja velem, egy csapatot akkor lehet igazán egységessé tenni, ha a gyengébbet védjük, azt vesszük szárnyaink alá! Volt időm elgon­dolkodni, rendbe tenni dolgaimat, így rájöhettem, bizony akkor is elkapott a hév, amikor nem min­denben volt igazam. Ilyesmi a jö­vőben nem fordulhat elő velem, mert nemcsak én, a csapat is kárát látná! - Ezek szerint tavasszal egy higgadtabb, megfontoltabb Szalai István ül majd a kispadon? - Úgy érzem, ezt mostani beszélgetésünk is jól érzékelteti... - Aligha szükséges bizony­gatni, hogy tele vagy vágyakkal, elképzelésekkel. Kikkel akarod ezeket megvalósítani, körvona­lazódott-e már a keret, vagy ko­rai erről még beszélni? - Sok időnk nincs, január hetedikén kezdjük a felkészülést. Leszűkült a keret. Apró István ­ilyen szinten legalábbis - befejezte, bár bízom, hogy elhatározása nem végleges. Márton István szerződése december végén lejárt, nem marad nálunk, nem tudom hova megy, mi lesz a sorsa. ígéretetet kaptam a vezetőktől az erősítésre, szó van csatárról, középpályásokról, ami eddig biztos, hogy az újpesti Wagner Zsolt már a mienk. Nem kis problémát okoz, hogy kapu­sunk, Nagy Zsolt könyökét meg­műtötték, ezért nagyon szeretném, ha Tóth Zoltán visszajönne. Nem úri passziónak, kellemes Stefániái sétának ígérkezik a tavaszi mene­telés, de egy edzőnek mindig az adott kerettel kell megoldania vál­lait feladatát. Tisztában vagyok ve­le, óriási kihívás ez a mostani ve­zetőedzői poszt, éppen ezért min­den erőmmel és tudásommal azon leszek, hogy megfeleljek a követel­ményeknek, mégpedig jól! Szeret­ném, ha mostani szerződésem - a hosszabbításokkal - tíz év múlva járna le, mert az egyenlő lenne azzal, hogy értem a dolgom. Ha most sem sikerül megvalósítanom amit akarok, akkor itt az ideje, hogy máshol vagy mással próbál­kozzam, mert nekem Szegeden több sanszom nem lesz. Remélem, ez nem következik be. - Visszakerüli bet) ez a csapat az első osztályba? - A sikeres, eredményes szerep­lésnek nagyon sok összetevője van, egy edző egyedül ezt soha nem képes megoldani! Elengedhetetlen, hogy a csapat, annak valamennyi focistája akarjon célbaémi, s kell egy olyan, a társaságot magáénak érző közeg, amely mindent, de mindent megtesz azért, hogy az elképzelés ne csak álom maradjon! GYÜRKI ERNÓ Fa Nándor elnöki poszton Fa Nándort választották a Pá­rizsban megalakult 60 lábas, Egy­törzsű Nyitott Hajóosztály Világ­szövetség elnökévé. Az ez év nyarán véget ért III. BOC Challenge földkörüli szóló vitorlásversenyen nagy nemzetközi elismerést szerzett 38 éves magyar óceáni szólóvitorlázó-hajótervező és -építő vizeskarrierje úgy tűnik, felfelé ível. Közben itt a következő kihívás, az 1992 novemberében rajtoló nonstop földkörüli vitorlás­verseny, a Franciaországból induló Vendée Globe Challenge, aminek szintén résztvevője lesz a magyar vitorlázó. Amint azt Fa Nándor a székes­fehérvári MIX-PRESS sajtószolgá­lat útján hírül adta, az eddig meg­rendezett földkerülő és más óceáni versenyek szigorú tapasztalatai adtak okot a Világszövetség megalakulására. Versenyről ver­senyre több a beleset, a tragédia, más a rendezőknek és a résztve­vőknek az érdeke. A rendezők biztonságra, míg a hajótervezők, versenyzők és szponzoraik a mind nagyobb teljesítményre törekednek a siker és hírnév érdekében. Itt kell megtalálni az összhangot, hogy továbbra is nagyszerű viadalokat rendezzenek, de a tervezésre és kockázatvállalásra vonatkozó szabályok ne öljék meg a földkö­rüli versenyek szellemét. Minded­dig azért lehetett egy BOC vagy egy Globe Challenge ilyen népsze­rű a világban, mert mind egytől egyig szigorú kihívás. Az „International 60 foot Monohull Open Class Association" párizsi székhelyű és a világ vala­mennyi 60 lábas egytörzsű hajóval, versenyzési szándékkal rendelkező vitorlázóját, tulajonosait és szpon­zorait tömörítő érdekvédelmi szövetség, amely egyúttal megol­dást keres a rendezőbizottságok és sportolók között felmerülő vitában. A világszövetség első, egy évre választott elnöke Fa Nándor, elnökhelyettese a legutóbbi BOC Challenge abszolút győztese, Christophe Auguin (Franciaor­szág), a szövetség titkára a világ első női földkörüli versenyzője* Isabelle Autissier (Franciaország). Zatopek újra fut A mára legendává vált csehszlo­vák hosszútávfutó, Emil Zatopek (69) újra rajthoz áll. Az 1948-as és 1952-es olimpián aranyérmet nyert egykori kitűnő sportoló részt vesz a világ egyik legjelentősebb szilvesz­teri futásán a németországi Werl­ben. A Werl és Socst közötti 15 kilo­méteres táv megtételére a rendezők szerint jó idő esetén több mint négyezren vállalkoznak majd. A 10. alkalommal megrendezésre kerülő nemzetközi viadal bevételét a mozgássérült gyermekek gothai otthonának ajánlják fel. Az eddigi 9 versenyen egyébként 402 ezer márka gyűlt össze jótékonysági célra. A világ sportja A Szovjetunió széthullása nap mint nap érezteti hatását a sportban is. Kedden Moldáviából érkezett a hír, hogy a labdarúgó szövetség nem óhajt részt venni a Független Államok Közösségének bajnokságában, önálló akar lenni. A moldáviai szövetség erről már értesítést küldött a FIFÁ-nak. Ismeretes, hogy ugyanezt tette két héttel ezelőtt az ukrán szövetség is. (APA) * Joao Havclange, a FIFA elnöke bejelentette, hogy az 1994. évi választásnál is jelölteti magát a már hosszú ideje betöltött pozíciójára. Havelanga 16 éve áll a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség élén, s általános a vélemény, hogy jól tölti be funkcióját. (AFP) * Bár az angolai futballstadionokból mostanában kevfesebb botrányról érkezik hír, a játékosok fegyelmezetlensége azonban minden korábbit felülmúl. Az őszi idényben a négy osztály 93 csapatának tagjai közül 142 került a kiállítás sorsára, 37-tel több, mint egy évvel korábban. A negatív rekordot az 1982413-as idényben könyvelték el, 242 kiállítással. Sokak szerint elképzelhető, hogy a tavaszi idény végére ez a „csúcs" megdől... (dpa) * Európában csendesek a teniszpályák, annál több esemény zajlik a tengerentúlon. Brisbane-ben megkezdődött a 150 ezer dollárral díjazott női verseny, amelyen Temesvári Andrea is részt vesz. A többszörös magyar bajnoknő jól kezdett, s az első fordulóban a 16. helyen kiemelt ausztrál Anna Minter ellen 6:3,6:3 arányú győzelmet aratott. (UPI) * Jól szerepel a bécsi nemzetközi férfi kézilabda tornán a veszprémi Bramac SE együttese,. A magyarok mindkét csoportmérkőzésüket megnyerték, az SKP Pozsony ellen 21-17 (13-7)-re, a WAT Margareton osztrák együttes ellen pedig 18-14 (10-6) különbséggel győztek. A veszprémiek a pénteki döntőben az osztrák válogatott ellen lépnek pályára. (APA) Teremlabdarúgó-torna Csengelén és Szegeden A/ óév utolsó napjai sem múltak el foci nélkül. Csengelén és az újszegcdi Sportcsarnokban terem­tornát rendeztek. Csengelén fiatalok (1974. augusztus elseje után szü­létettek) mérték össze tudásukat. Öt csapat, a Szeged SC. Csengele, Zákányszék, Csongrád cs Kistelek nevezett az tornára, amit a szegediek nyertek 44-7-es gólkülönbséggel. A győztes csapat: Bálint Zsolt, Tanács Zsolt. Szalai Szabolcs. Hűvös Gábor. Rácz Levente. Sisák Géza. Csonka Zsolt. Illés Tibor, edző: Nagylaki Kálmán. A legjobb kapus Bálint Zsolt volt. A \ árosi sportigazgatóság szilveszterkor 11 csapat részvételével bonyolította le tornáját. A döntő eredményei: Sartorius-Mezőfölény 5-1. Sartorius-Csengele 0-0, Csengele-Mezófölény 3-0. A végeredmény: I. Sartorius, 2. Csengele, 3 Mezőfölény. A csapatokat az érmek cs oklevelek mellett - az ünnepi alkalomhoz illően pezsgővel is megjutal­mazták. Készülődés a lengyelek ellen Még az év végi ünnepnapok sem zavarták meg a magyar asztaliteniszezőket, hogy rendszeres edzésekkel készüljenek az újabb erőpróbákra, Különösen a férfiválogatottnak kell igyekeznie, mert már január 7-én Bialystokban Szuper Liga visszavágót játszik a lengyelek ellen, s a tét nem kisebb, mint a kiesés elkerülése. Bérezik Zoltán szövetségi kapitány a hétfői helyzet szerint négy játékost visz magával a Varsótól 80 kilométerre lévő városba. A megszokott hármas, tehát Harczi Zsolt, Németh Károly és Varga Sándor mellett Holló Zsolt yolt a negyedik jelölt, betegsége miatt azonban kénytelen itthon maradni, s tartalékként Bátorfi Zoltán kerül az utazó csapatba. A nőknek még több idejük van a legközelebbi Szuper Liga mérkőzésükre történő felkészülésre, ők ugyanis csak január 21-én látják vendégül a franciákat, akik legjobbja az egykori kínai válogatott Wang Xiaoming. A még mindig beteg Wirth Gabriella nélkül szereplő csapat esélyes ugyan, de még győzelme esetén sem védheti már meg legutóbbi SZL-elsósegét. Nemrég ugyanis Moszkvában 4:2 arány ban kikapott, a szovjet együttes veretlen maradt, s még ha az utolsó forduloban „elbukna", akkor is csoportelső, mert azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmények döntenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom