Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-31 / 26. szám

Harmóniakeresőknek Jóga a mindennapi életben „A DAM a test és az érzékek távol tartását jelenti az olyan negatív tevékenységektől, mint a lopás, hazugság, a másokkal szembeni rossz gondolat. De a DAM azt is jelenti, hogy reményeinkkel és kívánságainkkal nem függünk olyan dolgokon, amelyek nem tartoznak hozzánk, hanem megelégszünk azzal, amit Isten számunkra kioszt." Találkozás a Mesterrel Kovács Ildikó fizikus, jelenleg egy nagykereskedelmi cég képviselője, Frídrichné Nagy Ilona műtőasszisztens és Savanya László adóügyi revizorként dolgozó kertészmérnök alapító tagjai a Szegeden csaknem egy éve létrejött Magyar-Hindu Jóga Védanta Társaságnak, amely egyesületként működik. Valamennyien követik a szatgurut, aki csalhatatlanul vezeti őket az egyetlen cél felé vezető, helyes úton. Mindhárman a világhírű jógamester, Paramhans Swami Maheshwarananda tanítványainak vallják magukat, akinek filozófiáját, jógarendszerét nem csupán könyvéből ismerik. A Mester nemzetközi szervezete vezetőjeként járja a világot. Ildikó Csehszlovákiában, László Magyarországon találkozott vele. Az élmény mindkettőjük számára meghatározó volt: akkor jegyezték el magukat a mindennapi életben segítséget nyújtó tanaival. A guru mantra a legerősebb - Swamijinek, ennek a 45 esztendős embernek a kisugárzása, megnyugtató tekintete, mindent elrendező, higgadt magabiztossága csodaként hatott rám, amikor beszélgettünk - emlékezik vissza Ildikó. - Részt vettem én is 1980-ban a Pécs melletti jógatáborban - meséli László ahol a Mester megtisztelt bennünket jelenlétével. Mivel bevonulás előtt álltam, gondoltam, érdeklődöm, mit gondol, tudok-e ott majd jógázni. Boldog voltam, hogy fogadott. Hellyel kínált, épp készültem leülni, amikor máris válaszolt még ki sem mondott kérdésemre: „Solger..." - kezdte angolul a feleletet. Egészen lenyűgöző élmény volt ez számomra. Swamiji tanítványává fogadott, adott egy mantrát, ami óriási kegy, hiszen köztudott: a gurumantra a legerősebb. László azóta is Swamiji mantrájával, az ő tanításai szerint él, állítása szerint csodálatosan karbantartva lelkiállapotát. Ha kibillen az egyensúly x Hogy mi mindenben segíti követóit ez a jógarendszer? Gyakorlása jótékony testi, lelki és szellemi hatást fejt ki: az egyensúlyából kibillent egészséget igyekszik helyreállítani. Kedvező hatású ízületi bántalmak, asztma, légúti megbetegedések esetében, segít az allergiában, magas vérnyomásban és gerincbántalmakban szenvedőknek. A gyakorlatok jót tesznek az izom, a mirigyek működésének, javítják a keringést. A kezdeti alapozás után végzendő komolyabb szellemi gyakorlatokra különösen szükségünk van a mindennapi életben nekünk, magyaroknak. Ezek segítenek ugyanis a megváltozott társadalmi körülmények közötti eligazodásban, az önmegismerésben és az önmegvalósításban, általuk elérhető a legfontosabb: a szeretetre és boldogságra való képesség. Stressz ellen: jóga, meditáció, ima Márpedig manapság ennek számos kerékkötője van életünkben, s ha valamiben bővelkedünk, az a mindennapjainkat megmérgező stressz. Egy amerikai kutatássorozat bebizonyította, hogy ez ellen a legjobb védekezési módszer a jóga, a meditáció és az ima. Swamiji egyebek között ajánlja a jóga nidrának, a mély lazítás technikájának az elsajátítását, különösen diákoknak, menedzsereknek, vezető állásban lévőknek. A jógik alvása ugyanis oldja a sztresszt, fejleszti a kreativitást, a koncentrálóképességet, javítja a memóriát. Az önvizsgálati meditáció nélkül nem csak környezetünknek, hanem saját egészségünknek is ártunk. A imával pedig legyőzzük büszkeségünket, belátjuk hibáinkat és ezzel - állítja a guru - hatalmas megelégedettségi érzéshez juttatjuk magunkat. A Mester Tagorét idézi, mondván, ne feledjük: „Ha dolgozom. Isten tisztel engem. Ha imádkozom, Isten szeret engem!" És van-e jobb orvosság a stressz ellen, mint a megvédő szeretet tudata? Elképzelhető-e enélkül belső harmónia? Chikán Ágnes Tiszta • forrásból A szegedi jógaoktatók, mint mondják, tanítványként, a gurumantra segítségével spirituális kapcsolatot tartanak mesterükkel, s így szüntelenül feltöltődnek a "tiszta forrásból." Aki szintén meríteni szeretne ebből, lesz módja rá, hiszen februárban számos tanfolyam indul a városban, kezdő, haladó és relaxációs foglalkozások. (Telefonon hétköznap Pálmai József ad felvilágosítást a 14-822-es telefonon, a 14-81-es melléken.) Az érdeklődők ingyenes előadáson vehetnek részt 5-én 6 órától a Bálint Sándor Művelődési Házban. Szálljunk ki magunkból? Kezdjük újra felfedezni a régi tudást, tapasztalatot, amelyet a tudományos technikai forradalom óta tagadott a nyugati civilizáció: az ember nem csak test, hanem lélek is. Az összes nagy vallás és a kis törzsi vallások is tanítják a lélek létét, sőt Keleten és Nyugaton is rengetegen hisznek a lélekvándorlásban. Már az ősidőkben szokás volt, hogy a halott mellé ételt tettek, a továbbélő lélek számára. Hogy a lélek ideiglenesen elhagyhatja a testet - nem újdonság. Számtalan, főleg keleti mondában, tanmesében találkozni a jelenséggel. A téma igazi, és a modern tudomány eszközeit is bevonó kutatása dr. Raymond A. Moody: Élet a halál után című könyve után kezdődött. Ebben a könyvben Moody a klinikai halál állapotából újjáélesztett embereket idéz, akik csodálatos élményekről számoltak be. Elhagyva testüket, a plafonon lebegtek, látták felülről magukat, „szellemtestükkel" áthatoltak a falakon, pillanatok alatt nagy távolságokat utazhattak át, bepillanthattak valami csodálatos, földi szavakkal le nem írható világba, közben látták az újjáélesztésükön fáradozó orvosok munkáját, hallották izgatott beszélgetésüket. A test elhagyása azonban nem csak az úgynevezett NDE-ben (angolul Near Death Experience - halálközeli élmény) léphet föl, hanem spontán módon is. A legérdekesebb azonban, amikor akaratlagosan hagyják el egyesek a testüket. Erre nem csak a tibeti jógik Pho-wa nevű gyakorlatával lehet képes valaki, hanem évekig tartó meditáció nélkül is bárki elég könnyen elsajátíthatja. Legalábbis ezt állítja Róbert Monroe, a téma amerikai szakértője, aki már ezreket tanított meg testük elhagyására. A technika a következő: feküdjünk le fejjel Észak felé, kényelmesen elhelyezkedve, lehetőleg egy sötét szobában. Lazítsunk, majd koncentráljunk egy képre, egészen addig, amíg eljutunk az alvás-ébrenlét határára. Ez az a sokat emlegetett Alfa-állapot. Koncentráljunk most egy, a fejünk felett körülbelül 30 centiméterre lévő pontra, majd ezt toljuk fel egy 180 centiméter magasan lévő vonalig, mely legyen párhuzamos a testünkkel. Képzeljük el. hogy ez a vonal vibrál, majd vezessük ezt a vibrációt az agyon keresztül a testbe. Amint a vibrálások megjelennek, csak gondoljunk arra, hogy kilebegünk testünkből és lebegünk, lebegünk. Amikor vissza akarunk térni, egyszerűen csak gondoljuk ezt el, és máris ismét testünkben vagyunk. Dr. Monroe szerint az, hogy ne találjunk vissza magunkba, vagy hogy esetleg egy másik testbe szálljunk, teljességgel kizárt. Kellemes utazást... P. T. P. Az Életmód magazint Chikán Ágnes szerkesztette. ÁRCA Mintha a kisfiú feje gurult volna a pályaudvar várótermében, be a padok alá!... A rovatvezetője erősködött: szenzáció kell! Azt veszik, abból élünk! „Hát az igazság?" - Kérdezett ő vissza... Ááá!... - Legyintés, aztán le a közeli sörözőbe, a szokásos értelmiségi röggyűlésre... És most kezdődő részegségben, itthon az apró konyhában. Csörömpöléssel veszi ki az örökké megkövetelt sört a hűtőből. - Ne igyál már! - Viola állt az ajtóban. Álmosan pislogott, és fázósan húzta össze magán a hálóinget. Fölébrednek a gyerekek! - A kisfiú feje elgurult - mondta Dávid a feleségének, és újra megemelte az üveget. Jó volt a sör. Hideg. - Micsoda?... Te részeg vagy! - Nem vagyok részeg!... - A homlokán hideg verítékcseppeket érzett. - Igenis, gurult a fejpénz - tette még hozzá, és a rovatvezetőjére gondolt, aki az „értéke" után adja az írásra a „fejpénzt". - Hát most aztán gurulhat... Hadonászott. - Hagyjál! Majd elmesélem. Gurult a fej, gurult a fejpénz... A fej, tudod - hajolt közelebb Violához, aki hátrahúzódott -, aranyos kisfiúé volt, és ezt kell most megírnom. Ott hevert a téma. .. Hahaha! ... Hevert a padon, a kövön. - Úristen! Mi van veled?... Napokig nem látlak, éjjel jársz haza, én meg küszködök a két gyerekkel ebben a rohadt másfél szobában! Mikor jutunk előbbre, ha eliszod a pénzt? A híres haverokkal... - Te csak ezt tudod mondani... - Újra ivott, és megpróbált egyenesen állni. - Nem vagyok részeg, noha kétségtelenül ittam... Iszom!... És azt tudod-e, hányan, de hányan örülnének ennek a boldog másfél szobának!? De ne félj, most lesz fejpénz!... - Ivott és duzzadni kezdett benne az indulat. Ez a vacak kis konyha az ő dolgozószobája! Pedig ő írástudó! Könyve is jelent meg. Novellák, tárcák. De kinek kell ma? - Hagyj! írnom kell. Akkor is, ha a Pegazus nem tűri az igát!... De be akarják fogni a sajtószabadság nevében!... Érted te ezt? ...Eddig! Ide a konyhába mutatta - jött föl a Balkán keletről, nyugatról meg... lefelé fordította a sörösüveget. - Ez elfogyott!... Nyugatról meg a szemét. Ezt a szabadságot kaptátok!... Most ezek ütköztek össze bennem. Érted-e? Nem az alkohol! - Ne kiabálj, a gyerekek... - Viola megfordult, és kiment a konyhából. - TeeL. VioooL. Nem is tudod, milyen gazdag vagy! - Egyet lépett utána, de aztán kinyitotta a hűtőt. - Vioo... Te nem is tudod... - Meghúzta az üveget. Hirtelen eléje ugrott a foghíjas száj, érezte a rossz szagot. Itt a nagy téma. A rovatvezetővel ittak Fej pénz már két kis konyakot, mielőtt a riportra kiment volna. Össze is kaptak. „Most aztán előfehérlik a gerinc" mondta neki. - "Mert úgy látszik, sokan születtek nyitott gerinccel... De nem is fehérlik, inkább vöröslik az!" Viola is megérthetné óvónői eszével! Most tudható meg igazán, milyen az ember! A szabadságban... No meg a szolgaságban! El akarta terelni a saját figyelmét, de az az arc mindenhonnét előviláglott. A riadalom, a szomorúság és valami még... Talán a halálra ítéltek arca lehet ilyen?... Ezt gyorsan le kéne írni! „ítélet után, a kivégzésre várva"... Lázasan vette elő a jegyzetfüzetét és írta: „A fal fehérje ütött át a bőrén, mint a... mint a siralomházban..." Igen, ez jó. Gurult a fej, gurult a fejpénz! Ez aztán a szenzáció! „Nem akartam eladni a kisfiamat!" Hisztérikusan zokogott a nő. „Honnét jött?" - kérdezte a rendőr. - „Bukarestből..." „Miért?" - „A férjem után... Ü mán két esztendeje átgyütt..." Uramisten: „Átgyütt." Az asszony harmincéves se lehetett még. S talán szép is volt valaha, lánykorában. De mára roncs, élő szerencsétlenség. Piszkos ruha, kis motyóféle, és szorongatta az embertömegben, szemétben a két gyermeket. Minden erővel ragaszkodva a várótermi padon két tenyérnyi helyhez. - Hogyan jött át?... Szökött?... - A rendőr türelmetlen volt. Körülöttük zsivaj, bámészkodók. Dávid bizonytalanul nézett körül. Kereste a rendőröket és a civilruhás kísérőket. Sokféle ember gyűlt itt össze. Keleti karavánszeráj!... A rendőr faggatta az asszonyt, de ez nem akart válaszolni. Szorította a kislányt és a kisfiút... Koszosak voltak azok is. Már éppen mentek volna tovább, amikor egy cigányasszony keveredett elő a tömegből, és erőszakosan védelmébe vette a fiatalasszonyt. - Hogyán gyütt vóna?... Hát vonáton!... - Hangos volt, nagy mozdulatokkal. - Velünk gyűtt. Mink vigyáztunk rá. Hogy ne bántsák. Mágyár ű... - Hát maga mit akar? Menjen a dolgára - mondta a rendőr. - Ez á dolgom. Én is mágyár vágyok. Igenis áz, rendőr úr! Mágyár cigány, és nem romány. Ez az asszony pedig szegény, eladta a gyerekit. - Eladta? - A másik rendőr is odafülelt meg a civil is. Az utóbbi a szeretetszolgálattól volt? Dávid nem tudta. - Igaz ez?... - Rázta a rendőr az asszonyt, de az nem válaszolt. Összezárta a száját, és csak szorította magához a kislányt, annyira, hogy az bepisilt. Folyt le az anyja szoknyájára. - Na lássák!... Mondtam én. hogy szerencsétlen!... Irgálom kő nekije. Irgálom!... - A cigányasszony fontoskodott. El akarta venni legalább az egyik gyermeket. - Rozi, hállod-é? Ádd mán ide! RozkáL. Hisz nem bírsz á kettővel! - Űk és aztot mondták! Ük es... - Tört ki a szó az asszonykából. - Kik azok az űk? - Kérdezte a rendőr. Nagy volt a hangzavar, az asszony mintha válaszolt volna, de nem lehetett érteni. - Van valami papírja? - Hállod-é Rozká? Pásport köll... A rendőrre és körbenézett a cigányasszony. - Nem hagyom én Rozkát. ha eladta is a gyerekit százezer lejért. - Százezer...? - A rendőrök egymásra néztek. Százezer? - Ismételte a rendőr, és a szeretetházi civil szinte egyszerre. - Ember!... - Mondta az asszonynak a rendőr. - Miket beszél ez a cigányasszony? Mit karattyol itt össze? - Nem kárátyol - vágott közbe az. - Nem ám! Igenis eladta á gyerekit. Az urá elgyűtt két éve, alighogy á hármádik gyerek megszületett. Á nyomorbá... Mert vóták-é máguk á bukáresti pályaudváron?... Nem ilyen sziép, teteje sincsen. Ó. á nyomorúság, ó áz á szentsíges...! - Védőleg átfogta az asszonyka vállát. - Nincs ennek semmije. De pásportjá vót. Rozká! Hun áz á pásport? Mert ezek elvisznek! - Hagyja! - mondta a rendőr. - Igazolványa van? - Hajolt az asszonyhoz. Az végre bólintott, és kotorászni kezdett az ölében lévő piszkos bugyorban. Ekkor gurult ki onnét a nagy, vörös gombolyag. Hosszan gurult, mert hely is lett hirtelen. Mint valami látomás, hangtalanul gurult a gombolyag, és maradt el mögötte a piros pamutszál, finom vérnyom. .. Az asszony sikoltott, kapott utána. - Jaj, Andriskám!... - Az egyik gyermek csaknem leesett az öléből. A cigányasszony volt a legfürgébb, szaladt a gombolyag után, és már hozta is vissza. Nyomogatta, bontogatta és motyogott. - Píz ván benne, sok-sok píz... - A rendőrök odaugrottak, elvették tőle. Nézegették. Összegyűrt pénzcsomóra tekerték a vörös fonalat. - Ez az a pénz?... - Kérdezte a rendőr. Az asszony bólintott. - A százezer...? - Az asszony újra bólintott. - Hát tényleg eladta? - Adják mások es!... Ma mindent eladnak! - Az asszony kiabált, magából kifordulva. A fejpénz, mondta Dávid a konyha falának. Ezt kell megírnom... Gurult a gyerekfej. Gurult a fejpénz... Szegény, szegény Andriska! Ekkor megmozdult a konyha. Dávid le akart ülni, de elvétette a széket, és a konyhaszekrény mellé csúszott le lassan. Úgy érezte, hogy az ő feje gurul, és nem képes megállítani. Kiss Dénes