Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-27 / 22. szám

HÉTFŐ, 1992. JAN. 27. iTTTT A HELYZET 7 FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Szegedi segítség Eszéknek Aki korábban Eszéken járt, egészen otthonosan érezhette magát. A Dráva-parti város ugyanis mind földrajzi fekvését, mind hangulatát tekintve, sokban hasonlított Szegedhez. Mindez már sajnos csak múlt időben írható le. A várost szinte a felismerhetetlenségig szétlőtték. Mély sebhelyei elborzasztóak: minden igaz, vagy alantas ügyért vívott háborútól eltaszítják a pusztítás forgószelétől érintetlen elmét. A pincékbe, föld alá kényszerített emberek akik még nem menekültek el, nem adták fel a reményt -, a sebesültek, a romok között háborúsdit játszó gyermekek, a túlterhelt sírásók nevében kért segítséget Európa több városától, így Szegedtől is Eszék polgármestere. Tegnap még nem lehetett tudni, városunk mennyire képes másokért összefogni, miből mennyi gyűlt össze, mert külön gyűjtöttek az iskolák, a vállalatok és külön a polgárok. A Sárosi utcai sportcsarnokban (az utca legvégén a garázssor mögötti elhanyagolt állapotú tornareremben) péntek reggeltől vasárnap a déli órákig 59-en jártak. A tucatnyi kartondobozban tartós élelmiszer, szappan, mosószer és két kicsi rongybaba rejtőzött. Erre tellett félszáz, főleg idősebb szegedi polgár (a hó végén még inkább) szűkös anyagi lehetőségeiből. Néhány szatyor gyógyszer is összegyűlt. Az adományok mennyiségéből kiérződött, akik a zimankós időben vették a fáradságot és felkutatták, hogy hol is van a gyűjtőhely, leginkább önmaguknak kívánták bizonyítani: van még bennük emberség, segítőkészség, s hogy néhány levesporral - ha csak néhány percre is - fel lehet melegíteni a több száz kilométerre szenvedők szívét. - Mi idősebbek megtapasztaltuk a háború borzalmait, és ezért a hatezer forintos nyugdíj sem ingathat meg abban a hitünkben, hogy csak annyit várhatunk másoktól, mint mások tőlünk! üríti szatyrait - szavait megerősítő gesztusként - egy nénike. Talán ha a város központjában, de legalábbis jobban elérhető helyen várták volna az adományokat, és a gyűjtéssel nem várják meg a hó végét, ha egy kicsit - nyugatiasabban nagyobb csinnadrattát csaptak volna a szervezők... Talán ez örömtelen időkben többen szereztek volna maguknak örömet azzal, hogy másoknak segíthettek. VARGA IVÁN Adóznak • • Ullésen Próbatételként ható dilemma volt hónapokon keresztül falunés városon egyaránt: helyi adó bevezetését merjék-e kezdeményezni. A lehetséges, helyben elhatározott és természetszerűen helyi fejlesztéseket szolgáló adófajták részletes elemzése, mérlegelése közös gondolkodást igényelt mindenütt. így volt ez Üllésen is, ahol tavaly ősz óta bizottsági üléseken, pártokkal folytatott megbeszéléseken szinte folyamatosan napirenden volt a költségvetés lehetőségeivel szorosan összefüggő helyi adó témája. Mindezek után a költségvetés kétfordulós tárgyalásával a képviselő-testület a kommunális adó bevezetésével értett egyet. A lakosság részéről felmerült fejlesztési igényekhez képest nem számíthat kimagasló nagyságrendű adóbevételre az önkormányzat. Mégsem elhanyagolható, hogy magánszemélyek, valamint a vállalkozók által fizetendő kommunális adó 1992-ben mintegy 2 millió forint bevételt jelent, s a vízhálózat fejlesztésében és az útépítésben mindenképpen kiinduló alapot képez. A község belterületén lakó adóköteles magánszemélyek ezer forintot, a külterületen élők ennek felét fizetik. A mintegy kilencven egyéni vállalkozó, továbbá a vállalatok a foglalkoztatottak létszáma arányában fizetik a vállalkozók kommunális adóját. B. P. Magyar színháztulajdonos Németországban Olvasom a DM (1992. január 21.) belpolitikai rovatában, hogy intendáns jelentkezett a Kisszínházra. (Hát már maga az a tény elgondolkoztat, hogy itt székel a Kisszínház, hiszen az épületet 1928-ban Ottovay István tervei szerint a Szegedi Ipartestület építtette, és a Rainer-gyár bútoraival rendezték be.) Mindez hova lett? Hasonló „nagy vállalkozót" hozhatunk a magyar technikatörténetből is, nevezetesen Szakáts Gábort, aki több száz szabadalmazott találmánya mellett a lángszórót is feltalálta. Makón született, a szegedi fémés faipari iskolában tanult, majd a budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Lángszóróját az első világháborúban a központi hatalmak nagy ciánnál alkalmazták, és bizony perzselték ha-, lomra a francia katonákat. E találmánya miatt a franciák egyedüli háborús bűnösnek kiáltották ki. Elítélték. Valamennyi időt letöltött, majd elengedték, és visszatért Magyarországra, ahol nagy lehetőségek nem kecsegtették, és kivándorolt Németországba, ahol szabadalmi díjaiból jól élt. Egyik kisebb városban megismerkedett egy nyilas jegyű, szőke, kék szemű és hosszú combú nyolcadrangú színésznővel, s a szerelem mindent de mindent felejtetett. Karöltött és ujjfűzött sétáik közben óriási terveket szőttek, és Szakáts megígérte, hogy nagy szerepekhez juttatja a „színésznőcskét". De ez másként nem ment, csak úgy, hogy a nagy feltaláló megvásárolta a színházat, ahol aztán ő parancsnokolt. így teljesítette szerelmének tett ígéretét. Már a második éven is túl jártak, és a Szakáts tulajdonú színház még mindig fungált. A szerelem, illetve a színház sikert sikerre halmozott. De Szakáts Gábort nem hagyták békén az ipari kémek (főleg angolok), akik mind szabadalmai után „szaglásztak". Majdnemhogy annyian és annyira zaklatták, életére törően megfenyegették, mint Ottó Dieselt, akiről ma sem tudjuk, hogy hol és mikor tűnt el teteme. Németországból Angliába költözött, azonban itt sem elégítették ki elképzeléseit. Hazajött. Itthon a diósgyőri vasgyár első rekonstrukcióját tervei szerint végezték, majd több találmánya megvalósult itthon, de az igazi nagy siker váratott magára. Visszaköltözött szülővárosába (a Kálvária utcában lakott), és a Maros partján vásárolt autóbuszból kialakított laboratóriumában fotóelektronikai és telemechanikai méréseket végzett. Hihetetlen nagy felkészültségű és messzire előrelátó mérnökember volt. O készítette a makói és a szegedi kórház első tüdőtöltő gépét. A makói keserű fogadtatás miatt ismét visszament Budapestre, az Erzsébet Szállóban lakott, de végképp ki kellett ábrándulnia mindenből és mindenkiből. Már betegen, innen szállították a Rókus Kórházba, ahol 56 évesen meghalt. Senkije nem volt, csak egy jó barátja, a kisgazdapárti vezér, Eckhardt Tibor, Makó országgyűlési képviselője, akinek csak nagy nehezen sikerült elérnie, hogy ötpengős temetéssel eltemesse szülővárosa egyik nagy fiát. Őt legalább annyira kell becsülnü nk, mint Galamb Józsefet, az autózsenit, Pulitzert, az újságkirályt, Szundy Jenőt, hogy most csak néhány makóit említsek. Szakáts Gábor ma is Makón, a Kálvária utca végi temetőben nyugszik, pedig hát színidirektor, amolyan intendáns is volt. BÁTYAI JENŐ Körkép Mórahalomról A város képviselő-testülete idei első ülésére - amit január 29-én 14 órától tartanak a művelődési házban közmeghallgatásra várja Mórahalom polgárait, hogy elmondhassák véleményüket az idei tennivalókról és a költségvetés tervezetéről. Ez az invitálás áll a Mórahalmi Körkép januári számának címlapján. A belső oldalakon pedig számos közhasznú információ és a laptól már megszokott jó színvonalú írás található. A földadóról, a gépjárműadóról, az áj útlevélről szóló tájékoztatók mellett a közlemények rovatában több, a lakosságot érintő helyi hírt adnak (például az áramszámla fizetésének régi-új módjáról, a Patyolat buszának heti járatáról, a földvisszaigénylésről). Közlik az orvosok rendelési idejét, az új körzeti beosztást is. Beszélgessünk a városfejlesztésről címmel Koczor György, a tervezőcsoport vezető mérnöke a bemutatandó terv néhány részletével ismerteti meg a mórahalmiakat - a sorozat első részeként az István király úttól délre lévő rész átalakításának elképzeléseivel. A városképpel, illetve annak korábbi jellegzetességével, a mára lassan elhordott Móradombbal foglalkozik Szűcs Julianna figyelemreméltó írása. Régi mórahalmi emlékeit idézi fel Rudisch Ferencné nyugalmazott tanár, a mai iskola új kezdeményezéséről, a szaktanári szülői értekezletről pedig a 8/a osztályosok szülei írnak dicsérő mondatokat. Ezúttal sem marad ki a lapból a sport, részletesen beszámolnak a Hungária- Mikulás Kupa teremfoci tornáról, Rozsnyainé Hódi Mária pedig érdekes interjút készített Masa Szilveszter sportköri elnökkel az őszi bajnoki fordulót harmadik helyen z^rt "felnőtt futballcsapat tavaszi előkészületeiről, reményeiről. Alapítvány - középiskoláknak A szegedi Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Iskola nevelőtestülete és diákönkormányzata alapítvány létesítését határozta el. Az alapítvány célja a kereskedelmi, vendéglátóipari és idegenforgalmi szakképzés iskolai feltételeinek javítása, a nyelvi képzés tárgyi feltételeinek bővítése, az iskola tanulóinak és tanárainak külföldi szakmai és nyelvi továbbképzéséhez kapcsolatok létesítése, versenyeken való részvétellel és pályázatok kiírásával a szakmai színvonal emelése, az iskola hagyományok ápolása, s ezekhez pénzügyi-anyagi feltételek biztosítása. Az alapítvány-tervezet biztosítja a csatlakozás lehetőségét a szakmákban érdekelt vállalatoknak, szövetkezeteknek, magán- és társas vállalkozásoknak, valamint magánszemélyeknek is (szülők, az iskola volt tanulói, iskolai dolgozók). A csatlakozó hozzájárulás minimális értéke 500 forint. Azok, akik 10 ezer forinton felül támogatják az alapítványt, Adományozói Oklevelet kapnak, s nevüket feltüntetik az Alapítvány Emléktörzskönyvében. A kezelő pénzintézet számlaszámát a kiküldött szándéknyilatkozatok visszaérkezése után adják közre. A búcsú pillanata BECSEI PÉTER Lassan csukódik az ajtó, mintha levegőt kellene összepréselni a sivár és lelketlenül hallgatag folyosóra. Már nem törődsz azzal, hogy ez így félig igaz, mert a kopottfehér fatábla légfékes, ezért valóban préselődik a levegő, csak éppen nem a vakká lett gangra, hanem a fékező szerkezeten belül. A most már véglegesen elrejtő szobából értelmetlenül és a messzeségbe révedve, parányi gúnyoros szájmozgással nézed a törtvégű faágat, mintha a gallyakhoz valami szólnivalód volna. Pedig nincs. Nincs a szemed előtt a kopár, téli ködbe veszett fa és már azt sem látod, amint az asszonyalak kimegy a szobából. Nézel arrafelé, pedig a légneműség állapotában látni aligha tudsz, talán már nem is létezel, csak valami sötétnek indult ködfehér tükörben fedezed fel: ez a búcsú pillanata. Minden élőlény ezerszer meghal és újjáéled, de mégis más a valóságos és megmásíthatatlan búcsú. Csövekkel és műanyagborítású hajszálerekkel körbetekerve tehetetlenül várod a végső szorítást. Külsőleg sem látszik már rajtad a Laokoón-fájdalom, a kín már nem emészt és elfeledted a tegnapi nekiindulást, amikor elég volt a várakozásból, kérted a ruhádat, de senki nem hallotta így félválladról lelógó csíkos köpenyedben nekiindultál, el innen, itt úgyse csinálnak semmit veled, minek akkor maradni. Tudattalanul nem az már a kérdés, minek élni, mert minden sokkal egyszerűbb, nem drámai és mégannyira se vércafatos mint böllérkedő fiatalkorod tora, csak huncutkás a próba, a menekvés nincs-kiút érzetével. Komédiába illő talán, ha filmen látnád önmagadat megszemélyesítve a néhány mozzanatban, biztosan elmosolyodnál. Hisz úgy látod, mert a mosoly csak erre lehet magyarázat. Mentség és magyarázat, Csak így lehet, mert a valamelyik kezed valamelyik két-három ujjának mozdításával ily körülmények között búcsút inteni képtelenség. A folyosó kihalt, de ezt így senki nem mondaná.Lehetne talán néptelen, vagy csöndes. De kihalt semmiképpen, mert ahol emberek a halál tudomásulvételével élnek, így beszélni vétek. Halálos bűnt venni magadra már a szentelt olaj keresztje után nem tudnál. A kopottfehér, ködbevesző ajtó lassan, nagyon hosszan csukódik, pedig mondanád a búcsúzkodónak, siessen kissé, mert az ajtók záródnak. Zúgás, fölgyorsuló, hangzó és elszunnyadó zajok, de semmi közük a metróhoz, a kifejezés is idétlen, mert az ajtó itt nem a ki-és beszállást szolgálja. Csöndesen, a vélt zajoktól függetlenedve, megállíthatatlanul szűkebbé teszi a folyosó szeletét. Megpróbálhatná valaki erősen húzva gyorsabban becsukni. Minek ennyi időt hagyni ajtócsukódásra. Úgy se lenne rossz, ha végképp kitámasztanák, ott állna talán mindörök időkre a Világmindenség kezdete óta ismert asszony, s lehetetlenné válna bármi esély is ajtózáródásra. De nem lehet, mert aki látott már valaha ajtót és tudja, hogy a dolga a nyitódás és zárás, nem engedné, nem tűrné a dolgok megváltoztathatatlan rendjébe avatkozást. A fűin Szürke és kopott, előtted a mindegyre kisebb rés. Mintha már nem intenél, mozdítatlanul hagynád az ujjaid és csak az ajtót figyelnéd. Lassan, nagyon vontatottan, de kíméletlen folyamatossággal csukódik. Eloszlik rajta a megkopott fehérség, minden szürkébb és a tört gallyat már nem észleli a tekinteted. A már megsemmisítő bizonyságú utolsó pillanatokban felvillan előtted gyerekkorod végigmpiistrált temetéseinek sora, Érdekes, már nincsenek fekete koporsók. Természetes faerezetű mind. legföljebb fehér, amiként a téli gallyak párábazuzmarába vesznek. Ufó-,,bélyegzők" Szolnokon és Rákóezifalván még el sem ültek a december végi ufó-látvány, a rejtélyes repülő csészealj, és az azt kísérő fény- ás hangjelenség okozta láz, izgalom hullámai, szombaton újabb rejtélyes esemény t megörökítő fényképeket juttattak el az M'I'I .Jász-Nagykun-Szolnok megyei szerkesztőségéhez. A színes felvételek Kállai Tibor mezőtúri. Bolyai János út LVA szám alatti lakos pulyka; nevelőjének takarmánytároló tartályáról készültek: A mintegy tíz-tizenöt méter magas, kéthárom méter átmérőjű, henger alakú fémtárolón szabályszerű ufó-„bélycgzők" láthatók. Az ötven-hatvan centiméter átmérőjű, ólomszürke, kör alakú nyomok rádióhullámokhoz hasonlóak, közepében a kör átmérőjénél nagyobb, óramutatóhoz hasonló nyíL található, amelynek egyik vége szinte tűhegyes és bizonyos irányba mutat. A telep tulajdonosának és éjjeliőrének elmondása szerint éjszaka gomb alakú, erős fényt kibocsátó testeket figyeltek meg, amelyek a tartállyal való érintkezés után pillanatok alatt eltűntek. A nyomukban maradt, geometriailag szabályos jelek különösen jól megfigyelhetők vóltak szombaton reggel, amikor az égész tartályt - a hajnali mínusz ót-hat fokos hidegben - meglehetősen vastag dér borította be, az ismeretlen jelenség okozta bélyegjelek azonban tisztán maradtak, nem tapadt rájuk a dér, jó felvételeket lehetett róluk készíteni. A jelenséget Földes Attila villamosmérnök, szolnoki ufószakértő vizsgálja. Bongó A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a január havi bongósorsoláson ; következő számokat húzták: 3 607 201 A nettó nyereményösszegek a következők: Amennyiben a sorsjegy egymás melletti utolsó - 2 számjegye: - 3 számjegye: - 4 számjegye: - 5 számjegye: - 6 számjegye: Ha a sorsjegy száma: 01, akkor a nyeremény 201, akkor a nyeremény 7 201, akkor a nyeremény 07 201, akkor a nyeremény 607 201, akkor a nyeremény 3 607 20lakkor a nyeremény 70 Ft 700 Ft 7000 Ft 70 000 Ft 700 000 Ft 10 000 000 Ft.