Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

Sajnos \tL SZOMBAT, 1992. JAN. 4. mtmM Reklám és oktatás DM MAGAZIN 7 Találkozás Ritkán lehetünk szemtanúi (netán részesei) nemzedékek közötti találkozásoknak. A tapasztalatok átvétele nem divat, ki-ki a saját kárán tanul, a hallgatás nem jár párban a meghallgatással. Ha ncha meglátok egy ránézésre nagyszülő típusú embert, általában mesemondónak kívánom. Találkoztunk egy kecskeméti költő-műfordítóval, Buda Ferenccel. Valamennyien egyetemisták - és ráadásul igen kíváncsiak - ültük körül az asztalokat. Benne maradt a hajnali félek szólni, amikor bejött a terembe és azt hitte, hogy a hivatalos Magyarország képviseletében jött össze a hallgatóság 56-os meghurcoltatása felől érdeklődni. Félelme (inkább tartózkodása) mögül azonban gyorsan előjött a gyermekversek szerzője, a mesefordító is, és a történelmet a költemények folytatták. Kihűl a széttiport tüzek rakása, bosszú vizel a: elhagyott parázsra, s lehányja részegen magát a Rend. Am végül majd az inga visszaleng. (Kihűl) Verseiből olvasott, szavalt el néhányat, s tette azt a hajdani versmondó minden erényével. Önmagát adta. és talán megérezhettü nk valamit lényéből, lehetőséget adott erre. Barátját. Ratkó Józsefet idéző kérdésre nehezen válaszolt, s tőlünk kért bocsánatot, hogy még nem tud róla beszélni. Nem volt meglepetés számunkra, mikor bevallotta, hogy fafaragással is foglalkozik, s amit verseivel nem tud, azt így próbálja világra hozni. Szerény, titkolózó művész, aki azonban nem engedi kategóriák közé szorítani magát: se naiv, se szobrász. Határokat állít maga elé, pedig akkor a legigazabb, ha megfeledkezik róluk. Félreteszi a „miről illik most beszélni témákat", és nem igyekszik" védekező állásba vonulni. Nem politizál, mert ő sem így képzelte el a rendet, valójában azonban Csöndország című kötete már pusztán létével is politika, az idő tette azzá (olyanná?). Tanúi vagyunk, hogy Csöndország lakói megszólalhattak. Találkoztunk egy emberrel, mert eljutottak hozzánk a gondolatai, megsejtettünk valamennyit emberségéből és kereső lényéből. KERESNI MINDIG túlsovány dolog, s a sorsom az, hogy holtomig keressek. Rabja vagyok annak, kit vádolok, s oly furcsa így: fogolyként felperesnek. Tehetség, elme, agyvelő, ideg ne rezdüljön, ne szóljon ne teremjen. (Töredékek) Kocsis ÉVA A Prelude próbál(kozik) Egyre több helyet biztosít a tömegkommunikáció az elsősorban jövedelemszerzési lehetőséget nyújtó reklámnak, hirdetésnek, hogy a működéséhez szükséges anyagi erőforrásokat előteremtse. Ez év tavaszán a kiskőrösi lapban egy köszönetnyilvánítás hívta fel a figyelmemet arra, hogy reklámozni egy tevékenységet, vagy vállalatot a megszokottól eltérő módon is lehet. A félperces, százezrekbe kerülő reklámfilmek, a tízezrekbe kerülő újsághirdetések helyett, a tudás, az oktatás fejlesztésében és elismerésében is meg lehet találni a reklámközvetítőt. A Budapest Bank kiskőrösi fiókja már három éve hirdeti meg Kiskőrösön és a környező tizenhárom településen a Budapest Bank tanulmányi versenyt. Erről kérdeztem meg a fiók igazgatóját, Csürke Józsefet. - Miért ilyen módon reklámozza bankjukat'! - Reklámozni nagyon sokféleképpen lehet. A reklámot én tulajdonképpen tartós tőkebefektetésnek - Régi és új kultúra dialógusának megvalósítását tűzte ki célul a Pompeji létrejöttekor. Változtak-e az elvek az alpítás óta? - 1989 nyarán igen szerencsés helyzetben jött létre a Pompeji. Frissen végzett egyetemi hallgatók, a Harmadkor és az Aetas korábbi munkatársai hozták létre. Célunk az volt. hogy Szeged egyoldalú szellemi struktúráján változtassunk. Több irányzatnak, eszmének kívántunk helyet adni. A város kedvező lehetőséget adott: az itt tanulók, az „ittmaradó" fiatalok és a szegedi alkotók szellemi erejét. Másrészt földrajzi fekvése is előnyös; így a Pompeji helyet adhat a határon túli irodalomnak is. Fordításokat közlünk román és szerb írásokból is, de a szellemi teret ki kívánjuk terjeszteni az európai kultúra felé. Célunk hazai és külföldi, régi és új összekapcsolása, dialógusának megteremtése, a kultúrák találkoztatása. Földrajzilag és időben egymástól távol élő alkotók írásainak egybefogása, magyar és európai hagyományok felelevenítése, újdonságok közlése. Ezekkel az elvekkel, tervekkel indultunk, s ezeket továbbra is szem előtt tartjuk. - Négyen szerkesztitek a lapot. Hogyan oszlik meg köztetek a munka? - Elsősorban a közös munkán van a hangsúly. Együtt tervezzük meg és hozzuk létre az egyes számokat. Bár mindenki igyekszik felkarolni a szakmájába vágó részterületeket: így Darvasi László foglalkozik a versrovattal, Laczkó Sándor a bölcseleti résszel, Szilasi László az irodalomtörténeti fejtegetésekkel, én pedig a prózarészért felelek. De hangsúlyoznom kell, hogy nem válnak el tisztán az egyes területek. - Hogyan juttok hozzá a kéziratokhoz? - A Pompeji nem csak Szeged városának, múzeumának, egyetemeinek, itt élő alkotóinak fóruma. Felkutatunk a lap arculatához, témáihoz illeszkedő alkotásokat. kezelem. Úgy gondolom, hogy a tudás és az általános kultúra része a pénzügyi kurtúra. Nagyon fontos, hogy a gyerekek már óvodás korban ismerjék bankunkat, és az iskolás évek alatt is végigkísérje őket az a tudat, hogy a Budapest Bank a tudást, a tehetséget és a vállalkozást támogatja. Ha belegondol, az, hogy egy kisgyerek tanulmányi versenyen indul, próbára teszi felkészültségét, az a vállalkozásnak egy tipikus példája. A célért nagyon sokat kell tanulni és kockáztatni a szabadidőt. Ez egy pénzdíjas tanulmányi verseny. Ha elveszíti, „hiábavaló" volt a fáradozása. Tehát jól fel kell mérnie, mely tantárgyból indul, milyenek a versenytársai, miben ő a legjobb. Tulajdonképpen minden gyerekben megvan egy ösztönös versenyszellem, és minden gyerek valamiből, valamilyen tantárgyból jobb, mint az átlagos. Azt szeretném elérni, hogy kiderüljön, milyen képességét érdemes továbbfejleszteni. „Szegedi írók és tanárok 1989 nyarán Pompeji címmel folyóiratot alapítottak a tudás és szépség jegyében." Azóta két év telt el. A Pompeji név nem volt rossz ómen, a lap nem jutott az ókori város sorsára. Az olvasók már a hetedik számot lapozgathatják. A Pompeji alapításáról, elveiről, jelenlegi helyzetéről beszélgettem Mikola Gyöngyivel, a lap egyik szerkesztőjével. Megbízásokat adunk a szomszédos országok irodalmának fordítására, pl. a következő számban szerb írótól közlünk írásokat. Szerencsére, a szerkesztőséget is megkeresik művészek, fordítók munkáikkal. így pl. Ádám Péter Umberto Eco írásának fordítását küldte el nekünk. Ki segíti a különböző' művészeti ágak „beszélgetését"? - Szegeden élő grafikusokkal nem voltak kapcsolataink. Az utolsó szám képanyagának elkészítését, megtervezését Erdélyi Dániel grafikus készítette. 0 illusztrálta Laczkovits Miklós novelláját, s ó válogatta a többi képanyagot is, a nemrég megjelent Árnyékköltők című művészeti folyóirat anyagából. A korábbi számokban is törekedtünk a képek és az írások hangulati egységére. Ezért választottunk illusztrációul régi metszeteket vagy egy fotóművész alkotásait egy-egy kiadványunkba. - Hogyan él meg ma egy igényes kulturális lap? '- Az anyagi helyzetünk sohasem rózsás, sohasem megnyugtató. Előre mindig csak egy-két szám megjelentetésére van fedezet. Kulturális alapítványok támogatásáért kell pályáznunk/Köszönettel tartozunk a városnak, hiszen az önkormányzat - lehetőségeihez képest - jelentős összeggel támogatja a lapot. Nagyon számítottunk a József Attila Alapítvány segítségére, de innen nem kaptunk támogatást. - A Pompeji már 1500 példány- Mit szólnak ehhez a pedagógusok? - A tanárok nagyon vegyes érzelmekkel fogadták a versenyfelhívást. Ez nekik is kihívás. A többségük ugyan örült neki, dc már a nevezéskor kijelentették, hogy az ő osztályukban nincs igazán tehetséges gyerek, és ezáltal hátrányos helyzetben vannak. Nehezményezték. hogy nem vehetnek részt a feladatok, tesztek összeállításában. Nagyon nehezen győztem meg őket, a verseny tisztasága mindennél fontosabb. Nem fordulhat elő hasonló eset, mint az érettségi tételeknél. - Mi ebben az üzlet? - Az üzlet csak a rövidlátók szerint itt és most megtérülő befektetés. Én szeretnék távolabbra nézni, szeretném, ha ezek a gyerekek és családtagjaik ezen keresztül is megismernék bankunkat. Már most kötődjenek hozzánk ezek a tehetséges gyerekek, hiszen belőlük lesznek a későbbi ügyfeleink és munkatársaink. BÖRCSÖK ZSUZSANNA ban jelenik meg, s kapható az ország több nagyobb városában. Hogyan oldjátok meg a belső, s ha van ilyen - az országhatáron túli terjesztést? - Az eddigi terjesztés felborulása miatt kénytelenek vagyunk saját erőből megoldani, kapcsolataink révén. Szeretnénk minél több városba eljuttatni a lapot, főleg a diákvárosokba. Budapesten, Pécsett kedvezően fogadták a lapot. S a szakma is ismeri már a Pompejit. Egyre szaporodik az előfizetők száma. A terjeszté? érdekében felvettük a kapcsolatot a Művelt Nép Könyvesbolt hálózattal. Mivel foglalkozunk a szomszédos országok kultúrájával is, szeretnénk, ha ott is jelen lenne a Pompeji. Marosvásárhelyen tartottunk felolvasóestet, s itt megállapodtunk a Látó szerkesztőségével a kölcsönös terjesztésekről. Újvidéken is árusítottuk a lapot az egyetemi könyvtárban. - Résztvettetek - Csanádi László orgonaművész kérésére egy hangversenysorozat rendezésében is. Ez a lap funkciójának kiterjesztését jelenti? - Nem csak művészeti kiadványként, hanem más formában is működni akarunk a városban. Hagyományosan kétszer tartunk felolvasóestet: ősszel az egyetemi hallgatóknak, februárban pedig a szegedi közönségnek szánjuk az estet. Jártunk szerzőinkkel Marosvásárhelyen. Pécsett, tehát igyekszünk nem csak helyben bemutatni a lapot, illetve fiatal munkatársait. Szeretnénk közreműködni abban, hogy Szeged elszigetelt, bezárkózó kulturális élete megváltozzon. Az ifjúsági házban tervezünk egy előadás-sorozatot, a rendezvény november közepén indul el. Erre budapesti és vidéki tudósokat, előadóművészetek, írókat hívunk meg. Célunk, hogy a városnak bemutassuk az ország más pontjainak kulturális, művészeti törekvéseit, irányait. MAGYAR ANNA magyar könyvkiadás az összeomlás szélén áll, miután a könyvterjesztés már teljesen szétesett. Ennek tudatában szóljak még a Zenit-könyvekről? - mondta Annus József, a Zenit szerkesztője. - Az országnak csupán négyszázmillió forintjába került volna megmenteni az öt legnagyobb könyvkiadót, köztük a Mórát is. Az első szabadon választott parlament azonban ezt a befektetést nem szavazta meg. - Milyen feladatra vállalkozott a Zenit könyvkiadó? - Célunk nem csupán a gyermek és ifjúsági, hanem a nemes értelemben vett ismeretterjesztő irodalom népszerűsítése is: megjelent könyveink alkotói közt van Szilágyi Domokos éppúgy, mint Horn Gyula. Szerkesztőségünk a Móra Könyvkiadó Szegedre kihelyezett egysége, ilyen módon teljes függőségi viszonyban a vállalattal. Így aztán a jövőről inkább nem szólnék. - Van-e lehetőség könyvkiadó vállalatok privatizálására ? - Mindenkinek módja van könyvkiadót alapítani, ez csak pénz kérdése.. Egy kiadó neve nem reklám, nem fogalom, így anyagilag még száz százalékban sem éri meg a privatizáció. Ám a Szépirodalmi, a Magvető és a Móra csak fele részben eladó. A külföldi tőke azonban még így sem szolgálná a nemzeti irodabnat, hiszen az üzletfél a pénzéért válogathat. Jó lenne pedig megértetni az illetékesekkel, hogy a kultúrába befektett pénz bizonyítottan a leghamarabb és leggyorsabban jövedelmező vállalkozás. SIMOR KINGA mmmmmmmmmmmmmmmmmmm A vidéki rockzenekarok helyzete hosszú ideig nagyon nehéz volt. Az Edda volt az egyetlen csapat, akiknek az ország pereméről Miskolcról - sikerült az élbolyba kerülni, és tartósan ottmaradni. Mára valamelyest javult a helyzet: a szombathelyi Lord már a negyedik nagylemezét készíti, a Moby Dick Sopronból második albumát népszerűsíti országos turnéján. Az újságokban gyakrabban kapnak teret a nem fővárosi bandák, a rádióban is fel-fel tűnnek a törekvő vidéki együttesek. Fiatal és tehetséges csapatok tucatjai élnek és dolgoznak távol Budapesttől, némelyikük rokonszenves lelkesedéssel hívja fel magára a figyelmet. Ezek közé tartozik a szegedi Prelude is. Ritka az, hogy'egy induló rockzenekar próbahelyisége egy művelődési ház színpada, ám a Prelude ebben a szerencsés helyzetben van. Mihálytelken találtak otthonra a Móricz Zsigmond Művelődési Házban, itt találkoznak hetente három alkalommal, és itt találkoztam velük én is egy hideg, esős októberi napon. Az együttes 1986-ban alakult, s azóta is hű maradt a kemény, de dallamos heavy métáihoz. Az alapítók közül ma már csak Kovács László gitáros és Takács Ferenc dobos tagjai a zenekarnak. Kovács Tibor négy éve énekel a bandában, Gera Tibor gitáros és Nagy Péter basszusgitáros ez évben csatlakozott a többiekhez. A két új ember friss erőt hozott a csapatba és ezt nemcsak a fellépések, de a jó néhány új nóta is bizonyítja. A lassanként elmúló '9l-es esztendőben - önálló koncertjén kívül - a Prelude színpadra lépett az orosházi és a balatonszemesi rocktalálkozón is. Ennek köszönhetően nagyon sok zenekarral ismerkedtek meg, formálódtak barátságok, szakmai kapcsolatok, s ezek révén újabb fellépésekre számítanak. Szeretnének fellépni Budapesten, a Viking Klubban, de még nem biztos, hogy sikerül megszervezniük. A balatonszemesi szereplés kapcsán stúdióban rögzítettek egy számot, és bemutatták őket a televízióban. Első demokazettájukat pozitívan értékelték a műfajjal foglalkozó lapok, ezért szeretnék minél előbb elkészíteni a másodikat. Ez azonban egyelőre csak terv. Sújtja őket az induló együttesek örökös problémája: a pénztelenség. Szponzoruk, támogatójuk még nincs, így mindent saját zsebből kénytelenek finanszírozni. Legnagyobb gondjuk a felszerelés. a hangosítás. Vallják, hogy jó hangszer nélkül lehetetlen igazán színvonalas zenét produkálni, ezért igyekeznek a cuccot folyamatosan korszerűsíteni, bővíteni. A vidékiségnek még ma is számtalan hátránya van, s ezt ők is érzik. Kevesebb a koncertlehetóség, nehezebb megmérettetési alkalmakat találni. Ha lehetőségük lennek többet koncertezni az országban - és főleg Budapesten könnyebben felmérhetnék, hol tartanak zeneileg, mekkora irántuk a közönség érdeklődése. A továbblépés irányát is könnyebben meglelhetnék... Mint minden hozzájuk hasonló zenekar, természetesen ők is szeretnének nagylemezt, de úgy gondolják, most a fejlődés, a gyakorlás a legfontosabb. Számokat írni, önmagukat csiszolni - a többi még távlati elképzelés. A tengernyi probléma ellenére a srácok cseppet sem pesszimisták, és erre az általam meghallgatott próba is bizonyságul szolgált. A színpadon jó hangulat uralkodott, érezhető volt, hogy a Prelude legénysége szereti és élvezi a zenét. Ez mindenképpen bíztató előjel. Miért ne lehetne a '9o-es évek egyik sikercsapata, mondjuk, egy szegedi zenekar? SZABÓ IMRE Kultúrák találkozása „Pompejiben"