Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-24 / 20. szám

MAGAZIN ISMERI MAGAT? Árulkodó mozdulat Az ember jelleméről bizonyos mozdulatai árulkodnak .Egy jó megfigyelő könnyen kiolvassa belőlük, hogy a mozdulatot végző milyen ember. Nem is gondolnánk talán, de abból például, hogy miként bontunk fel egy borítékot, következtetni lehet arra, milyenek vagyunk. A levélbontási stílus, az, hogy kézzel tépjük-e fel a borítékot, ollóval, késsel vágjuk-e fel, jellemez. Gondoljon arra, mit tesz ön, ha levelet kap, s az aláb­biakból kiválasztva a megfelelőt olvassa el, miről árulkodik az ön levélbontása! Aki ollóval nyisszantja le a bo­ríték keskenvebbik oldalát: hangulatait sűrűn váltogató ember. Egyszer túl optimista és vidám, másszor pesszimista és morcos. Mindezzel nehezíti a környe­zetének a magához való alkalmaz­kodását. Van önbizalma, s ismeri a saját gyengeségeit. A fellépése általában magabiztos, és^,ez munkahelyen is, otthon is hasznára válik, kezdeményezései sikeresek. Nem veti meg a kiváltságokat, azt pedig egyenesen szereti, ha otthon körülugrálják. Aki ujjal tépi fel a boríték hosszabbik oldalát: mindent meg akar kapni az élettől. Különösen a szépre fogékony, kedveli a művé­szetet. Jó impulzusai vannak, de nem mindig elég kitartó, s így kez­deményezései sokszor kútba esnek. Környezete szeszélyesnek, néha idegesnek és türelmetlennek véli, de fellángolásait, lelkesedéseit elismeréssel nyugtázzák. Aki ujjal a boríték keske­nvebbik oldalát tépi fel: hol el­kapkodja, hol ellazsálja a dolgokat. Mert nincs elég önbizalma. Pedig intelligenciáját többnyire elismerik, rokonszenvesnek tartják önt. Nem kellene túl sokat tennie azért, hogy bizonytalanságait leküzdje, úrrá legyen idegességein, türelmetlen­ségein, szorongásain. Ha tudja, hogy így van az talán már segít is... Aki papírvágó késsel, „szabá­lyosan", a szélesebb oldalán, felül nyitja ki a borítékot: esze uralko­dik az érzelmei felett. Munkájában is, magánéletében is túl racionális. Életét túlszabályozza, gyűlöli a rendetlenséget, s ezt várja el má­soktól is. Sohasem végez fél­munkát, mindenben korrekt, meg­bízható, ez munkahelyén a főnö­keinél előny, beosztottjai azonban többnyire nem „díjazzák" a velük szembeni hasonló elvárásait. Emberi kapcsolataiban éppen a pedantériája, a sokatvárása okoz­hat problémákat. Ne legyen maximalista! Kuncogó família Kockás anyósa azt mondja a vejének: - Képzeld, a Kis tegnap azt mondta nekem, hogy klasszikus arcom van. Kockás elhúzza a száját: - Az a hülye azt hiszi, hogy ami régi, az már klasszikus is... * A gyerek kérdez: - Apu, te már régóta vagy az anyu férje? - Ijgen, fiam, már tizenöt éve. Es meddig kell még férjnek lenned? * - Apu, pereld be a tanár bácsit! - Miért? - Azt mondta, hogy én hatökör vagyok. - És ha bebizonyítja majd a perben, hogy tényleg neki van igaza? Folttisztító fortélyok Ismét divatba (jött kényszerű takarékosságból) a gondos cipő­ápolás. A lábbeli élettartamát hosszabbítandó pásztázunk. S néha előfordul, hogy a ruhánk ujja is pasztás lesz. Mi a teendő? Azonnal próbáljuk meg eltá­volítani a foltot. Ha nincs otthon semmiféle zsíradékoldásra alkal­mas folttisztítószer az a legcél­szerűbb, ha folyékony mosószert dörzsölünk a ruhába, majd forró vízben kimossuk. (Persze csak azokat az anyagokat, amelyek nagyon meleg vízzel is moshatók.) Ha van vegytisztítószerünk azzal „kezeljük" az anyagot, azután dörzsöljük le denaturált szesszel, majd mossuk ki, hogy megújítsuk és szagtalanítsuk. Előfordulhat velünk az a bosszú­ság is, hogy a cipőkr^mes tubust nem tudjuk kinyitni, mert a kupa­kot megfogta a beszáradó paszta. Ne erőlködjünk a csavargatással, tartsuk inkább rövid ideig forró víz sugara alá a tubus kupakos részét, attól könnyen nyitható lesz. Másik jellemzően téli folt: el­cseppen, pizsamára, ágyneműre hull a köhögés elleni szirup. Ne hagyjuk beleszáradni, öblítsük le mosószeres vízzel, azután dörzsöl­jük háztartási ammóniákkal, majd denaturált szesszel. A kátrány alapanyagú szirupot célszerű háztartási benzinnel lágyítani, s csak azután „kezelni" mosószerrel. HÁZIYARRODA Modern foltpárnák Divatosak az érdekes, geometriai formájú folt­darabkákból összeállított párnák. Minden párnához 90 cm széles fekete mosóanyagból (például klott) 45 cm szükséges, valamint különféle mintás maradék darabok és kartonpapír. A műhelyrajz a foltmintákat jelöli: 1 = kerek párna, 2-3 = szögletes párna, 4 = hatszögletű párna mintája. A kerek párnához 48 rombusz alakú, a szög­leteshez 25 nyolcszögletű és 16 négyzet alakú kar­tondarabot szabunk, a hatszögletű párnához pedig 37 hatszögletű formát a megadott szabásminta szerint, amelyen 1 kocka = 1 négyzetcentiméter. Az össze­válogatott mintás textilmaradékokat is - megfelelő számban és méretre - 1 cm-rel nagyobbra szabjuk, mint a karton-sablon. Az anyag oldalait ráhajtjuk a kartonpapírra, rávasaljuk és megférceijük. A formák széleit cikcakköltéssel egymáshoz varrjuk (a követ­kező műhelyrajz ezt jól érzékelteti), majd kihúzzuk a fércet és kivesszük a kartonpapírt. Az összeállítás mindig a párna közepétől kezdődik, így lesz szimmetrikus. Ezután kiszabjuk a fekete párnaalapból a kívánt fazon elejét-hátát, ami a szélein mindenhol 2 cm-rel nagyobb, mint az elkészült foltmozaik-lap. Az elejére rágépeljük a foltmozaik részt. Ezután színével befelé egymásra fektetjük a párnalapokat, és a szélétől befelé 1 cm-re legépeljük, kis nyílást hagyva. A párnát hab­szivacs-törmelékkel megtöltjük, majd a nyílást apró kézöltéssel bevarrjuk. B. K. Egy angyali kiskamasz gonosz játéka Don Rigoberto, a limai biztosító­igazgató, magánéletében pompás szerelmi mén, akinek kedvenc időtöltése, az erotikus festmények mellett, testének tisztántartása. Legszívesebben mégis új asszonya búvárja; kifogyhatatlan az érett és gyönyörű Lucrecia élvezetében, felfedezésében. Egyik kedvenc szórakozása felesége testének lehallgatása, különösen élvezet számára hallgatni mordulásait, hangversenyét, egész zengő lényét. Nem olvastam a világirodalom­ban gyönyörűbb és izgatóbb so­rokat egy férfi tisztálkodásáról, mint Llosa regényében. Testének minden zugát odaadással és áhí­tattal tisztítja. Isten nagy fület aján­dékozott neki, sejtette, hogy sok­oldalúan fogja hasznosftani. Kü­lönösen műgonddal szabadítja meg a durvább szőrszálaktól, mert föl­fedezte, hogy a „fülkagyló és a mellbimbó úgy illenek egymásba, mint a láb a mokaszínbe". A fü­lezés számára egyike a legizgatóbb szerelmi játékoknak. Rituális tisz­tálkodását a tökéletességig fejlesz­tette, rafinált rendbe komponálta a műveletsort, valóságos művészetté emelte. Gyomra úgy működik, mint egy svájci óra. Nemcsak külső tisztaságát tartja fontosnak, a belsőre is ügyel; vigyáz még az ürítések rendjére is. Mindennap testének más és más területére összpontosít, így tisztálkodását, „állagmegóvását" sokkalta oda­adóbban végezheti. Bánásmód és fegyelem tekintetében semmilyen gyűlöletes hierarchia nem alakul­hatott ki a részek és az egész kö­zött. Meg is állapította önmagáról: „ Tisztem az a valami, ami nincs: az egyenlőségen alapuló társadalom." Aprólékos testápolásának célja nem önmaga csinosítása, hanem gátat vetni az idők kegyetlen akna­munkájának, késleltetni a baljós romlást, megőrizni magát ereje teljében imádott asszonyának. Ki kell hogy lépjek Rigoberto bűvköréből! Mert Mario Vargas Llosa Szeretem a mostohámat című erotikus remeke a gyönyörű, buja Lucreciáról és a férfi előző há­zasságából való fiáról is szól, az angyali és ördögi Alfonsitóról, aki beleszeret mostohájába. Az asszony ennek az esztelen őrü­letnek nem tud ellenállni. Éppen akkor esett meg a kellemdús vak­merőség a fiúcskával, amikor az apa bezárkózott a fürdőszobába, hogy szokásos tisztálkodási szer­tartásának hódoljon. A bájos gyermekkel zajló titkos találkozások, a hamvas rajongás gazdagította az asszony házas­életét; felélénkítette, megújította. Különös izgalommal járt a tisz­taságnak és a bűnnek eme keve­redése, a képtelen és kockázatos őrület mindaddig, míg férje nem szerzett tudomást a bűnös viszony­ról. Méghozzá éppen az angyalian ördögi fiacskájától tudta meg a történteket. Miért szeretem a mos­tohámat? címmel írt fogalmazást, amelyről kiderült, hogy nem a képzelet szüleménye, hanem maga a valóság. Az isteni pár felhőtlen nászának. szenvedélyes szerelmé­nek pillanatok alatt vége lett. Lucreciát férje elzavarta. Amikor Justiniana, a szolgáló­lány faggatva a fiúcskát, rátapintott a lényegre: „Anyádért tetted? Nem bírtad elviselni, hogy bárki is elfoglalja a helyét ebben a ház­ban?" - A kiskamasz egy pilanatra megdermedt, majd felülkerekedett benne a gonosz ördög. Miközben ölelte, csókolta a lányt, fülébe ezt suttogta: „Miattad tettem, nem anyu miatt. Hogy a mosti elmenjen a házból, és mi hárman, a papa, én meg te, ittmaradhassunk egyedül". Ajánlom az Európa Könyvkiadó Bibliotheca Eroiica sorozat köny­veit mindazoknak, akik az olvas­mány-élvezetekben is a minőséget kedvelik. A perui születésű Llosa stílusa elbűvölő, bámulatos jó ízléssel, biztos érzékkel kerüli ki a disznólkodás és a finomkodó esz­tétizálás csapdáit. A tehetséges író - bizonyára olvasták tőle, színpa­don is láthatták a Pantaleon és a hölgyvendégek-et — gyönyörűséges műve ínyenceknek való isteni előjáték, amelyet César Moro mottója fűszerez: „Bűneinket mél­tósággal kell viselnünk, mint ki­rályi palástot... Csak a bűnös lé­nyek körvonala nem mosódik el a légkör sarában. A szépség bűn, a forma gyönyörű bűne." ZÁGOM ERZSÉBET

Next

/
Oldalképek
Tartalom