Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-23 / 19. szám

1910-BEN CSÜTÖRTÖK, 1992. JAN. 23., 82. ÉVF. 19. SZÁM A mama és az ikrek egészségesek Négyes ikreik második napjának örülhetett tegnap az Ambrus család. Dr. Pintér Sándor professzortól, a SZOTE gyermekgyógyászati klinikájának igazgatójától érdeklődtünk a kicsik hogyléte felől. Megtudtuk: Nikolett, Dániel, Nóra és Emese egyaránt jól vannak. Az ő esetükben ez nem csupán egy udvarias kérdésre adott, magától értetődő válasz, hiszen számukra éppen az első 24 óra jelentette a születésük utáni első, kritikus fázist. Addig ugyanis fönnáll annak a veszélye, hogy az újszülöttek tüdeje nem alkalmazkodik a külvilághoz, és nem működik kielégítően. A professzor elmondta: a babák gyönyörűek, és minden esélyük megvan az egészséges életre. Az édesanyának tehát minden oka megvan az örömre. Dr. Herczeg János, a szülészeti és nőgyógyászati klinika docense szerint valóban jó a mama közérzete. Láza nincs, minden életműködése szabályos. Az ilyenkor gyakran előforduló, erősebb vérzés is megkímélte az édesanyát, aki reménykedik: ha továbbra is ilyen gyorsan épül, a tanár úr beválthatja ígéretét, és pénteken a gyermekklinikán magához ölelheti „négy szem" gyermekét. (írásunk a 7. oldalon.) Taggyűlés a Sámson-Szeko Kft.-ben Továbbra is átmeneti állapotok A Sámson-Szegedi Konzervgyár tulajdonosainak legutóbbi taggyűlése nem hozott áttörést a felgyülemlett problémák érdemi rendezésében. A vállalat újjászervezése mindenképp elkerülhetetlen, a követendő irányt leginkább az befolyásolja, hogy a közel kétharmados arányú állami vagyonrész megvásárlására kiírt nyilvános pályázat eredményes lesz-e. Ennek esélyéről az ÁVÜ a február elsejei eredményhirdetés előtt nem tud érdemben nyilatkozni. Szögi Béla - aki január elseje óta látja el az ügyvezető igazgatói teendőket - az átmeneti időszak átvészelése érdekében tett erőfeszítésekről tájékoztatott. A nagy hitelezőkkel, szállítókkal és bankokkal folytatott tárgyalássorozat tanulságaként kiemelte, hogy azok kivétel nélkül a konzervgyár fenntartását tartják szükségesnek, a felszámolás ésszerű megoldásként szóba sem jöhet. Az adósságkezelésre irányuló megegyezés feltételeinek előzetes szondázása azért fontos, mert Magyarországon ennek még nincs kiérlelt, megnyugtató gyakorlata. Az adósságok átalakítására, a külső tőke bevonására több érdekelt az rt. formát tartaná alkalmasnak. E felvetésről a tulajdonosok később döntenek. Annyi már most látszik, hogy az idén, a konzervipar egészéhez hasonlóan, ez a gyár sem köt felvásárlási szerződést az alapanyag szállítóival. Ugyanis a likviditási zavarok megszüntetése előtt nem vállalhatják ennek kockázatát. Az emiatt kialakuló termelési és értékesítési bizonytalanságok kezelése érdekében szükség van a Földművelési Minisztérium és a termelők érdekvédelmi szervezeteinek hathatós közbelépésére. FÓKUSZ A PÉNZHAMISÍTÓK SOMOGYBAN. Több mint tizenkétezer márka összegű, százmárkás címletű hamis bankjegy cserélt gazdát az elmúlt két hónap leforgása alatt Somogy megyében. Az, ügyben két kaposvári férfit a hamis pénzek árusításán tetten ért és őrizetbe is vett a rendőrség, ám a nagy kérdést: hogy kitől és miként jutottak hozzá az avatatlan szemnek inegtévesztően igazinak látszó márkához, nem sikerült tisztázni a kihallgatásuk során. A meglehetősen jó minőségű hamisítványokat a rendőrségi szakértők szerint minden bizonnyal Canon vagy Olivetti típusú fénymásoló gépen készítették, s a már kész bankjegyre utólag festették rá a valódiságot igazoló fémszálutánzatot. ~\ ELHUNYT AZ ÖKÖLVÍVÓ ZONGORISTA. Nyolcm/ vankét éves korában elhunyt „Champion" Jack Dupree világhírű jazz-, blues-, boogie-zongorista és énekes. Játékstílusa nagy hatással volt olyan jazz-rock és rock-klasszikusokra, mint John Mayall, vagy a „lassú kezű" Eric Clapton. A New Orleansban született Dupree korán elveszítette szüleit, s árvaházba került. Itt kezdett ismerkedni a zenével. Egy időre a dobogót a ringre cserélte fel, s művészneve - „Champion", azaz: „Bajnok" - is bokszoló éveiből származik. ^N CSEKÉLY A VAGYON. Róbert Maxwell, a tisztá«/ zatlan körülmények között elhunyt brit sajtómágnás 2,4 milliárd dolláros adósságot hagyott maga után. Az óriási összegből vagy 700 000 dollárhoz a napokban hozzájutnak a hitelezők, amikor elárverezik Maxwell egyik - londoni - otthonának berendezését. Az árverés - egyelőre - nem terjed ki Róbert Maxwell vidéki birtokára, sem pedig luxusyachtjára, amelynek fedélzetéről zuhant a tengerbe. <P> TŰZ A CÁPÁKRA. A rendőrség tüzet nyitott kedden egy cáparajra, amely Sydney egyik legnépszerűbb fürdőhelyén rátámadt a fürdőzőkre. Égy rendőrségi helikoptert hívtak a helyszínre, amint a tucatnyi cápa feltűnt a partok előtt. A helikopter először mélyrepüléssel próbálta a cápákat visszaterelni a mély vízbe, de azok fittyet hánytak a habokat léglapátjaival felkorbácsoló gépre. A rendőrök szolgálati fegyverükkel tüzelni kezdtek, de a cápák továbbra is kitartóan úsztak a fürdőzők felé. A vízi mentőszolgálat végül is a fürdővendégeket terelte partra. A cápákat negyed óra alatt sikerült kikergetni az övezetből. A ROBOTSZEM ELŐFUTÁRA. A japán Fuji Photo Film tudósai baktériumból fényérzékeny fehérjét vontak ki, s egyfajta durva mesterséges szemet állítottak elő belőle. A müszem képes utánozni a retina néhány funkcióját, a fényjeleket áramjellé alakítani, s felépítését tekintve jóval összetettebb, mint az olyan mesterséges látószerv, amelyet nvl- roelektronikai alkatrészekből állítanak össze. A tudósok a j •ji;cn kifejlesztendő robotszem lehetséges előfutárának tekintik. HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ARA: 7,40 FT Csomagolni háborúban is kell Szép kilátás a Belvedere-rtek Első nekifutásra azt mondhatnánk, nem nagy ügy. Kit érdekel manapság, hogy egy vállalatnál üzembe helyeznek egy drága gépet? Ha azonban azzal is kiegészítjük az információt, hogy a cég neve a Szegedi Fonalfeldolgozó Vállalat, ahol 800 csökkent munkaképességű embert foglalkoztatnak, akkor már lehet, hogy olvasóink nagy része fölkapja a fejét. Nem véletlenül: a tasakgyártó, úgynevezett konfekcionálómasina a csúcstechnológiát képviseli, munkát ad 35-40 embernek, emellett nyereséget hoz - a Belvedere Kft.-nek is. A szegedi társaság ugyanis a piacot szervezi a tasakoknak Manapság sokan mondják: csak egy jó ötlet kellene, és el lendülhetnék a holtpontról. Igen ám, de az isteni szikrák nem pattognak lépten-nyomon az emberek fejéből, s ha nagy ritkán elő is bújik egy-egy, még mindig ott a nagy kérdés: ki viszi végig? Úgy tűnik, a szegedi Belvedere Kft.-nek bekattant valami. Az előzményekről azonban hadd beszéljen Csikós Péter cégvezető! - Másfél évvel ezelőtt, 1990 nyarán találkoztam barátommal, Fülöp Balázzsal (jelenleg a Belvedere Kft. ügyvezető igazgatója), s arról beszéltünk, milyen fejletlen nálunk a csomagolástechnika, össze kellene hozni erre a célra egy vállalkozást. Az elhatározást tett követte, 1990. szeptember 15-én már be is jegyezték az új vállalkozást. A Belvedere nevet - amelynek a jelentése: szép kilátás - nem véletlenül választottuk. - Arra gondoltak, új berendezéseket vásárolnak? - Annyi pénzünk nem volt, hogy beruházhattunk volna. Először is fölvettük a kapcsolatot nyugat-európai gyártókkal, köztük a francia Roland céggel, amely négyszeres Oscar-díjasnak számított a szakmában. Kezdtünk csomagolóanyagokat behozni az országba, de ezeket igencsak drágállották a hazai fölhasználók. Ekkor jutott eszünkbe, hogy magunknak kellene különböző tasakokat gyártani. Körülnéztünk itthon, s a piacon csak a Nyíregyházi Papíripari Vállalattal találtuk magunkat szemben, mint egy monopolhelyzetben lévő céggel. Mivel a vállalat csak nagy tételek előállítására szerződik, a magyar cégek pénze féléveket is csomagolóanyagokban áll. Gondoltuk, van mit keresnünk ezen a piacon. - Mi volt a következő lépés? - Árajánlatot kértünk több gyártótól. Végül a német Windmüller-Hölschernél maradtunk, tőle tokkal, vonóval, mindenféle kiegészítő berendezéssel együtt vettünk egy csúcstechnológiát kápviselő masinát. - Pontosabban, a fonalfeldolgozó vállalat vette a berendezést. Ugye? Itt kapcsolódott a beszélgetésbe Marosi László, a Szegedi Fonalfeldolgozó Vállalat igazgatója. - Korábban főleg textilipari cégként jegyeztek bennünket, csökkent munkaképességűeknek tudtunk megfelelő munkát adni. Mivel az egész országban piacot vesztett a textilipar, profilt kellett váltanunk, és olyat keresni, amelyik piacképes, nyereséges. Egyre több embert alkalmaztunk a műanyag-feldolgozásban, s tavaly kapóra jött a Belvedere Kft. ajánlata. Megvettük - 50 millió forintért - a konfekcionáló-, tasakgyártó berendezést, egyben 35-40 embernek új munkahelyet teremtettünk. Csikós Péter még elmondta: a 20 dekástól az 5 kilós tasakokig mindenféle fajta zacskót gyártanak, napi 90 ezer darabos mennyiségben, főleg az élelmiszeripar számára, bármekkora tételben, heti szállítással a helyszínre. A terméket nyugaton is el lehet adni, Ausztria máris érdeklődik. De a papírt szállító finn partneren keresztül kibontakozóban van egy görög üzlet, s jók a kilátások Szlovéniával. Az élelmiszerek, tudniillik, még a háborúban is kellenek. A tegnapi, szerdai szakmai konferencián a rendező Belvedere Kft. bemutatta az érdeklődőknek a finn és a német partnereket, s a hosszú távú együttműködési szerződés keretében vele dolgozó fonalfeldolgozót, valamint a nyomdai műveletekért felelős kecskeméti Petőfi Nyomda Rt.-t. FEKETE KLÁRA Rekviem egy szállodáért, egy cukrászdáért Egészen biztos, hogy nem egy szerkesztőség feladata megmenteni egy szállodát. Egy cukrászdát, egy éttermet. Nem is vállalhatjuk föl. Egyet tehetünk: „jajkiáltásainkat" hallathatjuk, dokumentumokat gyűjthetünk egy csokorba, bízva abban, majd lesz, aki a jajokat meghallja, a tényekre odafigyel, a megoldást keresi és találja... Ma ülésezik Szeged város közgyűlése. Választott képviselőink figyelmébe ajánljuk összeállításunkat a 7. oldalon, mely szegedi szerzők írásaiból válogatódott, s Szegedért, Szegedről szól, noha látszólag egy Tisza névre hallgató szállodát-éttermet, egy Virág elnevezésű cukrászdát választott témájául. •••••••••••^•••••^•••••••••••••ÍÍHHHÍHÍHHHHHHÍ Ma: közgyűlés A városatyák mai ülésükön előreláthatólag két nagyobb ütemben foglalkoztatják magukat: délelőtt - 9 órától ebédszünetig - megtárgyalják a napirendi pontok közé felvett előterjesztéseket, délután kísérletet tesznek a közgyűlés végleges szevezeti és működési szabályzatának megalkotására, amely várhatóan pontosabban körülírja a helyi hatalmi szerkezetben elfoglalt pozíciókat és a hatalom gyakorlásának technikáit. Természetesen ez utóbbi sem közömbös a szegedi polgárok számára, ám a délelőtt ígéri a változatosabb programot. Képviselőink döntenek a az új tömegközlekedési tarifákról, az SZKV és az IKV vagyonának önkormányzati tulajdonba adásáról, a privatizáció alá eső kereskedelmi egységek üzletköréről, pénznyerő automaták engedélyezéséről, megbízást adnak az ifjúsági drogcentrum vezetésére, továbbá iskolaigazgatókat és óvodai körzetvezetőket neveznek ki. TARTALOM Részvény a dolgozóknak „Tízemer forintos címletekben vásárolhatják meg" 4 Gyávák vagyunk félni? „Minden táradalmi nehézségért az idegeneket, a cigányokat teszik felelőssé" 5 a Ősbemutatók „Bízvást mondhatjuk: a kísérlet sikerült" 6 Rekviem „A névadó nem a Tisza folyó, hanem Tisza Kálmán" 7 Gazsó L. Ferenc tárcája 16 Szkander Hosszú hónapok óta tart már a városházán a konzervatívliberális meccs, s még egyik kéz sem érintette az abroszt: még nem dőlt el a hatalmi harc az önkormányzatnál. Az igazi szkanderben ilyenkor testsúlyáthelyezéssel kísérleteznek, maguk alá pillantanak, elég biztonságosan ülnek-e a székben, s lábaikkal rendezkednek az asztal alatt. A lényeg, persze, esetünkben is az asztal alatt, pontosabban a kulisszák mögött történik. A küzdelemnek tulajdonképpen három fontos területét jelölhetjük meg: az irodavezetői státusok szétosztása, a jegyző-, kérdés, és végezetül a már meglevő bizottsági rendszer átalakítása. Hevességére és kíméletlenségére mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy a képviselők egymás és az adott pozícióra felvonultatott jelöltek múltjába teljes terjedelemben és a maguk teljes közönségességében belemásztak: ki volt kommunista, ki volt bűnöző. Igazi tétje abban áll, hogy az immár kisebbségi liberális városi kormányzat képes-e felülkerekedni a szocialistákkal és a munkáspárti, valamint a kisgazda képviselővel megerősödött konzervatív frakción. Vagy fordítva: utóbbinak sikerül-e önmagát meghatározó tényezőként elismertetni, s a liberális adminisztrációt - a polgármesterrel együtt - kiszolgáló szerepre kényszeríteni. A bizottságok átalakításának vitájában tipikusan ez a törekvés érhető tetten: például a nyomasztóan túlsúlyos és konzervatív vezetésű városfejlesztési, -rendezési és -üzemeltetési bizottság kettéosztása mellett érvel a polgármester. Persze az így megszületendő második bizottság természetesen liberális vezetés alá kerülne, hangzik a terv. Amely - a konzervatív ellenállás okán - terv is maradt. A szkander egyelőre eldöntetetlen. Talán ha snóblival próbálkoznának. Az nem pusztán izomerő dolga és mégis biztos a döntés. ÓDOR JÓZSEF