Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-22 / 18. szám

SZERDA, 1992. JAN. 22. HANGSÚLY 11 Mini kommentár Amen Nem érte el befolyásos barátai támogatásával... Nem érte el megyei titkárok erőszakoskodásával... Nem érte el szakmai ellenkezések miatt... Elérte „befolyásos" barátok elvesztése nélkül... Elérte megyei titkárok bukása ellenére... Elérte szakmai ellenkezések miatt... Ó, áldott, szép magyar demokrácia! Sz. S.L y ^ Az Admiralitás Hajózási és Kereskedelmi Kft. felsőfokú (közgazdasági vagy jogi) képesítéssel rendelkező, németül tudó, sokoldalú munkatársnőt keres főállású szervező-üzletkötői munkakörbe Érdeklődni a 62/12-351-es telefonon vagy a Csongrádi sgt. 27. sz. alatti irodában Csongrádi sgt. 27. sz. alatt, 2-3 helyiségből álló, összesen 40 m2 irodának kiadó. Telefon megoldható. Érdeklődni a helyszínen, vagy a 12-351 . vagy 25-365-ös telefonon. Durumbúzából készült termékek értékesítése: József Attila Mgtsz 6791 Szeged, Dorozsmai út 143. Tel.: 6261-212, 61-284 Telex: 82-769 Tészták (5-féle) 60 Ft/kg Liszt 10 Ft/kg Dara 16 Ft/kg Gríz 18 Ft/kg ft belépés ingyenes! Nyitva tartás: csütörtök, pántek, szombat: 22-04 óráig. Mi az új cégünk kínálatában? A kiteljesedett kínálat! NÉMETH JÓZSEF: ÁRTÉR Január 24-től (péntektől) minden héten pénteken és szombaton MÁR EGÉSZ LAKÁSÁT BEBÚTOROZHATJA, KONYHÁJÁT, IRODÁJÁT BERENDEZHETI, BUNDÁVAL, ARANYÉKSZERREL LEPHETI MEG SZERETTEIT, VAGY ÖNMAGÁT. 24 havi kamatmentes részletre! ELEMES BÚTOROK, TEXTIL- ÉS BŐRGARNITÚRÁK, HÁLÓSZOBÁK, ÉTKEZŐK ÉS SZEKRÉNYSOROK, IRODABÚTOROK, HEVERŐK ÉS FRANCIAÁGYAK, VIDEÓK, TELEVÍZIÓK ÉS TÖBB SZÁZ MŰSZAKI, ELEKTRONIKAI CIKK. GÉP ÉS BERENDEZÉS, NEMESPRÉM BUNDÁK ÉS 15%-KAL A BOLTI ÁR ALATT: ARANYÉKSZEREK: 1992-ben is csak nálunk kétéves kamatmentes részletre! Szeged, Kálvária sgt. 44. Telefon: 11-199 Szeressük egymást, magyarok! Édesapám, Endreffy János most lenne 100 éves. Mint pozsonyi evangélikus lelkész, a trianoni „ítélet" folytán ottrekedt Masaryk-Benes Csehszlovákiájában. Két lelkésztársával (Fizély Ödön, Egyed Aladár, a későbbi szegedi ev. lelkész) a 20-as években elindította az Evangélikus Lapot, mint első főszerkesztője. 1928-ban jelent meg az alábbi, ma is aktuális, kisebbségi sorsban élő magyar jaink „lelki táplálékaként" leírt cikk. - Endreffy Lóránd mm^m^^m^mmmmss^m^mmm^mmmmmmmmmmmmímmmm^m A történelem szeme rajtunk pihen és figyeli életünk minden egyes mozzanatát. Életünk fe­lelős élet, mert minden utókor számonkéri az őt megelőző korszak cselekedeteit. A törté­nelmi tetemrehívás alól soha egyetlen nép vagy nemzet nem szabadult, legyen az kicsiny vagy nagy, dicsőség vagy gya­lázat gyermeke. Mintha az Isten őszi szántása ropogtatná meg a talajt. Mintha az Isten éles ekéje szántana, mélyen nemek és nemzetek között, ami fönt volt, alul kerül, ami lent volt, fölke­rül. Az élet Istenének ezt a ta­lajnemesítő munkáját a mostan élő nemzedék tulajdon testi sze­mével szemlélhette. Milyen kár, hogy sok köztünk a vak ember, mert ha azt még homályos kör­vonalakban látná is, hogy mit tesz most az ember, azt a leg­fontosabbat mégsem látja, hogy mit tesz most az Isten. Az Örökkévalóság szeme előtt nincs múlt, jelen és jövő - mi­csoda gyarló emberi fogalom­skatulyák ezek - hanem csak örök folyamatosság, végnélküli, parttalan szent jelen. Mily gyö­nyörűen mondja Nyíró József a „Kopjafák" előszavában: „Égy az élet a föld fölött és a föld alatt. Fekete porból piros virág nyílik, eltemetett gyász­ból új búbánat fakad. Fölül, alul egyazon féreg őrli az új élet sa­rát. A süppedt, néma halmok öreg balladáit lenn a kis falvak­ban tovább is jajgatják. Az eke szarván csak kezet váltottunk. A holddal, nappal, csillagokkal, csudás virágokkal ékesített koporsókkal együtt nem temet­ték el a mi nehéz sorsunkat. A nagy székely ravatal árnyé­kában élünk. Semmi sem igaz, csak a temető igaz valóság és nincsen halál, csak átváltozás az élet végtelen körfolyamatában." Minden népnek, de különös­képpen a kisebbségi néptöre­déknek élete felelős élet, egy­szerre kétfelé is: államával szemben és népfajiságával szemben, ezért hatványozott éberséget és felelősséget, de hatványozott szellemiség kiter­melését is követeli, olyan szel­lemiséget, amellyel bizton és bátran, jellemesen, de lojálisán megállhat a jobbról és balról jövő követelésekkel szemben. Ha egy kisebbségi néptöredék éberségéből és felelőssége tudatából veszít, akkor az éle­téből veszít. Ezeket fenntartani elsőrangú kötelességünk. Ne­mes hivatás hajnali pacsirtának lenni, lebegni ébredő mezők felett és hajnalonként újra elzengeni imádságunkat. Minden kisebbségi magyar lelkéből fölsakad a kérdés: mit akar velünk az Isten végtelenül sokoldalú, ezerarcú meglátoga­tásaival? Mennyi formában, mennyi helyzetben, mennyi könnyben köszöntött ránk az Isten és mondta lágyan a szívünk­nek: én vagyok édes gyerme­keim! Hányszor döbbentünk rá a Biblia meztelen igazságára, hogy Isten a mi útjainkat a fe­jünkhöz veri? Számon kéri azt, amit elkövettünk és amit elmu­lasztottunk. Isten semmit sem felejt, de kegyelmében sokat megbocsát annak, aki bűnbá­nattal fordul el a már fölismert életellenes rossztól. Megértet­tük főleg azt, hogy az élet ellen vétkezni büntetlenül nem lehet. Mit akar velünk az Isten az ő meglátogatásaival? Nevelni és tágítani akar, egyre több igaz­ságra elvezérelni. Szemünket nyitogatja, hogy lássunk, lelkün­ket dagasztja, hogy többet fogadjon be az ismeretlen világból. Isten nem válogat eszközeiben sem, ha süketek vagyunk hal suttogásaira, be­lénk mennydörög, úgy, hogy megrázkódunk létünk végső hajszálgyökeréig. Ha nem enge­delmeskedünk neki, megkérdez: mit választasz: lenni vagy nem lenni? Megostoroz mindent, kit fiává fogad. A büntetését pedig így magyarázza meg szent igéjében: „A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt és a belső részekig ható csapások." így mondja a Példabeszédek könyvének 20-ik része 20-ik versében. Érted-e az isteni szót, kisebbségi magyar testvérem: „a kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt", az isteni bünte­tésnek az a kizárólagos célja, hogy a gonoszt eltávoztassa és ha ezt könnyű szerrel nem éri el, ránk bocsátja „a belső ré­szekig ható csapásokat", meg­ráz, megrendít létünk mélyéig. Átszántja lelkünket, recseg­ropog minden átmetszett gyö­kér, űj talaj keletkezik lelkünk ugarán és abba vetegeti a jövő magvait. Isten kezéből fogadd el a szenvedést és vállald test­vérem. Ebben az önkéntes el­vállalásban mutatod meg lelked kicsinységét vagy nagyságát. Aki a megpróbáltatást nem veszi magára, annak lelkét Isten kitépi az élők csomójából. Az Isten által adott kisebb­ségi sorsban egy a mi fő kö­telességünk: szeressük egymást magyarok. Mit jelent szeretni? Egy öreg lelkipásztor azt mond­ta: szeretni annyit jelent, mint a másik álláspontjára állani. Meg tudod ezt tenni, a másik állás­pontjára állani? Áthidaltad az osztályellentéteket, társadalmi vallási ellentéteket? Mert a kisebbségi magyarnak nem szabad gyűlölködnie, repesztő éknek lennie emberosztályok között, hanem kizárólag kötő­anyaggá, cementté kell válnia az elomló homokban. A szere­tetnél nincs kötóbb anyag sem Égen, sem Földön. Nem nézni azt, hogy a magyar virág illata munkás lelkéből csap-e felém, vagy iparoséból, vagy lateine­réből, vagy akármelyik feleke­zet papjának lelkéből, vagy arisztokratáéból, hanem felleb­bezhetetlenül ezt vallani: a magyar virág illata mindenki tenyésztéséből kedves nekem, hulljanak szét bennem az embergátak, szellemüljenek át mindent átölelő végvári magyar testvériséggé! Végvárban egy a sorsa várkapitánynak és köz­legénynek. Szeressük a sorsun­kat, kegyelettel nézzük az Isten kalapácsát, amellyel össze­kovácsolt bennünket. O tudja miért. De ezt a mi szent össze­kovácsoltságunkat magunkkal kell vinnünk minden ismeretlen jövendőbe, annak érvényt kell szereznünk és bele kell csepeg­tetnünk gyermekeink rügyező lelkébe. Amit az Isten egy­beszerkesztett, ember el ne válassza. Magyar és magyar között még a vallást sem szabad víz­választóként alkalmazni. Min­den felekezetből testvérként találkozhatnak azok, akik a közös ősi alapot a Krisztust meg nem tagadták. Vallási szét­húzás olyan fényűzés, amit még nagy nemzet sem engedhet meg polgárainak. Vallási viszály­kodás csak nagyon kevés és látóhatár nélküli embernek érdeke, a vallási béke ellenben nemzeti közérdek. Egyedül vagyunk - ez a jelszó jajong vé­gig a magyar írók lelkén. A maroknyi magyarságot még jobban legyengíteni, vallási elosztódásba kergetni egyértel­mű az öngyilkossággal. A különféle vallású magyarok között legyen szent jelszóvá és élő valósággá: szeressük egy­mást magyarok! Lapozgattam a múzeumban városunk régi protokollumait. 1709. december 23-i bejegy­zéssel igen érdekes határozatot olvastam. És pedig magyar nyelven. A nemes agisztrátus miként őrködött már a régi időben is a vallási békesség fölött. Meg is büntette azokat, akik vallási békétlenséget okoztak. Ezt a régi határozatot kiírtam a jegyzőkönyvből és okulásunkra itt közlöm az akkori helyesírással: „Noha az böcsületes csizma­zia Czéh Mester Legények, ezekben az napokban, edgyüt való létekben, esset veszeke­dések és arra következet vere­kedések miat, méltán megh bün­tetetthetnének: Mindazonáltal ittál közben esvén, méltó tekén­tetbüól, az Nemes vagyon hoz­zájuk; úgy mindazonáltal ha ennek utánna akármi úttal, móddal, öszve gyüvén, valaki merészelne az Religio dolgában az másikkal öszve szólakodnyi és vallását edgyik az másikának szemére hánnyi, hogy az kesz­dóje, az ollyatén föll zöndü­lésnek 12 forintban, minden reménlhető engedelem nélkül megh büntettessék; mely bün­tetésnek harmadrésze az Nemes Magistratusé, harmadré­sze az (olvashatatlan) és har­madrésze áz ártatlan Mester Legénnyé lészen." Szeretettel üdvözöljük mi is késó utódok az Nemes Magist­ratus határozatát és kisebbségi magyar életünkben a közvéle­mény sújtsa le azokat, akik vallási békétlenséget szítanak. Szeressük egymást magyarok! ­osztály- és valláskülönbség nélkül. Megható esetet olvastam egy 1635-ből származó magyar naplóban. írója Leonhardt Lutz diakónus, aki a 30 éves háborút tömörítette naplójába. Azt írja Augsburg városában, hogy a svéd evangélikus parancsnok a katolikusoknak nem akart ke­nyeret és gabonát adni a mag­tárból. A városi tanácsurak el­lenben egyhangú határozattal szembefordultak a svéd parancs­nok intézkedéseivel és kimon­dották, hogy ha nem vagyunk is egy hiten, mégis édes testvérek vagyunk, mert közös Megvál­tónk vére folyt érettünk... Kenyeret a katolikusoknak! Üdvözöljük az augsburgi határozat szellemét és fennhan­gon kiáltjuk bele kisebbségi életünkbe: szeressük egymást magyarok felbonthatatlan test­vérszeretettel! H SIN 18-21 órái

Next

/
Oldalképek
Tartalom