Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-22 / 18. szám

8 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. JAN. 22. „Ki az a Laurencz?" - kérdezte nem kis meglepetésünkre Igor Turcsin Exkluzív interjú a világ egyik legjobb kézilabdaedzőjével KÉZILABDA Ritkán adatik meg a lehetőség, hogy nemzetközileg ismert és elismert edzővel beszélgethet egy újságíró. Tegnap, a szerkesztőségünk illusztris vendége volt Igor Turcsin, a Szpartak Kijev és a volt szovjet válogatott vezető edzője. Az 56. évében járó szakember csapataival mindent elért, amit el lehet érni. Most azonban még sincs irigylésre méltó helyzetben. Vagy mégis? - Felbomlott a Szovjetunió, a Szpartak Kijev játékosainak nagy része külföldre igazolt. Mihez kezd most? - Ami az unió szétesését illeti: nem baj érte. Nekünk, ukránoknak ez jó. önállóak lettünk, s ezután nem Moszkva szája íze szerint ugrálunk. Egyébként csak Gorbacsovot sajnálom. Ot meg kellett volna hagyni vezető beosztásban, mert külföldön óriási a tekintélye. Egyébként Jelcint nem szeretem. A Szpartakból 11 játékos távozott külföldre. Nincs más választásom, mint új csapatot szervezek. Kijevben adott a jó iskolai háttér, így nyugodtan kijelenthetem két éven belül együtt lesz Európa legjobb együttese. - Azt mondja, hogy még a Hypobank sem lesz ellenfél... - Jól hallotta. Mi nevelünk játékosokat, ők vásárolnak, s ez minőségi különbség. Szerintem a régebbi bécsi csapat jobb volt, mint a mostani. - De ha akkora marad a távozási kedv, mint a közelmúlt Szpartakánid, akkor mit csinál? -Ez a csapat nem eladó! Egyébként az ukrán sporttörvények is kizárják azt, hogy ez a gárda széthulljon, ugyanis csak 25 évnél idősebb kézilabdások távozhatnak külföldre. - A kézilabdások külföldre igazolásából jól járt az egyesületük.' - Ha a pénzre gondol, akkor FOTÓ: SOMOGYI KÁRÓL YNÉ azt mondhatom nem volt olyan nagy üzlet... - Ha már a változásoknál tartunk, Ukrajnában van pénz a sportra? - Ez a legnagyobb gondunk. Korábban minden sportegyesület állami támogatásból élt. Jelenleg teljesen szponzori pénzből gazdálkodunk, ami ugye teljesen bizonytalan. Nálunk is a legnagyobb gond, hogy az új vállalatok, vállalkozók nem fedezték még fel, hogy a sportban mekkora reklám van. - Kíváncsi lennék, hogyan jött létre a szegedi kapcsolat? - Teljesen véletlenül. Larissza Poljah igazolása kapcsán találtunk egymásra. - Most jár először hazánkban ? - Nem! Nagyon sokszor jártam már Magyarországon. Az az igazság: régen jobban ismertem a magyar kézilabdát. Most sok fiatal tehetséges játékost láttam, s szerintem jó szakember igen kitűnő magyar válogatottat tud kialakítani. - Miért? Laurencz László szövetségi kapitányt nem tartja alkalmasnak, hogy egy ütőképes válogatottat állítson ki? - Ki az a Laurencz? Nem ismerem! Látja, az a baj maguknál, hogy mindig ilyen ismeretlen edzőik voltak... Isteni adománynak tartom azt, hogy ki milyen szakmai adottságokkal, érzékkel rendelkezik. Annyit elárulhatok a módszeremből: mindig a változatosságra törekszem, hogy a foglalkozások ne legyenek egyhangúak, s miridig teljes intenzitást követelek a játékosoktól. Munkámban a feleségem segít, aki már abbahagyta a kézilabdázást. - A leánya még játszik? - Igen, s az ottani testnevelési főiskolára jár. Egyébként a csapattársai valamennyien közép-, vagy felsőfokú iskola hallgatói. Az átlagéletkor 20 év. - Azt is mondják, hogy a testi fenyítésektől sem riad vissza... - Néha dühömben megrángatom a játékosokat, de ők is tudják, hogy ezt nem szabad félreérteni. Mondjuk, ez is hozzátartozik a jó hangulathoz. - Harminchárom éve edző. Egyszer sem kívánkozott lemérni. hogy mire képes külföldön? - Számtalanszor hívtak külföldi csapathoz. Most is vannak ajánlataim. Tavaly nyolc hónapig Norvégiában edzősködtem, de csak kényszerűségből vállaltam munkát, májusban ugyanis ott megműtöttek. A norvégok is nagyon marasztaltak. Rengeteg meghívásom van bemutató edzések tartására. Például szívesen jártam a németországi Freiburgba, a kisgyerekeket oktatni. Ugyanígy kellemesen emlékszem a jugoszláviai ténykedésemre. Könyvet is írtam, amelyben 700 kézilabda gyakorlat van. - Sajnos, magyarul még nem jelent meg. - Ez pedig nem rajtam múlik... Ezzel be is fejeztük a beszélgetést. Távozóban egyszer csak megszólal Igor Turcsin: - Maga nagyon szimpatikus ember. - ??? - Hasonló a frizuránk... SÜLI JÓZSEF Széchy Söldenről és Sievinenről Edzőtáborral kezdték az új esztendőt a magyar úszósport legnevesebb versenyzői. Az elmúlt hét végén zárult ausztriai két hét tapasztalatait kedvezőnek ítélte Széchy Tamás, akitől az MTI munkatársa kért értékelést. - A söldeni, hagyományos magaslati táborozás ezúttal is sikeres volt, még ha az időjárás most nem is bizonyult annyira kegyesnek hozzánk, mint a korábbi esztendőkben - bocsátotta előre a mesteredző. - Egyszer meleg főnös szél, másszor pedig váratlan lehűlés köszöntött be, de végül is nagyobb gondot nem okoztak a hirtelenül jött, ellentétes fronthatások. A nehéz edzőtábort keményen végigdolgozták a „gyerekek". Mondhatom, az egyesületi túra alatt valamennyien, Darnyi, Rózsa, Egerszegi, s a többi barcelonai jelölt is jelentős erőtartalékokra tett szert. -A folytatás? - Itthon megy tovább a munka, de hamarosan újabb próba következik: Darnyiék február elején a párizsi nemzetközi versenyen indulnak. - Amely része a Világ Kupasorozatnak... - A Világ Kupa nem érdekel bennünket, a franciaországi versenyen azért veszünk részt, mert ez a viadal beleillik az olimpiai felkészülésünkbe, de például az e hét végi bonni Arena-fesztiválról, amely ugyancsak beletartozik a Világ Kupába, távol maradunk. Mi a saját utunkat járjuk, még ha a németek meg is sértődnek, hogy nem fogadtuk el a meghívásukat. Nagyjából hazafelé készülődhettetek az osztrák Alpokból, amikor híre jött, hogy a 25 méteres medencében rendezett, tehát rövid pályás téli finn bajnokságon a mindössze tizenhét éves Jani Sievinen a 200 m vegyesen világ-, majd a 400 m vegyesen Európa-rekordot ért el. Még ha rövid távon „követte el" mindezt, akkor is figyelemre méltó... - Ez a finn fiatalember aranyos, tehetséges fiú, ismerjük őt, de Darnyira nem lehet veszélyes. Viszont várhatóan nagy harcot fog majd vívni a medencében Czene Attilával, a Sievinenhez hasonlóan tizenhét éves tanítványommal, úgy az 1993as, 1994-es évek világversenyein. Ám Barcelonában, az olimpián nem nehezítheti meg a világ legjobb vegyes úszójának, Darnyi Tamásnak a dolgát mondta Széchy Tamás. Kuopióban. a finn úszóbajnokság zárónapján Jani Sievinen a harmadik, befejező napon is remekelt: ezúttal a 4x100 méteres ve'gyesváltó első embereként 100 m háton állított fel új Európa-rekordot 53.26 másodperccel. Az előző csúcsot a múlt hónap óta - a francia Franck Schott tartotta 53.86-tal. Sántha (SZVSE) kirobbanó formában BIRKÓZÁS Kalocsán évadnyitó serdülő kötöttfogású versenyt rendeztek, Vatai László emlékére. A Bács megyei város hagyományos versenyén részvételi csúcs dőlt meg, ugyanis 190-en léptek a szőnyegre. Az SZVSE versenyzői közül Sántha Ferenc szerepelt a legjobban, aki az 51 kg-ban nem talált legyőzőre. A 65 kg-ban Mészáros Róbert, a + 95 kg-ban pedig Komlósy István végzett bronzérmes helyen. Diósgyőr helyett Budapesten rendezték meg az Imiik Károlyemlékversenyt junior szabadfogású birkózók részvételével. Galambos Titusz, a Szegedi Vasutas versenyzője a 90 kilogrammosok között negyedik lett. Hogyan tovább, diósgyőriek? l assan két hete, hogy a klub rendkívüli közgyűlése kimondta a/, egy ik nagy múltú sportegyesület, a Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorlö Köre (DVTK) jogutód nélküli megszüntetését. Mi történt az azóta eltelt időszakban? - kérdezte az MTI munkatársa Fülöp Istvánt, az egyesület ügyvezető elnökét. - A rendkívüli közgyűlésen olyan döntés született, hogy február 29-éig kell átadnunk a szakosztályokat, de a helyzet nem valami rózsás, mert a tízből - labdarúgó, kosárlabda, birkózó, súlyemelő, atlétikai, tájfutó, vívó, tenisz, kajak-kenu és természetjáró - eddig egyiknek sem gyűlt össze annyi pénze, hogy biztosított lenne a fennmaradása, az egész évi gondtalan működés. - Nincsenek jelentkezők a szakosztályokért? ' - Sajnos, nincsenek. Mi itt, Borsodban válságövezetben élünk, nem akadnak tőkeerős szponzorok. Már annak is örülnünk kell, ha olyanokra találunk, akik kisebb összeggel hajlandók támogatni egy-egy szakosztályt. - Akkor mi lehet a megoldás? - A szakosztályoknak saját lábra kell állniuk, s legalább annyi pénzt összeszedniük, hogy március elseje után is folytathassák a tevékenységű ket. Nem kis summákról van szó. hiszen a labdarúgóknak, akik a jövőben Diósgyőri Football Club néven szerepelnek, 15-18 millió forint kellene ahhoz, hogy befejezhessék az 1991/92-es bajnokságot. Ok például az OTP Rt. miskolci fiókjában számlát is nyitottak, s a 641-036152-9-es számon várják az adományokat, a befizetéseket. - Az már nem titok, hogy a labdarúgók Diósgyőri FC néven folytatják. De mi lesz a többi szakosztállyal? - A többieknek is saját nevet kell választaniuk. Hogy milyet, az mindegy. Mi csak azt kértük, hogy a „diósgyőri" szót - hagyománytiszteletből - őrizzék meg, s az új klub színe is ugyanúgy piros-fehér legyen, mint a DVTK-é volt. Hol lesz a szakosztályok otthona, hiszen a klubnak nincsenek létesítményei, azok a bázisvállalatok - legtöbbjük a Dimag Rt. - tulajdonában vannak? - Erről egyelőre nem született döntés. A közelmúltban a Dimag Rt. is új tulajdonosok kezébe került, s nekik egyelőre érthetően sokkal fontosabb, hogy a többezer dolgozónak munkát biztosítsanak, gondoskodjanak a termelés folyamatosságáról, mint a sportra költsék a pénzüket. Ribli holtversenyben ötödik lett SAKK Az angol Dániel King sikerével zárult a Calcuttában megrendezett 11 fordulós nemzetközi sakktorna, miután a legjobbak, a 8 pontosok közül neki kedvezett a pontérték-számítás. A magyar színeket képviselő Ribli Zoltán holtversenyben az 5-11. helyen zárta a küzdelemsorozatot. A végeredmény: King (angol), Norwood (angol), Anand (indiai), Drejev (orosz) 8-8, Ribli Zoltán, Georgiev (bolgár), Vizsmanavin (orosz), Elveszt (észt), Ejngorn (ukrán), Barua (indiai), Rawi (indiai) 7,5-7,5 pont. Kezd a Postás is Csütörtökön 17 órára várják a sporttelepre a Szegedi Postás megyei 11. osztályban szereplő labdarúgócsapatának játékosait, hogy a vezetés megbeszélje a tavaszi idényre való felkészülés menetrendjét. Mint hírlik, a Postás együttest a régi-új edző (Pénzes József) készíti fel. Dél-Afrikában változatlanul az európaiak a sztárok A magyarok „paripái" összebeszéltek... Valamikor nyolcéves koromban, első szerelmes levelem kézbesítése után várhattam ilyen izgatottan egy választ... Január első három hetében ugyanis olyan sok közös élményben volt részem a jövő hónap közepéig DélAfrikában turnézó szegedi salakmotorosokkal, Nagy Róberttel vés Csillik Róberttel, valamint Hargitai Sándor menedzserrel, hogy nem sokkal hazaérkezésem után kötelességemnek tartottam az „írásbeli érdeklődést", és persze, töretlenül bíztam gyors reakciójukban... Azt már a johannesburgi repülőtéren tudtam. hogy nagyjából a gép indulásával egy időben, a harmadik verseny első futamának rajtjánál, Nagy Robi is izgatottan várja a szalag felcsapódását, de a végeredményről természetesen csak tegnap, a menedzser faxüzenetének átvételét - és a „szóbeli kiegészítés" meghallgatását követően értesülhettem... - A január 3-i csapat- és a ll-i egyéni verseny titán az elmúlt hét végén újra az angol és magyar vaspapucsosokból álló „International team" és a dél-afrikai válogatott csapott A mosolygós Nagy Róbert és a középen álló Csillik Róbert vendéglátójuknak, a dél-afrikai bajnok VVarren Meiernek kiadós „veréssel" hálálta meg a sok-sok kedvességet össze az edenvale-i pályán kezdte beszámolóját Hargitai Sándor. - Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a történteket, csak annyit mopdanék: közel kétezer néző előtt az „ idegenek:" még az előzőnél is magabiztosabban, 63-32-re verték a hazaiakat. Az európaiak közül a brit bajnok, Gary Havelock és az ugyancsak szigetországi Carl Stonehewer egyaránt 12-12 pontot szerzett, de a két szegedi fiú is kitett magáért. A Tisza Speedway SC kitűnősége, Nagy Róbert már három start után összegyűjtött nyolc pontot, ám utolsó „feltépése" kifejezetten balszerencsésen végződött, hiszen vezető pozícióban, 100 méterrel a cél előtt a GM hátsó váza egyszerűen kettétört... A másik Róbert, a Tisza Volán SC-s Csillik kilenc pont birtokában is nyerni akart a zárófutamban, ám JAWA-ja (pontosabban annak gyújtómágnese) idő előtt felmondta a szolgálatot... Ami öröm az ürömben: a meghívók és a vetélytársak változatlanul elragadtatással beszélnek a magyarok teljesítményéről, akik pénteken ismét egy - értékes trófeáért folyó - egyéni viadalon állnak majd rajthoz. De hogy ne csak a versenyekről essék szó: örömmel jelentem, hogy a harminckét fokos melegnek, illetve az egyenletesen barnító napnak köszönhetően fürdőnadrágban már senki sem keverne össze bennünket egy mentőautóval... RÉTHI