Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-21 / 17. szám

8 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. JAN. 21. Márki Ferenc és tanítványai A szegedi vívás aranykora A sikerkovácsedző 1912. november 7-én született Szege­den, tősgyökeres alsóvárosi családban. Büszkén emlegeti, hogy a Márki vezetéknév már az 1522-i egyházi dézsma­jegyzék szegedi részében elő­fordul. Sót: két nagyszülőjének a vezetékneve (Mészáros, Pin­tér) is szerepel e tizedjegy­zéken. Dédapja - szintén Márki Ferenc - állíttatta a múlt század derekán az úgynevezett vörös körösztöt a szentmihályteleki és a nemetközi út elágazásánál. Apja hősi halált halt az első világháborúban. A 14 éves hadiárva 1927-ben, a Jutási Honvéd Altisztképző és Nevelő Intézet növendéke lett. 1931­ben végzett, tizedesi sarzsit kapott. Két év kötelező csapat­szolgálat után 1934 januárjában került a Toldi Miklós Honvéd Sporttanár és Vívómesterképző Intézetbe, ahol 1935-beu segéd­oktatói oklevelet szerzett. Bennmaradt az intézetben, három évig olyan neves mes­tertanárok mellett működött, mint Gellért Alfréd és Borsody László. Itt oktatott vagy tanult az az edzőgárda, melynek páratlan tudása több mint fél évszázadon át a magyar kard hegemóniájának a talpköve volt. Márki Ferenc 1942-ben kerül vissza a szülővárosába: vív az SZTK-ban, majd katona, végül orosz hadifogoly. 1945. szep­tember 8-án tért haza Szegedre. 1948-ban lett a Szegedi Postás vívószakosztályának az edzője. Oktatói pályájának a csúcsát az 1948 és 1956 között eltelt nyolc szegedi év jelentette. 1948-ban került a keze alá a szegedi szü­letésű Magay Dániel (1932). Márk mester éles szeme azon­nal meglátta, hogy az új tanít­vány a tarsolyában hordja a marsallbotot. Néhány évnek kellett csak eltelnie, és Magay nevél Budapesten is jól is­merték. 1952-ben meghívták a siófoki vívóedzőtáborba, hogy edzőtársa legyen az olimpiára készülő válogatott keretnek, íme, a Helsinkiben aranyérmet nyert magyar kardcsapat: Gerevich, Kovács, Kárpáti, Berczelly, Rajcsányi és Papp Bertalan. Márki Fcrcnc neve is jól esengett Pesten. 1953-ban a tatai edzőtáborban keletnémet és csehszlovák vívókat oktatott. 1954-hcn és 1955-ben szovjet versenyzők edzőtáboroztak Pesten. A meghívott Márki Ferenc olyan neves vívókkal foglalkozott, mint Rilszkij, Bogdanov és Csiripovszkij. A magyar edzőtársak között Magay Dániel is ott volt. A szovjet edzők is Magyar­országon lesték el a vívás •WWWHWWUWWIWI utMwwwüMWBgwwrww'w^ ntK*.*,! .Ma— Akik ismerik a szegedi vívás történetét, az aranykorszakot Márki-korszaknak is szokták nevezni. Márki Ferenc vívómester az '50-es évek első felében olyan tanítványokat bocsátott útjukra, akik az olimpiai és világbajnoki dobogó legfölső fokára állhattak föl. fortélyait. Hogy mennyire, arra a 60-as évek derekán kezdtünk ráébredni... Az 1954-i év hozta Márki Ferenc és Magay Dániel egyik legnagyobb sikerét. Rajcsányi László helyett Magay lett a magyar kardválogatott hatodik embere. Az újonc nem akár­milyen eredménnyel rukkolt ki: bekerült a luxemburgi világ­bajnokság kard egyéni döntő­jébe! Sajnos, a középdöntőben megsérült, a finálét beinjek­ciózva „vívta" végig. Az volt a feladata, hogy a külföldieket lehetőleg izzassza meg, a magyarokkal szemben ne fejt­sen ki ellenállást. A majdnem mozgásképtelen Magay a döntő 8. helyén kötött ki, az arany­érmet Kárpáti nyerte. Világ­bajnoki címet szerzett a magyar kardválogatott is, melynek tagja volt a 22 éves Magay Dániel! Márki Ferenc ma is őrzi a világbajnok képeslapját: „Kedves Feri bácsi! Köszönöm ezt az eredményt. Ez kizárólag Feri bácsin múlott. Üdv. Dani." Hegyi Gyula, a sportügyek akkori irányítója levélben for­dult a szegedi tanácselnökhöz, kérve, hogy segítsenek a világ­bajnok emberhez méltatlan lakáshelyzetének a megvál­toztatásában. (Magay édesapja 1945 előtt katonatiszt volt, a lakásából kizsuppolt négytagú család 11 évig egy Vidra utcai, víz nélküli cipészműhelyben volt kényelen „lakni".) Dénes Leó tanácselök - finoman szólva - csak hitegette a családot, nem tett semmit... Márki Ferenc nem csak a vívóoktarfytnak, hanem az ellenfelek föltérképezésének is a mestere volt. Ha megnézte valakinek a vívását, megmond­ta, mit kellene csinálni, milyen akciókkal lehet legyőzni. Magayt is így vezette egyre magasabbra a magyar kardvívás ranglétráján. Az egyik verseny­re Rajcsány ellen, a másikra Berczelly ellen készítete föl, és így tovább. Kárpáti Rudolfot hagyták utoljára. A nagy nap az 1955-i budapesti, nemzetközi versenyen érkezett el. Magay a döntőben - nem sajtóhiba! ­5:0-ra legyőzte a vívófenomén Kárpátit, és a 2. helyet szerezte meg. Márki Ferenc ma is elérzékenyedve mondja, hogy ekkor kapta élete legnagyobb elismerését. Gellért Alfréd, a magyar vívópápa így gratulált neki: Büszke vagyok, hogy a mesterednek mondhatom ma­gam! Közeledett az 1956-i olimpia. Magay helye biztosnak látszott a magyar csapatban, de óriási hátránnyal indult a többiekkel szemben: Szegeden nem volt kivel asszóznia. Jó ideig erre is Márki mester vállalkozott. A hosszú iskolázás után követ­kezett a szabadvívás. Végül is Bay Béla szava volt a döntő: Magaynak Pestre kell költöznie, hogy a válogatott kerettel edzhessen. E sorok írója abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mint Márki mester kezdő kardozója, hetente háromszor egy teremben lehetett „a nagyokkal". Jelen volt, amikor 1956 elején a sikeredző és a világbajnok elbúcsúzott egy­mástól Magay bepakolt a vívózsákba, odament edzőjé­hez, aki épp iskolát adott. A mester fölhúzta a sisakját, kezet szorítottak, kardjával isten­hozzádként meglegyintette Dani hátsó felét, és már foly­tatta az iskolázást. Nem volt bepárosodó szem, nem volt elérzékenyülés. Férfibúcsú volt. Csak ők tudják, hogy belül mit éreztek... 1956 őszén a magyar kardcsapat olimpiai aranyérmet nyert. Magay Dániel immár olimpiai bajnok is lett! Mel­borurne-ből nem tért haza, az USÁ-ban telepedett le. A Berkeley Egyetemen szerzett vegyészdiplomát. A San Fran­cisco melletti Los Altosban él. A szegcdi születésű Őrley Szabolcs (1934) 1949-ben lett Márki-tanítvány. Kiváló te­hetség volt, negyedikes gim­nazista korában I. osztályú kardvívói minősítést sezrzett. Márki mester nevelte érett vívóvá, nevét külföldön is kezdték mgismermi. Apja 1945 előtt katonatiszt volt, ezért Szabi - így hívták a vívók - a polgári életben nem érvényesül­hetett. A szegedi egyetemre sem vették föl. 1954-ben Cremonában meg­nyerte az ifjúsági kardvívó világbajnokságod. O sem feled­kezett meg Márki Ferencről: Első levelezőlapom szeretett mesteremnek. Szabolcs. Cre­mona. 1954. IV. 16. Ugyan­ebben az évben a főiskolai világbajnokságon kardcsapat­ban ezüstérmet, kard egyéniben a 6. helyet szerezte meg. Az ifjúsági világbajnokot már fölvették a szegedi egyetemre, gyógyszerészhallgató lett. 1955 elején Pestre költözött. Ez évben az ifjúsági kardvívó világbajokságon bronzérmes lett. 1956-ban ő is külföldre távozott. A Standford Egyete­men szerzett vegyészdiplomát. A vásárhelyi születésű Juhász Katalin (1932) Belovai Péternél kezdte a vívás tanulását. Már gimnazista korában átjárt Szegedre, hogy Márki Ferenctől iskolát vehessen. A szegedi egyetem vegyészhallgatójaként ő is a Postás versenyzője lett, majd átigazolt a Haladásba. Ám ott is Márki-tanítvány maradt, hiszen a mester hérfőn, szerdán és pénteken a Postásban, ked­den és csütörtökön az egyetemi klubban oktatott. A volt szegedi vívónő 1957 és 1967 között aratta nemzetközi sikereit. A női tőrcsapat tagjaként háromszor világbajnok (1959, 1962, 1967), egyszer olimpiai bánok (1964) volt. Egyéniben világbajnoki bronzérem (1962) és olimpiai 5. helyezés volt a legjobb ered­ménye. A szegedi születésű Pusztay Éva (1936) 1950-ben kezdett vívni, négy évvel később már I. osztályú versenyző volt. 1953­ban a magyar ifjúsági bajnok­ságon a 4. helyen végzett, olyan vívók, mint Dömölky Lidia, Marosi Paula és Gimessy Sári mögött. Tagja volt a magyar ifjúsági női tőrvívó keretnek. Szépen ívelő pályáját 1956 után a politika megtörte, bár évekkel később - Márki Ferenc távo­zása után - figyelemre méltó eredményeket ért el. A siófoki nemzetközi Balaton-bajnoksá­gon (1961) döntős volt, Szol­nokon vidékbajnokságot nyert. Stibi Emese (1929) is a Postás kitűnőségei közé tar­tozott. A szegedi és fővárosi I. osztályú tőrversenyek döntő­jében rendre ott volt. Bármelyik élvonalbeli pesti női tőrcsapat szívesen látta volna a tagjai között. Pályája delelőjén el­költözött Szegedről. Márki Ferenc 1957 januítf­jában búcsút intett ősei földjé­nek, vándorbotot fogott a kezé­be. Feleségével és három gyer­mekével nekivágott a nagy­világnak. Olaszországban, Brazí­liában, majd - Jekelfalussy Pillér György halála után ­Magay Dániel hívására San Franciscóban lett vívómester. 75 éves koráig tanított. Ma is elérzékenyül, ha San Franciscó-i otthonában visszagondol a Kossuth Lajos sugárútra, a Szegedi Postás ütött-kopott, keskeny, kokszkályhás vívó­termére, melyben még meleg víz sem volt... Am eredmények voltak. Ragyogók, fényesek, csillogók, felejthetetlenek. APRÓ FERENC Magay Dániel Márki Ferenc Orlev Szabolcs Nyitrán a szegedi Jákó volt a legjobb LÖVÉSZET A szlovákiai Nyitrán négy - a cseh, a szlovák, a lengyel és a magyar - válogatott részvételével nemzetközi légfegyveres versenyt rendeztek. A magas színvonalú összecsapáson Andrássy Árpád tanítványa, Jákó Csaba bizonyult a legjobbnak a junior­férfiak 60 lövéses számában. A Szegedi Városi Lövészklub versenyzője 584 köregységgcl nyerte a küzdelmet, ami igen bíztató eredmény a február 28-tól március 2-ig Budapesten zajló Európa-bajnokságra. A VILÁG SPORTJA Davos: A nemzetközi gyorskorcso­lyázó viadalon az amerikai olimpiai bajnoknő, Bonnié Blair új világcsúcsot ért el a sprint pontversenyben. A két-két 500 és 1000 méteres szám összesített eredménye alapján saját korábbi rekordját szárnyalta túl: a 159.435 pontos teljesítményt 159.390-re javí­totta. Miami: Nemzetközi utcai futóverse­nyen a női 5 km-es számban kudarcot vallott a hosszú távokon visszatérni próbáló vágtázó olimpiai bajnoknő, Flornce Griffith-Joyner. A 100 és 200 méter világcsúcstar­tónője 20:30 perccel csak a 10. lett. - A győztesek. Férfiak: 1. mérföld: Johan Boakes (brit) 3:58.2 p, 5 km: Geraldo Alcala (mexikói) 14:13 p. Nők: 1 mérföld: Suzy Hamilton (ame­rikai) 4:32.5 p, 5 km: Ena Weinstein (amerikai) 16:49 p. Phoenix: Élete első edzőmérkőzését követően agysérülésébe bele­halt egy 19 éves amerikai ököl­vívó. Ramon Gomezt edző­partnere az első menetben ütötte ki, a szerencsétlen spor­toló a balesetet 24 órával sem élte túl. Baden-Baden: Sikeres szimultánt adott a német válogatott négy tagjának a férfi sakkvilágbajnok, Garri Kaszparov. Az orosz játékos 3:1 arányban nyert a Hort, Hertneck, Lobron, Wahls össze­tételű nemzeti csapat ellen. Albertville: A téli olimpia szervező­bizottsága (COJO) elégedetten nyugtázhatta, hogy elérte pénz­ügyi céljait, már ami a jegy­eladások számát illeti. Az elő­zetesen tervezett 690 ezer belépő ugyanis két héttel a játékok kezdete előtt már gazdára talált. Egészen bizo­nyos, hogy telt házas esemény lesz a jégkorongtorna, a mű­korcsolyázók versenye, a sí­ugrás, a négyesbobok viadala és a legtöbb alpesi sífutam. A házigazdák ugyanakkor aggódnak a francia Alpokban hetek óta hétágra tűző napsütés miatt. Félő ugyanis, hogy a december végén leesett két­méteres havat utánpótlás hiá­nyában a nap sugarai el­olvasztják. Tyihonov válogatottja I Új néven és többnyire új nevekkel, de változatlan szakvezetővel készül az albertville-i téli olimpiára a címvédő jégkorong-válogatott. Az egykori szovjet „s/.bornajáról" van szó, amely a február 8-án startoló „fehér" játékokon már mint a Független Államok Közösségének a csapata indul. A valamikori világverő gárdával olimpiai, világ- és Európa-bajnoki aranyérmek sokaságát produkáló Viktor Tyihonov állította össze az egyelőre 31 tagú bő keretet, amit az albertville-i rajtra 23 fősre szűkít le a szövetségi kapitány. Tyihonov csapata a felkészü­lés részeként több edzőmér­kőzést játszik, a vasárnapi sikeres bécsi fellépést (7:2 az osztrákok legjobbjai ellen) követően az együttes szerdán Kanada olimpiai válogatottjá­val, szombaton pedig Olasz­ország csapatával játszik. Vik­tor Tyihonov, aki változatlanul betölti a több mint egy évti­zeden át verhetetlen, „örökös" szovjet bajnok, az utóbbi idő­ben azqpban önmagához képest gyengélkedő CSZKA Moszkva vezető edzői tisztét is, a FÁK csapatát szervezte meg, a gárda azonban gyakorlatilag Orosz­ország válogatottjának felel meg. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a 31 játékos csupa élvonalbeli orosz klub jégko­rongozója. Az olimpiai bajnoki titulus kiharcolására (ha úgy tetszik megvédésére) törekvő együttes tagjainak csaknem felét a bajnok Dinamó Moszkva adja. Érdekes módon a csapat két kapusa - Trefilov és Stalenkov ­is bekerült a legjobbak közé, rajtuk kívül 13 dinamós mezőnyjátékost (köztük Koval­jovot, Jasint, Kaminszkijt, Koroljovot, Zsamnovot) hívott be keretébe Tyihonov. A CSZKA-ból, tehát saját jégkorongozói közül nyolcnak (így például Kravcsuknak, Malaliovnak, Bucajevnak, Da­vidovnak) szavazott bizalmat a szakvezető, négy játékost ad a Krilja Szovjetov (közte Hmiljevet és Gorgyijukot), hármat a Szpartak Moszkva és egyet a Hintik Voszkreszenszk. Az idegenlégiósokat ketten, a svájci Fribourgban szolgáló Bikov és Homulov képviseli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom