Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-20 / 16. szám

10 PANORÁMA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992.JAN.20. Merre halad a Haladás? Korrá.skúlról szóló minapi, egész, oldali kilevő összeállításunkban Szabó Imre, a Haladás Téesz elnöke mindössze arra utalt, várhatóan egy szolgáltató, kereskedő, értékesítő típusú társasággá alakul át a szövetkezet. Konkrétan milyen vállalkozásokra gondoltak, merre halad a Haladás? Ezúttal erről kérdeztem az elnököt. - Egyebek között fejleszteni akarjuk a szárítóüzemünket. Ennek megvalósításában a csolyospálosi központú Dehidrocoop Kft. lenne a partnerünk. Ez a cég zöldscgszárítmányokkal kereskedik, és már eddig is gyakran száríttattak nálunk például patiszont és pritamin paprikát. Jó üzleti kapcsolataik, bejáratott nyugati piacaik vannak, ily módon összefogható lenne a termelés és az értékesítés. Ebben a közös vállalkozásban természetesen már nem hozott alapanyagot dolgoznánk fel. hanem tagjainkkal termeltetnénk meg a szükséges zöldségféléket. Ezzel biztos piacot biztosítanánk a termelőknek, és az sem akármilyen szempont, hogy legalább hétnyolc hónapon keresztül folyamatosan munkát adna dolgozóinknak a szárító. Máris létrehoztunk egy önálló ágazatot, amely a különféle szolgáltatások ellátására, e tevékenység koordinálására hivatott. Ez a vállalkozás gondoskodik a művelési eszközök, gépek biztosításáról, a szervesés műtrágyaigények kielégítéséről. Talpon maradni azonban csak akkor tud az ágazat, ha képes lesz funkcióját úgy alakítani, hogy az eredményt, hasznot hozzon. Amiből fejleszteni lehet, amely alapját képezheti a műszaki színvonal javításának. Szinte a 24. órában vagyunk, ami a géppark felújítását illeti, tehát valamennyiünk elemi érdeke, hogy megerősödjön ez a szolgáltatóprofil. A gépesítés irányát az határozza majd meg, milyen arány alakul ki a kivett és a közösben hagyott föld között. Nyilvánvalóan a farmergazdaságok megfelelő kiszolgálásához több. a nagyüzemi termelésben használtnál kisebb teljesítményű, univerzális talajművelő gép szükséges. Tovább szeretnénk bővíteni az 1988 óta működő veszprémi, saját elosztóhálózatunkat. Itt úgynevezett nagybani értékesítés folyik - a teljes zöldség- és gyümölcsskálánkkal jelen vagyunk. Hasonló vállalkozásba fognánk Forráskúton is, méghozzá rövidesen. Májusban tervezzük széles választékú diszkontáruházunk nyitását. Gondolkodunk egy zöldségfeldolgozó üzem megteremtéséről. Nagy kapacitású hűtőházunkkal az alapvető feltétel adott a konyhakész, fagyasztott termékek előállításához. Viszonylag kis beruházással megoldható lenne ez a fejlesztés, amely a zöldségszárító üzemhez hasonlóan felvevőpiacot jelentene a helybeli termelőknek és munkalehetőséget adna a térségben lakóknak. GOMBOS ERZSÉBF:T Szombaton tilos az esernyő A közelmúlt tartós esőzései sajátos következményekkel jártak Izraelben. Egyrészt felvirradt a napja az esernyőgyáraknak és az utcai esernyőárusoknak, másrészt a szefárd közösség tagjai megtudhatták, hogy szombaton még az esernyőt sem nyithatják ki. Mordechai Eilahu főrabbi nyomatékosan hívta fel a szefárd zsidók figyelmét. hogy szombaton, a heti pihenőnapon tilos bárminemű elektromos vagy mechanikus tárgyat használni, ilyen eszközöket magukkal vinni. Eilahu főrabbi, a kivételes esőzésekre való tekintettel, engedélyt adott arra, hogy veszély esetén az ortodox közösség tagjai használhatják a telefont, amennyiben segítséget kell kérni. Például, ha a vihar ledönti a villanyoszlopot, és a földön lévő vezetékek halálos veszélyt rejtenek, nos, ez esetben szabad telefonálni. Tavaszt jelző madarak, virágok.. ...útmutatása, sorsa mit is jelent a városlakó számára? Mert csodálatos dolog az. időjárás és a természet kavargó ölelkezése. Az ember egy életen át bóklászik, bandukol, összevissza szurkáltatja magát, aztán irkál, pepecsel, fényképez... Es elkészülnek naplói, alud a madarak érkezése, virágnyílások ideje sorakozik latin nevekkel -, ami a tudományosság dicsfényét vonja a homlok köré. Volt idő, amikor nem is tudtam komolyan venni, ha valaminek nem tudtam latinul a nevét. Kapusi Klárába például kamaszkoromban szerelmes voltam, olyan volt. mint egy rózsaszál, szeme, mint az ég kékje, de mivel nem tudtam Kapusi Klári nevét latinul leírni, képtelen voltam komolyan venni érzéseimet. Növény- és madárfenológiai naplóm (fenológia - ismétlődő).biológiai jelenségek, pl. virágzás, madárvonulás - időjárással való összefüggését vizsgáló határtudomány) 48. oldalára ragasztottam be (mármint a fényképet), de ez sem használt, mert ugyebár nem tudtam latinul bejegyezni... S úgy látszik, azért kellett lemondanom róla, mert nem volt elég tudományos! Persze ezen azért az evek segítettek, megtanítottak az áltudománvosság minden emberi huncutságára, s tudom már, hogy az emberi gyerekkor meséi azért világítanak át az idő ködén mindörökkön, mert anyanyelven varázsolják elénk az apró történések sziromjait... Igv most már nem a Forsytia virágáról és a Sturnus vulgáris csapatairól írok, hanem sokkal inkább az aranyvessző januári nyílásáról és a vidám seregélyek surranó, visszatérő égi jeléről. Ugyanaz és mégis... Mostanában, az elmúlt hetekben, városlakók és rónajárók, mindannyian éreztük a melegfrontok „tavaszát"..., láttuk a visszaérkező mezei pacsirták csapatait, az antennán feszítő házi rozsdafarkút, fehér-tói nádasszélben bujkáló csilp-csalp füzikét, pár visszatérő bíbicet, a januári ravasz visszacsalt hírnökeit. Reméljük, a fagyok, havazások elől időben visszaszárnyalnak szubtrópusi telelőhelyükre, s az aranyvesszőbokor ágvégein elfagyó sárga szirmok után az igazi tavasznak is jut életre simogatni való virágbimbó... S kertünk zöld lándzsás hóvirágjai békésen tovább álmodnak az Apis melifikáról... bocsánat, a nektár illatú, harmatváró méhekről. CSIZMAZIA GYÖRGY Templomok a Hargitán GYENES KÁLMÁN FOTÓI TÖOBAN FT QÖL1 . S1 KCYBFCyom K — rnssmmivimi PLÉBÁNOS a; K 1A LAT11 mem P £ ST ÍSBE IIA K 112 3^ ÉLETBEN MARA! aK 62 AKOZJVIÁSi.pLEBÁNÍÁBA íAJLT82<5.ÉLETBEN WURA'DT ' irm • • , < i m h > § M i Az utolsó szál kolbászig— Milyen a domaszéki embör? - Csodálatosan rendesnek tűnik: egyszerű, dolgos, közvetlen, segítőkész. Most az az érzésem, mintha egy nagy családként állnának előttem a falu s a tanyák lakói. Nem tudnak meglenni egymás nélkül. Csak végig kell menni a falun. A házak önmagukért beszélnek. Látszik: ezek a tehetős emberek munkával szerezték a javakat. Ami külön, nagyon tetszik: értik a tréfát. Én még nem találkoztam olyannal, aki ne értené az ugrató szót. S hogy tudnak mulatni! Nézzen csak Katikára, a kolléganőmre: még a szeme is nevet! Ilyenek az itteni asszonyok, lányok. Elmeséljek egy eredeti domaszéki történetet, amit a minap hallottam? A székelyeknek, is becsületére válna a csattanó. Tudja, annak idején a sepsiszentgyörgyi Vadrózsa együttesben táncoltam, jártuk a falvakat, gyűjtöttük az ehhez mérhető mondákat - hogy a következő faluban továbbadjuk. Jó szerep, nemde? Szóval, a domaszéki hegyek között az alábbi történet járja - elmondója maga az, aki Réka asszony egyike azon székely származású magyaroknak, akik az utóbbi években telepedtek le vagy dolgoznak Domaszéken és tanyavilágában. Szék, szék, Domas/.ék a székelyek jól érzik magukat a sok „hegy" (Sárkányhegy, Farkashegy...), azaz domaszéki szőlőföld szomszédságában. Nyitott szemmel figyelik környezetüket. Valamihez idomulni kell. Az itteniekhez. Milyen a domaszéki embör? - kérdeztem, s nem késett a válasz: megélte, elszenvedte, majd kikaparta a gesztenyét. Nem baj, ha egyes szám első személyben hangzik el? Vegye úgy, mintha Kökösről jövet,. Torjára menet mondanám... Katona voltam. Baka. Honvéd. Mindennap, abban a bizonyos órában abból a zizegő újságból - ugye tudja, melyikről van szó? - olvastak föl nekünk. Azt hitték, tágítják a fejünket. így Hruscsov, úgy MacMillan, be nem állt volna a szájuk. Az otthoni leveleket erre az időre tartogattuk. Nyugodtan cl lehetett olvasni a sirámokat a hruscsovoskodás alatt. Mélázhatott az ember, még szunyókált is. Olvasok. Megáll a szívverésem - anyámékat kilakoltatták! Mindenüket elvették! Olyan szitokáradat tört ki belőlem, mint amikor ganéhordús közben megmakacsolta a lovam magát. A másiknak kiállt a szájából a Hruscsov, úgy bámult. Elküldtem a... Nem mondom hova, az Urálon túlra avagy a Volgán innenre, elég az hozzá, nem kapott levegőt. A fiúk közrefogtak. Sorolták. Mindenkinek elvitték valamijét, valakijét. Nyugi, nyugi, apafej, nincs kivétel, ezt fújták. Én, mint egy sárkány, szórtam az átkokat. Nem tudtak lekötözni sem. Egyszer csak a parancsnok előtt állok. Végigmért az öregúr. Parancsba adta: most, azonnal, gépkocsiba ülök, s két egyenruhás legénnyel visszarckviralok minden javat. Haptákba vágtam magam: igenis! Az ilyen tiszteket hívtuk magunk között ludovikásoknak. Valaki cinevezte őket annak, rajtuk maradt. Kikoptak. O volt az utolsó. Irány Domaszék. A kocsmában szíverősítő. Onnan a tanácselnök és a pribékek. Szó nélkül visszakaptunk mindent, az utolsó szál kolbászig. A parancsot teljesítettem, az utolsó szál kolbászig. Ha nem így volt, ne egyenek a malacaim, az utolsó szál kolbászig. Nem kell elhinni az utolsó szál kolbászig mosolygott hamiskásan Réka asszony, a domaszékiek kitűnő megfigyelője, azt viszont nem tudom megállítani, hogy cmher az embernek ne adjá'tovább. Mivel szép történet. A vége olyan megnyugtató, mint Elek apó meséi. Az igazában megbántott mellé áll egy nagyhatalmú úr. Aki föl sem mérheti, mit jelent a szó: az utolsó szál kolbászig. Oda-vissza. Nos, ezen derülnek a domaszékiek. Olyan jó azzal tréfálkozni, ami velünk esett meg... Vagy megeshetett volna. PATAKI SÁNDOR