Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 14. szám

PÉNTEK, 1992. JAN. 17. TÉNY-KÉP 7 Gazdaság A 34 ezer kin2 területű 4,4 millió lakosú köztársaságban északon gabonát, kukoricát és cukorrépát termesztenek, ehhez cukor- és malomipar kapcsolódik. A 15. században magyar kereskedők közreműködésével alapított Kisinyov (magyar neve: Kisjenő, lakossága 600 ezer), ipara elsősorban mezőgazdasági és élelmiszeripari gépeket, hűtőgépeket gyárt. Délen, elsősorban a Dnyeszter völgyében jelentős szőlő és gyümölcstermesztő gazdaságok vannak, s az ehhez kapcsolódó konzervipar (Tyiraszpol) adta a szovjet konzervgyártás 12 százalékát, borból a szovjet termelés 18 százalékát. Legjelentősebb vasúti központja Tyiraszpol. Az egy főre számított nemzeti jövedelem (GDP) 2135 Sió (becsült adat). A lakosság 65 százaléka moldáviai. 13 százaléka orosz vagy ukrán, 4 százaléka gagauz, a többi pedig számos egyéb nemzetiséghez tartozó (bolgár, török, cigány, német, zsidó, görög, örmény stb.). A gagauzok a 18. században bevándorolt törökök, akik a 19. században felvették a pravoszláv hitet. A Moldova szó a román malid (lucfenyő) szó szláv -ov(a) képzős származéka. A volt Moldvai Fejedelemség területének keleti részéből és Transznisztriából megalakult szovjetköztársaság lett Moldávia A tatárdúlástól a gagauz-problémáig A Kárpátok és a Dnyeszter közötti, korábban zömmel szlávok által lakott területen az 1237-1240-cs mongol-tatárdúlást követően a hegyekből lehúzódó romanizált népesség került többségbe. Az 1359-ben alapított Moldovai (v. Moldvai) Fejedelemség, amely a Kárpátok és a Dnyeszter közötti terület nagyobb részére kiterjedt. 1456-tól a Török Birodalom része lett. A törökökkel szemben háborúk sorát vívó Oroszország 1787 és 1812 között fokozatostul megszerezte és az. Orosz. Birodalom részévé tette a Prut és a Denveszter közötti teriiletet, azaz a Moldvai Fejedelemség keleti részét és a tengerparti részt, az ún. Budzsákot. Ez lett a Besszarábia kormányzóság. (Nevét egykori birtokosáról, a Basarab családról kapta.) 1918-ban Románia elfoglalta ugyan Bcsszarábiát, dc a román-szovjet békeszerződésben Moldávia-dosszié Jeszenszky Géza megkezdte látogatását Ha a román külpolitika titkolt szándékát és a román néplélek titkolt vágyait úgy igazán összezavarhatta valami, akkor ez a valami történt meg tegnap Kisinvovban. Csütörtökön, a délutáni órákban a törökországi útjáról visszatérő Jeszenszky Géza külügyminiszter a moldovai fővárosban aláírta a Magyar Köztársaság és a Moldovai Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok felvételét rögzítő jegyzőkönyvet. Az esemény, amely az utóbbi egy év politikai folyamatainak tükrében egyébként nem lenne más, mint egy demokratizálódó állani gesztusa egy másik, szintén demokratizálódó állain felé - ez az esemény különös jelentősséggel bír. Egyrészt azzal, hogy Magyarország következetes maradt az új köztársaságok elismerésének eddig is követett politikájához, másrészt pedig azzal, hogy így „rövidre zárt" egy sokkal bonyodalmasabbnak ígérkező diplomáciai kérdést. Ha azt vesszük alapul, hogy a moldovai elszakadás támogatása, mint a Romániához csatlakozás első feltétele, Bukarestben már a régi rezsim idejében is az egységes és kiterjesztett nemzetállam elvével politizáló erőket segítette, úgy a magyar elismerés most visszabillentette a mérleget. A külföldi államok közül ugyanis - Románia után - Magyarország volt az első amely diplomáciai kapcsolatot létesített a függetlenné vált Moldovával, s ezáltal úgy kezelte, mint ahogy egy saját állami létre és önálló külkapcsolatokra törekvő köztársaságot kezelni kell. E tény diplomáciai sikernek is mondható volna, ha nem lenne annyira magától értetődő. kötelezte magát két hónapon belül történő kiürítésére, ezt azonban nem hajtotta végre. A szerződés megkötését követően előzetes békeszerződést írt alá a központi hatalmakkal, amelynek egyik pontja Besszarábiát Romániának juttatta. 1918 áprilisában a román kormány bejelentette Besszarábia egyesülését Romániával. A polgárháborúban legyengült Szovjetoroszország ezt nem tudta megakadályozni, de a román annexiót nem ismerte cl. 1920-ban az akkori négy nagyhatalom (Anglia. Franciaország, Olaszország és Japán) az ún. besszarábiai jegyzőkönyvben elismerte Besszarábia egyesülését Romániával.-A román kormány ezt a jegyzőkönyvet tekintette Besszarábia birtoklása nemzetközi jogi alapjának, jóllehet azt később Japán nem ratifikálta és így nem lépett hatályba. A Besszarábia iránt fenntartott igény demonstrálása motiválta 1924-ben az Ukrajnához tartozó Moldvai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság megalakítását a Dnycsztertől keletre. Ennek területe 7835 négyzetkilométer, lakóinak száma 580 ezer volt (48,5 százalék ukrán, 30 százalék moldvai). Székhelye kezdetben Balta, 1929-től Tyiraszpol volt. A német-szovjet megnemtámadási egyezmény megkötésekor (1939. aug. 23.) a felek Besszarábiáről is tárgyaltak, s a jegyzőkönyvben leszögezték, hogy „a szovjet fél hangsúlyozza Besszarábia iránti érdekeltségét. A német fél viszont kinyilatkoztatja, hogy ezen területek iránt teljességgel érdektelen." 1940-ben Németország győzelmes „nyugati hadjárata" a vele szembenálló szövetséges erőket teljesen lekötötte. A helyzetet kihasználva a Szovjetunió június 28-án jegyzékben szólította fel az addig nyugati orientációjú Romániát Besszarábia és Észak-Bukovina azonnali átengedésére. Románia eleget tett a katonai fenyegetéssel párosított követelésnek, s néhány nap alatt kiürítette a területet. Ekkor alakították meg a Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaságot (Moldáviát), melynek határait az etnikai viszonyokhoz igazították. Ukrajnához került Eszak-Bukovina és Besszarábiának három körzete: északon hotyini, délen az izmaili és akkermáni (Akkerman nevét később BelgorodDnyesztrovszkijra változtatták). Az izmaili és akkermani körzetek nagyjából az igen vegyes lakosságú Budzsák területe, amely a török hódoltság évszázadaiban sem tartozott Moldvához. Ukrajnában ugyanakkor megszűnt Moldvai Autonóm Köztársaság oly módon, hogy Balta körzete Ukrajna része maradt, míg a Dnyeper mente Tyiraszpollal Moldáviához került (Transznisztria). 1941 júliusában Románia a németek oldalán ismét elfoglalta a területet, sőt igényt tartott az általa megszállt Odessza annektálására is, erre azonban német hozzájárulás hiányában nem került sor. A szovjet csapatok 1944-ben foglalták vissza a területet és helyreállították az 1940-cs határokat. 1990-ben Moldávia kinyilvánította szuverenitását és ismét felmerült a Romániával való egyesülés gondolata. Ekkor azonban a nemzetiségi elnyomástól tartó dél-moldáviai gagauz nép Moldávián beliili autonom köztársaság megalakítását követelte. Ezt a követelést a moldáviai parlament július 17-én elutasította. Válaszul a Gagauz. Hal ki (Gagauz Nép) mozgalom augusztus 19-én Komratban kikiáltotta a Gagauz Köztársaságot, amely a Szovjetunió része, de független a Moldavai Köztársaságtól. A moldáviai kormány még aznap alkotmányellenesnek minősítette ezt a lépést. 1990 szeptemberében a szintén a nemzetiségi elnyomástól tartó, a lakosság 14 százalékát kitevő orosz és ukrán lakosság képviselői Tyiraszpolban bejelentették a Dnyesztermenti Köztársaság megalakítását és azt, hogy ők is kilépnek Moldáviából. A parlament ezt a döntést is alkotmányellenesnek minősítette és érvénytelenítette. Ezzel azonban sem a Gagauzia, sem a Transznisztria ügye nem került le a napirendről, s 1990ben és 1991-ben mindkét területen halálos áldozatokat is követelő fegyveres összecsapások voltak a helyi erők (gaga,uz önvédelmi osztagok, transznisztriai munkásosztagok) és a moldáviai belbiztonsági alakulatok között. 1991. május 23-án eltörölték az állam nevéből a szovjet és szocialista jelzőket, majd a moszkvai puccskísérletet követően, 1991. augusztus 27-én Kisinvovban kihirdették Moldvai Köztársaságnak a Szovjetunióból történő kiválását. A szovjet központi szervek ezt nem ismerték el és tovább működtek Moldáviában (közöttük a határőrség is, amely novemberben Romániából küldött hatalmas fegyverszállítmány Moldáviába csempészését akadályozta meg). December 21-én viszont megszűnt a Szovjetunió és Moldávia csatlakozott a Független Államok Közösségéhez. írásrendszer-váltás A moldovánok lényegében román ajkúak, azonban írásrendszerük különbözik a romániai románokétól. A román művelődés a középkorban tartósan bizánci hatás alatt állt. A keleti ortodox vallást felvéve a cirill írás terjedt el és megteremtették a román nyelv sajátosságaihoz alkalmazott cirill ábécét. Romániában a 19. század elején a nemzeti újjászületés eszméjének része lett az írásreform problémája. Magyar (erdélyi) hatásra és a franciákkal és olaszokkal fenntartott kulturális kapcsolatok miatt Romániában fokozatosan kialakították a latinbetűs ábécét, majd lassan áttértek ennek használatára (hivatalosan 1863-ban). Besszarábiában azonban megmaradt a romány nyelv eredeti, cirill írásrendszere. 1918ban. Romániához kerülve a hatóságok elrendelték a latin ábécé használatát (amely a lakosság egy részének analfabétává válását jelentette). 1940-ben a Moldvai Köztársaságban visszaállították a cirill ábécét, majd 1941-ben a románok ismét a latint, végül 1944ben újfent a eirillt. 1989-ben, amikor a moldovánt nyilvánították az. állam hivatalos nyelvévé, ismét tervbe vették a latin betűs ábécére való áttérést. Ez azonban mindenképpen hosszabb időt vesz igénybe, mert a szovjethatalom idején lényegében felszámolták az analfabetizmust, s így a hirtelen átállás - szemben az 1918-as állapotokkal, amikor is a lakosság nagy része analfabéta volt - most a lakosság nagy többségének analfabétává tételét jelentené. (A lakosságnak csak igen kis része tanult az iskolában latin betűs idegen nyelvet.) Jellemző a nehézségekre, hogy az első latin betűs moldáviai kiadványok Rigában készültek, mert hazai nyomdákban nem tudták ezeket előállítani. Hosszabb ideig a két írásrendszer párhuzamos használata várható. Bukovina A Besztercei havasoktól északkeletre, a Prut és a Szeret folyók felső folyása mentén a Dnyeszterig elterülő történelmi táj. (A bukovina szó ukrán népnyelvi, nyelvjárásbeli jelentése: bükkfa, bükkfaerdő.) A középkorban több alkalommal lengyel és magyar terjeszkedési törekvések színtere, majd a Moldvai Fejedelemség része. 1504-tól a török porta adófizetője, a Török Birodalom része volt. 1775-ben osztrák uralom alá került, s 1786-ban Galícia tartományhoz csatolták, annak czernowitz-i kerülete lett. 1849-ben Bukovina Hercegség néven az Osztrák Birodalom koronatartománya (Kronland) lett. Területe 10 442 négyzetkilométer volt. 800 ezer lakossal (1910). A lakosság 40 százaléka rutén (ukrán, főleg északon), 34 százaléka román (főleg délen), 21 százaléka jiddis anyanyelvű zsidó vagy német (a korabeli statisztikák nem lettek különbséget a német és a jiddis között), 4,5 százalék lengyel volt. A meglehetősen elmaradott, mezőgazdasági terület székhelye Czernowitz volt. 1918-ban Románia az egész területet elfoglalta és annektálta, amit 1919-ben a Saint Germain-en-Laye-i békeszerződés megerősített. 1921 -ben 812 ezer lakosa volt, 38 százalék rutén, 34 százalék román, 20 százalék német és zsidó, 4,5 százalék lengyel. 1940-ben a Szovjetunió követelésére Románia Besszarábiával együtt Bukovina északi, zömmel rutének által lakott részét is követelte, s ez a román-szovjet egyezmény értelmében ekkor Ukrajnához került. A második világháború során 1941-ben, közvetlenül a Szovjetunió megtámadását követően, Románia ismét elfoglalta Észak-Bukovinát és visszaállította a román közigazgatást. 1944-ben a Szovjetunió foglalta vissza és visszaállította az ukrán közigazgatást. A világháborús események óta Észak-Bukovina Ukrajna része (Cscrnovci kerület), DélBukovina pedig Románia része (Suceava megye). 1991-ben román politikusok aggódni kezdtek az ÉszakBukovinában élő románok sorsa miatt, és felmerült olyan javaslat, hogy az észak-bukovinai románok kapják meg a román állampolgárságot is. RÁTKAI ÁRPÁD 1918 - 1940 1940- 1941 és 1944-tót —- OOOÁMATM —— U*10ft*NT„ HAIM ——MSlMMlÁ* HOIO+VI* MflttOH ItOVXt U710UVBÍ M1ÁU - u»om HtiÁtoi LENGYELEM