Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 14. szám

4 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK 1992. JAN. 16. KÖRKÉP Felszámolják a Híradás­technikai Gépgyárat. A cég vesztesége 600 millió forint volt, miközben teljes vagyona 900 milliót ér. A korábbi egy­milliárdos termelés a nagyará­nyú piacvesztés miatt tavaly 200 millióra csökkent. 1400 dolgozójukból 900-at már el­küldték, további 100-150 dol­gozó most várja, hogy meg­kapja a munkakönyvét. London. Az Unilcver brit­holland élelmiszeripari vállalat szerdán bejelentette, hogy egyezményt kötött a Veszprém Megyei Tejipari Vállalat (VMTV) fagylaltgyártó ágazatának meg­vásárlásáról - jelentette az AP-DJ. Az Unilcvernck ez az első ilyen jellegű vállalkozása Magyarországon, és mint a cég szóvivője elmondta, ez jó alapot teremthet a brit-holland vállalat térségbeli terjeszkedéséhez. Az üzlet részleteit nem közölték ugyan, de a szóvivő szerint az Unilever 10 millió dollárt tervez befektetni a veszprémi üzem korszerűsítésébe és a magyarországi értékesítési rendszer fejlesztésébe. Botos Katalin tárca nélküli miniszter sürgeti a kereske­delmi bankok privatizációját. Véleménye szerint ugyanis a pénzintézetekről szóló törvény elfogadása révén megváltozott a bankok és az állani részesedési viszonya, mivel a szóban forgó bankokban az állami tulajdon aránya nem lehet több 25 százaléknál. Zágráb. A horvát kormány felmérése szerint 19 milliárd dollárnyi kár keletkezett a pol­gárháború kirobbanása óta Horvátországban. Mint Jurica Pavelic horvát miniszterelnök­helyettes közölte, Horvátor­szágnak fé 1 m i 11 iárd-cgy m i 11 i árd dollár hitelre lesz szüksége ahhoz, hogy fellendítse gazda­ságát. Lényegesen csökkent az ipari termelés, 700 ezer ember pedig elhagyta otthonát. Hor­vátországban 4.76 millióan élnek. 270 ezerre becsülik a munkanélküliek számát. Budapesten még szilvesz­terkor is 50 százalékos ki­használtsággal üzemeitek a szállodák - mondta dr. Sipos Sándor elnök-vezérigazgató a Cooptourist Rt. sajtótájé­koztatóján. Ezzel szemben az utazási iroda mérlegére ked­vezően hatott, hogy 1991-ben az előző évhez képest más­félszer több embert üdültettek a Balatonon. Tizennyolc száza­lékkal kevesebb volt viszont a kiutazók száma, a beutazóké a bázis körül alakult. Az iroda által szervezett belföldi turiz­musban 25 százalékkal keve­sebben vettek részt, viszont a Cooptourist-kircndeltségekcn 55 százalékkal több valutát váltottak be. A termelőszövetkezetektől és az állami gazdaságoktól hozzávetőleg 55-60 ezer, egyéb tárcáktól mintegy 10-15 ezer hektár, természetvédelmi szem­pontokból értékes terület átvé­telére számít a Környezet­védelmi és Területfejlesztési Minisztérium a privatizáció során. A területek rendbeté­telére és gondozására vállalko­zások létrejöttét szorgalmazzák. A zt már talán nálunk is mindenki megtanulta, hogy ha üzletről van szó, nem a jószándék diktál, hanem az érdek. Mégis, amikor az ország „kilábalásáról" vagy „fel­zárkózásáról" esik szó, rendre napirendre kerül az is, mit kell tennünk, hogy segítsenek ebben azok, akiknek módjukban áll. Szimpátiakeresés, mcgfclelniakarás, jóhír és effélék ismétlődnek egyre a politikusi nyilatkozatokban. Pedig rövid távon a nyugatnak csakis azért áll érdekében nekünk segíteni, hogy ne legyen a baj még nagyobb, hogy ne legyen a belbajból külbaj. Nem véletlen, hogy mindazok a nyugati szakértők, akik kormányaikat a hathatósabb segítségnyújtásra ösztönzik egyetlen érvet használnak, felhívják a figyelmet a gazdasági helyzet és a belpolitikai stabilitás, a külpolitikai manipulálhatóság közötti összefüggésekre. Hiszen a történelmi tanulság világos. Az USA-nak nem volna szabad hagynia, hogy szinte kizárólag Németország segítse Kelet-Európát a kilábalásban, írja a New York Times. Sót, arra is figyelmeztet, hogy valójában az EK-segítség is a német cégeket és bankokat jelenti. A túl kicsi amerikai szerepvállalás következményei között pedig a Jugoszláviával kapcsolatban kialakult helyzetet említi. A régió társadalmi feszültségei könnyen politikai válságba csaphatnak át, ami azután a gazdasági reformok kudarcát jelenti, figyelmeztet Jeffrcy D. Sachs, a Harvard Egyetem professzora. A nyugat hosszú távú érdekei természetesen ugyancsak a segítségnyújtást diktálják: a megtérülést az biztosítja, hogy a Kelet-Európának most adott támogatás alapvetően meg­határozza a térség hosszú távú gazdasági és politikai kilátásait. Ha sikerül a kilábalás és a felzárkózás, Kelet-Európa bekap­csolódhat az európai gazdasági integrációba. Ez pedig azt jelenti, hogy lehet majd velünk üzletelni. KECZER GABRIELLA Ötvenhárom milliós Pakett Egy szegedi bróker cég Becsületbeli ügy A tartozásokat előbb vagy utóbb illik kifizetni. Ez általában írásban kikötött, jogszabályok által alátámasztott követelmény. A gazdálkodó szervezetek nagy része mégis a határidőn túli, kiegyenlítetlen számlák miatt felborult pénzügyi egyensúlyára panaszkodik. A találomra kiválasztott x cég főkönyvelője kapásból sorolja: y vállalat öt, z káefté kettő, q szövetkezet pedig három millióval tartozik nekik, s az ábécé többi betűjére is tekintélyes summa kiosztható. Ha másutt érdeklődünk, x-et sem felejtik ki az. efféle felsorolásból. Az. adott cég egyenlegét nemigen kötik az üzletfél orrára. Mindenki csak a szimatára hagyatkozhat, hogy merjen-e árut vagy szolgáltatást, netán pénzt hitelezni neki. Az őszinteség, az igazmondás sem kizárt, így az ellenkezőjét bizonyító első orrbavágásig nem úri dolog kételkedni. A sok becsapódott céget nézve vannak még úri emberek a vezetók„között, akiknek a döntései számlájára írható plu­szokat és mínuszokat összevet­ve csak sajnálkozhatunk: nem ezt érdemelték. Többek között a feldolgozóipar jónéhány tönkre­ment, nem fizető ágazata rán­totta magával a beszállító, alap­anyagtcrmelő mezőgazdasági üzemek sorát. Onnan pénzre számítani szinte egyenértékű a naiv álmodozással. A szövet­kezettől pénzt várók között már vannak előnyösebb pozíciókban lévők, sok bank veszélyt szima­tolva zárolja a számlát, s az oda befutott összeget lekapcsolja, úgymond legalább az ő pénze biztos legyen. Az adókkal, járu­lékokkal sem érdemes „viccel­ni", a késedelem ára igen bor­sos, s szankciókból is akad bőven. A napokban értesültem ­nevezetesen a domaszéki szak­szövetkezet esete kapcsán - az utolsó „szent tehén" levágásá­ról. Az egyéni gazdáknak, ház­tájisoknak egyénenként a szö­vetkezet fizeti ki az átadott pa­radicsom, paprika vagy más termény árát. Korábban meg sem várták, hogy a feldol­gozótól a számlájukra érkezzen az összeg, megelőlegezték a kifizetést. Milliók lógnak így a levegőben a mai napon is. Az idén már nem tudták viselni ezt a kockázatot, csak arra vállaltak kötelezettséget, hogy például a Paprika Rt.-tői kapott összeget késedelem nélkül kiosztják a fűszerpaprikát átadók között. A keveredéseknek, a tisztes­ségtelen pénzügyi manőverek­nek még a látszatát is szerették volna elkerülni, így az ilyen jellegű összegeket külön háztáji számlára kérték. A bankban a szokásjog és erkölcsi érzék alapján ehhez eddig sosem nyúltak hozzá, hisz tudták, végső soron magánszemélyeket illető, később 20-80 ezer forintokra szétosztandó járan­dóságról van szó. Ennek immár vége, az ominózus 3 millió forintot, mivel a közös számlája nem futotta, társadalombiz­tosítási tartozásként leemelték. A tagok tudják, hogy a bankba már megjött a pénzük, így jogosan követelik a szövetke­zeten. A szövetkezet vezetői tisztá­ban vannak vele, hogy tagjainak úgy kellene ez a tavalyi ter­mésből származó bevétel, mint egy falat kenyér, hisz amennyit már eddig vártak rá, az is túlzás. Be kéne fektetni, hisz enélkül megszakad a termelés folyamatossága. Az elnök kér­désemre elmondta, becsületbeli ügynek tekintik az esetet, s a következő, várhatóan napokon belül összecsordogáló tételeket erre fordítják. Végső soron a bankot sem lehet okolni a malőrért, hisz újabban a TB. azonnali besze­dési megbízását a szövetkezet bármelyik számlájáról kötele­sek teljesíteni. Az értelmezés alapja az lehet, hogy a szövet­kezet tagja is felel a közös tartozásért. A konkrét esetben ez természetszerűen igazság­talan, hisz egyéni termelésének gyümölcsét más szakította le. Tanulság nincs, illetve csak sejtem, hogy ezután a tagi pénzek messze elkerülik majd a bankokat. - A listán található olyan bróker cég, amelyiknek hat­milliárd az alaptőkéje, de az óriások árnyékában több ötmilliós kft. is szerénykedik. - Korlátolt felelősségű társa­ságoknál ötmillió forint az alsó határ, hiszen értékpapírfor­galmazó úgy is lehet valaki, hogy nem tőzsdetag. Minimális személyi feltételként pedig ér­tékpapírforgalmazási vagy tőzsdei szakvizsgával rendelke­ző személyt kell állítani. - A Pakett mikor lesz tőzs­detag? - Rövidesen, hiszen ennek már csak formai akadálya van. Az alapítók közül az egyik kft. még nincs bejegyezve, de ha ez megtörténik, nem lesz akadálya a tőzsdetagságnak. Technikai­lag is közelebb kerülünk a piachoz, rövidesen direkt vonal és terminál köt össze bennünket a tőzsdével. így közvetlenül tehetünk vételi és eladási aján­latokat, mi több, részletes elemzések is érkezhetnek a vonalon. - Kik a részvényesek? - A volán vállalatok öt-öt millió forinttal, a PICK szalá­wmmmmmmmmmmmmm Az Állami Értékpapír Felügyelet több tucat bróker céget tartalmazó listáján mindössze három nem budapesti társaság található: a miskolci Fszak­Magyarországi Innovációs Centrum (Park), a 147 milliós alaptőkéjű I.C.P., az ötmilliós tatabányai Know-How ()n Line Bróker Kft., valamint a szegedi Pakett Bróker Rt., a maga ötvenhárom millió forintos alaptőkéjével. Az utóbbi társaság vezérigazgatóját, Zanócz Lászlót akkor kértük egy rövid beszélgetésre, amikor kivételesen éppen Szegeden tartózkodott. migyár, a Papick Kft., hogy csak a nagyobbakat említsem a tizenhárom részvényes közül. A legkisebb rész egyébként száz­ezer forint, s ezzel talán azt is elárultam, hogy több magán­személy, kisebb kft. is található az alapítók között. - Nagyon kevés a vidéki bróker cég. - Tulajdonképpen mi is lehetnénk Budapesten, a tőzsde, valamint a külföldi befektető partnerek miatt úgyis sokat vagyunk fent. Egyébként továb­bi vidéki irodák nyitásán is gondolkodunk s reményeink szerint ezek év végén már meg­kezdhetik működésüket. - Önök viszik a PICK-et a tőzsdére? - A cég csak az egyik rész­vényese a társaságnak, de ezzel nem kötelezte el magát a Pakett mellett. A PICK egyébként most privatizálódik, s mi csak a részvények szétterítésében ve­szünk részt. Az 1992 decemberi határidőnek köszönhetően idén rengeteg új részvénytársa­ságnak kell megalakulnia, így nekünk is jut majd munka bőven. Februárban felvesszük a kapcsolatot az Állami Vagyon­ügynökséggel, pontosabban ismertté vált az a személy, akivel ezután tárgyalni fogunk. Csapatunk is csak a jövő hónapra áll össze, lesz ütőképes igazán. KOVÁCS ANDRÁS Értékpapír A héten megjelent az „Értékpapír", az Állami Értékpapír Felügyelet hivatalos közleményeinek első száma. A most induló, kü lönleges sárga színű papírra nyomott lap szerkeztési, előállítási és terjesztési feladatait a Sorger Kolon Lap- és Könyvkiadó végzi. A cég évente öt újságot gondoz, milliós példány­számban, közöttük a kormány hivatalos pénz­ügyi lapjait. A kiadványhoz egyébként csak az előfizetők és a Közlönybolt vásárlói juthatnak hozzá. Érdekesség, hogy a lap nem peri­odikusan jelenik meg - a második szám például két nappal követte az elsőt -, így az előfizetés sem fél évre, hanem száz számra szól. A kiadó a 95. számnál jelzi, hogy az előfizetést - díja száz számra hétezer ötszáz forint - meg kell hosszabbítani. A lap januárban, egyszeri kedvezményként minden előfizetőnek ingyen jelenteti meg közleményét. Aki év végén egyben, bekötve is szeretné megkapni az „Értékpapír" 1992-ben megjelent száz számát, annak csak a példányonkénti eladási árat kell térítenie. Az első szám szinte teljes terjedelmét az Állami Értékpapír Felügyelet által en­gedélyezett bróker cégek listájának szenteli, míg a második az Első Pesti Telefontársaság Rt. részvényeinek nyilvános kibocsátásáról ­forgalmazó a Postabank és Takarékpénztár Rt. -tájékoztat. KOVÁCS TÓTH SZELES ISTVÁN Adóspóroló (5.) Vagyon-e a vagyon? A legjobb, ha azonnal kiváltunk egy új adóívet és „önrevíziót" hajtunk végre. Magyarán, újra kitöltjük a papírt és korrigáljuk az adato­kat. Most már remélhetőleg helyesen. Az adóíven van egy kis rubrika, ezen jelezhetjük, hogy az előző adóbevallást érvénytelennek tekintjük és kérjük az adóhivatalt: ezt tekintse érvényes adóbeval­lásnak. Ha mindezt megtettük még a március 20-i határidő előtt, semmi bajunk nem esik. Végül is a törvényes határidő előtt megtettük a kötelességünket. A határidő után viszont a hivatal hajlamos a késedelem után járó büntetéseket kiróni. Azt hiszem, még ezzel együtt is jobban járunk, mintha megvárnánk azt, hogy az adóhivatal emberei jelentkezzenek. Az idei év üde színfoltja lesz a vagyonbevallás. Az adózó polgárok jelentős részét érinti ez a dolog. A hivatalos szemé­lyek egybehangzóan fogadkoz­tak, hogy a vagyonbevallásnak nem lesz semmiféle negatív következménye. Másfelől azonban nyilvánvaló, hogy a vagyonbevallásnak csupán egyetlen célja lehet. Az tudni­illik, hogy néhány év múlva újból megvizsgálják vagyoni állapotunkat és megnézzék, hogy az eltelt évek jövedelme igazolja-e gyarapodásunkat. Máskülönben miért csinálnák? Na már most, senki sem szívesen vallja be a hivatalnak Bármennyire is fölkészültünk az adózásra, mindig becsúszhat valami giks/.er. Vagy elfelejtettünk valamit, vagy arra jövünk rá, hogy elvétettük a számolást. A helyzetet nehezíti a mostani adóbevallás. Mit tegyünk? Ha hibáztunk, ne essünk kétségbe! A legrosszabb taktika, ha csöndben maradunk és arra spekulálunk, hogy az adóhivatal úgysem vesz észre semmit. Nem valószínű ugyanis, hogy túljárhatunk a komputer „eszén" - viszont nincs szükségünk a kínos magyarázkodásokra és esetleg a büntetésre. összes vagyonát. Most azonban valószínűleg az a leghelyesebb, ha saját érdekünkben, a jövőre is gondolva, mindent felírunk. Az efféle bevallásoknak van persze egy szépséghibájuk. Nem tudják kezelni a családi vagyonokat. Nyilvánvaló, hogy egy-egy család vagyonának jelentős része ingatlanban, nagy értékű tárgyakban van. Ezek névhez kötöttek. A ház, a telek, a nyugati autó, a műhely, a föld - mindez a család valamelyik tagjának a nevén van. Van azonban a családi va­gyonnak olyan része is, amely nem kapcsolható szorosan egy-egy névhez. A készpénz, a jeligés betétkönyvek, a bemu­tatóra szóló értékpapírok, köt­vények, részvények tulajdon­képpen az egész család tulaj­donát alkotják. Ha hirtelen szükség van rájuk (például a család valamelyik tagja súlyosan megbetegszik), akkor nem számít az, ki váltotta ki a betétkönyvet vagy az érték­papírt. Ez a vagyon a családé. Tovább bonyolódik a helyzet, ha időközben a családban vál­tozás áll be. Haláleset, válás ­vagy ellenkezőleg: új családtag születése, házasság. (A fiatalok készpénzt, értékpapírt is kaphatnak nászajándékba.) A legjobb az volna, ha létezne a vagyonbevallásban „családi vagyon" fogalom. Ez azt jelentené, hogy az illető érték a családon belül min­denkié. Sajnos, legjobb tudo­másunk szerint, nem lesz ilyen. Mielőtt vagyonbevallást ké­szítenénk, gondoljuk végig a család középtávú terveit: feltehetően kinek, mikor milyen formában lesz szüksége pénzre, mit szándékozik vásárolni a következő 3-4-5 évben. És a meglévő mobil eszközöket úgy valljuk be. S természetesen ne felejtsük el a jövőben sem: mindenről kérjünk számlát, s ezeket a pa­pírokat gondosan őrizzük meg évekig a saját érdekünkben. Sós PÉTER JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom