Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-14 / 11. szám

KEDD, 1992. JAN. 14. TÁRCA 11 Disznótor Méhszáj seb Kolostorok Moldvában ENYEDI ZOLTÁN Karácsonyi bankó Az idős házaspár lába alatt ropogott a hó. - Miért megyünk ilyen korán a csarnokba? - Azért, fiam. hogy időben ott legyünk, majd meglátod, milyen sokan állnak a pult előtt, ahol a csirke- és pulykaaprólékot árulják. - Karácsonykor is azt eszünk? - Ugyan, apukám, te ugyanúgy tudod, hogy a fűtés, gáz, villany mennyibe került, alig maradt pénzünk, még jó, hogy a gyerekek nem jönnek haza, kölcsön kellene kémünk. Majd csirkelábból főzök jó levest, a libahátból paprikást és megsütöm a pulykaszámyakat. Öt forintot adok Jucikának, hogy jó vállasakat adjon. - Komolyan mondod, hogy ez lesz a karácsonyi ebéd? - Hát többre nem telik, de majd meglátod, finom lesz. Csak azt nem tudom, mi lesz a pulykamellel? - Németországba exportáljuk, s örülünk, ha átveszik tőlünk. Nehéz világ ez. - Emlékezz, Ferikém, hogy te kívántad a rendszerváltozást. - Jó, jó... - Nahát, milyen kedvesek. - Papa, valami kiesett a levélből. A férfi fölvette/csodálkozva nézegette egy darabig. - Juhé! Ez egy százdolláros! Körülcsókolta a feleségét, megpörgette, majd fölkapta az újságot, hogy megnézze, mennyi is most a dollár? - 82,34 - ez százzal szorozva nyolcezerkétszázharmincnégy forint. Lesz minden, anyukám! Kirúgunk a hámból! Mindjárt megyek is a bankba, még időben vagyok! ** A megfelelő ablaknál beadta a pénzét és várt türelmesen a sorára és a pénzére. Sokáig várakoztatták, egy-két később jövő is már régen megkapta a pénzét, ó meg még mindig nem került sorra. Végre megjelent a száma. Izgatottan odasietett. A tisztviselőnő pénz helyett egy papírdarabot tartott a kezében. - Sajnos, uram, az ön százdollárosa hamis. - Hamis! Az lehetetlen! A fiam küldte Amerikából! Itt van a levele! - Ja, kérem, ott is becsaphatják. A lakásajtót kinyitva egy levél hullott a padlóra. A férfi fölvette és fölkiáltott: -írt a fiunk! Előkotorta a szemüvegét és izgatottan olvasta a sablonos szöveget: jól vagyunk, remélem ti is jól vagytok, kellemes ünnepeket kívánunk... Az idős házaspár karácsonyi ebédje: csirkelábleves, libahát paprikás, sült pulykaszárny volt. NÉMETH ANDRÁS Ezeknek a nomád szokásoknak a javát én sem tudtam a lelkemből kigyomlálni, s ha csak tehetem, szerét is ejtem a téli disznóölésnek. A városi életben a hűtóládás világ terelte vissza az emberek figyelmet a nagy pogány szertartásra, mert a dobozspájzokban még a sonka is megcsöppen, de fagyon minden eltartható. Bennem akkor támadt újra leküzdhetetlen nosztalgia a vágás iránt, mikor egy téli vadászat reggeli szünetében egérként rágcsáltam az inas gyulai kolbászt, s mellettem egy baksi barátom kiterítette a szűz hóra piroskockás szalvétán a bőrével-szalonnájával együtt sütött toros sültet. Festői látvány volt. Már maga a patyolat hó, meg a piroskockás asztalkendő, rajta három tenyérnyi szelet pecsenye, s mellétéve a félbevágott kis savanyú dinnye, rózsaszín alsószoknyában, zöld nagykendőben. Hanem még a gyöngyháznyelű szalonnázó bicska, meg az a grandezza. ahogy a koma falatozni kezdett! Tenyerében bújt meg a kenyér sarka, két ujja között a pecsenye, egy ujjréssel odébb meg dinnyeszelet. Egy nyesés innen, egy onnan, egy amonnan... No, Simon, most fordulj el és vond le a szükséges következtetést! Azóta bizony minden esztendőben vállalom a kockázatot. Nevetek a müzlin, a modern konyhán, bogyón és gumón élő elővigyázatos barátaimon, igenis leölök egy termetes disznót minden télen, és vétkezem az egészségem ellen, a tudomány ellen, az SZTK ellen, az egészségpolitika ellen. Vétkezem, mert zsíros bűnben nőttem föl, s bár rendre meggyóntam bűneimet orvosbarátaimnak, s letudtam penitenciákat, javíthatatlan visszaesővé is váltam egyszerre. Az utóbbi években már azzal a fogadalommal bűnöztem : még egyszer, no!... - azután soha többé. De valahogy esendő maradtam. Valahogy mindig erósebbnek bizonyultak a disznótor ízei, gőzei, illatai az értelemnél: valahogy mindig sikeredett összekapargatni az évi egyszeri fejedelmi költekezést. Most itt terpeszkedek és hencegek még a nagy zsíros tetem fölött. Reggelente ráérősen leülök a tál mellé. rajta kolbász, töpörtő. hurka, abált szalonna, sajt. májas, mellette savanyított dinnye, véralma, piros cipó... Kezemben a szalonnázó bics ka... De inkább csak nézem... Eszembe jut nagyanyám: „Több nap, minikolbász!" - s igazsága mellé odateszem az én mai igazságomat: „Több év, mint disznótor!" János mégis megtanulja, amit Jancsika elmulasztott. Sz. S. I. Az üveghegyen is túl... Most, hogy már többé-kevésbé kijózanodtunk az óév búcsúztatása fölötti öröm, meg az új év ígérte riadalom határán elfogyasztott pezsgők, borok, vodkák, rumok, pálinkák és likőrök bódulatából, ideje megszabadulni a lakás sarkaiban fölgyűlt üres üvegektől. A boltok viszont csak azokat az üvegeket veszik vissza, amelyeket maguk is forgalmaznak. Némely üzletben szemléltetésképpen, állandó tárlat formájában ki is állítják a náluk legális butéliákat, a betéti díjat rájuk ragasztott kis cédulákon tüntetik föl (elolvasásukhoz távollátó szemüveget, vagy összecsukható színházi látcsövet tartsunk magunknál). „Az üvegeket csak tisztára mosott állapotban vesszük vissza!" - hirdeti egy másik fölirat, s első pillanatban nem lehet pontosan tudni, hogy a boltosnak vagy a vevőnek (jelen esetben: eladónak) kell-e tisztára mosakodnia. Aztán jön a kritikus pillanat, amikor a kereskedő, rövid szemlét tartva a fölvételi vizsgán szerencsésen átjutott, különféle formájú üvegeken, tekintetét egy pillanatra a mennyezetre függeszti, és közli a vételárként fölkínált végösszeget. Minthogy többnyire sejtelmünk sincs a hátunkon visszacipelt üveghegy értékéről, bizonytalanul bólintva elfogadjuk az ajánlatot. Baj csak akkor van. ha a palackok egy része a nyakunkon marad, akkor törhetjük a fejünket, mit csináljunk velük - elrakjuk-e a paradicsombefőzés idejére, vagy a régi tengerészektől ellesve építsünk beléjük hajómodelleket? Ha nem akarjuk magunkba fojtani bosszankodásunkat - ez a pszichológusok szerint nem is ajánlatos -, egyszerű ügyességi próbával levezethetjük indulatainkat. Ehhez három darab teniszlabda szükséges - még otthon készítsük be az üvegek mellé! -, s ezekkel Kíséreljük meg letarolni a magas polcra fölállított, mintának kitett üvegeket (előgyakorlatokat a vurstliban végezhetünk). Ha három dobásból sikerül mindent eltakarítani, az elégtétel örömével távozhatunk az üzletből, ahová a következő szilveszterig nem ajánlatos visszatérnünk vásárolni. NYILAS - A Roxette együttest hallották, az együttes márciusban Budapest vendége lesz. És most vissza a klimaxhoz. - Albert Györgyi ezzel a két mondattal ébresztett a minap. Ki is nyitottam a szemem nyomban, az intonáció és a fogalmazás tömörsége megragadott. Ötven után, magyarázta doktor L., zuhan a teherbeesés veszélye. Hogy a hüvely könnyen kiszáradhat, ami a közösülést fájdalmassá, sőt átmenetileg teljesen örömtelenné teheti. Vérzése hosszú ideig elhúzódik, kérdezi egyik nézőnk, s gyakran jön ki alvadt vér belőle, hogy mit tegyen. Hát ez már a klimax, nyugtatja őt a szakértő, hogy ez most egy ideig így lesz. Jó ez az alvadt vér; erre még a legkialvatlanabb ember is felkönyököl az ágyában. Biztosan kiveri az álmot a szemünkből. - No és mi van a méhszájsebbel? - veti közbe angyali mosollyal a műsorvezető, olyasféle hangon, mintha a legújabb klipp felől érdeklődne. Ó, az gyakori ebben az időszakban, így a doki, ezért ha bárkinek panasza van, azt javaslom, sürgősen forduljon szakorvoshoz, de ha semmi baja nincs, időnként akkor is menjen el nőgyógyászati szűrésre, így a bölcs tanács. De én mindezt már a fürdőszobából hallottam, mert az előbbi szavak hatására kipattantam az ágyból, másodpercek alatt felöltöztem, s arról is „Ébredjen velünk!" (TV-1, A Reggel) elfelejtkeztem, hogy egyáltalán valaha az életben aludtam. ^ - Ejnye, nincs több időnk! - csapott harisnyás combjára ekkor Györgyi. - Pedig számtalan érdekes kérdés van még. tromfol rá a doktor. - Egy hét múlva miről is lesz szó? - A migrénről. De a férfiklimaxra még visszatérünk. Hát efféle okos kis ismeretterjesztő programokkal ébresztget engem A Reggel. Gondolom, a szerkesztőknek ezer ötletük van még. később majd lehet beszélni a különböző bőrfekélyekről, arról, hogy elfagyás esetén miként kezd rohadni a láb, netán élőben közvetíthetnek egy amputálást, érzéstelenítés nélkül. Megannyi erős hatású műsor. Pályáztatni lehetne az embereket, hogy jelentkezzen, akiknek ébresztő jellegű gusztustalan betegsége van, a legrettentőbb kóreset magas pénzt nyerhetne, esetleg egy FIAT Pandát. Csak a szlogen szelíd kissé, hogy „Ébredjen velünk!". Pontosabb volna mondjuk, hogy „Mi kiverjük az álmot a szeméből!", vagy efféle. mTT Amit Jancsika nem tanul meg, nehezen boldogul azzal János! A gyerekkor emlékei és szokásai foglyul ejtik a meglett embert is. Jóféle szalonnákon, sódaron, zsíros krumplikon, nagy tál tésztákon növekedett halandónak papolhatják tudós orvosok, természetgyógyászok a koleszterint, az emésztési zavarokat, az érelmeszesedést, a szívpanaszokat - akkor is ledöf télen egy disznót, s csinál belőle teltkarcsú töltött káposztát, pohos hurkákat, szaftos kolbászt, ropogós töpörtőt, gömböc sajtot, omló abált szalonnát, rezgő kocsonyát, zsírban fuldokló paprikást, fénylő májast... Csinál hát, mert ez volt a nagy ünnep, a tor: ilyenkor nem porciózták ki a reggelit. Egy héttel vágás után már mondta a szentenciát nagyanyánk: „Több nap. mint kolbász!" - de vágás táján fényes volt az arcunk, kerek a hasunk. Az egész világ ragyogott. Olyan emberek között nőttem föl, akik szalonnája után becsülték a disznót. Lehetne vélni, mit sem sejtettek egészségtelen táplálkozásról. Göndör mangalicákat vágtak, amelyeken araszos szalonna rakódott, s oldal szalonnákat nyestek le róluk, nem kis stráfokat. Mert a kolbász elfogyott húsvétra, a sonka kitartott aratásig, de a zsírnak meg a szalonnának egészen az új torig kellett szolgálni.