Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-07 / 287. szám

4 DM MAGAZIN DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1991. DEC. 7. Aki 1700-ban rajzolta a szegedi várat Állítsunk emléktáblát Marsigli-nak! A 17. század végén, közel 300 évvel ezelőtt állott a szegedi vár előtt, a Tisza túlsó partján egy zseniális, tudós katona, a „barokk kor Leonardo da Vinci"-je. a későbbi nagy polihisztor, Goethe előfutára. s rajzolta a várat készülő korszakalkotó tudományos müve részére, mialatt a folyó habjaiból eddig sehol sem látott szárnyas rovarok „keltek ki", melyeket az alföldi népünk „tiszavirág"-nak ismer... 0 írja le először, s innen vált világszerte ismertté ennek a kérészéletű rovarnak, a Palingenia longicauda-nak különös életmódja. Ez a tudós férfiú Luigi Ferdinando Marsigli gróf volt. Egy sokoldalú hadmérnök-tábornok, aki tevékeny részt vett a törökök elleni felszabadító hadjárat vezérkari munkálataiban. Magyarország nemes lelkű barátja, a nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc töretlen híve s barátja, korának kiváló csillagásza, régészeti emlékek megőrzője, a Duna és a Tisza élővilágának első föltárója, akinek vízrajzi megfigyelései közül említésre méltó, hogy folyamunkat s folyónkat összekötő csatorna első szorgalmazója. Mondják, hogy ő vizsgálta először kezdetleges „mikroszkópiumán" keresztül az iszapot, kutatva benne apró élőlényeket. O írta le az alföldi humusz és szikes területeket, ártereket, hogy aztán gondolatait egy későbbi, nagy ember, Széchenyi István gróf folytathassa. Igazi humanista volt. jelszava: nihil mihi! (semmit sem magamnak). Óriási munkája tiszteletdíjából másvalaki hatalmas birtokol vásárolhatott volna magának, ő a bolognai, s a később róla elnevezett milánói „Marsigli könyvtár"-at alapította meg. Életműve ez a Danubius Pannonico Mysicus etc... A hosszú címet magyarul adva: A magyarországi és balkáni Duna földrajzi, csillagászati, vízrajzi, történelmi és fizikai megfigyelésekkel megvilágítva és hat kötetbe szerkesztve Luigi Ferdinando Marsigli gróf, a párisi, londoni és numtpellieri tudós társaságok tagja által. Hága és Amsterdam 1726ban. A mű nyomdai kiállítását illetően is egyedülálló a világirodalomban számunkra annyiban is fontos, hogy munkájához hasonlót, terjedelemben, azóta sem írtak a magyar földről. Szólhatnánk regénybe illő, kalandokkal telt életpályájáról, de csak dióhéjban. 1658-ban született Bolognában. Tanulmányait itt, majd Velencében s Paduában végezte, ahol akkortájt sok magyar fiatal is tanult. Ifjú korában testedzéssel, lóversenyeken való részvétellel indult neki az életnek, de nem feledkezve el csillagászati tanulmányairól sem. 1678-ban természettudományokkal kezd foglalkozni, mint anatómus kutató boncolásokat is végez• Egy velencei követséggel Isztambulba kerül, tanulmányozza a török haditudományt, közben elsajájítva a török nyelvet. Érdekli a Boszporusz vízrajza, a gyöngykagylók élete is. Hazatérve informálja Rómát, bemutatva a törökök hadakozási módjáról írt művét, melyben kifejti, miszerint a törökök nem legyőzhetetlenek. I. Lipót császárnál Bécsben sikerül kihallgatást nyernie, s a császár szolgálatába fogadja. Mint közkatona Győrött kezdi működését. Esterházy Ferenc, Magyarország katonai parancsnoka megbízza hidak tervezésével, sáncok ásatásával, s általában a Dunántúl és Rábaköz katonai feltérképezésével. Működése közben török fogságba esik. Mint hadifogolynak, módjában áll, hogy titokban Buda és Eszék térségében térképvázlatokat készíthessen. A sok fáradság következtében vérhasban megbetegszik. Ferences barátok mentik meg életét, végül is Spalatón át sikerül Velencébe szöknie. Ekkor vesz részt Budára menve a megindult visszafoglalási műveletekben. A felszabadított budai várban több Corvinát (melyek közül a bolognai könyvtárban 5 darab ma is megvan) s értékes mohamedán és zsidó kéziratokat ment meg. 1688-ban rész vesz a Balkán felszabadítási hadjárataiban. Eközben a Duna mentén régészeti s faunisztikai kutatásokat végez. 1692-ben már mint császári tábornok békekötés végett újra Isztambulban jár. Közben idehaza sok támadás éri ellenségei részéről, akiknek szemében szálka tudományos működése, magyarbarátsága s gyűjtése. DANUBIUS PANNONICO MYSICUS, ObTovuioaibus CEOGRAPH1CIS ASTRONOMIC1S, HY DROGRA PH1CIS. H1STORICIS Pitrsicis PERLUSTRATUS Ec in fcx Tómat dfcftrn AB ALOTStO FERD COM MARStLt TOMIM FRIMCM ACTNURVI. MIRS.«II» .„^ R .. AMI 1Í L 0OutM! , kfA KM, VR.IW * hw, CiutM IttKIIU 1700-ban a császár Flandria felől megtámadja Franciaországot. A fővezér, Bádeni Lajos mint altábornagyot, maga mellé veszi Marsiglit. Egy szerencsétlen katonai akció révén kegyvesztett lesz a császárnál. Megfosztják katonai rangjától is. A franciák azonban befogadják, s Montpellier-ben letelepedve, élete végéig a tudományoknak élhet. Tudományos eredményeit összefoglalva kapjuk már említett hatalmas munkájában, melynek 6. kötetében találjuk Szeged és környéke növényzetére és állatvilágára vonatkozó megfigyeléseit, adatait. Ha végigtekintünk Marsigli életművén, figyelembe véve azoknak magyar vonatkozásait, meg kell állapítanunk, hogy nem foglalja el a hazánkról írók között azt a helyet, amelyet megérdemelne. A halála óta eltelt több mint két és fél század alatt sokan méltatták Európaszerte érdemeit. Nálunk a jelen században ismerték föl jelentőségét. Megindult a Duna, majd a Tisza kutatása, melyeknek tevékeny kutatógárdája egyaránt zászlójára tűzte Marsigli nevét. Halálának 200. éves évfordulóját fényesen megülték hazájában, kiadták műveit Bolognában. Nálunk is megemlékeztek ez időben munkásságáról. A szegedi Ferenc József Tudományegyetem is kivette részét az országos ünnepségekből. Amint a Szegedi Hírlap 1930. november 10-i számában értesülhetünk, a „Magyar Hiszekegy és az olasz Giovinezza" jegyében a két nemzet kiválóságai érkeztek városunkba. Beszámolók hangzottak el. egyöntetűen megállapítva, hogy a magyar és olasz nemzet közt fennálló rokonszenv hosszú időkre nyúlik vissza. „...Hazánk történetének századaiban lépten-nyomon találkozunk az olasz nemzet nagy fiaival, akik mint tudósok, püspökök, hadvezérek, művészek vagy tanárok, akár államférfiakként, szolgálatába álltak a magyar ügynek. Ezeknek egyik legkiválóbbja volt gróf Marsigli, aki bár a császár katonájaként szolgált, meglátta a magyar föld természeti szépségeit, a magyar nép tüneményes sajátosságait. Ezeket nem tartotta meg csupán emlékei között, hanem közkinccsé tette könyveiben, amelyeket a saját költségén terjesztett, hírnevet szerezve véle a magyar nemzetnek. Hősként vérét ontotta, a fogság keserű kínjait szenvedte a magyar haza felszabadulásáért..." Az egyetem díszünnepségén Iványi Béla dr. egyetemi tanár olasz nyelvű előadást tartott „Marsigli és a magyar Alföld" címen. Idézzünk az előadásából: Esterházy János győri várparancsnok volt magyarországi pályájának mentora. Ő szerettette meg vele hazánkat. És nagy műveiben pazar fényűzéssel emlékezett meg országunkról... Alföldi kutatásainak centruma Szeged volt, ahol 1693-97-ig és 1700-ban nyaranta több időt töltött, éjszakáit tudományos megfigyelésekre fordítva. Figyeli a „Tisza virágzását", húsz felvételt közöl művében folyónkról, többet ezenkívül Szegedről. Külsőleg katona és diplomata, de belül mély tudós. A tudományágak közül legalább 16-20-at gyakorol. Ismeri Selmecet éppúgy, mint a Tisza élővilágát, a budai Corvinákat, mint a Tisza vízállását. Köszönet e férfiú emlékének, aki hős felszabadítója, de egyben tudományos fölfedezője Alföldünknek..." Volt ekkor városunkban díszebéd is, vetítettképes előadás Marsigliről, a dómban orgonahangverseny, végül uzsonna a Horthy Kollégiumban az előkelő olasz vendégek tiszteletére, akik aztán az esti gyorssal Budapestre utaztak. Azóta - mintha elvágták volna... Azóta megünnepelte a tudományos világ születésének háromszáz éves fordulóját is, de elfogadható emléke legalábbis kőbe foglalt, maradandó emléke - hazánkban nincsen! Akár lesz nálunk világkiállítás, vagy megemlékezések sorozata, akár nem van hozzá elég időnk, s az alkalom is elérkezett (a 90-es évek közepe), hogy a szegedi vármaradvány falán, szegedi mesterrel, bronzból, barokk stílusban elkészíttessük, elhelyezzük Luigi Ferdinando Marsigli emléktábláját. Az esetleges domborművön szerepelhetne Szeged városának (várának) akkori hiteles, Marsigli által rajzolt hiteles ábrázolása is. A helyi Polgármesteri Tanácsadó Testület legutóbbi, szeptember 9-i ülésén az alpolgármesternő, dr. Ványai Éva ismertette elgondolását az esedékes Expo ideje alatti rendezvényekről. Hogyan tudnánk külföldről idelátogató idegeneknek szegedi érdekességekkel szolgálni? Nézetem, szerény javaslatom szerint egy alkalmi Marsigli-ünnepség, egy emléktábla elhelyezése a régebben abbamaradt kezdeményezés folytatásaként, nemzetközi jelentőségénél fogva bizonyára „idevonzaná" az olasz vendégeket, de bizonyosan a bolognai s milánói egyetem küldöttségét... CSONGOR GYŐZŐ