Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-31 / 305. szám

"W L. fiz utolsó pillanat „Azt mondta ez a brrrrrrrrr" szerkesztő, hogy adjak neki valami aktuálisat az utolsó pillanatban. Arról lehet szó - gondolhatják, feltűrtem az ingem ujját. Aztán csak nekiláttam. Mi lehet annál aktuálisabb, mint az utolsó pillanat. Csak az a „baj", hogy nagyon-nagyon sok ember van, ezért aztán az utolsó pillanat meglehetősen személyre szabott. Az az utolsó pillanat, mikor ezt az írást befejezem, sajna, de nem fog egybeesni az olvasás utolsó pillanatával. Azt meg nem garantálhatom, hogy bárki is úgy beleélje majd magát az olvasásba, hogy zsupszl, egybeesik az írás és olvasás utolsó pillanata. Kérek egy kis gondolkodási időt, megtudjam, belekóstoljak, ilyenkor mi a teendő. Talán véletlenül, de kedvenc szakácskönyvem jutott az eszembe (a címe kiment a fejemből). Ebben a könyvben nem pusztán tárgyilagos adatokkal, mérőszámokkal és mértékegységekkel meghatározott recepteket találhatnak, hanem minden egyes étel szépen bele van hímezve egy történetbe. Valahogy így: nagyi nagyon jókedvűen ébredt aznap reggel, korát meghazudtolva kiugrott az ágyból, gyorsan megmosta a fogát, megcsinálta a gyerekek reggelijét és bekapcsolta a tévét. Elég unalmas műsor ment megész délelőtt, ezért aztán a nagyinak maradt ideje gondolkodni. így esett, hogy eszébe jutott, a kamrában van egy csomó mákja (mákja volt), kellő okot adva, hogy aznap mákos bejglit süssön, amihez elővett még... És innen indul a recept. Vagy a disznótoros receptje is így kezdődhet: aznap rossz napja volt a pocának, egész éjjel nem tudott aludni, és furcsán, élesen hasogatott a nyaka... Hogy mégis, mi köze egy receptes könyvnek az utolsó pillanathoz? Egyrészt a receptek, amik mindig aktuálisak, aktualitásukban az utolsó pillanattal vetekszenek. Másrészt pedig, hogy történetbe szőtték őket, vagyis a receptek aktualitását „megspékelték egy állandónak gondolható körettel", amely köret a mesemondó, avagy a receptolvasó szája íze szerint alakítható, ha úgy tetszik. Végeredményben, ha belegondolunk, nincs is utolsó pillanat, ezért hát olyan igazi, tősgyökeres aktualitás sincs. Ez pedig egy hírlapíró és olvasó számára igen aggasztó tény. Az aktualitás csupán az utolsó pillanat demonstrációja, tehát semmi kreáció nincs benne. Talán ez lehet az oka, hogy inkább a receptes könyv, mintsem az utolsó pillanat az aktuális. Brrrrr. (kySz) A Kazán szenzációs leleplezése Tcíhegyi is kazánfűtőként kezdte A Kazán cáfolhatatlan bizonyítékok nyomára jutott, melyek minden kétséget kizáróan igazolják: Tűhegyi József alpolgármester egykor kazánfűtőként kezdte pályáját. Amikor nekiszegezem a kérdést, megsemmisültem hull vissza székébe. - Igen igaz, ezek után nincs mit tagadnom. Még a hetvenes években valamikor Petró János és Solymosi Bálint barátommal jelentkeztünk egy kazánfűtő-tanfolyamra. Az volt az elképzelésünk, hogy ebből jól meg lehet élni; meleg van, nem zavarnak, lehet olvasni. Aztán nem mentünk el beiratkozni, és különféle portási állásokban váltottuk egymást. János azóta osztályvezető lett a Piértnél, Bálint meg költő és író, most Pesten él, de nincs állása; én meg alpolgármester. Közel vagyok a tűzhöz, mondják, Ez igaz, de gyakran van melegem ettől... M. T. Üzenet Olvasóinkhoz ügy, ahogy itt sincs egyszeresük elkezdtünk mosolyogni, aztán nevettünk, majd a kacagástól olyannyira piros lett az arcunk, hogy a fejünk leginkább egy izzó kazánhoz hasonlított." (Podmaniczky Szilárd) Új lapot nyitunk, itt kezdődik térben és időben. „Kazán" - mondja P.Sz. mester, s bólintunk. Ajánljuk, hogy senki ne vesse meg lapunkat, s nevesse vörösre a fejét. Mi annyit vállalunk, hogy mindenkinek befűtünk. (Úgyis itt a fűtési szezon.) Minden ostobaságnak, füllentő politikusnak, illetéktelen illetékesnek, mindenkinek, aki csak megérdemli, pártállásra, felekezetre, korra, nemre való tekintet nélkül. Semmit és senkit nem fogunk tisztelni. Azaz egyféle embert mégiscsak: akinek humora van. Előtte fejet hajtunk. Sőt: várjuk! Elvárjuk, hogy hozzánk forduljon - egyéb befűtések érdekében. A kazán megrakva, hozom a gyufát. (A lapfejet és a fűtő figuráját Szokola Lajos tervezte.) gyújtópont égő csipkebokor, utána jön a lány. az utcán hevert a ma már nem él. világgasztronómia! tudjuk a végén a por is visszahull, csupa por és hamu vagyok, nézd meg doki a szobát na mi van nyolc soros lesz? jobb lenne a kilenc még jobb a tíz, mondtam zárás után csukcsak be a boltot alulról zsúfolt fekete kávé döncse el hogy megéri-e a holnapot vagy megint mit nem csúsztat ki a kezéből egészen feldob a távhő ez közel áll ízlésemhez banklazac, teérted sok a hű-hó a kereslek-kínállak a túltekercselés veszélye fennáll ugyanis mindig a kiáltozás metszi célját aki utoljára nevet hát az az emberi természet ettől fogva gyűrött az arcom egy szappant hogy csússzon a családnak egy apával több ja és milyen véletlen a szív társas megoldás lobog a hajunk a tűzben az oposszum kötényben vadászik és ha egy rák tombol a (nép-nemzet) dühös kihátrálás legyen a munkatársunk! Tartás - Miért van a karod könyékig a barátnőd torkában? - Az utóbbi időben már csak én tartom benne a lelket... Poén A kabarészerzőnek nincs megrendelése. Hirdetést ad föl az újságba: „Nálam minden poén olcsó!" Költői Az asszony hajnalban a teknő mellett falatozik, közben olvasgat. A férje fölriad: - Mi az, te már reggelizel? - Tudod, a mosónők korán falnak... - mondja elmélázva a felesége, és becsukja a verseskötetet. (aser) Ötszázas - Jean, miért nyelte le az ötszázast? - Uram, pénzéhes vagyok. Kiütések Bemegy a beteg az orvoshoz. - Doktor úr, tele vagyok kiütéssel. - Előbb vegyük föl az adatait. Foglalkozása? - Bokszoló vagyok. Szúrás A zárkában fogvatartottak beszélgetnek: - Téged miért hoztak be? - Találkoztam egy rendőrrel, és hirtelen szemet szúrtam neki... (aser)