Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-04 / 284. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. DEC. 4. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PE.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Toronykilátó Jómagam azon kevesek közé tartozom, akik még a Fogadalmi templom legfelső erkélykosarából gyönyörködhetlek a szegedi panorámában. Sajnos, annyi más mindenhez hasonlóan már ez is jó ideje a múlté. Szerelném, ha az illetékesek a lap e rovatán keresztül választ adnának kérdéseimre: - Mi tette a tornyot olyan mértékben veszélyessé, hogy a nagyközönség előtt he kellett zárniuk? (Bár az utóbbi években is már csak korlátozott magasságig engedték föl a látogatókat.) - Mi volt annak az oka, hogy a másik (Tisza felé eső) tornyot soha nem nyitották meg a látogatók számára, most is csak raktárként funkcionál? - Van-e esély, remény arra, hogy valamikor sort kerítenek a tornyok belső felújítására, szükség szerint újjáépítésére annak érdekében, hogy ismét fogadhassa a kilátóba igyekvő turistákat? (Milyen öszszegbe kerülne mindez?) Bizonyos vagyok abban, hogy sok, városát szerető polgár érdeklődéssel olvasná a tájékoztatást. Tóth József Nagymamák akarácsonyért Már karácsonyra mutat az idő óramutatója, a tévében láthatjuk az ajánlokal. A kisnyugdíjas nagymamák gyűjtik a pénzt unokáknak, dédunokáknak, az egész családnak. Míg vígan muzsikál a nyár, őszi szelek fújják dalaikat, ők csak mennek, mennek, nézegetik, mivel tudnak majd örömet szerezni, mire telik az összegyűjtött pénzecskéjükből. Ó, én már megvettem - dicsekszik egy nagymama. Még a Cserepes soron is vásároltam, a dédunokának kis cipőcskét is vettem, a nagylánynak lepedőket, konyharuhát... Állnak a boltok előtt, nézik a szebbnél szebb babákat, játékokat, ugyan melyikre telik a pénzükből? A mai gyerekeknek már igényeik vannak, drága dolgokat emlegetnek. Á nagymamák karácsonyai nem voltak tele drágaságokkal, elég volt egy könyv, vagy emlékkönyv a karácsonyfa alatt, a háborús karácsonyokon meg nem tellett semmire. Magam is megértem két gyermekemmel a második világháború karácsonyát. A szomszéd nagymama adott régi játékokat a fa alá, amire csak díszeket raktunk. Cukor nem volt. Berta néni, egy öreg kolleganő cukorrépát adott, azzal édesítettem a mákot a kalácsba. Este gyertyát gyújtottunk, az ablakból láttuk a katonákat. Halkan énekeltük a „Mennyből az angyalt" s imádkoztunk az apáért, aki a fronton volt. Ezekre emlékeznek a mai nagymamák, s készülnek a szent karácsony estéjére, hogy az minél áhítatosabb legyen; öröm legyen a családban; a karácsonyi fények világítsanak, szóljanak az örökéletű dalok, szálljon az ima a csillagos karácsony éjjelén a békéért... Kudisch Ferencné Családi fotóink között keresgélve került kezembe sok-sok felvétel, amelyek háttere egy kéttornyú kapu, előtte családom tagjai. De ki építette, mi célból? Hová lett? Kezdtem kutatni. Meg is találtam korabeli újságokban keletkezését és kimúlását. Avatására 1933. augusztus 25én került sor. Építését megelőzően, már évek óta működött az Alföldi Mezőgazdasági Intézet és kísérleti telepe, Obermayer Ernő vezetésével, értékes munkája mellett alig volt tudomása a közönségnek erről a hasznos és nagyfontosságú intézményről. Az ő eszméje volt, hogy ezt az intézményt kiemelje az ismeretlenség homályából, oly módon, hogy az arra járók ne csak egy táblán lássák a feliratot, hanem ez egy művészi keretben legyen, ami az intézet jellegét is magában hordozza. Mindezt az elképzelést TardosTaussig Ármin mérnök valósította meg, kinek ez a legsikerültebb alkotása. Egy ökörjáromformájú kaput tervezett, amelynek oszlopai a járomszeget érzékeltetik. A tervező adta a telep díszkapujának a „Szegedi kapu" nevet, dokumentálni akarván ezzel is azt az eszmét, amelyből az alkotás megszületett: hogy ezen a kapun alföldi és mezőgazdasági motívumok találjanak helyet. Ezért tanulmányokat folytatott a kapu tervezése előtt, különböző múzeumokban a tárgyakról, több vázlatkönyvre való részletrajzot készített, mindenütt alföldi művészeti elemek után kutatva. Ezért juttatta főszerephez a napsugár és napraforgó motívumokat és arra törekedett, hogy a székelykapu nyomottságával szemben ez égretörő A Szegedi kapu legyen. Ezt a felszökkenést jelképezi mezőgazdasági jellegén kívül a dúsan alkalmazott búza- és rozskalászmotívuma is, míg az ábrázolás középpontjában eltérő színű fába vésett, kimondottan növénytermesztési elemeket emel ki a sü llyesztett reliefek mögül előtörő sugármotívum. A két oszlop 8 méter 70 centi magas, és alul 108, felül 88 centiméter széles. A nyílás szélessége 3 méter 50 centi. Anyaga tölgyfa, amelybe Tápai Antal szegedi szobrász égerfából művészi plaketteket mintázott. (A korabeli sajtó Tápai Jánost említ, de ilyen nevű szobrász nem volt, ez elírás. Egy bizonyíték, ami ugyan közvetett, igazolja, hogy Tápai Antalról van szó, akit szoros kapcsolat fűzött Tardos-Taussig Árminhoz.) A kaput szegedi iparosok készítették. Az asztalosmunkákat Tokaji János és Muschong Pál, a faszobrászmunkát Sándor János vezetésével Skultéti Géza, Paku József és Noel Ferenc faszobrászok végezték. A vasbetonmunkát, a színes cementkenést, valamint a színes cseréprakás munkáját Takács Lajos kőművesmester, az oszlopokat szilárdan vasbetonalappal összekapcsoló vasárukat Pósa József, a lámpavasvázat Újhegyi Antal lakatosmesterek készítették. A bádogosmunkát Márinkov Dusán bádogosmester végezte. A tervező arra is gondolt, hogy a kapu az Alföldi Mezőgazdasági Intézet főépületének stílusával, különösen annak cikcakkos tornyaival (amelyek ma már nem láthatók) is harmóniában legyen, ami sikerült is. A Szegedi kapu nem székelykapu, nem utánzás, hanem gondos művészi előtanulmányok után készült. Avatásakor Rack Lipót városi tanácsnok mondott köszönetet a díszes kapu megalkotóinak. A látottak fölött a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott Glattfelder Gyula megyéspüspök és Györffy István egyetemi tanár is. Igazán impozáns látvány volt, míg állt. Az újszegedi Tisza-parton haladva, a töltésen, a kendergyárat elhagyva, a gazdasági épületekhez vezető úton állították fel. Ez a szép kapu 1947. július 9-éig létezett. Ekkor Szegedtől Szatymazig óriási vihar tarolt. A háború nem tett annyi kárt a szegedi építményekben, mint ez a természeti csapás, amely mindössze 20 percig tartott. Ennek a nagy viharnak esett áldozatul a Szegedi kapu, mely annyira megrongálódott, hogy nem volt remény helyreállítására, és a környékbeliek széthordták faanyagát. Sajnos a kapu elpusztulása óta senki nem gondolt esetleges újjáépítésére. A Szegedi kapu jelen feltárását azért is fontosnak tartom, mert a korabeli szak-, és kézikönyvek nem említik, valahogy midenki megfeledkezett róla. BÁTYAI GITTA Bagóért vágómarhát? Kérdés a Postához Sikeres vetélkedő Köszönetünket fejjezük ki dr. Hesz Szabolcs fogorvos úrnak, Koromné Nagy Emese asszisztensnek és Süle Erika védőnőnek a fogászati hónap alkalmából rendezett vetélkedő lebonyolításában nyújtott önzetlen segítségükért. Hálás köszönettel tartozunk azoknak a szülőknek, nagymamáknak is, akik ezen a nyílt osztályfőnöki órán érdeklődésükkel, figyelmükkel megajándékoztak bennünket. Vastag Aladárné tanítónő és tizennégy kis tanítványa, Pusztaszer LeaWtam két vágómarhát a szegedi húsiparnak november 13-án. Amikor a szerződtető odajött és mutatott egy árjegyzéket, akkor még nem gondoltam, hogy majdnem hanyatt esek, amikor körülbelül a felét megkapom. Sőt még annál is kevesebbet. Holott elég jó minőségűek voltak. Hát kérdem: most már úgy dugják ki a termelők szemét, ahogy akarják? Vagy így akarja magát fenntartani a húsipar? Mert még a harmadosztályú 54-64 között megy. Engem meg kimajmoltak 37-40 forintjával. A tanult minősítők még arra se értek rá, hogy közöljék: milyen osztályban veszik át. Nekem, tudatlannak kellett rájönnöm, hogy osztályon alul is tudnak minősíteni. Ha ezt előre tudom, akkor én levágatom és a létminimum alatt élő nyugdíjasoknak adtam volna. Ok is tudtak volna ennyit összekuporgatni érte. Nem is csodálom, hogy a vállalatok csődbe jutnak. Nem gondolják az igazgató urak, hogy egyszer a sok (marha!) el fog fogyni? Azután miben fognak dúskálni? Igaza van a Falurádiónak, hogy megkérdezte: a jövőben melyik húsipar fog talpon maradni? Házalnak már a szerződtetők. Kérdik: nincs-e hízó? Kis súlyú vagy nagy? A válasz pedig: ami van, az nekünk is kell! Pedig de sok volt! Ma meg a kevés is elfogy. Maradok tisztelettel: Id. Szepesi János egy félrevezetett kistermelő, Fábiánsebcstyén, Somogyi B. u. 1. A legutóbbi telefonbeszélgetési díjak emelése alkalmával a rendelet szerint a telefonnal rendelkező (telefonelófizetók) számára 20 beszélgetés ingyenes. Kérdésem: ha ez a beszélgetés 18 és 07 óra között történik, akkor ez az előfizetők számára is kedvezményes díjtétellel számlázódik? Ha igen, akkor e kedvezény alapján ingyenes beszélgetések száma is bővül, például beszélgetéstől függően 20-ból 30 ingyenes beszélgetés is lehetséges? Avagy a telefonelőfizetők (telefontulajdonosok) számára teljesen mindegy, melyik időszakban beszélik le a 20 ingyenes „ajándékot"? Továbbá: a 20 ingyenes beszélgetés után, ha az előfizető még több alkalommal is a kedvezményezett időszakban beszél, akkor a 20 ingyenes beszélgetés után is megilleti a kedvezmény? E kérdéseket azért teszem fel, mert nagyon sokszor bizonytalanok vagyunk az elszámolással, telefondíj-megállapítással kapcsolatosan. Név és cím a szerkesztőségben Vége már a végső harcnak Átfogó, kifinomult, a mélységeket bogozó, de egyben az összefüggésekre fölülről tekintő tanulmány jelent meg a Délmagyarországban (november 25.) a munkáspártok, szélesebb értelemben a munkásság helyzetéről, történelmi szerepéről, „Ez a harc lesz a végső" címmel. A cikk ugyan az MSZMP XV. kongresszusáról való tudósításnak indult, ám ennek apropóján a szerző jól ragadta meg a lehetőséget, hogy általánosabb, mélyenszántóbb gondolataival ismertesse meg az olvasót. Már a bevezető rész jól kihegyezett, csattanós utolsó mondatával orientál bennünket óvatosan a cikkíró; ami az MSZMP és az MSZP közötti párhuzamot, illetve a Parlamentbe való bejutást illeti. Ha nem győzne meg bennünket a szerző fényes intellektusa, még tán azt hinnénk, hogy nem válik külön élesen tudatában a betűszó jelentése (tekintve a rövidítésekben fellelhető igen kicsiny, szinte észrevétlen különbségre). Objektív éleslátása mellett a szerző bátorságáról kell mindenképpen szólnunk. Igaz ugyan, hogy e tulajdonság a zsurnalisztika szinte kívánatos velejárója, ám mégis, ilyen hősies formában való megnyilvánulásáról meg kell emlékezni. A cikkíró ugyanis szembefordul a munkáshatalommal, a munkáspártokkal! Meggyőződésesen, vállalva ennek minden lehetséges és súlyos következményét ki meri mondani, hogy „a baloldal és a munkásság elzüllött"! Teszi mindezt a cenzúra és a közhangulat ellenében, elszántan követve tiszta elveit; ma, amikor - valljuk be - a legbátrabban közül se lennének sokan, akik vállalkoznának erre. Nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy átütő jelentőségű nóvumokat is találunk a cikkben. Olyanokat, amelyek igen nehéz helyzetünk kiútját segíthetnek megtalálni. így megtudjuk, hogy valakik „negyven évig tartó végső harcban forgatták itt a világot", s a szerző rámutat, hogy „talán ennek is része van abban, hogy most itt tartunk". Nem hiszem, hogy ennek ismeretében akár a legkisebb tudású szakértő is ne lenne képes megtalálni a megfelelő lépéseket súlyos gazdasági-társadalmi problémáink megoldására. Másrészt viszont arra is rávilágít a szerző, bizonyos embercsoportok nem tűrik a nyomdafestéket. E megállapítás is fontos konzekvenciával bír (amit a szerző ennek nyilvánvalósága miatt nem említ), miszerint aki nem túri a nyomdafestéket, az kerülje el. Rengeteg értéke mellett azonban egyetlen dolgot hiányolhatunk a cikkből: egy súlyos, a cikk hagulatához mérhető sommázatot. Dc ez sem tekinthető igazán hiányosságnak, hiszen a bevezető rész már emlegetett utolsó mondata mindenképpen ellátja ezt a funkciót, így akinek hiányérzete támadna a cikket végigolvasván, ezt elevenítse föl. Jómagam is hsonlóan szerény kívánsággal záror hozzászólásomat: jó lenne, ha még legalabb hatvan évig ne jelennének meg ilyen cikkek a sajtóban (remélhetőleg ennyi ideig fogok még újságot olvasni.) Mari Zoltán Amit Mari Zoltán válaszának címében ír, azzal egyetértek, s remélem, hogy tényleg így Ami az MSZP és az MSZMP közt vont párhuzamot illet az MSZMP XV. kongresszusánál első salgótarjáni - napja után Thürmer Gyula nyilatkozta, hogy az MSZP-t „kicsit elkülöníti" a többi parlamenti párttól. Legjobb tudomásom szerint az MSZP részéről ez ellen ezidáig tiltakozás nem jelent meg. Nem tudom, Mari Zoltán sorait annak értékelhetem-e? Amit Mari Zoltán cikkemből idézőjelbe téve idéz, azt én úgy nem írtam. írtam viszont a baloldal és a munkásság közös zülléséről aminek az idei salgótarjáni kongesszusi nap egyik sajnálatos bizonyítéka volt. És a munkamorál züllése is erre bizonyság. Tessék mindezekről tudós sorokat olvasni a História legújabb, 1991/4-es számában, „Az iín. Kádár-korszak kutatásáról" című tézisekben. Továbbra is úgy gondolom, hogy amíg az MSZMP nem hajlandó saját múltjával elszámolni, addig nincs hitele. Addig ezen a hangon írok róla. Mari Zoltán írásának többi részére nem kívánok válaszolni, viszont azt kívánom neki, hogy sokkal tovább olvasson újságot jó erőben, egészségben, mint az hatvan év, amiről ír. Nagyrabecsülöm, hogy névvel jegyzi válaszát. Erre ma „a cenzúra és a közhangulat ellenében" kevesen vállalkoznak. A korábbi névtelen üdvözletek után egy, a múlt héten kapott feladó nélküli gyászjelentés is bizonyítja ezt, amelyben nemcsak nekem, de a családomnak is „ollan" fekete keretet kívánnak. Kedves Mari Úr! Fogjunk össze ellenük! Ön balról én meg az íróasztalomtól. ZELEI MIKLÓS SZERETNÉM MEGTUDNI ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. Ki kaphat résznyugdíjat? R. S.-né Szeged. E hó végén töltöm be az 55. életévemel és nyugdíjba szeretnék menni, de nincs meg a húszévi munkaviszonyom. Tizenhat évet tudtam igazolni, de van két gyermekem, akik 1965, illetve 1968-ban születtek. Szeretném tudni, kaphátok-e öregségi nyugdíjat ha betöltöm az 55. életévemet, s gyermekeimet figyelembe veszik-e a szolgálati időnél? Öregségi teljes nyugíjra jogosult a hatvanadik életévét betöltött férfi és ötvenötödik életévét betöltött nó, ha húszévi munkaviszonyt, illetve szolgálati időt tud igazolni. (1991. január elsejét megelőző időben ha betöltötte az öregségi korhatárt és legalább tízévi szolgálati idővel rendelkezik, jogosult öregségi nyugdíjra.) Résznyugdíjra az jogosult, aki húszévi szolgálati időt nem szerzett, de tízévi szolgálati idővel rendelkezik. Az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő tartamától és a havi átlagkeresettől függ - a húszai szolgálati idő alapján meghatározott öregségi teljes nyugdíj annyiszor két százalékkal csökkentett összege, ahány éves szolgálati idővel kevesebb. A ténylegesen megszerzett szolgálati időt annyiszor 365 nappal kell növelni, ahány gyermeket az anya 1968 előtt szült. A szociális segélyről Sz. J.-né Klárafalva. Szeretném megtudni, hogy férjem után, akit a szívével többször műtötték és jelenleg rokkantsági nyugdíjas, kaphatok-e egyszeri szociális segélyt. 15-20 évi munkaviszonyom van és 54 éves vagyok. Jelenleg nem dolgozom, mert a férjemet kell ápolnom. Szociális támogatást a helyi polgármesteri hivataltól kell kérni levelében leírt indokok alapján. Egyébként adja be a társadalombiztosításhoz az időelismerési kérelmét annak tisztázása végett, hogy mennyi szolgálati idővel fog rendelkezni, ha betölti az 55. életévét és jogosult lesz-e résznyugdíjra. DR. V. M.