Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-24 / 301. szám

KEDD, 1991. DEC. 24. DM MAGAZIN 5 Aki önvédelemből politizál - Temesvári pályafutásod kezdetén, a gyermekekkel foglalkozván, a fiataloknak életre szóló élményeket sikerült biztosítani. Fiam esetéből tudom: az újmosnicai kiszállást, az ottani előadást most is emlegeti. Máról holnapra nyolcvan kisiskolás vett körül. A magyarországi sajtó kedvenc témája a vallásoktatás fejtegetése. Személyes véleményedre lennék kíváncsi e kérdésről. - Gyermekeink apátlanok, anyátlanok. Az emberek kiszakadtak valamilyen közösségből, kiestek valamilyen fészekből, a megtartó társadalmi kapcsolatok rendszere fellazult, legjobb esetben fellazult, de általában szétszakadozott. A gyermekekre ez fokozottan káros hatással van; ha azt mondjuk az emberiségről, hogy istentelen, a szónak a szoros értelmében, akkor a gyermekekre nézve még fájdalmasabb, mintha apátlanok, anyátlanok volnának. A szó tágabb értelmében a vallásoktatás révén közösségépítés történik, közeg teremtődik, amely olyannyira hiányzik. Kötődést, hovatartozást biztosít legnemesebb szándéka szerint, amely megszűnt, avagy megszűnőfélben van. Nem véletlen, hógy ezekre az alkalmakra még az elnyomás idején, amikor népszerűtlen volt társadalmi mérték szerint az ügy, nem kellett erővel vagy szigorral loborozni a gyermekeket. Ahol érzik, hogy valamit kapnak, valahova tartoznak, érzik az atyai és anyai szeretetet, lásd: Isten a mi Atyánk, Egyházunk az Anyaszentegyház, ott a gyermekek jól érzik magukat. Ez a társadalom hideg, rossz szülő, nem tudja biztosítani fiatalságunknak ezeket az alapvető élményeket. - Nagy családból származol, magad is nagy családot alapítottál. Mit érzel - a család szarepe újraértékelődik ezekben a születendő új társadalmakban? - Néha rémlátomásaim vannak. Megijedek - az a folyamat, ami az elanyátlanodás és elistentelenedés által fejezhető ki, összefüggéseiben nem állítható meg. Egyfajta világvégi hangulatban, árral szemben úszva kilátástalan harcot vívunk még ideig-óráig és alkalmilag eredményeket tudunk elérni, meg tudunk kapaszkodni, gyermekeinket meg tudjuk ragadni, magunkhoz tudjuk ölelni, de végső soron ez nem változtat a folyamaton magán, mely kíméletlenül tovább tart az elidegenedés formájában. Nem mernék átértékelődésről beszélni - az viszont bizonyos, hogy sokan rájöttek a hiányokra, úgy érzik, szükség van reformációra - visszatérni a gyökerekhez, az örök értékekhez, de félek, hogy csak a sajgó felismerésekkel maradunk, s nem tudjuk végrehajtani következtetéseinket. - Iskolaélményeid, olvasmányélményeid - megítélésed szerint - miként befolyásolták személyiséged kialakulását? - Észrevétlenül. Az viszont bizonyos, hogy iskola- és olvasmányélményeim meghatározóak voltak. Kimutatni vegyi pontossággal, hogyan, miként, milyen áttételekkel, melyik életkorban, milyen motivációk révén - nagyon nehéz feladat. Szerettem, utólag méginkább szeretem pedig érzek a versírásra... hályogkovács módjára nem merek a költészethez nyúlni, hiszen annyi önjelölt költő van. hogy az. ő példájuk elriasztó a számomra. - Teljes életet élő embernek ismerlek. Néhány villámkérdés következik. Melyik a kedvenc focicsapatod? - Mindvégig az Újpesti Dózsa... A lila-fehérek. Ma már Újpest, UTC, ha jól tudom. - Érdekes... Dózsa György kivégzésének feltételezett helyétől, az emlékműtől néhány méterre van a református parókia. Családi tapasztalatból tudom: az 1940-45 között Magyarországra menekült temesvári és bánsági katonaszökevények sportbarát része újpesti szurkolóvá vált, mivel a Temesvári Kinizsi, a hatszoros romániai bajnokcsapat színe is lila-fehér volt. Kedvenc színészeid kik voltak? - Gyermekkorom Kolozsvárának színpadára térjünk vissza. Vitályos Ildikó, László Gerő, Péterffy Lajos - Az ember tragédiája a Szamos-parton meghatározó élmény volt. Az erdélyi nagyok közül Lohinszky Loránd. Bács Ferenc nevét említeném. Mindahányan a régiek. Sajnos, ebben elmaradtam. Most is vannak kedvenceim, személyes ismerőseim, de az ifjonti kor bálványai kikezdhetetlcnek. - Van időd és alkalmad irodalmi életünket figyelemmel követni? - Teljesen esetlegesen. Örvendek, ha a napi sajtót követhetem. Ma már kilátástalan vállalkozás egy szakosodott embernek a teljességre törni. Annyira vagyok lelkész, hogy szakosodottnak minősüljek. Bár, ha átgondolom, sokat olvasok. Mindig marad valami, ami beépül, ami egyénített formában él bennem tovább. Az irodalmi közhangulat és értékek mozaikszerű egysége alakul ki, ez azonban nem azonos a magyar irodalommal, a világirodalommal. - Gyermekeid nevelésében bizonyosan követni fogsz egy értékrendet. Mik a legfontosabb pontjai? - Őszinteség, természetesség. Kihozni belőlük az értékeket, s nem beléjük táplálni - rá kell vezetni őket az értékek megbecsülésére. Hitben nevelem őket, mivel a nevelés lelke a hit. Nem a tételes hitről, inkább egy magatartásról beszélek. Arról a szemléletről, mely rávezet, hogy meglássa a gyermek a világban Istent, cselekedeteit, erkölcsi megalapozása és viszonyítása legyen az ő cselekedeteinek. - Mit üzensz karácsonyra a magyar olvasónak? - Karácsonyra? Évente más-más gondolat uralja ünnepeinket. Az idén a befogadás motívuma emelkedik ki. Befogadni Jézust, Józsefet és Máriát, befogadni Jézust, aki az ajtó előtt áll és zörget, befogadni őt a világba, amely híjával sínylődik... Befogadni azokat az értékeket, amelyeket ő jelent. Befogadni szívünkbe azokat az embereket, akiket Jézus testesít meg, mint ahogy a betlehemeseket befogadják, ahova zörgetnek. Mert zörgetnek és befogadják őket. PATAKI SÁNDOR A református parókia klubhelyiségében tiszta tanúk tanácskoztak Temesvárról, a román-magyar kapcsolatokról. Történészek, irodalmárok, szociológusok, politikusok, újságírók mondták a maguk elkötelezett változatait arról, ami lehetséges. Ami remélhető. Fönt, az emeleten, egy egyik, templom melletti lakásban, Kabai Józsefék társaságában találtam Edit asszonyra, aki sétált egyet a városban, az orvosi előírások értelmében... - Sajnos, Nagyváradon kevésbé adatott meg egy ilyen felszabadult séta lehetősége. Ott az emberek mintha kevésbé viselkednének oldottabban, mint a temesváriak. Állandóan az az érzésem, valamire várnak velünk kapcsolatban. Hogy valami történni fog... - Mi történhet? - Semmi különös. Csakhogy... ítélet született az úgynevezett szekusperben. - Tudjuk. Lapunk, a Délmagyarország hasábjain beszámoltunk erről. „ - Akkor fölfigyelhettél arra, ami foglalkoztatja az embereket. Radu Tinu, a Tőkés-ügy „szakértője" szabadlábon van... Ártatlannak találták. Úgy látszik, valakiknek szüksége van rá. Most, hogy harmadik gyermekünket várom, bevallom, engem foglalkoztatnak ezek a rejtett összefüggések. S nemcsak engem... Közben az ötéves Máté édesanyja ölébe kuporodik. Nyugtatni kell, most az egyszer nem tarthat anyjával, apjával ebédre, nehezen fogadja el, hogy a Jutka néni (Kabai Józsefné) főztjét tálalják neki. Ilona, a másfél esztendős kislány ezúttal nem tartott a családdal Temesvárra. - Március tizenötödike körül várjuk a gyermek megszületését. Beleéltem magam e gondolatba. Remélem, a karácsonyunk nyugodt és boldog lesz. Asszonysors. Alant, a klubhelyiségben tiszta, hiteles tanúk tanácskoztak Temesvárról, a román-magyar kapcsolatok alakulásáról. Az ember és családja Tisztelt Püspök Úr! Kedves László! - ezen (írásbeli) megszólításokat fontolgattam a Tőkés Lászlóval készítendő interjú előtt, elég hosszas vívódás közepette. Végül a természetes emberi kapcsolatok érzékeltetése mellett döntöttem. A nagyváradi püspökkel az ismeretségünk régebbi keletű. Tanúja voltam, amidőn mellőzött segédlelkészként az egzisztencia peremére igy ekezték szorítani az ellene szerveződő erők. Átéltem, miként választotta lelkészévé az a temesvári gyülekezet, mely már akkor tudatára ébredt saját erejének. Dacoltak a hatalmasságokkal, mivel emberükre akadtak. A szórványmagyarság arra várt, aki megfogalmazza emberséges gondolataikat túlélésről, hovatartozásról, s reményeiket nem hinti porral, hamuval. Tőkés László karizmatikus személyisége körül föl lehetett zárkózni az örök érvényű értékek diadala reményéhen. Halvány, pehelysúlyú volt az a remény és a temesvári lelkész politikai színrelépéséig csak abban a közösségben érvényesülhetett. Ezt a közösséget építette, szervezte, kovácsolta, bátorította, igazgatta és lelkiekben erősítette e bálor férfiú. Hátországa volt ez az embercsoport a majdani változásoknak. Mi jellemezte Tőkés Lászlót ezen közösségépítő időben? A felkészülés a nagy feladatra. A tudatosság, amit mások elhivatottságnak neveznek, mindvégig sajátja volt. Ahogy gyarapodtak a hívei, ahogy erősödött a bizalmuk pásztorukban, úgy vonta be egy emberként mindőjüket a közösségépítő munkába. Keladattal bízván meg az arra érdemeseket - ily módon a gyülekezel tagjai személyes győzelemként avagy kudarcként éltek meg minden történést. Püspöki vizitációi, prédikációi alkalmaival újrakezdte a közösségépítést Tőkés László. Immár magasabb szinten. A Bánság, a Körösök vidéke, Szatniár népe, vagyis az egész Királyhágó melléke e munka színtere. Erőt gyűjteni, „feltöltekezni" viszont hazajár Temesvárra. Ama nevezetes parókián beszélgettem vele és feleségével, Edit asszonnyal. iskoláimat, egyes tanáraimat. Az olvasás tartópillére, forrása annak a szellemiségnek, amely sajátom. - Konkrétan mely irodalmi alkotásokat említenél? - Rögtön az Egri csillagok jut eszembe. Vagy a Tom Sowyer és Huckleberry Finn kalandjai. A vadon szava... Jöttek a Jókai-regények, ami csak elérhető volt. Az én időmben ez magyar ifjúsági sportnak számított - átrágni Jókait. A felébredt, egészséges érdeklődésű magyar gyermek számára Jókai jó iskola. A költészet folklorisztikus jelleggel volt jelen az életemben. Szinte nem is tudtam, hogy költészetről van szó. Édesanyám nagy versmondó, a konyhán, a panaszokkal együtt, röpködtek a verssorok. A kultúrát az ember a levegővel együtt szívja magába; ezért életképtelen és steril az az eszmény, amit az egyre inkább visszaszoruló elitizmus képvisel. Nekünk néptanítókra, jó papokra van szükségünk. Nemzeti kiskönyvtárakra... Olyan crnberközegre, melyben ránkragad mindaz, ami értékes és fontos. Sajnos, fordított mértékben ráragad erre az ifjúságra minden szemét, amit ont magából a tömegkommunikáció; lépten-nyomon bclebotlunk abba a képkultúrába, amely a giccsekben, a felszínességben, a propagandában. a reklámokban nyilvánul meg. Mindez, tény. jellemzője ennek a vizuális történelmi korszaknak. - Tudom rólad, hogy megérintett a költészet múzsája. Legfontosabb kifejezési formád, prédikációid mellett tudnál ajánlani egy, egyetlen olyan Tőkés-verset, melynek közlésével kiteljesedne a Rólad alkotott kép? - Leszoktam a versírásról. Az önkifejezés más útjaira találtam. Illetve: mindig alárendelt szerepe volt az önkifejezésben a műfajnak. Nem azért jelentettem meg könyvet, mert írni akartam; az élet diktált: most könyvvel kell harcolni, most prédikációval, a versek valahogy elmaradoztak. Késztetést ,...>.,....,. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ