Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-24 / 301. szám

iH o r >s w 1 I ALAPÍTVA: 1910-BEN KEDD, 1991. DEC. 24., 81. ÉVF. 301. SZÁM HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ARA: 8,30 FT Gyermek születik (A tenger és a szó.) Vannak mondatok, amiket csak szerelmesek vagy gyászolók értenek meg igazán. És persze azok is, akik meghallják a tenger szíve dobbanását. Itt van például a kiáltás. Jézus Krisztus utolsó e világi mondata, az emberiség újjászületésének jelével: „En Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" Húsvéti gondolat karácsonykor? Nem! Éppen erről beszélek: a legfontosabb mondatok a létezés összefüggéseiről szólnak, s ezek közelébe csak olyanok férkőzhetnek, akik maguk is - messze a gyakorlatiasságtól beszennyezett világtól - a lélek horizontján sugdosnak ezt-azt az ölelésről, vagy a sír hidegéről. Itt van tehát Krisztus születése, s ott magasodik mögötte a történet vége, ami persze a mindenség kezdete - a végtelen akarat szerint. A Biblia nem győz elégszer figyelmeztetni erre a folyamatosságra: annyi a jövendölés és a várakozás, oly sok az előkép. Izsák például, a késre szánt fiú a rőzsével, a megholt és feltámadt Jézus előképe, és ugyanőt, a Megváltót „ígéri be" Ádám is. Á zsidó kultusz szerint ugyanis minden ószövetségi jelenség az előrevetített valóság árnyéka csupán, tehát minden földi dolog azt állítja: eljövend az, aki már itt jár közöttünk, árnyékot vet ránk a jövőből. Ha tehát születés, akkor halál is, és ha pusztulás, akkor feltámadás is. Egy képíró megközelítésében: ezért mélyült medrük a tengereknek. (A bólyi temető.) Édesapám egy baranyai sváb településről. Bolyból keveredett ide, az Alföldre. Gyerekkorom legkülönösebb napjait ott töltöttem, tantik ropogós köténye mellett, német-magyar mondatok vaskos boltívei alatt, csodálatos édességszagban. Személyes sorsom filmjét ha visszapörgetem, a legélénkebb színekkel azokat a dunántúli napokat vetíti az érzelmek váltóáramával az emlékezet. Ott éltem át évre év, hogy idegen hangzású nevünket megütközés, visszakérdezés és betűzés .nélkül mindig, mindenki pontosan megértette és kiejtette. A bólyi temető tele van Dlusztussal. Idén ősszel újra meggyőződtem arról, hogy a földi végállomások között alighanem ez a domb a leghidegebb. Álltunk a vacogtató szélben, és apám a gyors ima után azt mondta: „Ha nekem már nem lesz pénzem, csináltasd meg a síremléket. Legyen rajta német az írás."" Kereskedő-matematikus nagyapám, aki német lapok állandó publicistája volt. tizenhat évvel a születésem előtt költözött ki a horogkereszttel fölsebzett világból. Párja. Vogl Borbála már láthatta kilencedik, legkisebb gyermeke (édesapám) második fiát. de ez utóbbi csak annyit tud fölidézni, hogy négyévesen körbeszaladta a nagymama koporsóját. És itt a feladat. Megfelelni a ragaszkodásnak. Fél évszázaddal az igazságtalanságok, a megaláztatások, a kitelepítés után visszatelepíteni az anyanyelv otthonát. Nem véletlenül írok oly sokszor a végtelen vízről. Mindannyian - legyünk kicsiny algák vagy tengerjáró hajók - ugyanabban a zúgásban élünk. KASS JÁNOS RAJZA (Vajas kenyér.) Valóságos film is pereg. Balczó András, a bajnokok bajnoka a szülőszoba előtt. Kiszólnak neki, és a férfi a tenyerébe rejti arcát, egész testét rázza a zokogás. Én akkor, amikor a Küldetést bemutatták, nem tudtam, hogy mi az apaság. A film után így képzeltem el magam, aztán persze minden másként következett be. Cigarettát kértem a portástól, öntudatlan telefonálgattam és végül két gyors sör után úgy kinyúltam", mintha legalábbis én vajúdtam volna. A saját életünk mindig más. Most is, amikor a lakótelepi konyhaablak tűzfal-foncsorozású tükrében magamat méregetem, és persze szelíd mondatokat gyártanék, fiaiam a tévé elől fölváltva törnek rám. Hogy legyek emelkedett, szalámit szelve, narancsot hámozva, szörpöt méricskélve? Ennem adtál - jut eszembe a kenyeret vajazva. Már nem haragszom. Nélküled talán szebb, de veled együtt jó az írás, fiam. (Egy új szerelem.) A csecsemők mindent tudnak, mert a lényegből érkeztek és nem látnak meg egyetlen részletet sem. Ágnes, a lányom, még mindentudó. Csak a fény érdekli, meg néhány mozdulat és íz, szép kis arca maga a bizalom. Olvasom, tizenkét másodpercig tart az emlékezete, tehát minden erőfeszítésem ellenére kipottyan az elméjéből, hogy naponta százszám szerelmet vallok neki. Egy új szerelem a profi apát is fölkavarja. Perceken át nézegeti az alvó kedvest, nevet ad neki, sokat, hallgatja a szuszogását, és mindenfélét suttog neki a tengerről, erről a végtelen hosszúságú sóhajról. Mindent megvettünk az ünnepre, vannak már szertartásaink. A ház asszonya finomat fog főzni, gyöngédek leszünk, közös énekünkre csillagszóró pattan. A fiúkat odarakjuk a fa alá, a kicsinek is ott a helye, mintha jászol lenne a széke és istálló a szoba. S ha már nem lehetek József, leszek az a négylábú, aki meleget lehel. (A kormos fa.) Túl sok ezer fölösleges falánkságon, túl rengeteg üzleti vacsorán, és persze túl e bűnök elemzésén is; tudom már, mi a terített asztal lényege. Az, ahogyan magunkhoz vesszük a falatot. Van-e bennünk részvét, ez az igazi kérdés. Elmesélek egy történetet. A második világégés idején, az orosz fronton egy bekerített magyar ezred a karácsonyra készült. Közben az ellenség őrtüzei vérpirosat locsoltak a hófelhőkre, és a roham előtt kiosztott vodkától itt is, ott is alkalmi katonakórusok bőgték az anyaföldből sarjadó nyírfácska szeretetét. A papjaikat vesztett magyarok egytől egyig reszkettek. Éhhalál, hadifogság a hómezőn, vagy gránátszilánk - csak a pusztulás neme más. Imádkoztak a megszületetthez és megírták utolsó leveleiket, hátha valaki... Volt ott egy fa is: kopár és kormos. Arra aggatta az ostyákat az a katona, aki a megfagyott, öreg papnak ministrált. Éjfélre ott térdepelt az ezred, a húszfokos hidegben. Meggyóntak egymásnak és a fáról levettek egy-egy ostyát. Miért meséltem ezt el? Mert biztos vagyok az összefüggések emberfölötti erejében. Amikor a gyermek homlokára keresztet rajzol a pap. azt a jelet idézi, amely Krisztus iszonyú magányosságának helye volt. Amikor a halálra készülő a terített asztalra gondol, nem csupán az utolsó va' csorát. hanem a feltámadást követő boldog egymásra találást is látja. És amikor a temetőben a feliratról a nevünkkel is ránknéz a sorsunk, megértjük az időtlenség valódi súlyát. Vagyis: a keresztvíz nem csupán jelkép, hiszen az elemek közül a tenger az Atya. Ezért sír föl minden karácsonykor az újszülött. DLUSZTUS IMRE LÁSZLÓFFY ALADÁR Fohász az emberért Megint robbantottak a baszkok, tovább is lángol Vukovár... A közmondásbeli harasztot ki zörgeti és mire vár? Karácsonyt küldj a nemzetekre, sebeink kösse be a hó. Parancsolj Nyugatra, Keletre, így elvadulni nem való. Se világűr, se kicsi háztáj, semmi se biztos menedék. Csernobil süllyed, mint az ágytál, Noét várja a vízfenék. Öt török, öt görög verekszik, diplomatát rabol a szikh, Pekingi utcán hulla fekszik s a palesztin se aluszik. Uram, vigyázz a táborodra, te tudod, melyik a tiéd, kijár rá véredre-borodra s kinek a béke semmiség. Lehet azzal hatni ezekre, amit még fel se fog eszünk? Hiába: Nyugatra, Keletre s a hó alatt is vétkezünk. De lesznek akik ünnepelnek, királyok s pásztorok vagyunk. Uram. jöjjön megint a gyermek, vagy lassan végleg megfagyunk, Városházi karácsony Fúvószene, betlehemi játék, karácsonyi dalok, ajándékosztás, meleg tea, szaloncukor - így ünnepelték ifjak és éltesek a városháza előtt felállított bethlehemnél - Varga Mátyás alkotásánál - a karácsonyt Az ünnep előestéjén egybegyűlteket dr. Lippai Pál, Szeged polgármestere köszöntötte. Mindazoknak, akik eddig elmulasztották vagy idő hiányában nem tehették, mondjuk és írjuk: az ünnepek alatt szakítsanak időt egy sétára a szegedi betlehemhez. FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ ÜNNEPI SZAMUNK INTERJÚALANYAI Tőkés László: „Ha azt mondom az emberiségre, hogy istentelen, akkor ez a gyerekekre nézve még fájdalmasabb, mintha apátlanok, anyátlanok volnának." Martonyi János: „Meggyőződésem, hogy ennek az országnak évszázadokra visszamenőleg nem volt olyan történelmi időszaka, amilyen az elkövetkezendő néhány esztendő lesz." Bíró Zoltán: „Az országot járva azt tapasztalom, hogy az utóbbi másfél évben rendkívüli módon elbizonytalanodtak az emberek." Lengyel László: „ A gazdaságban az elmúlt egy évben történt sok minden, de igazából nem tudom, mi az a rendszerváltás" Nemeskürty István: „Tilos volt a Donnál történtekről beszélni, hiszen a hadsereg csalódott a németekben." Juhász Ferenc: „A; irodalom folytonosságbeli függetlensége kizárólag művekben teremtődhet meg."