Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-04 / 284. szám

> I 0 * V ALAPÍ1 DELMAQY SZERDA, 1991. DEC. 4., 81. ÉVF. 284. SZÁM V - ALAPÍTVA: 1910-BEN Ki ne szeretné ezt az áldott, átkozott, homoki tájat? Még akkor is. amikor a szél űzi, hajtja maga előtt kíméletlenül a vágtázó porszemcséket, s elfújja a mag felől a földet, betemeti a szánalmas gyü­mölcsöt, s elviszi a parasztember kedvét. így volt ez évszázadokon át Homokországban. A régi múlt már valóban múlt, csak a nagyon öregek emlékezéseiben tűnik elő a betyárvilág, Rózsa Sándor roman­tikus alakja, meg az a hajdani szegénység, kiszolgáltatottság is, ami az akkori világhoz odapásszolt. Rég volt, napjainkban legszíve­sebben mesének hisszük. De. aki kicsit is ismerős e tájon, nagyon jól tudja, hogy mit szen­vedett itt a földművelő nép. A legmostohább. legkritikusabb terü­lete volt ez hazánknak, mégha erre tévedtek Árpád apánkék is. Jártak erre történelmi viharok, háborús dúlások, betegségek, pusztított az aszály, a víz, perlekedtek egymás­sal a falvak, az emberek, nagy áldozatokat kívánt a föld, ez a telhetetlen homoki föld, ami el­nyelte a parasztemberek vérét, verítékét. És mostohán fizetett, keservesen, nagyon mostohán. A törökök kitakarodása után egyre­másra rajzottak ki a szegedi várból a földművelők, s egyre nagyobb területeken tették hasznossá, jövedelmezővé a termelést, az éle­tet. A szállásokat, a régi írások ORSZÁG HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT Mi lesz a munkanélküliekkel? szerint 1815 decemberében nevez­ték először hivatalosan tanyáknak. Dorozsmán például a tanyatelepü­lés az 1800-as években kezdődött el. Jól mutatja a homoki falvak lábrakapását, fejlődését az 1930-as összeállítás: Árpád-központnak 188 lakója, Bordány-dűlőnek 1266, Forráskút dűlőnek pedig 497 lakója volt. Az ember mindig is élni akar. Úgy tudott embernek maradni, hogy napról napra igazolta önma­gát, belefektette reményeit, vágyait a futó poszahomokba. kiegyengette a homokbuckákat, leengedte a vadvizeket, s megkötötte a ván­dorló homokot. Utcasorok épültek, s ma már csak csodálni lehet a sátortetős, hatalmas falusi házakat. Az évszázados elmaradottság­ból, hátrányból napjainkra szépen fejlődő, viruló, ígérgető - hibáival is - termőtáj alakult ki, aminek rangja van a világpiacon. Pedig az átlagosnál gyengébb termőképes­ségű a talaj. Az éghajlati tényezők sem kedveznek. És mégis. Arany­vidék ez. Az arany hazája. Ter­mesztik itt a piros aranyat, a fűszer­paprikát, a homok aranyát, az őszibarackot, e táj dajkálja az égő aranyat, az olajat, s évről évre kí­nálja, szüret után teletölti pincé­inket folyékony aranyával, a jó ízű rizlinggel. Ellentmondásos vidék, gazdag vidék. Megtaláljuk az átok-dülőket is, ahol bizony a munkából kiörege­dettek szűkösebbre fogják igé­nyeiket, akiknél a napról napra való élés is élmény, nagy öröm. Most történelmi idők járnak e vidékre is. Nem lehet kiszámítani, hogy mit hoz a holnap, hány szövetkezeti gazdaság számolódik fel, hány alakul újjá, változik át gazdasági társulássá, s főleg, mihez kezdenek a visszakapott földdel a termelők. Bérbe adják? Gazdálkodnak rajta? S a megtermelt árunak lesz-e egyáltalán piaca, s az milyen lesz? Csupa kérdőjel ma a mezőgaz­daság. Ám az biztos, a föld meg­marad. azon termelni lehet (kell), s előbb-utóbb parancsoló szükség­szerűséggel felfedezi a tőke is (nemzetközi), érdemes itt beruház­nia, befektetnie, felkarolnia ezt a jobb napokat megélt ágazatot. E táj is kivirulhat. Ezek az átmeneti hónapok, évek, előbb-utóbb érté­kesebbé teszik a paraszti munkát. Elég csak az 199l-es évre utal­nunk, amikor hol túltermelés, hol pedig hiány mutatkozott egyes termékeknél, mint például a hús és a tojás esetében. Az alapvető változás, hogy többszínű, többpó­lusú nemzetgazdaság jön létre, amely elengedhetetlen és bár sok-sok fájdalommal, irtózatos kockázattal jár a mezőgazdaságban is, ám reméljük, hogy megéri. Ugyanis a korábbi szerkezet lemerevedett, már a nyolcvanas évek elejétől kimerültek a kolhoz­típusú modell gazdasági lehető­ségei. Magyarországon két lénye­ges korlát van az agrárgazdaság előtt, s ezt a bőrünkön érezzük nap mint nap, a Duna-Tisza-közi homokhátság termelőüzemei talán jobban, mint más vidékeken. Az első a piac hiánya, szűkülése. A második a támogatások drasztikus csökkentése. Ezek viszont megvál­tozhatatlanul formálják a jövő agráriumát. Hogyan? Nem az lesz a lényeg, ki a tulajdonos, hanem az, mit tud kezdeni a tulajdonnal, a gazdasága szerkezetét és szerve­zetét hogyan alakítja. Mire számíthatunk? Megjelen­nek a magyar agrárágazatban az óriásfarmok, amelyeknek bizony egy része extenzív nagybirtok lesz (mint hajdanán a többség), ahol a tulajdonos legtöbb esetben a kül­földi tőke, esetleg valamelyik bank lesz. A középparaszti gazdaságok is elszaporodnak, bár ezeknek az uralkodóvá válása iszonyatosan sok pénzt igényelne. Egy 50 hektáros gazdaság (farmgazdaság) felszere­lése 20-30 millió forintot vinne el. Negyvenezer családi gazdaság gyors elindításához tehát 800-1000 milliárd forint kellene. Honnan? Külföldi tőkéből? Felvehetnénk nyugodt lelkiismerettel ennyit? Megszaporodnak és megerősöd­nek majd az úgynevezett kettős foglalkozású gazdaságok, amelyek jellemzője, mint nyugaton, hogy a mezőgazdasági tevékenység mellett más munkát is vállal a gazda, esetleg a család, kezdve a szolgál­tatástól az iparig. Lehet az is, hogy ezek csak önellátásra rendezkednek be. Ám valószínű, hogy éppen a tömeges munkanélküliség követ­keztében, a leértékelődő munkaerő végső kizsákmányolásának és önkizsákmányolásának lehetünk tanúi. Elképzelhető, s talán legreáli­sabb is, a lassú átalakulás. A jelenlegi földhasználat sok év alatt változik meg. Nem a földtulaj­donlásról van szó, hanem a használatról. Egy viszont biztos: bármilyen megoldás irányában mozdul is el a magyar mezőgaz­daság, irgalmatlanul szaporodik ezzel a munkanélküliek, a földön­futók serege. Jó lenne tudni, velük mi lesz? Sz. LUKÁCS IMRE TARTALOM Elfogadták az Expo-törvényt 3 FÓKUSZ *XKIJE^BEN TEGNAP MEGNYÍLT a Magyar Köztársaság ^^nagykövetsége, illetve Páldi András főkonzul és Anatalij Zlenko ukrán külügyminiszter aláírták a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló jegyzőkönyvet. Ukrajna történelmében Magyarország az első állam, amellyel közvetlen, teljes körű diplomáciai viszonyra lépett. D AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK VÉDELMI MINISZTERE december 8-án hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik - közölte Keleti György HM-szóvivő. Richárd B. Cheney Für Lajos honvédelmi miniszter meghívásának tesz eleget. A MÉDECINS DU MONDE (Orvosok a Világért) francia szervezet 70 ezer dollár értékben több tonnányi segélyszállítmányt juttatott el Magyarországra. Az adományt a jugoszláviai menekül­teknek, elsősorban a kisgyermekeknek szánják. Az szétosztást a nagyatádi menekülttáborban kezdték meg. D SÚLYOS KÁROKAT OKOZOTT a hétfői romániai földrengés Temesvár környékén. A Rompresre hivatkozó dpa jelentés szerint Vejte településen az épületek kilencven százalékában keletkezett kár. A faluból mintegy ötszáz gyermeket és idős embert kitelepítettek. A rengések következtében többen megsebesültek. A földrengés Vejtén kívül máshol is rongált meg házakat, viszont a Rompres nem számolt be arról, hogy Temesváron is keletkeztek volna károk. D HÁROMSZÁZTÖTVENHÁROM SZÁZALÉKOS A ROMÁN INFLÁCIÓ, a bérek viszont csupán 280 százalékkal nőttek: következésképpen csökkent az életszínvonal. Novemberben Romániában az élelmiszerárak átlagosan 387 százalékkal voltak magasabbak, mint a tavalyi év végén, a többi termék ára átlagosan 361 százalékkal növekedett. *VASSZIV LETT hazánk külkereskedelmi forgalmának m/mérlege az év első tíz hónapjában - közölte az NGKM. Januártól októberig 7257 millió dollár értékben exportáltunk, az import viszont 8721 millió dollár volt. Az exportált magyar termékek több mint kétharmada a fejlett országokban talált vev.őre. A konvertibilis kivitel 31 százalékkal nőtt a tavalyi, hasonló időszakhoz képest. Legnagyobb kereskedelmi partnerünk még mindig Németország, amely a magyar export 26 százalékát fogadta be az idén. ^XJOGTALAN A FÉL ÉVRE SZÓLÓ megállapítása a kötelező '•^gépjármű-felelősségbiztosítási díjnak - közölte az MTI-vel a Magánfuvarozók Országos Ipartestületének illetékese az előzetes egyeztető tárgyalások után. Mint közölte: az ezzel kapcsolatos jogszabály éves díjhirdetést tesz kötelezővé. FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN Interjú Bodó Antallal ..5 Darvasi László tárcája 16 Százados Az ember, ha bekapcsolja a Kossuth rádiót, elfogulatlan in­formációkat szeretne hallani belőle az nagyvilág és az kicsi Ma­gyarország legfontosabb törté­néseiről. Joggal mérges az az em­ber, ha - példának okáért - a másfél órás 168 órából csupán azt tudhatja meg, hogy Solt Ottília és Eörsi István miképp vélekedik saját pártjának, az SZDSZ-nek válsá­gáról, minként magasztalja néhány nyugati bankszakember a Magyar Nemzeti Bank leváltott elnökét, aki politikai manővereket hajtott végre, holott tiszte - tisztsége - szerint nem ez lett volna a dolga, miként jelenti ki egy közvéleménykutató (háromszázfős, telefonon megkér­dezett „minta" alapján), hogy a Kónya-Pető vitából az utóbbi ke­rült ki győztesen, és mit nyilatkozik a Köztársaság elnöke - aki még soha nem keveredett MDF-es szimpatizáns hírébe - szerencsétlen hajléktalanokról. Ebből a műsorból sajnálatos módon nem tudhattuk meg, hogy ezen kérdésekről mi a kormány­pártok, illetőleg a kormány véle­ménye. Márpedig talán a rádió­hallgatók széles tömegei erre is kíváncsiak lettek volna, még ha nem is értenek sem ezekkel, sem azokkal egyet. A kormányt ezen 168 órában csupán egy száza­dos képviselte - mint BM-alkal­mazott -, aki valamelyik kerületi rendőrkapitányságon két hajlékta­lan félig-agyonverése ügyében a nyomozást vezeti. A 168 óra valóban érdekfeszítő volt, ám egyoldalú. Mint ahogy több olyan televíziós, rádiós műsor és központi napilap is, amely csak az általa szimpatikus vélemények­nek ad hangot, képet, betűt. Az a rádióhallgató-tévénéző­pestilapot-olvasó pedig, aki ugyan­azon cikkből-műsorból kívánja megismerni az összes, közelmúlt­ban történt fontos eseményeket, s azok különböző olvasatát, nem tehet mást: vásárol egy „kormány­hoz közel álló" meg egy tőle távol elhelyezkedő napilapot, kifigyeli, hogy mikor szerkeszt a rádióban vagy a tévében egy MDF-hez közelálló, s mikor egy SZDSZ-es úijhölgy), ezeket a produktumokat mind-mind elolvassa-megnézi­meghallgatja, s utána, miután ezt megcselekedte, olyan de olyan tájé­kozott lesz, hogy az csak na. Világos, hogy az MDF országos értekezlete előtt, meg az SZDSZ elnökválasztása után kiéleződik a médiák harca. Áj SZDSZ az első szabad választások óta kézben tart bizonyos lapokat, televíziós-rádiós, szerkesztőségeket. Az MDF ennek fontosságára, kicsinység, később ébredi rá, de azóta, hogy ráéb­redt, nagy elánnal teszi e „dolgát". Mind a kormányzók, mind az ellenzékben várakozók azt szeret­nék. ha a legfontosabb médiák, sajtótermékek saját fennhatóságuk alá kerülnének. Csak remélni tudom, hogy egyiküknek sem fog sikerülni. SANDI ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom