Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-20 / 298. szám

E m Ne csak akkor kívánjunk egészséget egymásnak, ha az ünnepi ebéd közben összekoccintjuk poharunkat, hanem akkor is, amikor karácsony előtt ajándékvásárló kőrútra indulunk. Bizonyára sok fiatal vágya teljesül, ha az idén korcsolya, síléc vagy kerékpár kerül a fenyőfa alá. Igaz, hogy ez utóbbi használatának nem kedvez a fagyott, havas út, de a tavaszi kirándulásokat terve/ni most is lehet. Miként a kerékpározással kapcsolatos tudnivalókkal sem árt idejében megismerkedni. Azoknak a hölgyeknek pedig, akik kozmetikumokai bontanak ki szenteste a díszes csomagokból, a bőrgyógyász tanácsait ajánljuk figyelmébe. Karika-túra A Magyarországi Kerékpártúrázók Egyesületének nincs se szegedi, se megyei szervezete. A Csongrád Megyei Természetbarát Egyesület pusztán kedvezményes szállás biztosításával tudja támogatni a túrakerekezőket. Holott olyan sport, kikapcsolódási lehetőség ez, amely jószerével mindenkinek ajánlható. A város utcáin megszaporodtak a biciklizők, talán túrázni is többen indulnának két keréken, ha tájékozottabbak lennének, jobban ismernék az országjárásnak, a kirándulásnak ezt a formáját. A néhány megszállott szegedi túrakerékpáros közül Herpai Józseffel, a Tisza-parti Általános Iskola tanárával beszélgettem, aki diákjaival rendszeresen járja az országot. Akad tehát bőven tapasztalata. Jó tanácsait gyűjtöttem csokorba. Kezdjük a bringával. Nem kell sok sebességes csodagép. Megteszi egy hétköznapi strapa-bicikli is. Nagyon jók a Csepel-Schwin kerékpárok. Addig, míg árul a bizományi áruház használtat, érdmes elcsípni egy olcsó járgányt és otthon gondosan rendbe hozni. Sem a BMX. sem a camping kerékpár nem alkalmas túrázásra. Az a lényeg, hogy olyan kerékpárt kell választani, amelyiken a testsúly nem a nyeregre, hanem a pedálra tevődik. így kevesebb izomerő kell a karikázáshoz. Ha kéz alól vesz valaki gépet, mindig kérjen elismervényt, amelyen a gyári szám is szerepel. Ez az adásvételi szerződés nagyon fontos, hiszen köztudott, mennyi kerékpár tűnik el naponta. Termesztésén figyeljen arra is a vásárló, hogy egyenes legyen a váz, a két kerék egy nyomvonalon haladjon. Ma még kevés kiépített kerékpárút van az országban. Ami a szűkebb környezetünket illeti, a megye útjain a rendkívül forgalmas bajai út kivételével jól lehet tekerni. Nyilván mindenki tudja. az E75-ös nemezetközire nem mehet föl kerékpáros. A MÁV személypoggyászként viszonylag olcsón szállítja a kerékpárokat. Tehát aki a síkvidék helyett, inkább a Visszér ellen is ajánlják változatosabb Dunántúlt, vagy az Északi középhegységet választja a túra helyszínéül, minden nagyobb nehézség nélkül megteheti. Nem a túrázóé az út. Ezt minden útrakelőnek tudnia kell. Elemi szabály , hogy az úttest szélétől számított egy méteres sávban haladjon. A gödröket, kátyúkat az út széle felé kerülje meg. Sok baj származik például abból, hogy az irányváltoztatásnál csak a kezüket teszik, ki és nem néznek hátra. A csoportos gyerektúráknál általában a leggyengébb bringás vezeti a sort, ő diktálja a tempót. A túravezetőnek célszerű a végén hajtani, hiszen így mindenkit szemmel tarthat. A követési távolságot, vagyis azt. hogy legalább négy-öt kerékpárnyi hely legyen az egymás után haladók között, be kell tartani. A balesetek jórésze ugyanis ennek a szabálynak a figyelmen kívül hagyásából származik. Az senkit se tartson vis.za, ha nem ért a bringa szereléséhez, hiszen a csapatban mindig akad aki ért a javításhoz, a gumik ragasztásához. Azt szokták mondani, az ül kerékpárra, aki lusta gyalogolni, könnyebbnek tartj. a biciklizést. Nos, mindenesetre sokkal egészségesebb és olcsóbb a nyeregből szemlélni a világot, mint az autó volánja mellől. Ez a sport természet-és emberközeli, kitartásra szoktat, jó erőnlétet kölcsönöz. A kerékpáros magára utalt, viszi a „batyuját" . ha elfárad, tolja a „kerót", abban sincs semmi szégyen! Ott áll meg, ahol akar. nem kötik előírt programok, szabadon gazdálkodik az idejével. A nomád utazást kedvelők ideális sportja lehet a túrakerékpározás. És még egy jó tanács: nem mindegy, milyen térképpel indulunk útnak. Országjárásra jeleneleg a legjobban a Park kiadó gondozásában megjelent Magyarország Autótérképe használható, a megyében kerekezőknek pedig a Cartographia vállalat által kiadott Csongrád megye térképét ajánlhatom. Gombos Erzsébet Nagyon sokan szenvednek visszérmegbetegedésben. Sok közöttük a fiatal, 20-30 év közötti beteg. Elsősorban nőket és álló foglalkozásúakat sújt a betegség. Néhány jó tanács a betegség kialakulásának megelőzésére: - Ne üljenek vagy álljanak egy helyben mozdulatlanul egy óránál hosszabb ideig! - Ha dagadt a lábuk, éjszakára polcolják fel! - Naponta kétszer 5-10 percig zuhanyozzák le a lábukat, hideg 16-18 fpkos vízzel. Mindig alulról felfelé zuhanyozzák a lábat! - Sportoljanak rendszeresen! Futás, kerékpározás, úszás, gyaloglás, hegyi túrák a leghasznosabbak. - Mérjék le naponta lábvastagságukat a bokánál és a vádlinál, és vezessenek erről naplót, ahol feltüntetik a napi tevékenységüket, és az időjárást is! így megtudhatják, milyen körülmények között dagad meg a lábuk. - Elegendő folyadékot igyanak, lehetőleg ásványvizet, ezáltal megtisztítják a szervezetüket a felesleges salaktól. - Lapos sarkú cipőt hordjanak! - Ne használjanak túl szűk zoknit, vagy harisnyát! - Járjanak sokat mezítláb! - A hölgyek figyelmébe ajánljuk, hogy a legtöbb antibébi-tabletta elősegíti a visszér-megbetegedés kialakulását. Jót tesz a porcszöveteknek Kint kedves és hűvös idő van. Bent a szobában kellemes a meleg. De rossz idő esetén is fontos a mozgás. Kinek van azonban kedve sétálni, ha az ízülete megmerevedett vagy pedig fáj a térde. Akkor inkább a kényelmes fotelban ülünk, és védjük fájdalmas tagjainkat. De ez hibás megoldás. A mozgáshiány az ízületek ellensége! Miért? Igen egyszerű: ízületeinknek állandó szükségük van egy bizonyos fajta kenő folyadékra, az úgynevezett ízületi nedvre. Ez tartalmazza a porcszövet részére nélkülözhetetlen tápanyagokat. A porcszövetek pedig úgy védik az ízü leteket a túlzott súrlódástól, mint egy lökhárító. Mindez addig működik jól, ameddig eleget mozgunk. Ha ezt nem tesszük, a porcszövetek „éhen halnak", aminek az lesz a közvetkezménye, hogy az ízületek elkopnak és megmerevednek. Itt kezdődik az a bizonyos ördögi kör. Ha fájnak az ízületeink, kevesebbet mozgunk. Ha kevesebbet mozgunk, akkor a porcszövetek egyre inkább leépülnek. Mi tehát a teendő? Sokat mozogni és sétálni. Még jobb tornázni, úszi vagy kerékpározni. És egy-egy alkalmi, mondjuk szilveszteri táncmulatság ellen sem lehet senkinek kifogása. OLYATATASOS REGENY Gábor ezt a nyugalmat és magabiztosságot kereste most az öregben. Látszatra megvolt benne, de gesztus-iáncoiata eiáruita, korhadóban van... - Mi van a reumáddal? - kérdezte hirtelen Gábor. - A reumámmal? Honnan tudod, hogy ízületes vagyok? Gábor csodálkozva nézett vissza rá. Hát, valóban nem emlékezne vissza, hogy már húsz évvel ezelőtt, amikor együtt dolgoztak a gyárban, akkor is állandóan az ízületeire panaszkodott? - A térded... hát soha nem volt baja a térdednek? Hát nincs porcleválásod? - De... de igen... de ezt én mindig elintéztem magamban. - Ki voltál írva vele, fürdőkre jártál, orvosoknak fizettél! - Csend! Most már elég legyen! Elfelejted, ki vagy. - Sajnos, a fiad vagyok... (Nem kellett volna mondania, hiszen minden erőlködése ellenére látszik rajta, szétesóben van. A keze reszketésén uralkodni igyekszik, a járása látszólag délceg, fürge, a külseje előnyös, bizalomgerjesztő, de a szájaszéle remeg s kékül, a bőre alatt idegek vibrálnak az arcán, ezért ez az erőltetett mosoly. Szemében a megszorítottak riadtsága.) - Nem, nem!... Tévedsz, kérlek szépen, nem vagy a fiam. - Oh... Ez rossz ötlet... Úgy gondolod, ép fogaimmal már megtanulhattam rágni? Vagy rájöttél, hogy most már nem tudok és nem is akarok fizetni neked, és dolgozni sem akarok rád... Ha tudnád, ez mennyire így van!... Csak most, ebben a pillanatban jöttem rá! Hát persze, hogy nem fogok dolgozni csak azért, hogy te fürdőkbe tudjál járni s ott adni az előkelőt... Látod, ha előbb beszélünk egymással őszintén, akkor már régen, réges-régen csak magamra gondoltam volna. Esetleg már gyerekem lenne, családom, tartoznék valakikhez, s nem kötődnék hozzád! - Gábor! Gábor! - térdelt eléje Pötyi. - Nem szabad! Neked nem szabad! Nézd, olvasd el! Olvasd! Olvasd, ez volt a borítékra írva! Gábor kezébe vette a borítékot és a levelet, s az apjára nézett szúrósan. - Úgy van! Olvasd csak el - mondta parancsolólag az Öreg is. S már nem festett úgy, mint egy szétesett ember. Hirtelen kisimult az arca. Daliásra egyenesedett. Egy perc alatt milyen változás tud végbemenni az emberen... Mégis Dér Endre Szégyen vagy szerelem (8.) „Ó, ajtónállók éje! Kinyitlak végre ma, zár" (Óegyiptomi verstöredék) kiismerte volna Pötyit, és rácsapott? De mivel? Egyszerű ez a lány és tiszta. Tiszta! Ezt kezdettől érezte rajta. A menedéket, a nyugalmat. A hálaérzet, mely Pötyi közelében mindig eluralkodott rajta, most visszatartotta holmi gorombaságtól. Később, visszatekintve, úgy látta ezt a pillanatot, mintha megsejtette volna a levél tartalmát... A bizonytalanság érzése csak fokonként kerítette hatalmába. Megsejtette, hogy előbb meg kell találnia a menekvést, s csak akkor nyúlhat a levélhez. S amikor Pötyire nézett, már nem volt olyan biztos ebben a menekvésben, hiszen látszott: Pötyi is tőle várja a segítséget. - Nem olvasom el, csak a gonoszságod van benne - vetette oda apjának. - El kell olvasnod - tartotta eléje Pötyi a levelet. Ha sikerülne kiszöknie az ablakon, átsuhannia Pötyivel a felhők fölé, úgy. ahogyan álmában teszi az ember... 0 legalábbis, ha álmában halálos veszedelembe kerül, egyszerűen perdül egyet, s felemelkedik a földről... S abban a pillanatban mindent másképp szemlél. Ahogyan Chagall képein látható. Könnyen szeli a levegőt. Lebegő állapotban az ember csupán utánozza az embereket, s ebben van valami humor és megbocsátás, derű és játék. De most az igazi Élet kezdődik. Le kell szállni a talajra. - Állj fel - szólt Pötyire. - Átvette tőle a levelet. Pötyi szívdobogva leste a hatást. Úgy gondolta: Gábor összeomlik. Ám ez a levél korántsem volt elegendő ahhoz, hogy Gábor labilis idegállapotában változás álljon be. Különös módon a „nagy" dolgok soha nem voltak Gáborra megsemmisítő hatással. Nagy dolgok bekövetkeztével csak annyit érzett: tennie kell valamit, s az a valami rögtön meg is fogalmazódott benne. Kis, mindennapi epizódok hatására viszont képes volt azonnal kiborulni. Nyers modorú lett ilyenkor, sokkal durvább, mint amilyen az alaptermészete volt. Az öreg sima. nyugodt arccal figyelte a fiút. „Én már idős ember vagyok" - vélte az arcáról leolvasni Gábor. - „Viszonylag egészségesnek tartom magam, s ennek fnegtartása érdekében mindent meg is teszek. Mindig úgy éltem, ahogy nekem tetszett!... Most nyugdíj után csak magamban bízhatok, s még időben el kell rendeznem a dolgaimat." Gábor olvasott. Újra és újra elolvasta a levelet: „Gábor Fiam! Amikor eléred a tizennyolcadik évedet, olvasni fogod élettörténetedet. Bizonyos Szabó Vence! nevű kubikos volt az apád. Miután ezt ő nem ismerte el, sőt, anyádat a halálba kergette, nevelőotthonba kerültél. Anyád (valójában nagynénéd) megtudva szívszorongató sorsodat, kivett a nevelőotthonból és fiaként nevelt. Másfél éves voltál akkor, járni, beszélni alig tudtál. Az orvosok szerint egészséges gyermek lennél, de nem bírod a nyájhoz tartozást. Anyád mellett felpendültél, gyermekünkként kezeltünk. Ma, amikor ezt a levelet írom, hatéves vagy. Ma mentél először iskolába. Vézna, köhögős. a gyerekkori asztmából ki nem gyógyult, csenevész kisgyerek vagy. A szemed nagy, csodálkozó. Mindig hatással volt rám a szemed. Katona is voltam, háborúban is jártam, sok csodálkozó gyerekszemet láttam. Érdekes, ma már ugyan két gyermekem van. akiket én nemzettem, s az ő szemük soha nem volt ilyen hatással rám, mint a tiéd. Gyakran, hosszú éjszakákon át gondolkodtam azon, miért tart fogva a szemed. Mert fogva tartott. Nehezen éltünk, ma is nehezen élünk, s a jövőt se látom fényesnek. Meg kell szabadulnunk tőled! Most már, miután ismered a „szüléidét", bátrabban, öntudatosan viselnéd el a nevelőotthont. Értelmes vagy, tapintatos. Az óvó nénid jellemzett így. Itthon csendes vagy, szereted a madarak röptét nézni az udvarból. A fűben a gyíkokat lesed, esténként a csillagos eget. Egyáltalán nem vagy munkára termett. S nekem nincsenek meg a megfelelő anyagi javaim, hogy iskoláztassalak, etesselek, egészen férfikorodig. Az apám ugyan hagyott rám egy házat, de vannak saját gyerekeim is. Ha felnősz, megértesz majd engem. Őket ugyan szívesen viszi magához az anyám vidékre, de rólad hallani sem akar... Három hónap telt el, folytatom. Hogy én mégis megértettem a te nyelvedet, annak az lett a következménye, hogy nem adtunk vissza nevelőotthonba. Anyáddal megegyeztü nk, tizennyolc éves korodig nevelünk. Évente kb. 50-60 ezer forintunkba kerü Isz - ennyit fizetnek az államnak is a szülők, s még így is többe van egy gyermek neveltetése havi 2000 forintnál. A pénz értéke állandóan változik, inflálódik, ezért inkább egy biztosabb alapot kerestem. A bor ára stabilnak látszik, s előreláthatólag sem emelkedni, sem csökkeni nem fog apénzbeni értéke. Napjainkban ezer forintért 50 liter jó bort lehet kapni, ez egy évben 600 liter bort tesz ki, ami 16 év alatt, nagykorúságodig 9600 liter bornak felel meg, amely pénzben kifejezve 192 000 forint értékkel egyenlő. Tudom, ekkora összeget egy vagyontalan fiatalember zsebéből nem lehet kivenni. De a tartozásod 18 éves korodig több százezer forint. Ezért is nem vettelek a nevemre soha. Kár, hogy nem kérdezted meg egyszer sem, miért viseled az anyád nevét. Amint mondtam, feleségem leánykori vezetékneve megegyezik szülőanyád vezetéknevével. Ezért viseled a Varjas nevet és nem a Saárossy nevet, mint a saját gyermekeim..." Gábornak ködös állapotában teljesen oda nem tartozó gondolatok jártak a fejében. Amíg szemével a sorokat rótta, egy hatalmas, ósdi falióra szomszédságában, kisebb-nagyobb, ketyegő, álló óra csoport jelent meg valahol a recehártya mögötti szemlencséjében; majd varázslatos, zúgó erdőben érezte magát, mint gyermekkorának legszebb perceiben. Ez a gyerekkori tiktakos zenebona minden tagját elárasztotta... (Folytatás a jövő pénteken.)