Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-03 / 283. szám

8 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. DEC. 3. Vezetőedző nélkül maradtak ^ „Óriási felelőtlenség volt elvállalni!" - vallja a tegnap lemondott Orosházi László Elkezdődött a várva várt bajnokság, teltek-múltak a hetek, ám az ígértekből - annak ellenére, hogy sorozatban nyert a csapat úgyszólván semmi nem vált valóra. Közben véget ért az őszi idény, az utolsó szem is lepergett képzeletbeli homokórán, s a sokáig listavezető Szeged SC az. 5. helyen zárta a szezont... Ami sejthető volt bekövetkezett: hétfőn Orosházi László hivatalosan is közölte a klub elnökével: lemond vezetőedzői posztjáról! Ülünk egymással szemben a szerkesztőségi szobában, s mindketten arra várunk, hogy a másik kezdje a beszélgetést. Ahogyan elnézem, a szája szegletében bujkáló keserédes mosolyával most aligha hívnák meg a „Vidám fiúk" együttesébe a különben mindig jó kedélyű „Orost". Zavartan próbálja leplezni keserűségét, ám mindhiába, megviseltnek, sokkal öregebbnek látszik, mint évei számából következtetni lehetne. - Már a múlt hét keddjén, a Kábától elszenvedett vereség után eldöntöttem, nem csinálom tovább, lemondok! - fakadt ki belőle a meggyötört emberekre jellemző sóhaj. - A focival azonban nem szakítok, mert konok ember vagyok. Ha törik, ha szakad, karonfogom Fortunát és egyszer úgyis csinálok - ha nem is NB I-ben egy jó csapatot! - Szavaid súlyából ítélve elhatározásod megmásíthatatlan... Való igaz, a csapatnak nem volt fazonja, legtöbbször elképzelés nélkül focizott, mégis nyerte a meccseket. Az „Ezerfejü Cézárnak" azonban ez kevés volt, kikezdtek a szurkolók, olykor pocskondiáztak. Számítottál is erre, tehát ez kevés ahIjoz, hogy bedobd a „törülközőt". Őszintén mondd, valójában miért álltál fel ily' hamar a kispadról? Tétova mozdulatokkal dörzsölgeti állát, látszik rajta, hogy tépelődik, önmagát marcangolja: most eszére vagy szívére hallgasson? Ha nehezen is, de megoldódik nyelve... - Mit tagadjam, végtelenül bántott, zavart, hogy kígyót-békát kiabáltak rám a meccseken, s nem tudtam, nem tudtuk magunkat megvédeni. - Csak ez lenne az oka dicstelen távozásodnak? Nem érzed, hogy indoknak, de érvnek is kevés? - Igazad van... Most már mindegy, felesleges köntörfalazni... Az igazság az, hogy a játékosokban nem láttam azt az akarást, azt a tüzet, amire munkámat alapoztam. Ezek az emberek arra is képtelenek, hogy saját sorsukat irányítsák! - Súlyos, ha úgy tetszik, bántó amiket mondasz. - Nagyon is tisztában vagyok vele - szór villámokat amúgy szelíd tekintete -. de ne feledjék, becsaptak! Nem ezt ígérték, amikor egyenként beszélgettem velük. Különben meg nem haragszom rájuk... Ilyennek nevelte őket az élet, a társadalom. Képtelenek alkalmazkodni az újhoz, változtatni a megszokotton. Mintha nem éreznék, hogy rendszerváltás történt, hogy nincs „könnyű pénz", hogy elmúlt a „valahogy majdcsak lesz" időszaka. Soha nem dolgoztak, honnan is tudnák, hogy ebben az országban hányan keresik vérrel-verejtékkel mindennapi kenyerüket? Remélem hamarosan rádöbbennek, mit veszítettek az utolsó négy mérkőzésen... Szívből kívánom, hogy tavasszal jól szerepeljenek, őszintén szurkolok nekik! Azért, mert megváltam a csapattól, a Szeged SC zászlaja továbbra is szobám falán marad. - Rá kellett volna döbbenteni őket a most elmondottakra... Csodálkozó szempár mered rám, mintha azt sugalmazná: „Nem lehet igaz, hogy ennyire nem vagy tisztában a dolgokkal!" - Hogyan? Miként? - csattan fel először beszélgetésünk során. Olyan eszközökkel nem rendelkeztem, amelyekkel rendet teremthettem volna! Nincs és nem is volt pénz! Kérdem én, az átlag 17 ezer forintos fizetésből szabad-e büntetés címén valamit is levonni? Ha megtettem, a játékos a vezetőknél kötött ki, hogy előleget kérjen. Hogy méltányolták-e kérését, nem tudom! Szememre vetették azt is, hogy nem változtatok a FOTÓ:GYENES KÁLMÁN „Ez valahogy nem jött össze, de vajon hol hibáztam?" Őrségváltás volt a nyáron a Szeged SC labdarúgó-szakosztályánál, teljes egészében kicserélődött a „vezérkar". A vezetőedzői tiszt betöltésével a klub elnöksége azt az Orosházi Lászlót bízta meg, aki 1981-ben jött Szegedre, s öt évig volt a klub játékosa, majd 1989-ben a Szegedi Dózsában fejezte be játékos-pályafutását. A labdarúgást imádó fiatal (36 éves) szakember a megyei első osztályban szereplő Mórahalom kispadját cserélte fel az újfent NB I-be vágyó Tisza-parti gárda szakvezetői posztjával. Amikor kézbe vette a karmesteri pálcát, azt ígérte az akkor még létező, azóta ködbe veszett szakosztályvezetéssel egyetemben, hogy olyan csapatot kovácsol a rendelkezésére álló társaságból, amelyiknek egy év múlva megint első osztályú mérkőzéseken szurkolhatnak! Azt is mondta, az agresszív, támadó tutball lesz a jellemzőjük, látványos és eredményes játékkal csalogatják v issza a lelátókra a szurkolókat. Tisztában volt vele, vállalása óriási kihívás, ami rengeteg buktatót rejtegethet. Mégsem habozott az „Igen !" kimondásával, bár jól tudta, szitkot is kap majd bőven, ha netalán nem úgy játszik a csapat, ahogyan a közönség szeretné. Megvártam, hogy a „felpörgése" alábbhagyjon, s miután ismét „beállt" a tőle megszokott fordulatszám, a szakmai dolgok felé próbáltam terelni társalgásunkat. - Csak a játékosok hibásak a dolgok ilyetén történésében? csapaton! Tessék elmondani, hogy kikkel? Mindössze tizenhat mezőnyjátékos áll rendelkezésemre. ebből ketten - Hurguly és Szécsényi - régóta sérültek. Csoda, hogy túlzottan magabiztossá váltak a többiek? Aligha! Másodpercekig csend telepszik közénk, az előbb még kipirult arca sápadttá válik. - Óriási felelőtlenség volt részemről elvállalni a vezetőedzői posztot ennél - hangsúlyozom, ennél! - a csapatnál. Három heti közös munka után rájöttem, ebben az „anyagban" nincs benne az, amit társammal, Protity Sanyival ki szerettünk volna hozni belőle. Ez nem egy jó értelembe vett agresszív, mindig győzni akaró, rengeteg futásra képes, a sikerért mindenre hajlandó társaság! Lehet kérdezni, miért nem változtattam a csapat szerkezetén? Azért, mert a rendelkezésemre álló focistákkal ez képtelenség. Sajnos, nem volt mögöttünk olyan bázis, amely lehetővé tette volna, hogy igazoljunk három-négy jó focistát. Csak egy példa. Csapatunk legjobbja, Bogdán Pista visszahúzódó középhátvédet játszik évek óta, rá már nem egy könnyen lehet más feladatkört bízni, azt nem kérhetem tőle, hogy vegyen részt a támadásokban... A csapat az NB I-ben bizonyította, tud védekezni. Most viszont nemcsak rombolni ez a könnyebb feladat (az élet más területén is!) -, építkezni kellett volna. Ez pedig a másodosztályban is nehéz, mert ehhez ugye effektív focitudás kcll(ene)... - Szóval csak a játékosok... - Nem, nem, szó sincs erről! tiltakozik határozottan. - Isten őrizz, hogy felmentést keressek. Fele részben mindenképpen hibásnak érzem magam, de csakis annyiban! Időben tudomásul kellett volna vennem, elhivatott játékosok nélkül ma már nem lehet igazi focit csinálni! Sajnos, nem mindenki volt korrekt velem... Maradéktalanul csak Bogdán és Nagy hozzáállását dicsérhetem, részben vagyok elégedett Kunnal valamint Újvárival, no meg Kiss edzésmunkájával. - Apropó, edzésmunka. Hallatszottak olyan hangok is, hogy az előírt gyakorlatok szakmai hasznosságát olykor több játékos is kétségbe vonta... - Felkészültnek érzem magam, nem az edzéseken múlt, hogy most ötödik helyen áll a csapat! Lehet, hogy én is hibáztam, de azt azért mégsem vállalom, hogy mindent az én nyakamba varrjanak! Tettük a dolgunkat, Protity Sanyival jól kiegészítettük egymást, kár lenne a kákán is csomót keresni! Hogy a csapat ott tart, ahol van, abban azonos mértékben vagyok bűnös a játékosokkal. Tévedtem, amikor azt gondoltam, a társaság ott folytatja ahol abbahagyta, azaz egy emberként akarja ismét az NB I-et! Rá kellett jönnöm, hogy akaratgyengék! Sajnos későn ébredtem, s nem tudtam tűzbe hozni őket. Kiosztottam tízezer forintos büntetést, jártam az éjszakát, de mindhiába. Nem sikerült rajtakapnom a játékosokat, „profi" módon tették ebbéli dolgukat, átvertek, egyszer sem akadtak fenn a hálón... - Önként álltál fel a kispadról, te kérted, bontsatok szerződést. Mi lesz veled ezután? Elmereng mielőtt válaszolna, mintha most döbbent volna rá, vége (egyelőre legalábbis), nincs tovább. - Ha hiszed, ha nem, amikor a múlt kedden bejelentettem elhatározásomat, s kijöttem az elnöki szobából, úgy éreztem magam, mint akinek mázsás kő esett volna le a szívéről... Nagyon rendes velem szemben a klub, személy szerint Rácz Mihály sokat segített munkámban, biztos, hogy az elválással kapcsolatban sem lesz vitánk. Az anyagiakról csak annyit, semmivel sem kerestem többet a Szeged SC-nél, mint amikor Mórahalmon voltam, ahol edzőként és teherfuvarozóként kerestem kenyeremet. Még nem dőlt el, hogy a klubnál maradok-e, vagy máshol dolgozom. Ha úgy alakul, szeretnék egy környékbeli kisebb csapatnál bizonyítani. Gerecz Péter barátomnak nagyon sokat köszönhetek, nem tudok eléggé hálás lenni azért, ahogyan mellém állt. Bízom, egyszer még lehetek ott (jó) edző, ahol ő lesz a menedzser... GYÜRKI ERNŐ A birkózók érdekében Eltiltják a szövetségi kapitányt? MManMMMMMMn Emlékezetesen nagy vihart kavart az áprilisi aschaffenburgi kötöttfogású birkózó Európa-bajnokság döntői előtt az „edzők lázadása". Heinz Ostermann, a német válogatott vezetőedzője egy tiltakozó hangú petíciót szerkesztett. Abban az állt, hogy a Nemzetközi Birkózó Szövetség (EILA) egyes világversenyek előtt ne az utolsó pillanatban jelentsen be szabályváltozásokat, illetve -módosításokat, mert az megzavarja a szakembereket, és magukat a iegérdekeltebbeket, a birkózókat is. Az észrevétel jogos volt, így az Eb-n részt vett csapatok szakvezetői kivétel nélkül aláírták azt. Hangszórón keresztül ismertették annak szövegét, s azzal alaposan zavarba hozták a FILA-vezetését. Persze magát Milán Ercegant, a testület jugoszláv elnökét is. Várható volt, hogy a FILA nem megy el szó nélkül a kínos ügy mellett, azóta Ostermannt el is tiltották. Az értelmi szerző mellett más is bajba kerülhet... Legalábbis erre utal, hogy Szőnyi János, a magyar válogatott szövetségi kapitánya szintén kapott egy levelet, amelyben Milán Erccgan arra kéri: magyarázza el, miért írta alá az Ostermann-féle tiltakozást? Mi lesz a válasza? - kérdezte Szőnyi Jánostól az MTI munkatársa. "V - Két lehetőség van - hangzott a válasz. - Az egyik szerint a magyar szövetség küld el egy levelet, amelyben leírja, mi váltotta ki bennem a tiltakozást, a másik - de ezen még gondolkodom - megoldás az lenne, hogy én fogalmazok meg egy választ. Bizonyára a szövetségi levél udvarias bocsánatkérést tartalmazna. De ha saját maga ír Ercegannak? - Akkor érzésem szerint papírra vetem, hogy most is úgy gondolkodom. ahogyan áprilisban! Megengedhetetlen, hogy egy világverseny rajtja előtt, az utolsó pillanatban hozott alapvető módosításokkal nehéz helyzetbe hozzák a sportolókat. Ha újra Ön elé tennék a petíciót, ismét ellátná a kézjegyével? - Ha a birkózók érdekét olyan módon sértené, amint az megtörtént a németországi kontinensbajnokságon, akkor a válaszom: igen, újra aláírnám. Nevetséges erőlködés A gyengébbet is komolyan kell venni A csapat edzője, Kővári Árpád a második sort küldte először pályára, gondolván a szombati ózdi győzelem után, hogy nekik is hozni kell legalább néhány gólos előnyt. Nagyot tévedett! Az NB I/B-s dunaújvárosiakkal ugyanis az első félidőben nem bírt a tartalékcsapat, volt amikor már négy góllal is vezettek a vendégek. A szegediek pedig csak szenvedtek, úgy játszottak, mintha soha életükben nem láttak volna kézilabdát. Kővári pedig csak nem cserélt, hagyta „égni" a pályán lévőket... A félidőben, még a jegyzőkönybe sem került csapatkapitány, Tenke Endre fejét csóválva vette tudomásul az eredményt, azonban segíteni nem tudott. Először azt gyanítottam, hogy sérült, de eloszlatta aggályomat, megnyugtatott semmi baja, s mint mondta, nem érti miért maradt ki a csapatból, ugyanis ezt senki nem közölte vele. Kicsit furcsa! - Csak nehogy saját csapdánkba KÉZILABDA MAGYAR KUPA Általában a csapatok egy, esetleg másfél órával hamarabb megjelennek a mérkőzés színhelyén, hogy nyugodtan, minden kapkodás nélkül készülhessenek az előttük álló feladatra. Ez a megszokás volt tegnap a szegedi férfi kézilabdacsapatnak, a Tisza Volán SC-nek a szerencséje, ugyanis a házigazdák úgy tudták, hogy a Magyar Kupa mérkőzésük a Dunai Kőolaj ellen őt órakor kezdődik. Akkor lepődtek meg igazán, amikor a játékvezetők a korábbi, az MKSZ által kiírt fél ötös kezdésre megérkeztek. Végül is a találkozó alig száz ember előtt négy óra negyvenkor indult útjára a nyolc közé jutásért. essünk - jegyezte meg -, ugyanis a pihentetés, gondolom ezért maradtam én is ki, a visszájára fordulhat. Mert, ha itthon nem győzünk legalább tíz góllal, akkor szerdán Dunaújvárosban nagyon melegünk lesz,.hajtanunk kell a továbbjutásért, ami a vasárnapi sorsdöntő hazai bajnoki meccs előtt senkinek sem hiányzik... Az edző tudja mit csinál! A szünet után az ászokat, Bartókot, Bárányt, Mezeit küldte pályára, s öt perc múlva már a Volán vezetett két góllal. De a vérszemet kapott vendégek addig-addig lelkesedtek, amíg - mindenki csodálkozására kiegyenlítettek a 45. percben, (17-17). Ezután Dobos ziccereket fogott és a hazaiak szerencséjére a játékvezetők is elnézőbbek voltak, ez együtt pedig ismét Volán vezetést eredményezett. De, hogy ne menjen minden simán, a I befejezés előtt nyolc perccel egyenlített a dunaújvárosi együttes. Ebben az időszakban a szegediek szinte egytől egyig nevetséges dolgokat műveltek, bár legalább ezen szórakozhatott a közönség. S, hogy a vége mégis négy gólos Volán győzelem lett, az csak a vendégeknek köszönhető, akik NB PB-sck... Tisza Volán SC-Dunai Kőolaj 25-21(9-11) Újszegedi Sportcsarnok, 100 néző. Vezette: Komár, Petyus. Tisza Volán SC: Fekete 1 Oszlánczi 6, Sándor 4, Vörös, Telek, Ördögh 2, Avar 5/2. Csere: Dobos J. (kapus), Farkas I. I, Bárány 4, Bartók I, Mezei 1. Edző: Kővári Árpád. Hétméteres: 4/2, ill. 1/1. Kiállítás: 6, ill. 6 perc. Cs. G. L. Pisont István az ősz legjobbja Az MTI munkatársa az őszi NB l-es labdarúgó szezon befejezése után körkérdéssel fordult a 16 NB l-es klub vezetőedzőihez, s arra kérte őket, jelöljék meg „az ősz csapatát". A mesterek összesen 57 labdarúgót láttak kiemelésre méltónak. A legtöbb szavazatot - tizenötöt - Pisont István, a Kispest-Honvéd középpályása kapta. Érdekesség, hogy a külföldi légiósok közül mindössze öten szereztek voksot (Nyikiforov, Kuznyecov, Zare, Carlos, Cigan). Úgy tűnik tehát, hogy a magyar edzők inkább honfitársaikat helyezik előtérbe... Védőként és középpályásként egyaránt '„szimpatikus" egyéniség a szakvezetők értékelése szerint Kovács E., Nagy T„ Keller, míg Vincze egy- középpályás-szavazat mellett jórészt csatárként „aratott" a voksolók között. A kapusok tekintetében nagy volt a szóródás, végül Koszta és Végh 3-3 szavazattal, „holtversenyben" verekedte be magát az őszi legjobbak között a képzeletbeli kapuba. Az NB l-es vezetőedzők szerint ez az ősz válogatottja: Koszta (Vác) vagy Végh (Győri Rába ETO, 3-3 szavazat) - Pintér (BVSC-MÁVTRANSSPED, 5) - Simon T. (Ferencváros, 7), Bérczy (Kispest-Honvéd FC, 4) - Pisont (Kispest-Honvéd, 15), Lipcsei (Ferencváros, 9), Kovács E. (Kispest-Honvéd, 11), Keller (Ferencváros, 10) - Eszenyi (UTE 10), Orosz (Vác, 12), Vincze I. (Kispest-Honvéd, 10).