Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-11 / 290. szám

Délmaqy SZERDA, 1991. DEC. 11., 81. ÉVF. 290. SZÁM BEN A helyzet súlyosságára való tekintettel az állami gazdaság vezetői kétségbeesett lépésre szánták el magukat, novemberben mindkét helyszínen felmondtak a dolgozóknak. Csak pár ember maradhatott az időszerű borászati munkák elvégzésére, illetve a telephely őrzésére. Valóban nem akadt más megoldás? - ezzel a kérdéssel kerestem föl Sztanó János igazgatót. - A problémák évek alatt halmozódtak föl. A homoki ültetvényeket ért aszály- és fagykárok súlyos károkat okoztak. Az újbóli termőre fordítás jelentős költségeinek most kellett volna megtérülnie. Ehelyett 15 ezer hektoliter eladhatatlannak tűnő borkészlet pihen a pincében. A minőségi borból még 35 forintért sem igen vásárol senki. Tekintve, hogy a gazdaság egésze többféle tevékenységet folytat, eddig a halászat eredménye kompenzálta a szőlészet ráfizetését. A költségek növekedésével mára ez lehetetlenné vált. Az már a csúcs, ha egy ágazat önmagát eltartja, a jövedelem átpumpálását nem bírja ki. Tekintve, hogy a szőlő bizonytalan pozíciója évekig eltarthat, ráfizetéssel képtelenség életben tartani addig az ágazatot. Életem legnehezebb és legfájdalmasabb döntése volt ez. - Az utcára került száztíz embert a sorsára hagyják? - A privatizáció felgyorsításával kívántunk nekik még egy esélyt adni. Gazdaságunknak jövő év végéig mindenképp át kell alakulORSZÁG HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT Bor a pincében Dolgozók a prés alatt A Szegedi Állami Gazdaság ásotthalmi és pusztamérgesi kerületében szőlőtermesztésre alapozott termelési szerkezet alakult ki az elmúlt évtizedekben. Az állami birtokon még a helyi viszonyok között is gyenge, 5-8 aranykoronás területeket próbálták ültetvénytelepítéssel hasznosítani. Feldolgozásra, tárolásra is berendezkedtek, így nem kényszerültek a szüret idején rendszerint nyomott napi áron szőlőként eladni a termést. A bort a palackozóval is rendelkező Agker Kft. révén tavaly még nagyobb zökkenők nélkül sikerült értékesíteni. Az idén is ebben bíztak, de hiába, a borexportjuk meghiúsult, így a homok kincsét nem tudták a dolgozók számára kifizethető munkabérré átváltani. •HMMMMMManm mmmMtiiím nia valamelyik társasági formába. Látva a bajokat, a szőlészettel akartunk kezdeni. Az ötletet az adta, hogy egy Bács megyei társgazdaságunk hasonló okokból dolgozóinak adta el az ültetvények egvrészét. Még november elején ismertettük elképzelésünket a vagyonügynökséggel, s az állandó sürgetésünk ellenérc nincs aki rámondaná az áment. Az ültetvényt földdel együtt, mérsékelt áron bocsátanánk árverésre, először zárt körben majd nyilvánosan. Ásotthalmon a dolgozók hajlanak rá, hogy káeftét hoznak létre a szőlő egy részének művelésére. Pusztamérgesen inkább egyéni vállalkozásokra számítunk. - Ami a gazdaságnak veszteség, nekik miként érné meg? - Annyival lennének előnyben, ha saját tőkét használnak az irgalmatlan kamatterhektől megmenekülnének. Ugyanígy, ha netán lesz a saját munkájuknak bére. legalább a közterhei nem növelik a költségeket. Áfa és fogyasztási adó nélkül a bor is „ügyesebben" eladható. - Kinek van ennyi befektetni való pénze? - A dolgozók rendelkeznek ingyenes vagyonjeggyel, végkielégítést is kapnak, szeretnénk ha ebből eszközöket vásárolhatnának tőlünk. Az új termésig, a bevételig tartó átmeneti időszak átvészelésére a munkanélküli-segély szolgálna. A dolgozók felmondási idejejanuár első napjaiban lejár. Az előjelek szerint félő. hogy az ÁVÜ döntése nélkül az indokoltnál hosszabb ideig tart az átmeneti állapot, a tanácstalanság, az egyhelyben topogás. A gazdaság jövőre semmiképp nem tudja megművelni az 500 hektárnyi ültetvényt. Legalább azt engednénk a közelébe, aki saját kockázatára belevág. TÓTH SZELES ISTVÁN ~\ KEVESEBB LAKÁS. Kevesebb a felépített lakások szánta az év «/ első kilenc hónapjában. A fővárosban 37 százalékos volt a csökkenés, az országosan felépült 18 219 lakás viszont mindössze háromnegyede az egy évvel ezelőttinek. Az új lakások 73 százalékát a lakosság építette sajat céljára. A gazdasági szervezetek az űj otthonok 22 százalékai létesítették főként értékesítésre, niíg az önkormányzatok elsősorban bérbeadásra 5 százalékát. Az építkezések tartós visszaesésére utalnak a csökkenő takarékpénztári kölcsönösszegek is. BARCSI BOMBÁZÁS. A Honvédelmi Minisztérium szóvivője •mJ megerősítette az MTI-nek azt az értesülését, hogy kedden Barcson első alkalommal összeült a várost ért bombatámadás körülményeinek kivizsgálására alakult magyar-jugoszláv vegyes bizottság. Keleti György elmondta: a jugoszláv fél ismételten kifejezte szándékát az igazság kiderítésére, arra, hogy valóban ki bombázta a várost. A körülményék tisztázásához azonban tájékozódni kíván a magyar vizsgálatok eredményeiről. A kétnapos ülés befejeztével részletes tájékoztatás v árható. EURÓPAI PÉNZÜGYI UNIÓ. Legkésőbb 1993. július l-jén m/ létrejön az Európai Központi Bank, a pénzügyileg és gazdaságilag egységes Európai Közösség monetáris ügyeinek tervezett irányitója, s ezzel megkezdődik majd a pénzügyi-gazdasági unió kiépítésének utolsó, a tervek szerint mindössze fél évig tartó fázisa - közölte Maastrichtban, a közös piaci csúcstalálkozón kedden a francia elnöki hivatal szóvivője. Nagy-Britannia - az unió egyetlen ellenzője - ez ügyben is fönntartotta „alapvető aggodalmait" - tette hozzá Jean Musitelli -, ám szerinte Londonnak továbbra sincs esélye arra, hogy módosíttassa az elkészülőben lévő szerződést. *\ EGY GONDOLAT... Mihail Gorbacsov egy szóvivője kedden a brit BBC-tévének adott nyilatkozatában közvetve megerősítette, hogy a szovjet elnök a lemondás gondolatával foglalkozik. (Gorbacsovnak) akkor is lesz mivel elfoglalnia magát, ha mennie kell. Nem kell attól tartani, hogy feladat nélkül marad - mondta a BBC moszkvai tudósítójának Vlagyimir Likhotal elnöki szóvivő. aCMOMN Fej hosszal az élen A bizottság elsőszámú jelöltje: dr. Nikolényi István mmmmaammmmm A finishez közelednek a szegedi színház igazgatói posztjáért versengők. Ez a mondat viszont túlságosan felületesnek tetszik azután, hogy hétfőn este a kulturális bizottság tagjaival együtt meghallgathattam a két „menedzser típusú" jelölt mondanivalóját. Abból ugyanis nyilvánvaló volt, hogy egyikük sem gondol holmi párnázott igazgatói székre, vagy - mondjuk stdszerübhen: páholyra. Sokkal inkább valamilyen, általuk elképzelt és általuk mükódesbe hozandó színházra gondolnak. Ketten kétfélére, s mi sem természetesebb, minthogy mindketten a saját koncepciójukat tartják jónak, megvalósíthatónak. Azért pályáztak. A bizottság tagjai szintén jónak tartották mindkét elképzelést, azért döntöttek úgy az előző ülesen, hogy meghallgatják mindkét jelöltet. Mégsem lehet azt mondani, hogy a személyes benyomások alapján határoztak meg végül sorrendet kettejük között - mindössze egyetlen szavazatkülönbséggel. Hogy mi volt a döntő szempont? Az alábbiakból kiderül. mtammmmmmmm A jelöltek meghallgatása után érezhetően - és érthetően - két táborra szakadt a bizottság, s tárgyszerű, túlnyomórészt valódi érvekkel operáló, felelősségről tanúskodó vitában igyekezték meggyőzni egymást. Hamarosan kikristályosodott, hogy melyik az az alapvető kérdés, amelyre felelni kell a bizottsági tagoknak: egy minden ízében megújuló színházat akarnak-e, mely megújítási kísérlet kiugró művészeti értékekkel kecsegtet, egyszersmind, mint mindejt vállalkozás, kockázattal jár, a sikertelenség is „esélyes", nem csak a siker. A rizikóvállalásra késztető jelölt: Kormos Tibor, aki Paál István egyetemi színpadának tagjaként kezdte, együtt a mai színházi élet olyan reprezentánsaival, mint Áts János, Dunai Tamás, Arkosi Árpád, Margittay Agi, majd 1983-ban - ő lett az egyetemi színpad vezetője és több produkció rendezője. A JATE-klubot - annak fénykorában - 1991. augusztusáig vezette. A bizottsági tagok másik választási lehetősége: „biztos, ami biztos alapon", arra a jelöltre voksolnak, aki - egyikük szavai szerint - „igazán kezdeményező, modern színházat talán nem tud produkálni, de működőt igen ". Vagyis, akinek a pályázati ajánlata kevesebb kockázatvállalásra készteti a felelősségteljes bizottságot, még akkor is, ha esetleg „személyisége több gondot okoz". Ez utóbbi jelölt: dr. Nikolényi István, a szabadtéri nemrég kinevezett igazgatója, a Reggeli Délvilág című napilap főszerkesztője. Újságíróként hosszú ideig a Délmagyarország,1 megszakításokkal a Tiszatáj rovatvezetője volt, számos színházi, zenei cikket, kritikát publikált, a Szegedi Nemzeti Színház történetéről és a szabadtéri 60 éves történetéről könyve jelent meg. Öt éve a szabadtéri művészeti irányítója, a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetségének elnöke. Mivel dr. Nikolényi István (aki az előző, a színház koncepcionális megújítását célzó pályázatnak is egyik győztese volt, akárcsak Kormos Tibor) nem hagyott kétséget, hogy a két intézmény (a színház és a szabadtéri) vezetőjeként eredeti elképzelését igyekezne megvalósítani, vagyis színházi szerkezetátalakítást, intendatúrát akar, újabb kérdés tornyosult a bizottság előtt: vajon mit szól ehhez a közgyűlés? Amely, mint emlékezetes, egyszer már elvetette ezt a koncepciót. Ám az ülésen váratlanul megjelent a konzervatív frakció egyik képviselője, dr. Szilvási László (a kulturális bizottságnak nem tagja), aki szót kért és kapott, s a következőképpen nyugtatta meg a bizottsági tagokat: „a közgyűlésnek nincs semmiféle elvi megfontolása". Az intendatúrakoncepciót nem elvi okokból vetették el, hanem azért, mert a frakció néhány „jó embere" erre biztatott. A képviselő úr igyekezett oszlatni a bizottsági tagok egyéb aggályait is. Fölmerült ugyanis, hogy dr. Nikolényi Istvánt bizonyos színházi emberek nem szeretnék igazgatójuknak, s kifejezték, hogy elmennek, ha mégis ő lesz. Az orvosegyetemről hány professzor ment el? - tette föl a költői kérdést dr. Szilvási, célozva a rektori kinevezés idején nyilvánosságra került professzori tiltakozásokra. A továbbiakban azt is kifejezte a képviselő, hogy „a kísérletektől pedig Isten mentsen meg minket", majd eltávozott az ülésről. Mindazonáltal majdnem biztos, hogy nem ez a felszólalás befolyásolta a bizottsági tagok (kilencen voltak jelen) voksait: öten szavaztak arra, hogy dr. Nikolényi István, négyen arra. hogy Kormos Tibor legyen a bizottság első számú jelöltje. A színigazgatót a bizottsági döntést is magába foglaló előterjesztés alapján a december 19-20-i, kétnaposra tervezett közgyűlés nevezi ki. S.E. TARTALOM Magyar Szó-viszontagságok 2 Cheney sajtótájékoztatója 3 Éljenek a zenebarátok 4 Interjú Tamás Gáspár Miklóssal 5 Kapcsolatok 6 Juhász Gyula homlok-ára 7 Kispesten a Zvezda 8 Pataki Sándor tárcája 16 Haragnap Alattomos csöndességgel közeledik 1992 februárjának utolsó napja. A haragé - ahogyan Tárgyán doktor megelőlegezte az elnevezést. Elhangzik itt. elhangzik ott, sohasem olyan fórumon, amely a fenyegetést országos hangerőre erősítené, és sohasem elég részletesen ahhoz, hogy a hír vevői jobban belegondolhassanak egy hasonló anarchisztikus fenyegetőzés következményeibe, hogy csak a fenyegetőzésnél, s ne a kivitelezésnél maradjunk. Csendben telnek a napok anélkül, hogy figyelmeznénk egy ultimátumra, amely nem csak a politikai életnek szól, hanem az utcának, az erőszakot sem cselekvésben, sem gondolkodásban nem szerető embernek, aki ösztönösen irtózik minden, agresszíven felemelt hangtól és minden, diktatórikusán kinyilatkoztatott igazságtevéstől. Február utolsó napján valaki megint a népre fog hivatkozni, amely viszont sohasem agresszív és . sohasem szélsőséges. Egy megígérten összegyűjtött tömeg lesz kinevezve néppé, amely a logika szerint azokat fogja rémisztgetni, akik ügyszintén nem érzik magukul a népen kívülinek, és akiknek a budapesti utcán járva a szintén beígért népharag láttán az a józan polgári meggondolás jut majd eszükbe, hogy jobb dolga is lehetne mindenkinek, aki itt fenyegetőzve haragszik. Még a haragnap bekövetkezte előtt, megint csak az érintettek, s nem a címzettek fejével gondolkodva, illenék választ adni rá, miért lenne törvényes az, ha egy parlamenti negyedfrakció utcai uszításhoz fog, minden eszközt felhasználva. Mert Torgyán doktor eddig nem válogatott az eszközökben. A külföldi magyarságnak magyarországi választójogot sürgetett, bevetette az elszegényedést, a bosszút, az idegengyűlöletet, az értelmiségellenességet, no és persze, Trianont, igaz, ez utóbbival nem volt egyedül, szellemi társai a sajtóban is akadtak. Anélkül, hogy figyelnénk rá és komolyan vennénk, szemünk láttára fogják haragnapba taszítani a nép népnek nevezett részét a nép magát szintén népnek gondolt részt ellen, s míg a vita folyik majd, hogy ki az igazi, a felek úgy ejtenek sebekel egymáson, hogy az uszítók sértetlenek maradnak s magyarázatképpen előadják nép iránti elkötelezettségük bizonyítékait. PANEK JÓZSEF