Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-10 / 289. szám

KEDD, 1991. DEC. 10. Utazás a létminimum körül I. Nyugdíjasok A VÁROS 7 Miközben az árszínvonal-emelkedés hivatalos adatok szerint meghaladja a 37 százalékot (s ez a tény az inflációs ütem növekedésének megállítását jelenti) a létminimum-számítások azt mutatják, hogy sem a bérek, sem a nyugdíjak nem tudnak lépést tartani az áremelkedésekkel. Ez pedig az elszegényedés maga. A Központi Statisztikai Hivatal szerint júniusi árakon számolva egy kétgyermekes család megélhetéséhez 29 ezer 205 forint kellett. Ugyanez a szám az Újpesti Családsegítő Központ számításai szerint 31 ezer 409 forint volt. Az abszolút számoknál azonban jellemzőbb a tendencia. A létminimum az előző év azonos időszakához viszonyítva 28,8 százalékkal nőtt. Négytagú mintacsaládunknak tehát idén nyáron 7041 forinttal többet kellett volna keresnie, mint egy évvel korábban. Ha ez nem történt meg, akkor a különbség csak a gyengébb öltözködésben és táplálkozásban, a lakáskarbantartás, a szórakozás elmaradásában jelentkezhet. Még rosszabbak a nyugdíjasok kilátásai. Ebből a szempontból a volt párttitkár helyzete alig különbözik a volt segédmunkásétól vagy középiskolai tanárétól. Felgyorsult a nyugdíjasok táborának növekedése is. Az ötvenéves H. Gabriella ügyvédnő az 52 esztendős N. Sára gépírónővel egy időben került kényszernyugdíjba, amikor a kiadóvállalatot, amelyben eddig dolgoztak7utolérte a karcsúsítás démona. Előbbi magánpraxist keres, de mivel nem rendelkezik a szükséges irodai háttérrel és klientúrával, valószínűleg a nyugdíjasok táborát szaporítja majd, utóbbi, hiába dolgozik a legkeresettebb szakmák egyikében, a létszámstoppok és életkora miatt már nincs versenyben. A létminimum alatt élők növekvő táborát a nyugdíjasok és kisgyermekesek, az egyszülős családok és a nagycsaládok, a pályakezdők és a munkanélküliek alkotják. Míg a most tárgyalt új adónemek, beleértve a földadót és az új gépkocsiadót. őket föld és gépkocsi hiányában nem nagyon sújtják, az adórendszer látszólagos progresszivitása dacára sem kíméli legtöbbjüket/mely minden, korábban OTP-kölcsönnei építkezni vagy gyarapodni próbáló családot érint. Tekintsük példának az egyedülálló nyugdíjast, akinek létminimuma jelenleg 9611 forint, de aki 7000 forint körüli összeggel számolhat annak helyzete tragikus, ha nem adja ki két kis szobája egyikét albérletbe, vagy nent kap pénzt a gyermekeitől. Ha ő, az egyedülálló átlagnyugdíjas, fiégy évvelézelott felvett egy jelentősebb kölcsönt az OTP-től a gáz bevezetésére, a fűtés korszerűsítésére, vagy egyszerűen lakásfelújításra, akkor ma saját erejéből a rezsijét sem tudja fizetni. Esettanulmányként álljanak itt özvegy R. Zsigmondné tatabányai lakos, hetvenegy éves egyedülálló nyugdíjas adatai. Az átlagosnál több szempontból kedvezőbb helyzetben lévő idős hölgy 7996 forint nyugdíjat vesz át havonta, s „ebből" csupán rezsire (lakbér, biztosítás, közös költség, fűtés, meleg víz, gáz, víz, telefon, villany) 8884 forintot fizet ki. A részletekkel hadd ne fárasszuk az olvasót. Elégedjünk meg annyival, hogy R. Zsigmondné nem fog éhen halni, mert a 2700 forintos havi fűtési díjat csak fűtési szezonban kell fizetnie, egyelőre van némi mellékjövedelme, mert egy kisszövetkezet számára borítékokat ragasztgat. Ennek a kifejezetten városi hátterű, kiegyensúlyozott és energikus özvegyasszonynak tehát nincs mitől félnie. Különben is úgy tartja: kilóiból van mit leadni, s hetven év felett az ember már nem vesz új ruhákat. Esete azonban sajnos még csak tipikusnak sem mondható. Ugyanis ma már a 17 százalékot sem éri el azoknak a nyugdíjasoknak az aránya, akik kiegészítő keresettel rendelkeznek. II. Munkanélküliek és pályakezdők Ez év végére jósolták, hogy a munkanélküliek száma meghaladja a 300 ezret, de hát a kelletlenül hívott vendég mindig biztosan eljön, s idegességében még előbb is érkezik... Jövőre a költségvetési tervezetben foglalt hivatalos becslés 480 ezer állástalant ígér, a nem hivatalos számok pedig a 600 ezret sem tartják kizártnak, s ez bizony már nyugati recessziós időszakokban sem gyakorian magas, 12-13 százalékos munkanélküliségi aránynak felel meg. S sereghez havonta tízezrével csatlakozó állástalanok magukban is szomorú látványt nyújtanának, ha egyszerre jelennének meg szemünk előtt, de a legszomorúbb, amikor a gazdaság működési zavarai az ország, a kibontakozás szempontjából oly értékes, tanult fiatalokat tartja távol a gazdasági élettől. Nos, július végéig a munkaközvetítő irodákban 18 ezer fiatal jelentkezett azzal, hogy segítségre lenne szüksége az elhelyezkedéshez, s közülük 65 százalék szakközépiskolát vagy szakmunkásképzőt végzett. Elképzelhető, milyen veszélyek leselkednek az általános gimnáziumok semmilyen praktikus képzettséggel nem rendelkező érettségizett diákjaira. Hát még azokra, akiket az általános iskola után próbálnak pénzkeresésre fogni. Nem addig van az! Oda akarod adni a gyereket fodrászinasnak? Fizess havi 6 ezret a mesternek, akkor kitanulhatja a szakmát. Meglepő, hogy még rosszabb az elhelyezkedési lehetősége az egyetemi végzettségűeknek. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának 107 diplomása az idén 12 állásra pályázhatott, a debreceni DATE Mezőgazdaságtudományi Karán 72 végzősnek 5 állást ajánlottak, a Budapesti Kertészeti Egyetem Kertészeti illetve Élelmiszeripari Karán végzett összesen 193 diáknak a háromnegyed része a nyár végén még állás nélkül volt, s az Állatorvostudományi Egyetem 85 diplomása közül 13 tudott elhelyezkedni. Szeptemberben egyedül Fejér megyében 2700 pályakezdő csatlakozott az addigi 8000 munkanélkülihez, s bár az adatok tendenciózusak, ha azt vesszük, hogy ezeknek a fiataloknak bizonyos hányada nem szakképzettségének megfelelő munkát szerez, illetve vállalkozásba kezd, még mindig - összefoglaló adatok híján is - gyanítható: a tanult fiatalok jelentős része a mai magyar társadalom hátrányos helyzetű rétegeit gyarapítja, a létminimum alatt élők táborát. Mindenesetre a munkanélküliek 27 százalékát 25 éven aluli fiatalok teszik ki, a pályakezdők aránya pedig a regisztrált munkanélküliek között 54 százalék. Ez a szám meghaladja a húsz éven aluli fekete amerikaiak közmondásosán magas munkanélküli-rátáját... És nem csak az új állások tekintetében hárul rájuk fokozott teher. Ok azok ugyanis, akik többnyire nemcsak nem dolgoznak, nem is laknak. Hol is laknának, hogyan is alapítanának családot, amikor az országban az év első felében mindössze 10 ezer lakás épült, s ebből összesen 500 bérlakás. A létminimum alatt élők színes sokasága egyre kevésbé számíthat az állam segítségére. A létminimum hivatalos összegének 7 ezerről 8 ezer forintra emelése valójában senkit sem kötelez. A kormánynak a bürokrácia költségcsökkentésére vonatkozó erőfeszítései nem meggyőzőek. Az igazán sok pénzt faló nagyvállalatok felszámolása - részben éppen a munkanélküliség túlságosan rohamos növekedésének elkerülése végett - nagyon vontatott. E nem túl kedvező tendenciák közepette a munkanélküliek a segély folyósítására szolgáló úgynevezett szolidaritási alap relatív csökkenésével kell számolnia. Ebben az évben előreláthatólag 17.5 milliárdot fizetnek ki munkanélküli-segélyre Magyarországon, s az illetékes munkaügyi államtitkár, Schamschula György nem ígéri, hogy ez az alap a segélyezendők számával arányosan nőhet, hiszen már az idén is kevesebb volt a tervezett 22,4 milliárdnál. Ha az alap 7 milliárddal bővül jövőre az ideihez képest, s a munkanélküliek száma a hivatalos becslés szerint 480 ezer lesz, akkor az érintettek ebből az alapból jövőre havi 4253 forint segélyt kaphatnak. Ennyi pénzből már éhen halni is lehet... Természetesen vannak társadalmi jelenségek, s ilyen a szegénység is, amelyek körülírásakor a számokkal nem sokra megyünk. Egész bizonyos, hogy Magyarországon jövőre is nagyon kevesen fognak éhen halni. Az egyházi és polgári családsegítő és jótékonysági szervezetek lassan működésbe lépnek, a szülők eltartják pályakezdő gyermekeiket, a nyugdíjasok eladják parányi telkeiket, kicsiny lakásaikat még kisebbre cserélik, a többgyerekes apák és anyák megpróbálnak még többet dolgozni, a magánszektor fokozatosan felszívja a szakképzetteket vagy életrevalókat. A politikusoknak azonban számolniuk kell azzal, hogy a gazdasági rendszerváltást súlyos társadalmi feszültségek kísérik majd, s azok mindaddig velünk lesznek, amíg a foszlányokra tépett szociális védőhálót újra nem fonják. JÓKAI GÉZA Szegeden mindig élénk jogászélet volt Most is van esély véli az egyleti elnök Most, a napokban tartja első érdemi összejövetelét a Magyar Jogász Egylet Csongrád megyei vezetősége. Új a szervezet, a korábbi évtizedekben működő szövetség feloszlott, a megyében pár hete tartották a tisztújítást. Az egylet megyei elnöke, Merényi Kálmán, egyetemi docens reménykedik. - Azért vállaltam a funkciót, mert esélyt látok pezsgő jogászélet megteremtésére. Kétségtelen, a jogászok körében ugyanúgy tapasztalható a közömbösség és a kiábrándultság, mint bármely más értemiségi szakmában, ám nekünk nagyobb lehetőségünk van a változtatásra, ezt föl kell ismernünk. Az egyetem léte szakmai közéletünk szempontjából is meghatározó. Egyleti körben olyan társadalmi, ha úgy tetszik, jogi szakmaközi kapcsolatra nyílik lehetőség, amit bizonyára egyformán igényel a bíró, az ügyvéd, a korosabb, tapasztalt kollega, a pályakezdő, ifjabb generáció, a tudós és az oktató. Szeged abban a szerencsés helyzetben van, hogy mindegyik jogterület művelője megtalálható, s ne feledjük a hallgatókat sem. - Szövetségből egylet. A változás formai, mitől lehet/lesz jobb az egylet? - Egyrészt attól, hogy felvállalja a régi tradíciók fölélesztését, másrészt a korszerűségétől. Ereje, hatékonysága persze az érdeklődésen múlik, bíztató adottsága van, ez az önállóság. A jogászkamarákénál teljesebb, átfogóbb célokkal rendelkezik. Alapszabályának általános rendelkezése szerint a jogászság általános társadalmi érdekeinek érvényre juttatása, a magyar jogélet fejlesztése, a jogtudomány művelése, a különféle szakterületeken működő jogászok szakmai-tudományos együttműködésének előmozdítása hivatott. - Van-e valami elképzelésük például arról, hogy szakmai állásfoglalásaik ne maradjanak belterjesek, kijus'sanak a társadalmi nyilvánosság elé? - Működési formáink igen változatosak. A speciális kérdésekkel foglalkozó tudományos konferenciáink természetszerűen a szakértőket érdekelheti. Az viszont, azt hiszem, közérdeklődésre számot tarthat, hogy tudományos munkákkal, vitákkal, elaborátumok készítésével kívánunk besegíteni a jogalkotóknak, törvénytervezeteket véleményezünk, kezdeményezünk fölkérésre vagy anélkül is. A legtöbb törvénytervezethez hivatalosan jutunk, az Igazságügyi Minisztérium fölkérésére vitatott meg az egylet nem is egy készülő törvényt. Legutóbb például az elévülésről szólóval foglalkoztunk tudományos tanácskozáson. - Milyen eszköztárral kívánnak élni? - Mindennel, ami a jogászság szakmai; társadalmi presztízsét növeli itthon és külföldön egyaránt. Az előadásokat, vitákat már említettem. Szakmai kiadói tevékenységet végzünk, tudományos pályázatokat hirdetünk, közreműködünk a jogászok továbbképzésében, nemzetközi szakmai kapcsolatokat tartunk fenn. Az egylet kitüntető díjakat, jelvényeket alapít és adományoz. - Érdekvédelemmel nem foglalkoznak? - Arra megvannak a kifejezetten érdekvédelmi fórumok. Az egylet tagjai is azokon érvényesíthetik elképzeléseiket, kívánságaikat. - Milyen társadalmi érintkezési formákat szeretnének? - Fel kellene éleszteni a fehér asztal melletti találkozókat, működhetne újra a jogászklub, rendezhetnénk megint jogásznapokat. Szegeden mindig élénk volt a jogászélet. M~E Kórházi igazolás „Külföldi állampolgárságú orvosokat foglalkoztatnak a szegedi kórházban, miközben magyar orvosok állás nélkül vannak" - így szól a panasz, amivel szerkesztőségünket megkeresték a nyilvánosság előtti indoklás reményében. A kórház-rendelőintézet igazgató főorvosát, dr. Hampel Györgyöt kértük a válaszadásra. - Hány külföldi állampolgárságú orvos dolgozik jelenleg a szegedi kórházban? - Négy. Két török, egy jugoszláv állampolgárságú magyar, egy román állampolgárságú magyar származású orvos. - Egy iráni orvost is emlegetnek a panasztevők. - Áz iráni kollégát eltiltottam az orvosi munkától, ő a tudtom nélkül tevékenykedett nálunk egy darabig. - Ez hogyan történhetett? - A szülészeti osztály vezetője engedélyezte neki. Amikor egy értekezleten megláttam őt fehér köpenyben, magyarázatot kértem az osztályvezetőjétől, majd írásban ér-" tesítettem arról, hogy az iráni orvost kitiltom a kórházból. A főorvos erre csak azt kérvényezte, hogy a kolléga bejárhasson a kórház könyvtárába illetve részt vehessen a referálóüléseken. Ezt engedélyeztem, de felhívtam még egyszer a figyelmét arra. hogy az iráni orvos beteghez nem nyúlhat, és természetesen fizetést nem kap. - A törökök? - Őket az Orvostovábbképző Egyetem küldte hozzánk posztgraduális képzésre, amiért valutában fizetnek. Nem nekem, mint ahogyan a bejelentő vádol, hanem az intézménynek, a kórháznak. - Ha jól tudom, a jugoszláv állampolgárságú honfitársunk nem mostani menekült, hanem évek óta itt dolgozik a kórházban. - Két éve vette ide az elődöm a sebészeti osztályra. Szerződése december 31-én lejár, meghoszszabítani nem fogom. - A románia magyar doktornő milyen indokkal van itt? - Az ideg-elme osztályunkon segédorvosként dolgozik. S mivel ismerem azt a rendeletet, ami előírja, hogy csak akkor tölthető be idegennel az állás, ha magyar orvossal, jelenkezők hiányában nem lehetséges, ezért a gyesen levő kolléganőnk helyét annak rendje és módja szerint meg is hirdettük. Senki más nem jelentkezett rá, mint a Romániából áttelepült doktornő, aki addig dolgozik nálunk, amíg az állás eredeti birtokosa a gyesről visszajön. K. K. Borítékban a számla Ne lepődjenek meg a telefonelőfizetők, ha a közeli napokban és azután minden hónapban levelet kapnak a Matáv Szegedi Távközlési Igazgatóságától. Az „ablakos" borítékban havi telefonszámlájukat kapják kézhez az ügyfelek, s mellé egy átutalási postautalványt is, mellyel telefonálásaik árát fizethetik be. Mint megtudtuk: ezentúl nem csupán a postahivatalokban bármelyikben - , hanem az igazgatóság szegedi, Tisza Lajos körút 41. és Csongrádi sugárút 12., valamint szentesi, Kossuth utca 3. szám alatti ügyfélszolgálati irodáiban, illetve Halló szaküzleteiben is kiegyenlíthetik tartozásukat az előfizetők. S hogy miért a boríték? Az igazgatóság mostantól - a feldolgozást egyszerűsítendő - utalványon kéri a befizetéseket, s a csekket ugye, mindenképpen borítékolni kell. Az már csak „mellékhatás", hogy így telefonálási szokásaink következménye, a számla végösszege „kettőnk titka" marad: a Matáv-é és az előfizetőé. Jovore mindenütt: hőmennyiségmérők Úgy tűnik, a tömeges tiltakozás és növekyő fizetésmegtagadás ellenére sem kaphatnak kezdvezményeket azok, akik nem tudják, vagy nem akarják kifizetni a duplájára emelkedett fűtés- és melegvíz-számlát. A Szegedi Távhőszolgáltató Vállalat nem engedhet a tényleges költségeket fölmutató árból, mert ha megtenné, ez már a következő fűtési idényben veszélyeztethetné a szolgáltatás jelenlegi színvonalának megtartását. Az ár döntő hányadát egyébként is az energiaköltségek teszik ki. s a sokak által igazságtalannak tartott átalányszámítás sem változtatható meg helyi rendelkezéssel. Éppen e kiszolgáltatott helyzet föloldását szolgálja az a kormányrendelet, amely jövőre kötelezővé teszi az épületenkénti hőmenynyiségmérők fölszerelését. A mérőműszerek megmutatják majd, hogy az épület egészében mekkora hőmennyiséget „fogyasztanak el" a lakók, azaz mennyit fűtöttek. Ez lenne az első lépése, alapfeltétele annak, hogy lakásonként is a tényleges fogyasztás szerint fizessék ki a fűtés-számlát. Sárkány László, a Szegedi Távhőszolgáltató Vállalat igazgatója elmondta, hogy a hőmennyiségmérők fölszerelésének költségei a vállalatot terhelik, s az egész város ellátása összesen mintegy 200 millió forintba kerül majd. Jövőre kezdik meg a mérőműszerek beépítését, és másfél éven belül minden távfűtött szegedi épület fogyasztását mérni tudják majd. A kérdés most is csak az, mint annyi más esetben: mindezt miből...? A kormány rendelkezése kötelezi a jövőre önkormányzativá minősülő vállalatot, ám pénzt nem ad a végrehajtásra. És 200 millió forintot nehéz lesz előteremtenie a Szetáv-nak, különösen ha tovább gyarapodik azok száma, akik még a mostani fűtés-számlát sem tudják kifizetni. NY. P.