Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-10 / 289. szám

KEDD, 1991. DEC. 10. Az önkormányzat depolitizálásáért TÁRSADALOM 5 A helyi társadalom csúcsszervének működését segítő és egyben gátló pártéleti hiányosságok késztemek arra, hogy ezt az állásfoglalást megíijam. Nem gondolom magamról, hogy a testületben ülőknél egy jottányival is jobban értenék a közügyek intézésének művészetéhez. Kívülállóként, de belül érzőként úgy vélem, hozzá kell szólnom néhány jelenséghez. Magam is megkérdezem magamtól, illetékes vagyok én? Igennel válaszolok magamnak: azért mert szegedi vagyok, mert keresztény vagyok, akinek e világ nagyon fontos, azért, mert barátaim ülnek a pártokban és azokon kívül is. Végül pedig azért, mert úgy érzékelem, talán egyik utolsó ember vagyok, aki még nem legyint Szeged politikai életére. Mielőtt kritikus észrevételeimet megfogalmaznám, szükségesnek látom, hogy néhány - az érintettekkel remélhetőleg közösen vallott - tényt leszögezzek. Elsősorban is úgy vélem, hogy az önkormányzat, a helyi önkormányzati pártok, illetve a helyi politizáló társadalom működésének nehézségei nem a rendszerváltás alapvető hiányosságaiból és nem is az említett szervekben működő egyének ilyen vagy olyan erkölcsi vagy ismeretbeli hiányosságaiból adódnak. Nem gondolom, hogy bármilyen éltelemben vissza kellene sírni a pax kadariensis langymelegét. Azt sem gondolom azonban, hogy valamilyen politikai fatalizmusból el kellene fogadnunk azt, hogy a város polgárainak elsősorban is szegényeinek és elhagyatottjainak életét elementárisán érintő problémák megoldása vagy megoldatlansága kívül esik politikai belátásunk és cselekvési lehetőségeink körén. Hiszen abban, hogy az emberi közösség Szegeden is képes értelemmel és elkötelezettséggel változtatni azon, amivel önmagának árt. Legyen ez a hit naivitás vagy akármilyen hitből fakadó reménytartalék, bizonyos vagyok abban, hogy nem csak a politikai fatalitásnak nem vagyunk kiszolgáltatottjai, hanem azoknak az úgynevezett „erőknek" sem, amelyek a város életét kevesek paternalista Chicagójává akarják változtatni. 1. Törvény ismeret Az önkormányzat működése többek között azon fordul, hogy akik képviselők, ismerik-e azokat a törvényeket, amelyek alkalmas keretet nyújtanak a politikai racionalitás alapjárt történő döntéshozatal optimalitásának. Ez a törvényismeret alapvetőbb a helyismeretnél. Véleményem és némi tapasztalatom alapján azt kell állítanom, hogy a törvények megismerésének folyamatára az jellemző, hogy mindig egy-egy aktuális politikai sakkhúzás érdekében ismerkednek meg a képviselők az önkormányzati törvény vonatkozó passzusával. Úgy vélem, ez érvényes az SZMSZ-re is. A törvény és az SZMSZ nem olyan természetű tudást igényel, amihez szakembernek kell lenni. Sem politikai, sem jogi végzettség nem szükséges az alapvető ismeretek és a törvényben meghúzódó szándék felismerésére. Ezért vissza kell utasítani azokat, akik a „bölcsek kövének birtokosaiként" tüntetik fel magukat és a törvényi forrásokat igen hiányosan ismerő képviselőknek törvényre hivatkozó politikai fondorlatokat ajánlanak. Az egész országnak, a magyar társadalomfejlődésnek rákfenéje ez a „cuius munus, eius ratio" elv (akié a tisztség, azé a bölcsesség). Első konzekvenciaként adódik, hogy nagyon konkrétan meg kell bízni egy-két jogászt, hogy tartson kurzust önkormányzati törvényből a képviselőknek, funkcionáriusoknak és azoknak a szegedi polgároknak, akik figyelemmel követik pátriájuk politikai életét. 2. Független jogi szakértők Minthogy még az alkotmánnyal kapcsolatban is a politikai élet kérdéseket vet fel. Szegeden is szükség van egy olyan független szervezetre, amely az említett törvények értelmezésében ajánlási jogkörrel rendelkezik, s amely vitán felül álló személyekből áll. Ez a funkció nem keverhető és keverendő össze a helyi törvényességi főfelügyelő tisztével! Nem szabad beleegyezni abba a bármely példával alátámasztható érvbe, hogy Szeged elég kicsi ahhoz, hogy ne lehessen benne „független" szakértőket találni. Helyesebbnek látom inkább azt a kérdést felvetni, vajon az önkormányzat felmutatott-e eleddig akkora megbízhatóságot, hogy egy jól képzett szakember úgy vélhesse, hogy szakértői megfontolásai nem hullanak politikai, társadalmi presztízsveszteségként vissza a fejére. Az ilyen független jogi testület (hasonlóan egyébként a többi tanácsadó testülethez, amelyekről itt nem szólok) nem konkurenciája az önkormányzat működését segítő jogi és ügyrendi bizottságnak. Nem is lehet ezeket a bizottságokat jogi úton arra kötelezni, hogy éljenek egy független testület észrevételeivel. Csak erkölcsileg lehet elvárni ilyesmit, Csak akkor, ha a tagokban van annyi reális önismeret és értékelik annyira a következő választások utáni - feltehetően civil - társadalmi presztízsüket, hogy minden eszközt megragadnak annak érdekében, hogy ne hozzanak később úgyis világossá váló törvénytelen döntéseket. 3. Pártcsaták Az önkormányzat politikai pártjai - hasonlóan a Parlament pártjaihoz - az ellenzéki kerekasztal békés korszaka óta személyesen olyan sebeket okoztak egymásnak, hogy emberileg alig várható el tagjaiktól az emelkedett, felejteni képes hangvétel és politizálás. Nem várható el, amennyiben a tagoknak nincsen lehetőségük arra, hogy begyógyítsák ezeket a sebeket. A politikai sebek begyógyítására a város politikai életében ad lehetőséget - méghozzá akkor, ha a pártok a politikai működésüket nem korlátozzák az önkormányzaton belüli hatalmi harcra, hanem mint pártok az önkormányzati munkán túlmenően - a város politikai, kulturális, társadalmi és gazdasági arculatának megváltoztatásával is törődnek. A politikai pártok politikai partnere ugyanis - józan ész is beláthatja nem az önkormányzat, hanem a város polgárai, annak társadalma. Az önkormányzati munka iránt tanúsított érdeklődés az általános politikai érdeklődés alatt van. A pártok mindegyike akkor politizál jó eséllyel, ha elsősorban nem az önkormányzatban politizál. Amennyire igaz, hogy a legkegyetlenebb hatalmi harc is hoz erdményeket, ugyanúgy az is igaz, hogy politikailag hosszú távon annak a pártnak van a lakosságra (jövendő választóira) nagy befolyása, amelyik pozitívumokkal küzd és nem az ellenfelek lejáratásával. Ebből a szempontból a szegedi pártok a lehető legrosszabban politizálnak. Mintha nem olvasnák az újságokat és nem látnák, hogy az ilyen lejáratósdi csak a fundamentalizmusnak és a régi rendszer visszasírásának ad táptalajt. • A politikai etosz (célszerűség) a következő preferenciákat követeli: a/ előnyben kell részesíteni a szakmailag megalapozott, világosan érvelhető, a lakosság számára is bemutatott terveket, szemben a politikai rivalitások pengeváltásai közepette sebtiben kidolgozott, csak a politikai döntéshozók által ismert tervekkel; a város humán állagát figyelembe vevő és fejlesztő összpárti érdekeket előnyben kell részesíteni az egyes pártok hatalmi érdekeivel szemben; </ a pragmatikus problémamegoldásokat előnyben kell részesíteni az ideologikusan terhelt vagy terhelhető problémákkal szemben; d/ a bevallott és vállalt személyes érdekeket előnyben kell részesíteni az objektivitás köntösébe bújt magánérdekekkel szemben. 4. Jelszavak Végezetül a pártok ideológiai bázisáról és hivatkozásairól kell említést tenni. A két, létszám szerint legjelentősebb szegedi párt egyike a keresztény eszmékre, másika a liberális eszmékre hivatkozik. Hazánkban az általános ideológiai túlérzékenység miatt ezeknek az eszméknek valóságos tartalma nincsen, csak úgynevezett eszközértéke. Arra való emlegetésük, hogy valamilyen politikai táborhoz való tartozást kifejezzenek, s sajnos elősorban arra, hogy más politikai feleket negatíve minősítsenek. A polgárok számára a leglejáratóttabb szavak a politikai harc legjelentősebb fogalmai lesznek lassan. A gyakorlatilag eszmeileg tartalmatlan kifejezések használata tehát politikailag igen káros az egész országban is, de itt Szegeden mindenképpen. Mélységesen elítélendő és megvetendő bármely önkormányzati kérdésben a politikai szlogenkészletnek a józan ésszel szembeni előtérbe helyezése. Különösen annak tükrében, hogy térségünk politikai történetében ezekhez a kategóriákhoz milyen nemes emberek és tettek fűződnek. Polgári fórum Befejezésül annak a mély meggyőződésemnek akarok még hangot adni, hogy Szeged városának optimális fejlődését a jelenlegi pártmunka közel teljesen lehetetlenné teszi, illetve tette. Függetlenül attól, hogy ezért melyik pártot terheli jobban a felelősség és semmiképpen sem követelve ilyen értelmű későbbi elszámoltatást, úgy vélem, hogy az önkormányzati pártok képviselőinek a lehető legsü rgősebben létre kell hoznia egy semleges platformot (amelyet én még mindig „polgári fórumnak" neveznék). Ebben nem szerepelhetnek pártfunkcionáriusok és önkormányzati funkcionáriusok sem. A polgári fórumnak legnemesebb hivatása az lenne, hogy visszaadja a Szegeden az önkormányzat és a politikai élet elvesztett presztízsét, hogy működésével a pártpolitikai érdekeket a maguk méltó helyére visszahelyezve depolitizálják a döntéshozásokat. Lehet, hogy a polgári fórum életére csak rövid ideig lenne szükség, de valameddig mindenképpen szükség van. MÁTÉ TÓTH ANDRÁS Magyarországi szabadegyházak A metodisták A metodista egyház megalapítója John Wesley (1703-1791) anglikán lelkész volt. Oxfordi diák korában testvérével, Charles-szal és néhány társával egy klub tagjaiként szigorú napirend szerint éltek. Mivel módszerességük bosszantotta a többi diákot, ezért „methodistáknak", vagyis módszereskedőknek gúnyolták őket. Ez a név aztán egész mozgalmukra ráragadt. Wesley és követői csupán egy ébredési mozgalmat kívántak elindítani az 1740-es években az anglikán egyházban. Ám miután annak vezetői kitiltották őket a templomokból, önálló szervezetet hoztak létre. Ennek ellenére a metodisták csak Wesley halála után, 1793-ban szakadtak el formálisan az anglikánoktól és váltak új egyházzá. Akkor már az Amerikai Egyesült Államokban is nagyszámú metodista élt. Az 1800-as évek folyamán Európában és a többi földrészen szintén elterjedt az új egyház, azonban legnépesebbé Észak-Amerikában vált. Magyarországon a múlt század végén jelent meg a metodizmus. Az első magyar nyelvű gyülekezet pedig 1907-ben alakult Jakab János prédikátor vezetésével. A metodista hitvallást 25 cikkelyben foglalták össze, melyek közül 23-at az anglikán egyháztól vettek át. Ezekben a hitelvekben a lutheri és a kálvini tanok ötvöződnek, kiegészülve a sajátosan metodista elemekkel. A metodisták a Bibliát tekintik a hit zsinórmértékének. Vallják a Szentháromságot és Krisztus feltámadását. Két szentséget fogadnak el: a keresztségét és az úrvacsorát. Egyaránt gyakorolják a gyermekek és a felnőttek megkeresztelését, de csak azt tekintik teljes jogú egyháztagnak, aki hitéről a gyülekezet előtt tanúságot tett. Az úrvacsorát a Krisztus testével és vérével való közösség jelképeként értelmezik. A házasságot ugyan nem tekintik szentségnek, de a válást mégsem tartják megengedhetőnek. Rendkívül fontos helyet foglal e! tanításukban a személyes megtérés. Amennyiben lehetséges, nem tesznek esküt. Vannak azonban olyan tanok is, melyek értelmezésében a metodizmus különféle árnyalatai eltérő álláspontot foglalnak el. Az „Altalános Szabályok " címet viselő kézikönyvük a gyakorlati élethez ad útmutatást. A szabályok egy része azt sorolja fel, mit nem szabad a metodista hívőnek tennie: például tudatosan rosszat cselekedni, túlzott mértékben alkoholt fogyasztani, gyalázkodni, tiszteletlenül és szeretetlenül fecsegni. A másik részben mindaz a jó szerepel, amit tenniük keli: irgalmasságot gyakorolni az éhezőkkel, betegekkel és foglyokkal, takarékosan élni stb. Végül a harmadik csoportban az található, amire egy jó metodistának még külön ügyelnie kötelező: a szentségekkel való élés, a Szentírás olvasása, közös családi imádság és egyebek. Ezeken kívül még néhány különleges tanáccsal is ellátja híveit a metodista egyház. Ilyenek: a mértékletesség, a dohányzástól való tartózkodás, a feltűnő divat és az ékszerek viselésének kerülése. Nagy súlyt helyeznek a béke és a társadalmi tulajdon védelmére, az állami törvények betartására, a szociális igazságosságra és a gyermekáldás vállalására. Véleményük szerint a hívők adakozása az egyház számára nem kötelesség, hanem kiváltság. A különböző országok metodista egyházainak eltérő a szervezete. Az USA-ban például legfőbb szervük a püspökök tanácsa, melynek tagjait a lelkészekből és a hívőkből álló konferenciák választják meg. Gyülekezeteik felépítése viszont meglehetősen egységes világszerte. Minden gyülekezet 10-15 tagból álló csoportokra tagozódik, amelyek élén a presbiterek állnak vezetőkként. Az egész gyülekezet vezetője a lelkész, akinek a mindennapi élet dolgaiban ugyanúgy eligazítást kell adnia a gondjaira bízottaknak, mint a hit területén. A lelkészt diakónus segítheti munkájában. Gyülekezeti fegyelmük szigorú. így a megátalkodott bűnöst a kisebb büntetések hatástalansága esetén kizárják a gyülekezetből. Istentiszteletük formája egyszerű: alkotóelemei az éneklés, a bibliaolvasás és az igehirdetés. A Magyarországi Metodista Egyház tíz kerületre oszlik fel. Életét az évente összeülő konferencia irányítja. Ennek elnöke a szuperintendens, akit a lelkészek közül négy évre választanak. A magyar metodisták a közép- és dél-európai püspökséggel állnak közvetlen kapcsolatban, melynek vezetője a zürichi püspök. Érdekességként megemlíthető, hogy Magyarországon először a metodista egyház alkalmazott teljes jogú lelkészi munkakörben nőt. Az 1980-as években a világon körülbelül 50 millió metodista volt. Hazánkban jelenleg mintegy 1800 fő tartozik a metodista egyházhoz. GICZI ZSOLT A szeretet erejével Magyarországon tíz metodista egyházkör'zet létezik, az egyik Szeged. Itt először 1914-15-ben Tessényi János lelkész vezetésével a Hétvezér utcában működött a gyülekezet - körülbelül 15-20 fővel. A lelkész úr távozása után lényegében 1929-ig nem működött az egyház. Ekkor Hecker Henrik lelkész újra összefogta a gyülekezetet. A Petőfi sugárút és a Nagykörút sarkán lévő épületben működött az egyház, s a taglétszám is gyorsan növekedett. Rengeteg sorsüldözött, csalódott ember talált itt menedéket, lelki támaszt. 1930-ban a metodisták megvették a Londoni körúti házat, amely ma is otthont ad a hívőknek. Ma körülbelül 50 taggal működik Szegeden a gyülekezet. A szegedi lelkésszel, Szabó Andor úrral beszélgettünk a metodisták szegedi történetéről, gyülekezetük életéről. A két háború közötti időszakban elméletileg szabadon működhetett az egyház, hisz soha nem tiltották be működésüket. De ennek az időszaknak állami politikája kivételezett helyzetbe juttatta a katolikus egyházat, és természetszerűleg háttérbe szorította a kisegyházakat, így a metodistákat is. Az istentiszteleteket sokszor megzavarták a rendőrök. Az állami elismerésre 1947-ig kellett várniuk. A szegedi gyülekezet átvészelte a háborút, s a Bácskából menekült németeknek is megpróbált menedéket adni, amiért az itteni lelkészt internálták. Az '50-es évek számukra is nehezek voltak, az akkori kormányzat rendkívül keményen lépett fel ellenük, bár működésüket nem tiltották be. A kommunista kormányzat ragaszkodott ahhoz, hogy hatalmat gyakoroljon az egyházak felett. A '60-as években enyhülés következett, szabadabb lett a működés és egyre többen jöttek a gyülekezetbe. Taglétszámuk hozzávetőlegesen 150 fő volt ekkor. Személyi ellentétek miatt 1974-ben szakadás történt a metodistáknál. Azóta Evangéliumi Testvérközösség néven is működik gyülekezet Szegeden a Bokor utcában. Az elmúlt három év jelentős változást hozott az egyház számára, egész egyházi életük megváltozott. Missziós egyház lévén, ma már ez irányú tevékenységüket is gyakorolhatják. A rendszerváltás előtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy a börtönökben végezzenek missziós tevékenységet, vagy az ifjúság körében kirándulásokat szervezhessenek. Az országban idén három egyházi célú épületet adhattak át. Lelkészeik külföldön tanulnak, de ma létezik egy terv, amely lehetővé tenné, hogy a református , és az evangélikus egyház is képezzen hallgatókat. A gyülekezeti életben a metodistáknál - így a szegedi gyülekezetben is - a legfontosabb tevékenység az igehirdetés, a liturgia csak másodlagos. Mindez a protestáns felfogásból adódik. Kiterjedt szociális tevékenységet folytatnak. Az egyház jellegzetes vonása, hogy nem csupán a lelki életben, hanem a mindennapi életben is segítenie, gondoznia kell a híveknek az embereket, s segítő kezet kell nyújtania a rászorulóknak. Magyarországon 1950-ben elvették a Budakeszin működő szanatóriumukat, ennek most folyik visszaperiése. A szegedi gyülekezet is igyekszik erejéhez mérten szociális munkát végezni, például ruhát osztanak a rászorulóknak, betegeket látogatnak, öregeket gondoznak - s nemcsak a hittestvéreiket, sőt nagyobb részt nem az egyház kebelébe tartozókat. Gyermekeknek karácsonyi programokat szerveznek, előadásokat tartanak, s hetente ellátnak úgynevezett heti áhítatszolgálatot, s emellett még börtönmissziót is folytatnak. Amennyire lehetséges, igyekeznek a menekülteket is segíteni. Tehát mindenütt, ahol lehetőséget látnak arra. hogy a szeretet erejével működjenek, ott segítenek. Kapcsolatban állnak a Máltai Szeretetszolgálattal is. Anyagi forrásaikat szociális tevékenységekre a külföldi, illetve helyi adományokból biztosítják. P. T. P.