Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-09 / 288. szám

8 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. DEC. 9. Csoportellenfeleink: Görögország, Izland, Jugoszlávia, Luxemburg és a Szovjetunió A futballtörténelem, amint ismétli(?) önmagát Valószínűleg magasra csapott a TVl nézettségi indexe tegnap este hét és nyolc között, amikor New Yorkból láthattuk a 15. labdarúgó­világbajnokság selejtezőcsoport­jainak sorsolását. Persze lehet, hogy a hagyományosan futball­nemzetnek számító magyarság az utóbbi évek nagy leégései, ered­ménytelensége, illetve a honi baj­nokság színvonala miatt talán már el is fordult a labdarúgástól... A sorsolás mindenesetre lezajlott: csinos színésznő konferálta be a szereplőket, láthattuk a leendő vb-stadionokat - ahol eddig job­bára amerikai futballt játszottak -, aztán az UNICEF-küldött Roger Moore-t, amint átvette a müncheni Németország-Világválogatott jótékony célú mérkőzés egymillió dolláros bevételét. Végül aztán Franz Bcckcnbaucr, a Császár ki­húzta az öt üvegedényből azokat a golyókat, amelyekben egy-egy európai válogatott neve rejtőzött, s kialakult a 37 benevezett együttes öt hatos és egy hetes csoportja. S hogy a lényegre térjünk: nekünk a Szovjetunió jutott, mint „kiemel­ten " nagy falat - további ellenfe­leink pedig: Jugoszlávia. Görögor­szág, Izland és Luxemburg csapata. A többi csoport beosztása. I. Olaszország. Észtország, Málta. Svájc, Portugália, Skócia. 2. Ang­lia, San Marino, Törökország, Norvégia, Lengyelország, Hol­landia. 3. Spanyolország, Litvánia, Lettország, Albánia, Észak­írország. Dánia, Írország. 4. Belgium, Feröer-szigetck, Ciprus, Wales, Románia. Cseh és Szlovák Köztársaság. Az ötös csoport a miénk, a hatosban pedig Francia­ország, Izrael, Finnország, Bul­gária, Svédország és Ausztria küzd majd egymással. Két vélemény: Bicskei Bertalan volt szövetségi kapitány már a sorsolás előtt is a kcdvező(bb) ellenfelek között említette Jugo­szláviát és a Szovjetuniót, utána pedig kifejtette: két, belpolitikailag zavarodott országgal kerültünk egy csoportba, s ez nekünk talán jó lehet a továbbjutás szempontjából; dr. Laczkó Mihály, az MLSZ el­nöke pedig azt hangsúlyozta, hogy juthattunk volna nehezebb csoport­ba is, sőt, szerinte az egyik legked­vezőbben vagyunk. Végigtekintve csoportunkon, való­színűleg négy csapat: a szovjet, a jugoszláv, a görög és a magyar közül kerül ki a továbbjutó két együttes. Az izlandiak és a luxem­burgiak elleni meccsek látszólag könnyűnek ígérkeznek - ám mi­előtt leírnánk őket. emlékezzünk arra. hogy Izland az idén Európa­bajnoki selejtezőn 2-0-ra legyőzte Spanyolországot (az egyik mostani kiemelteti), Luxemburg pedig nem is olyan régen majdnem megtréfál­ta a németeket. Kérdés tehát, hogy elégedettek lehetünk-e a sorsolás eredményével - persze igazán könnyű csoportnak csak egy látszik, a hatos, talán ott lett volna a legtöbb esélyünk, s bizony, kerül­hettünk volna nehezebb csoportba is, mondjuk az angolok meg a hollandok mellé. Címünkben is utaltunk rá, hogy az 1978-as argentin vb előtt egyszer már vol­tunk egy csoportban a szovjetekkel és a görögökkel is, s akkor cso­portgyőztesként mi jutottunk tovább. De ott a kérdőjel is: tényleg ismételheti magát a futballtörté­nelem? Hisz azóta volt egy me­xikói hat-null, majd a legutóbbi Eb-selejtezőkön is elbuktunk a szovjetekkel szemben, a görögök pedig mindenkire veszélyesek lehetnek. És a jugoszlávok... Déli szomszédaink bajnoksága a hor­vátok és a szlovének nélkül is rop­pant erős - a Zvezda ászai a világ bármely válogatottjában kezdő emberek lehetnének -, emellett nagyszerű idegenlégiósaik is van­nak. Szóval, reálisan nézve az esélyeket, nem lehetnek nagy re­ményeink. Persze, a magyar foci annyira kiszámíthatatlan, hogy akár csoportelsők is lehetünk - de leg­alább abban reménykedünk, hogy jó másfél-két év múlva, az utolsó csoportmérkőzések előtt még iz­gulhatunk majd, hátha kijutunk Amerikába. Persze, ha netalántán sikerülne is a bravúr, Amerika attól egy ideig még ott lesz, s nem a hazai labdarúgásban, amelynek színvonala a világbajnoki részvé­teltől, egy esetleges ottani sikertől sem javulhat túl sokat - ahhoz ugyanis nem egy-két, hanem talán tíz-tizenöt év is kevés lesz... P. L. Totóeredmények A totó 49. játékhetén szereplő mérkőzések eredményei 1. Drcsden-Hamburg 3-0 1 2. Bochum-Kaiserslautem 0-0 X 3. Karlsruhe-VfB Stuttgart 0-0 X 4. Rostock-Bayern München 2-1 1 5. Stuttgarter Kickers­l.FCKöln 0-3 2 6. St. Pauli-Hertha BSC 1-0 1 7. Chemnitz-FC Homburg 0-0 X 8. Ascoli-Bari 2-2 X 9. Foggia-Sampdoria 0-0 X 10. Juventus-lnternazionale 2-1 1 11. Roma-Atalanta l-l X 12. Messina-Ancona 0-0 X 13. Taranto-Cesena 1-0 1 Pluszmérkőzés: 14. Jena-Mainz 2-1 1 Ismétlődött az ifi döntő Serdülő- és gyermektenisz­versenyt rendeztek a hét végén Sze­geden a Szőregi úti fedett pályán. Érdekesség, hogy a serdülő fiúk döntőjét ugyanaz a két versenyző játszotta, mint nemrégen az ifjúsági korosztályban. Akkor ifj. Thékes István győzött Sonkodi Bálint ellen. Most sem volt másképp, ifj. Thékes két szettben bizonyult jobbnak. Eredmények. Serdülők, fiúk: I. Ifj. Thékes István (Móravárosi Kinizsi), 2. Sonkodi Bálint (Sze­gedi TC), 3. Hajnal István (Szegedi TC) és Baráth István (Szabadka). Lányok: 1. Várhelyi Zsófia, 2. Hódi Annamária, 3. Pádár Petra (mind­hárman Szegedi TC). Gyermekek, fiúk: l.Joó Ger­gely, 2. Péter Gábor, 3. Laczi Gá­bor (minhárman Szegedi TC). Lányok: 1. Kalmár Dóra, 2. Ka­kuszi Szilvia, 3. Lehóczki Andrea és Kakuszi Renáta (mindannyian Szegedi TC). Budo Gála y9l Kassza- és közönségsiker Még jó hogy volt szuszpenzol Ha az újszegedi Sportcsarnok előtt több, mint tizenőt kocsi áll, akkor abból arra lehet következtetni, hogy valami olyan esemény van fent, ami sokakat vonz. Azt tudtam, hogy a Harcművészetek Megyei Szövetsége azt találta ki, hogy összeengedi a különböző szakágak képviselőit, de arra nem mertem vona megesküdni, hogy ez ilyen sok embert érdekel. Aztán, amikor jó negyed óráig nem bírtam feljutni a küzdőtérre, rá kellett ébrednem, hogy itt olyan sportesemény lesz, ami sokakat vonz. Mivel, igazán erre nem nagyon számított a rendezőség, így félórás csúszással kezdődött a verseny a könnyű-, a közép- és a nehézsúlyban. Az első bemelegítő mérkőzéseken még csendes volt a zsúfolásig megtelt sportcsarnok közönsége, de amikor eldurrant egy-két nehezebb ütés, bizony „forrt" a levegő. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Balról: Rusz Alajos, a nehézsúly győztese Szinte mindenki azt latolgatta ki lesz a jobb a karatés, az ökölvívó vagy a cselgáncsos? Amikor az ötszörös ifjúsági és junior bajnok, Petrovics Milán (Szeged SC) szőnyegre lépett és két hatalmasat dobott karatés ellenfelén, látszott ez a meccs az övé, sőt talán a középsúly első helyét is kibérelheti. Aztán kar­fcszítéses leszorítása olyan jól sikerült, hogy partnerc feladta a meccset. - Milán, a csclgáncsosok közül egyedül csak te indultál. Miért? - Azt nem tudom, hogy a többiek miért nem nevezlek. En úgy voltam vele. hogy felmérem magam. Vajon mit tudok? - Azt gondolom, bizonyítottál. - Tényleg jól sikerült. Sok múlik a szerencsén, valamint a jó hely­zetfelismerésen. Szerintem, azt nem lehet eldönteni, hogy melyik szakág a legjobb. Aki, a maga sport­ágában kiváló, az legyőzheti a má­sikat saját tudományával... ­fejtegette a junior válogatott Pet­rovics Milán, aki bizony nem riadt vissza az ütésektől sem és kato­násan menetelt a dobogó legfelső foka felé. A kétszer két perces küzdelmek talán a ju-jutsusoknak kedveztek a legjobban, hiszen ók - ha leegy­szerűsítjük a dolgokat - ötvözik eggyé leginkább az egyes szakágak fogásait. Ezt látszott igazolni Rusz Alajos (Szegcdi VSE) is, aki fö­lényes magabiztossággal harcolt ellenfeleivel. - Kicsit fáradtan érkeztem erre a versenyre, de mindenképpen meg kell mulatnom, hogy ez a szakág milyen életképes. Remélem szerep­lésemmel népszerűsíteni fogom a ju-jutsut. Erre soha jobb alkalom nem nvílik, hiszen teltház van, ami egy-egy szakág versenyeire nem jellemző. Mindezek ellenére nem hiszem, hogy havonta lehetne rendezni ilyen gálát, mondjuk évente biztosan szívesen eljönnek majd a sportágak képviselői ­nyilatkozta a magyar bajnoki ezüst­érmes Rusz Alajos, akinek leg­nagyobb ellenfele az olimpiai ke­rettag szegedi ökölvívó, Elekes Tamás volt. A válogatott bokszoló egyik mérkőzése után borzasztóan mérgesen jött le a szőnyegről. Dúlt-fúlt haragjában: - Nem indulok többet ilyen versenyen! - mondta első felindult­ságában. Aztán kicsit lehiggadva mindjárt megcáfolta magát: - Azért folytatom, mert kell a verseny, a mérkőzés. Sajnos kevés lehetőség nyílik a jóértelemben vett vereke­désre, így tréningnek ez sem rossz. - Miért vagy még mindig fel­paprikázva? Kicsit félrevonul, kiveszi nad­rágjából nemiszerv védőjét és mu­tatja: - Tessék, ezért! - mutat a megre­pedt szuszpenzolra. - Kétszer szabálytalanul rúgott ellenfelem, s ez lett belőle. Szerencsére lelép­tették. Szerintem, sokaknak jobban fel. kellene készülni ezekre az összecsapásokra. Remélem W leg­közelebbi versenyen már így lesz ­latolgatta, most már haloványabb arccal Elekes Tamás ökölvívó, aki az idén a kick-box országos baj­nokságon súlycsoportjában arany­érmet nyert. A közönség viszont élvezte a mérkőzéseket és azokat a látványos bemutatókat, melyeket egy-egy szakág csapata kreált. Végül is mindenki elégedett lehetett, a néző megkapta azt, amiért belépőt váltott. A teltház pedig a szervezők konyhájára is hozott valamit. - Szerénytelenség nélkül ál­líthatom, hogy számítottam a kö­zönség sikerre - nyilatkozta a ver­seny közben Fekete Péter, a Harc­művészetek megyei Szövetségének elnöke, aki így folytatta mond­andóját: - Az elképzelésünk bejött, folytatni fogjuk ezt a fajta verse­nyeztetést. Előbb, úgy március tájékán, Szegeden még ismeretlen show-műsort szeretnénk csinálni. Ennélí lényege, hogy világbajnoki érmeseket hívunk meg egy-egy pénzdíjas párosmérkőzésre. Biz­tosan sikere lesz ennek is! A Budo Gála '91 végered­ménye. Könnyűsúly: 1. Rácz At­tila (kick-box), 2. Faragó István (kick-box), 3. Turó Zsolt (ököl­vívó). Középsúly: 1. Petrovics Milán (cselgáncs), 2. Kiss Gábor (ju-jutsu), 3. Baranyai Árpád (ökölvívó). Nehézsúly: 1. Rusz Alajos (ju-jutsu), 2. Elekes Tamás (ökölvívó), 3. Veszprémi Tibor (kick-box). Sportbemutató. 1. Aiki-do, 2. Kick-box, 3. Ju-jutsu (mindhárom együttes szegedi). Cs. GÁT LÁSZLÓ Az első már megvan Fekete szenzációs védései KÉZILABDA Csak a győzelem volt elfogadható tegnap este az újszegedi Sportcsarnokban pályára lépő Tisza Volán SC férfi kézilabdacsapatától. Azért ez a szigorú megkötés, mert, ha veszt a közlekedési együttes, akkor minden terve dugába dűlt volna Kővári Árpád edzőnek, azaz a Volán tavasszal csak az alsó régióban folytathatná az első osztályú bajnokságot. A győzelemre vágyó közönség az első perctől űzte-hajtotta a csa­patot, s hazaiak a 9. percben már 5-0-ra vezettek a Debrecen ellen. Micsoda kezdés! A folytatás, egé­szen a 19. percig sem volt rosz­szabb, amikor is még mindig öt góllal húzott a szegedi együttes. És ezután mintha valaki megálljt parancsolt volna a Kővári-legény­ségnek. A sok rossz bejátszásból indulhattak a vendégek, s rendre góllal fejezték be támadásaikat. A másik oldalon pedig szenzációsan védett Szatmári kapus, szinte megbabonázta a hazai játékosokat. Szerencsére, Tenkén nem fogott az átok. s a csapat veteránja nagy nehezen kiráncigálta a gödörből együttesét, s ennek köszönhetően kétgólos előnnyel térhetett pihe­nőre a Tisza Volán SC. A szünet után idegtépő játsza­dozását folytatta a Debrecen, azaz percekig támadtak. Azonban a szegediek ebben az időszakban kitűnően védekeztek. Fekete kapus pedig szinte mindent hárított, a sorsdöntő pillanatokban „redőnyt húzott" kapuja elé. A gólszegény­ség mindkét oldalon rényomta bélyegét a játékra, a második fél­időben ugyanis 15 perc alatt mindössze ötször zörgött a háló. „Kifog itt gólt lőni?" - találgatták mindenfelé. Amire két gyors vo­lános találat lett a válasz, s a mér­kőzés befejezése előtt kilenc perccel négy gólra nőtt a hazaiak előnye. Ezután Dobos J. hétméte­rest fogott, Bárány viszont a büntetőt nem hibázta cl, s így jófor­mán, néhány perccel a találkozó vége előtt bizonyossá vált, hogy a Volán megnyeri a találkozót. A mérkőzés végén a Tisza Vo­lán SC edzője. Kővári Árpád ennyit mondott: - Nagy volt a tét, s ez rányomta bélyegét a színvonalra. Fekete Robitól pedig káprázatosan szép kapusteljesítményt láthatott a közönség. Tisza Volán SC-Debrecen 20-16(10-8) Újszegedi Sportcsarnok, 1200 néző. Vezette: Cserepes, Kiss. Tisza Volán SC: FEKETE ­Oszlánczi 2, TENKE 69, Bartók 5, Mezei 3, Ördögh, Bárány 4/1. Csere: Dobos J., Nagy Z. (kapu­sok), Sándor, Farkas /., Avar. Edző: Kővári Árpád. Hétméteresek: 4/4, ill. 8/6. Kiál­lítások: 4, ill. 8 perc. A Tisza Volán SC csoportjában még egy mérkőzést játszottak. Az eredmény: Pcmü-Honvéd-Várpalota 15-16. Győzelmével a Veszprém mellett a Várpalota is a felsőházban folytathatja. A szegedi együttesnek pedig vasárnap, hazai pályán elegendő döntetlent játszani a Várpalotával, hogy a legjobb nyolc közé jusson. Barcelona készül Föld alatti autóút Barcelonában, az ötkarikás versenyek nyitó (s majdan záró) ün­nepségének színhelyén, 1992. július 25-én, az atlétikai viadaloknak is otthont adó Nagy Olimpiai Stadionban annak rendje és módja szerint fellobban majd a láng, afelől semmit kétség. A Montjuic - a barcelonai Gellért-hegy - tetején található építmény ugyanis gyönyörű és gyakorlatilag készen áll, csupán a nézőtéri székek számát növelik még ezután 55 ezerről 75 ezerre. Az eredetileg 1929-ben született stadionnak a „kérgét", vagyis az ódon külső részét meghagyták, belül viszont mindent elbontottak, az üreget kimélyítették, s úgy alakították ki a pompás, modernségében is ízléses „Estadi Olimpic de Montjuic"-ot, ahogyan a helybéliek nevezik ezt a sportszentélyt. Annál több tűnődésre adhat okot a tízezer sportolót befogadó olimpiai falu látványa. A tervek szerint ez év december 31-ig valamennyi épületet át kell adni, de ebből aligha lesz valami, még ha a katalán derűlátás nem ismer is lehetetlen. Merthogy teendő akad errefelé bőven. Összesen 2012 apartmant húztak fel, de itt-ott van - a három hétnél bizonnyal tovább tartó - finomítani, sőt építeni, szépíteni való is. A falu fekvése viszont gyönyörű és egyedi, a melbourne-i olimpia óta most első alkalommal lakhatnak a versenyzők ismét tengerparton. Amellett az új barcelonai repülőtérről egyenesen ide, az olimpiai faluba vezet be az új föld alatt vivő autóút, amelyen 12 perc alatt lehet beérni a légikikötőből. A sportolók leendő otthonához szinte karnyújtásnyira van a szintén vadonatúj, a vitorlásversenyeknek színhelyül szolgáló kikötő, ahol ugyancsak jócskán akad még mit dolgozniuk a kivitelezőknek. A kétkedők lecsendesítésére megmutatták viszont az 1988-ban felújított (de csak majdnem kész, mert lelátóbővítést még itt is terveznek) Picornell uszodát, ahol Egerszegi Krisztináék is versenyeznek majd. A főmedence - kívülről - vonzó. Persze az uszoda feneke az újságírók ottjártakor még eléggé koszos volt... Pazar viszont a 17 ezres tornacsarnok, a Montjuic egyik gyöngyszeme, amelyet japán technikával, szupermodern acélvázas tetőszerkezettel ellátva építettek meg. Itt akár azonnal kezdődhetnének a viadalok (ezen a helyen rendezik meg a kézi­és a röplabda-döntőket is). A tudósító beszámolója persze csak vázlatos lehet, merthogy a vendéglátók a vizit keretében csupán egy részét mutatták meg az olimpiai színhelyeknek. Mindenesetre hihető, hogy a nyitányra.minden rendben lesz, s ragyogó olimpia lesz Barcelonában, 1992 nyarán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom