Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-05 / 259. szám

KEDD, 1991. Nov. 5. BELPOLITIKA 3 Felfüggesztették Torgyán József frakció-tagságát Tegnap délután háromnapos hivatalos egyiptomi látogatásra Kairóba érkezett Antall József miniszterelnök és kísérete. A kormányfő tárgyalásain a két ország kapcsolatainak továbbfejlesztése és a világpolitikai kérdésekkel kapcsolatos véleménycsere szerepel napirenden, utóbbiak közül mindenekelőtt a közel-keleti békefolyamat. Antall József Hoszni Mubarak elnök és Atef Szidki kormányfő meghívásának tesz eleget. A Független Kisgazdapárt parlamenti képviselőcsoportja hétfői ülésén felfüggesztette Torgyán József pártelnök frakciótagságát. A döntés indoka: letelt az a nyolcnapos határidő, amelyet a képviselőcsoport Torgyán József számára arra szabott, hogy a politikai feddhetetlenségét bizonyító okmányokat átvegye, illetve bemutassa a frakciónak. Torgyán József a feddhetetlenségi papírok előtárásáig a frakció ülésein nem vehet részt, nem tehet a frakció nevében nyilatkozatokat, az Országgyűlésben nem szólalhat fel és nem folytathat tárgyalásokat a képviselőcsoport nevében. Az FKgP frakciója hétfői ülésén jogtalannak és illetéktelennek minősítette Prepeliczay István és Oláh Sándor pártból való kirekesztését. Az ülésen felolvasták a hódmezővásárhelyi szervezet Torgyán Józseftől élesen elhatárolódó nyilatkozatát. Értesülések szerint hasonló állásfoglalás várható e héten a Csongrád megyei vezetőségtől is. A KSH felmérése szerint ha mégis lesz Expo, akár 24 millió külföldi látogató is várható, s a bevétel megközelítheti a 150 milliárd forintot. A KSH szerint a beruházási munkálatok önmagukban is, már a kivitelezés közben termelésgerjesztő Ifatásúak. Vitatható azonban, hogy mekkora az Expo miatt várható valóságos többletberuházás, tudván, hogy a beruházások egy része amúgy is megvalósulna. A művelődési minisztérium illetékese szerint a készülő közoktatási törvény koncepciója ötévestől tizenhat éves korig terjeszti majd ki a tankötelezettséget. Új elemként várható majd a jogszabályban, hogy az általános iskola hatodik osztályát kötelező alapvizsgával zárják. Az iskola társadalmasítását az iskolaszékek felállításával érik majd el. A koncepcióban szerepel a területi oktatási központok léterhozása is. Ezek nem rendelkeznének hatósági jogkörrel, csupán a szakmaiság védelmére szolgálnának. Az illetékes szerint feállításukkal a minisztérium nem centralizálni akar - a cél éppen a decentralizáció, azaz a helyi problémák helybeli megoldásának elősegítése. Letisztulási folyamat Víz-választó, avagy ki legyen az alapító? A vita majd négyórás döntő hányadában a legnagyobb problémáról, a megyei vízmű vállalat további sorsáról volt szó - ezen belül is elsősorban a mintegy 500 millió forintnyi „működtetó"vagyonrészről. (Ez a vagyonhányad az '•"••™l,n™""í üzemfőmérnökség, a megyei vízmű vállalat épületeit, valamint a hibaelhárításhoz szükséges áramfejlesztőket, szivattyú-állomásokat stb. jelenti.) A törvény értelmében ugyanis a településeken lévő közművagyon - ez Csongrádban kb. egymilliárd forint - önkormányzati tulajdonba kerül, de hogy mi történjen az említett ötszázmillióval, arról majd féltucatnyi elképzelést hallottunk. Az első szerint, mivel ez a vagyonrész gyakorlatilag feloszthatatlan, maradjon a megye birtokában; a második azt mondja, hogy az önkormányzatok közös tulajdonába kerüljön. (Hozzá kell azonban tennünk, hogy mindez csak a tulajdonviszonyok rendezésének első lépcsője, a másodikban úgyis valamilyen gazdasági társasággá alakulna át az egyben tartott vagyonrész.) A harmadikra példa is akad: Zsombó lemondott működtetési vagyonrészéről, vagyis gyakorlatilag kivált a vízműből, és új vállalkozásban megrendelte a megyei vízmű vállalat jogutódjától a szolgáltatást. A község ezentúl nem fog fürdő- és szennyvízcsatorna-költséget fizetni, mivel ez nem érinti, tehát megszabadul egy plusz kiadástól - bár a kiválás kockázatokkal is jár. A negyedik variáns magát a vízmű vállalatot alakítaná át valamilyen gazdasági A közüzemi vállalatok vagyonának felosztásáról tartottak tegnap délelőtt munkaértekezletet a Közép fasor 1-3. alatti oktatási központban a megye polgármesterei, a megyei jogú városok képviselői, valamint az érintett öt vállalat, tehát a vízmű, a településtisztasági, a temetkezési, a moziüzemi és a kertészeti vállalat igazgatói, illetve a megyei közgyűlés több vezetője. Alapvető cél volt a nem tisztázott kérdések megbeszélése, hogy a polgármesterek világos megoldási variánsokat tudjanak képviselő-testületük elé terjeszteni. társasággá, de hogy milyen módon is lenne ez kivitelezhető, arról nem hallottunk bővebbet; mindenesetre a részvénytársasági forma ellen a kistelepülések tiltakoznak, mivel kisebb tulajdoni hányaddal kevesebb döntési jog is jár. S végül az ötödik, amelynek talán a legnagyobb az esélye, mégis, csak épp megemlítették: a vállalat üzemfőmérnökségi szinten váljon szét, vagyis a szervesen összekapcsolódó községek fogjanak össze egymással. A fó kérdés tehát jelenleg: milyen alapítású is legyen a vállalat? Hallottunk érveket pro és kontra, ám végig az volt a benyomásom, nagy a bizonytalanság, mert nagy a felelősség is, kevés viszont az információ. Ennek orvoslására a megyei önkormányzat ígéretet tett egy részletes szakértői vélemény elkészítésére. Ha ugyanis decemberig az érintett önkormányzatoknak legalább a fele nem tud azonos véleményre jutni a további működési formát illetően, a döntés a Vagyonátadó Bizottság kezébe kerül. (A két utolsó mondat az említett másik négy vállalat esetében is igaz.) Sürget tehát az idő, holott amúgy is sok a probléma, oldalakat lehetne róla írni. Ki viseli majd az esetleges veszteséget, melynek összege ez évben 35 millió? A megrendelő? A romló fizetési morál mindenesetre nem biztat sok jóval. (Fölvetődött persze, hogy a vízmű vesztesége a monopolhelyzetből adódott: majd ha verseny lesz, a vállalat is kénytelen lesz költséget csökkenteni.) Vagy: a következő évben is legvalóu«Mii»uijiM«m színűbb a régiónkénti központi díjszabás, nincs kidolgozott állami támogatási rendszer az egyenlőtlen viszonyok okozta nagy eltérések - 11-150 Ft/köbméteres vízdíjak - kompenzálására. Erre különben szintén hallottunk megoldási javaslatot: közös megyei kasszából kellene a versenyképességet biztosítani. A külföldi tőke is jöhetne, de ennek jogszabályi akadályai vannak. S ha már a külföldnél tartunk, néhány példa a végére: Dél-Németországban a település határáig viszi el a társaság a vizet, azt fizeti ki az önkormányzat, majd az ő dolga, hogy behajtsa a fogyasztóktól a vízdíjat; Angliában pedig 7-9 (!) év alatt privatizálták az ottani, 99,4%-os készültségi fokú hálózatot. Az ivóvíz nem lett olcsóbb, csak a szolgáltatás biztosabb és jobb minőségű. A szigetországban egyébként rendkívül sokszínű a paletta a vízművek nagyságát tekintve, s ez nálunk is megszívlelendő. A lényeg ugyanis nem a merev koncepció, az egyhangúság a formákban, hanem az egészséges, jó minőségű, bőséges és tiszta ivóvíz: csak kerülne már végre ez a pohárba - az állami vagyon felosztása ügyében is. P. L. KÖZÉLETI NAPLÓ MA GALIBA FERENC, a 19. számú és HORPÁCSY ANDRÁS, a 20. számú választókerület képviselője fogadóórát tart 17 órától a Gedói Általános Iskolában. A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) Belváros I. szervezete 16 órakor taggyűlést tart a Csap utca 62. szám alatti székházban. Téma: tájékoztató a XV. kongresszusról. Előadó: Juhász Antal, a városi koordinációs bizottság tagja. AZ MDF székházában (Római krt. 31.) a sajtóról rendeznek beszélgetést 18 órakor Kósa Csaba, a Sajtószabadság Klub szóvivője, a Magyar Fórum főszerkesztője és Krajczár Imre újságíró részvételével. A házigazda Balogh László, az MDF szegedi elnöke. Határstatisztika A határellenőrzés megszigorítása, október 4-e óta 142 ezer külföldi állampolgárt küldtek vissza a magyar határőrök, főként azért, mert a beutazni szándékozók nem rendelkeztek elegendő pénzzel, illetve a megfelelő útiokmányokkal és gépkocsipapírokkal - tudta meg az MTI hétfő reggel a BM Határőrség illetékesétől. Krisán Attila ezredes elmondta, hogy a visszaküldöttek közül 121 ezer volt a román, 9 ezer a lengyel, 3500 a bolgár, 3300 a szovjet, 2000 a jugoszláv és 1700 a csehszlovák állampolgár. Kinevezték a honvédség parancsnokait Székesfehérvárott a Magyar Honvédség Szárazföldi Csapatok Parancsnokságán hétfőn ünnepélyesen kinevezték a Magyar Honvédség szárazföldi és légvédelmi parancsnokait és vezetőállományát, valamint három katonai kerületi parancsnokság vezetőit. Für Lajos honvédelmi miniszter kinevezési parancsát Bíró Béla vezérőrnagy olvasta fel. A honvédelmi miniszter a szárazföldi csapatok parancsnokává Gyuricza Béla altábornagyot, a Veszprém központú légvédelmi csapatok parancsnokává pedig Csurgay Miklós vezérőrnagyot nevezte ki. A tatai katonai kerület parancsnoki teendőinek ellátásával megbízta Tánczos László ezredest, a kaposvári katonai kerület parancsnokává Preininger Ambrus vezérőrnagyot, a ceglédi katonai kerület parancsnokává pedig Orbán Károly vezérőrnagyot nevezte ki. Törvény a súlyos bűnökről Röviddel este háromnegyed 8 előtt hirdette ki az elnöklő Szűrös Mátyás a név szerinti szavazás eredményét: az Országgyűlés 197 igen szavazattal, 50 ellenszavazattal és 74 tartózkodással elfogad ta az „1944. december 21. és 1990. május 2. között elkövetett és politikai okokból nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről" szóló törvényt. Még az eredmény közzétételét megelőzően bonyolították le a befektetési alapokról szóló törvényjavaslat határozathozatalát: ezt a jogszabályt 189 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 71 tartózkodás mellett emelték törvényerőre a képviselők. Bibó István, a névadó egyéniség (Budapesti tudósítónktól.) Hazánk vezetői, úgy mint Göncz Árpád köztársasági elnök és Szabad György házelnök, emléktáblát avattak tegnap Bibó Istvánnak, a Nagy Imre-kormány egykori államminiszterének. Göncz Árpád a főemelet 64-ben méltatta Bibó István életútját. Majd dr. Prágay Dezső a volt orvoskari forradalmi bizottság volt társvezetője tartott hangos esszének is beillő előadást Bibó István 1956 utáni hatásáról itthon és az európai, illetve amerikai emigrációban. Még a nyugat-európai emigrációban is érték Bibót méltatlan és kisstílű támadások. Persze már akkor megjelent a dörgölődzők hada is, és az igazi küzdőtársak. Szabó Zoltán például, aki Londonban összegyűjtötte és egy kötetben kiadta Bibó István leginkább hozzáférhető munkáit, 1960-ban. Ennek a kiadásnak van hazai előzménye: a Pen Club föllépett külhonból Bibó bebörtönzése ellen, de a perfid börtönőrök Budapestről azt üzenték vissza, hogy a fogoly nem író. Nincs könyve, ugyanis! Ez az üzenet volt az első inspiráció, s lett könyv is, nemsokára... Ezután levonultunk a félemeletre, ahol a 203-as szoba közelében, a lépcsőfordulóban várakozott fehér kendővel takartan az emléktábla, amit sajnos kevesen fognak látni, s akik igen, azok se mind méltóak erre. A színhely felé haladva Rácz Sándor sodródik mellém. Ó is hazánk vezetője lehetne, de - nem sokon múlt ugyan - mégse az. Ha emlékeznek még a kedves előfizetők és az áruspéldányok olvasói, annak idején pluralisztikusán többen futottak a köztársasági elnöki cím elnyeréséért: Ruttner György ügyvéd, Pozsgay Imre államtitkár. Rácz Sándor munkás és Göncz Árpád műfordító. Rácz Sándor karonfog és így beszél: - Azt írd meg, hogy ebben az országban 1960-ban Bibó Istvánt még verték! És nem tanultunk belőle. Semmit... A család, a politikusok, az egykori küzdőtársak kis csoportja a félemeleten körülállták a táblát, amit Szabad György házelnök avatott fel, e szavak kíséretében: „Bibó István értelmiségi volt, a legnagyobb azoknak a sorából, akik a politika tudományának eszközeivel támogatni akarták a magyar demokrácia helyreállításának roppant nagy kísérletét." A kísérlet akkor se sikerült: 1956 november 4-én tankoktól védelmezve benyomult az életünkbe a forradalmi munkás-paraszt kormány, Bibó István útja pedig a börtönbe vitt. Miniszteri szobája e tábla közelében volt. Itt áll Csapody Tamás is az ünnepség fölé magasodó lépcsőn. Rá, mint egykori szolgálatmegtagadóra emlékezhet a hadügyek iránt érdeklődő újságolvasó. Most a Bibó Szakkollégium igazgatója Csapody Tamás, a budai Móricz Zsigmond körtér fölött, a Ménesi úton. Tőle kérdezem: - A múlt rendszer végén már óránként hallottuk Bibó nevét. A rendszerváltás napjaiban percenként, és talán azóta se. Mi lehet ennek az oka? - Továbbra sem aktuális ebben a társadalomban Bibó István. Nem Bibó etikájával, hanem ennél sokkal profánabb ügyekkel foglakoznak most nálunk az emberek, például gazdasági kérdésekkel. Bibó erkölcsisége szerint élni? El se jutnak addig, hogy elolvassák és átgondolják a műveket... Bibó István sajnos névadó egyéniségként vesz részt az életünkben. - Ez is valami... Az önkormányzat rendőrsége védi a városházát Egy életképes forma: tanács vb? A közgyűlés 12 állandó bizottsága elnökeinek és titkárainak tegnapi értekezletén dr. Lippai Pál polgármester javaslatára a jelenlévő tisztségviselők elhatározták, hogy úgynevezett kistanácsot alakítanak. A kistanács a bizottságok felett áll, a közgyűlés munkáját hivatott alaposan előkészíteni: feladata és jogköre - amelyet a végleges SZMSZ elkészítésekor rögzítenek - nagyjából megegyezik majd a volt tanácsi végrehajtó bizottságéval. Dr. Lippai Pál elmondta, amerikai útján szerzett tapasztalatai megerősítették abban, hogy szükséges a minitestület felállítása, dr. Ványai Eva a finn önkormányzati gyakorlatra hivatkozva ugyanezt a kijelentést tette. * Rövid időn belül két súlyos incidens is történt a városházán: az ügyfélszolgálati iroda hivatalnokára egy kliens rátörte a térelválasztó üvegfalat, s hogy művét befejezze, egy hét múlva, tegnap délelőtt visszatért, és szétverte az ajtót meg az ablakokat. (A garázdát azóta letartóztatta a rendőrség.) A polgármester utasítására az épületben megerősítik a portaszolgálatot, s ezentúl az önkormányzati rendőrség, a Securicor egy gyalogos járőre teljesít szolgálatot félfogadási időben az ügyfélszolgálati irodában. Ám a polgármester arról is beszámolt, hogy délelőtt az apparátusnak tartott munkaértekezleten egyértelművé tette a hivatalnoksereg számára: a városháza van a város lakosságáért és nem fordítva tessék tudomásul venni, hogy az állampolgárnak mindig igaza van. akinek ez nem tetszik, annak a jegyző kiadja a munkakönyvét.