Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-07 / 261. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. Nov. 7. DÉLMAGYARORSZÁG EGYHÁZI MELLÉKLET 11 Rendszerváltás, pápalátogatás után „Az útirányok és a célok helyesek"- vallja megyés püspökünk FOTÓ: SCHMIDT ANDREA - Püspök úr! Mik voltak Őszentsége legfontosabb kijelentései, irányadó megnyilatkozásai, melyekből a magyar katolikus egyház, s ezen keresztül a hívek lelki táplálékot meríthetnek? - Hosszú időt igényel ennek a kérdésnek a feldolgozása. Kiadták a pápa beszédeit, s én magam kértem, hogy az őszi korona - a papság évenként kétszeri gyűlése anyaga a papsághoz és a fiatalokhoz intézett beszéd legyen. A Püspöki Kar legközelebbi ülésének egész napos témája a püspökökhöz intézett beszéd feldolgozása lesz. Annyit elöljáróban is mondhatok: az egység a papság soraiban és a világban, a világiak bevonása az egyházi munkába - ezek igen fontos iránymutatások. - Az államnak az egyházhoz való jó viszonya lemérhető volt a pápalátogatás anyagi támogatásában is. Egyéb téren hogyan látja püspök úr ma az állam és az egyház viszonyát? - Ha azt mondom, hogy az egyházak visszanyerték teljes szabadságukat, akkor olyan helyzetről beszélek, ami demokráciához illik. Ha az anyagi lehetőségekről szólok, akkor már nem ilyen derűs a kép. S bármennyire megvan a szabadságunk, ha könyvet akarok kiadni, ha tanfolyamot akarok szervezni, ha tábort szeretnék összehozni - mindig a pénzhiány az akadály. Emiatt tehát nem mindig tudunk az új elvárásoknak megfelelően működni. S ha már a szabadságról beszéltünk: a sajtó is megkapta a maga szabadságát, amivel sokszor úgy él, hogy ugyanúgy támad bennünket, mint a korábbi időkben. - Van olyan konkrét terület állam és egyház viszonyában, ahol az egyház komolyabb befolyást szeretne elérni? A pápalátogatásnak megannyi vonatkozásáról hallhattunk az utóbbi hetekben: mennyibe került, milyen biztonsági intézkedéseket követelt, milyen politikai hasznát látja ennek az ország... Amikor Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspököt fölkerestem, többek közt az a cél is vezérelt, hogy megtudjam: lelkiekben mit hozott a pápa látogatása. - A törvényalkotás az, ahol nem is feltétlenül az egyház, hanem a keresztények, a keresztény módon gondolkozók nagyobb fokú bevonására lenne szükség, hogy a törvényekben is jobban érvényre jussanak az evangéliumi elvek. - Mi a helyzet ma az egyházi ingatlanok visszaadásának ügyében - különös tekintettel a szegedi ingatlanokra? - A fölmérés és bejelentés stádiumában vagyunk: mik voltak egyházi tulajdonban, mire lenne szükség. A következő lépés az lesz, hogy megvizsgáljuk, mi az, amit akar illetve tud visszaadni az illetékes önkormányzat. Az én nézőpontom szerint könnyen mennének a dolgok, mert hisz több iskolára Szegeden sincs szükség, csupán átcsoportosításra - például ahhoz, hogy az iskolanővérek visszaköltözhessenek Alsóvároson a jelenlegi gyakorló iskolába. Szerintem megalapozatlanok az ezzel kapcsolatos félelmek, mert összesen 2-3 nővér jönne, akik a szellemét adnák az iskolának ugyanúgy, mint az én két óvodámban -, a többiek világi, szegedi pedagógusok lennének. Mindezzel együtt azt gondolom, az ingatlanok ügye sok probléma forrása lesz, főként ha a helyi önkormányzat nem ismeri föl ennek a dolognak a fontosságát. - Az említetten kívül milyen ingatlanokra tart igényt Szegeden a katolikus egyház? - Talán nem konkrét ingatlant mondanék, hanem általánosságban sorolnám, mire van szükségünk. A Londoni körúton volt egy kollégiumunk - valahol mindenképpen szükségünk lenne kollégiumra. Mindenképpen kellene általános iskola, s szükség lenne a megindult piarista gimnázium mellett egy leánygimnáziumra is. Fontos lenne, hogy újraindulhasson a tanítóképzésünk. Nincs egyetlen olyan helyünk, ahol nagyobb számú fiatalt össze tudnánk gyűjteni - erre a célra például alsóvárosi kultúrházunk visszaadása igen jó lenne. - Az ingatlanok visszaadása érinti a szerzetesrendeket is. Egyáltalán milyen rendek működnek, vagy működnek újból a szegedi-csanádi egyházmegye területén? - Sajnos könnyen fölsorolható. Itt vannak Alsóvároson a ferencesek, a jezsuiták a Szent József templomban, illetve noviciátusuk a Szent Imre kollégiumban. Néhány piarista elindította a szegedi gimnáziumot, a makói iskolát átvették a szegény iskolanővérek, Debrecenbe pedig visszatelepedtek a domonkosok. A felsoroltakon kívül egy-két szerzetes található még különböző rendekből megyém területén elszórtan, de ők mint plébánosok működnek. - Az iskolakérdés kapcsán egy évvel ezelőtt különösen sok szó esett a hitoktatásról. Gondolom, immár tapasztalatokról is beszámolhat püspök úr. - Azt hiszem, az ezzel kapcsolatos, maradék félelmet is eloszlatta az, hogy majdnem minden iskolában kedvezően fogadtak bennü nket. így a korábbi 1550 hittanosból pontosan tízszer több, 15 500 lett. Ez persze nagy probémát is jelentett számunkra, hisz alig volt hitoktatónk, de a tény, hogy hittanosaink 95 százaléka megmaradt, mindenképpen azt jelzi, hogy sikerült megbirkózni a gonddal. - Rendszerváltás, pápalátogatás után mi jelenti ma a legnagyobb gondot a püspök úr számára? - Két komoly probléma van. Az egyik a paphiány, aminek az elmúlt negyven év a fő oka: nem túl nagy perspektíva volt egy fiatal számára, hogy hivatása gyakorlásáért vagy börtönbe csukják, vagy leköpik. Hetven-nyolcvan éves papjainktól pedig nem lehet olyan intenzitású munkát elvárni, mint amilyenre ma szükség volna. Gondunk az is, hogy nem volt módunk elegendő világi hívőt bevonni a munkába. A másik komoly problémánk, hogy túl erős, agresszív befolyásuk van a különböző szektáknak. S ez az erőszakos „igehirdetés" mindenképpen kárunkra van. - Ezek szerint, amikor még nem is reménykedhettünk rendszerváltásban, s valaki azt mondja: egyszer lesz igazi vallásszabadság, püspök úr úgy képzelte volna el, ahogy ez ma tapasztalható? - A lelkiekben is tükröződő vallásszabadságtól még messze vagyunk. Úgy gondolom azonban, hogy az útirányok és a célok helyesek. BALOGH TAMÁS Szegedi egyházak RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ Püspöki Hivatal, 6701 Szeged, Aradi vértanúk tere 2. Pf. 178. Hittudományi Főiskola, 6701 Szeged, Dóm tér 6. Pf. 178. Belváros, 6720 Dóm tér 15. Alsóváros, 6725 Mátyás tér 26. Felsőváros, 6721 Munkácsy u.7. Móraváros, 6725 Kálvária tér 21. Rókus, 6724 Kossuth Lajos sgt. 47. Petőfitelep, 6727 Csapu. 31. Újszeged. 6726 Torontál tér 6. Tarján, 6723 Tátra tér 5. Szent József, 6725 Dáni u. 3. Szentmihálytelek, 6710 Vörös Hadsereg u. 30. Szőreg, 6771 Szerb u. 16. Algyő, 6750 Tüskevár u. 1. Tápé, 6753 Kossuth Lajos u. 54. Kiskundorozsma, 6791 Felszabadulás u. 6. GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ 6721 Lechner tér 9.1. 3. REFORMÁTUS EGYHÁZ Kálvin téri, 6721 Kálvin tér 2. Újszeged, 6726 Gyapjas Pál u. 6-8. Honvéd tér, 6720 Kárász u. 15. Petőfitelep, 6727 Sirály u. 16. EVANGELIKUS EGYHÁZ 6720 Tisza Lajos krt. 16. ORTODOX EGYHÁZAK Magyar Ortodox Egyház, 6720 Kazinczy u. 7. Szerb Ortodox Egyház, 6720 Somogyi Béla u. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ 6723 Budapesti krt. 30/A. VII. 20. EVANGÉLIUMI KISEGYHÁZAK Adventista. 6722 Petőfi Sándor sgt. 36. Baptista, 6724 Hétvezér u. 5/B. Metodista, 6722 Londoni krt. 30. Evangéliumi Testvérközösség, 6725, Bokor u. 5. Nazarénus Gyülekezet, 6722 Batthyány u. 15. Pünkösdi Gyülekezet, 6791 Kiskundorozsma, Zsilip u. 14. Ókatoiikus, 6729 Adai u. 7. IZRAELITA FELEKEZET 6722 Gutenberg u. 20. A HIT GYÜLEKEZETE 6720 Kelemen u. 11.1.6. ISTEN GYÜLEKEZET SZENT MISSZIÓJA 6728 Baktói sor 17. KRISNA TUDAT HÍVŐI 6764 Balástya, Tanya 368. (1986-os adat) Szubjektív egyháztörténet Az egyház illetve egyházak történetét általában időrendben írják. Más-más korban egyetlen egyház más-más arculata mutatkozott meg: volt üldözött és üldöző, regulázott és regulázó, legyőzött és legyőző, beilleszkedő és ellenálló. Végül is csak Isten tudja, mi az egyház. Most egy másfajta egyháztörténetet gondoljunk el! Nem az egész egyházét, hanem a magunk egyházáét. Amivel elidegeníthetetlen egyediséggel éppen mi vagyunk kapcsolatban, ami bennünk és velünk alakul, ami miatt számunkra felejthetetlen. Az én egyháztörténetem Ferenc atyával kezdődik, aki komolyan vette a ministránsokat, Lacival, akivel úgy jártunk kisközösségi találkozóra, hogy a BM-eseket le kellett rázni, Gyurka bácsival, aki úgy beszélt '74-ben a Lélekről, hogy ma is emlékezem mondataira. Egyházamat bátor renitensek alapították, megfélemlíthetetlen, börtönviselt papok és civilek. Az én egyháztörténetem nem klerikalizálódott, mert Ancsa is papnője, aki nyolc gyereket nevel és Andi néni is, aki megtanított a versek üzenetére. Amikor házasodtam, egy-házasodni is akartam, hogy aki életem párja, az családi egyházunk Anyja is legyen. Az én egyházam nem intellektualizálódott el, mert együtt nevelkedtem benne Marikával és Karcsival, a munkásokkal, együtt az írástudatlan kaucsukgyűjtőkkel, a testüket a mindennapi betevőért áruba bocsátó, kreol tinikkel. Az én egyházam nem nemzeti, bár tudunk esti imádságként népdalokat dúdolni. Az én egyházam nem lett dogmatikus, mert kijelentései turistajelzések az igazság barlangja felé menő ösvényen: kalandra hívnak. Egyházam nem szakadt darabokra, mert Istent, a kifürkészhetetlent nem zárta felekezetbe, ismeri a Bibliái és a rózsafüzért is. Az én egyházam nem zárt ajtó, mert a Teremtő országában nincsenek hajléktalanok. Hívei a határokon állnak és együtt sétálnak, keresnek zsidóval, liberálissal, buddhistával, egészségessel és beteggel, megbecsülttel és megvetettek Az én egyházam története nem fulladt a vallástalanodásba, mert szentjei ma is élnek, akikben poros útjainkra holdfény vetül. Az én egyházam életével vallja vallását és történetének nincs is vége. Ott lesz vége. ahol kiderül róla, mennyire messze volt attól, amit Jézus tervezett, s mégis mennyire közel az emberekhez, akikért az Isten is vérezett. MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS FISCHER ERNŐ: ANGYALI ÜDVÖZLET A Svebits Debrecenben „Svebits, Római Katolikus Leánygimnázium" - ez a tábla áll annak a debreceni épületnek a falán, melyben kisebb-nagyobb létszámmal, kisebb, de gyakrabban nagyobb akadályoztatások árán, ám mégis az utóbbi évtizedekben is középiskolás lányok tucatjait nevelték a Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanővérek rendjének tagjai. Az ország minden részéből e gimnáziumba igyekvők évente négyszer, ötször többen vannak, mint ahányan végül is az iskola padjaiba ülhetnek. Többszörös a túljelentkezés még azóta is, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal nyomása alól felszabadult intézmény a korábban engedélyezett, évfolyamonkénti két osztály helyett már hármat indít. Közel négyszázan vannak immár az iskolanővérek apácáinak iskolájában, ahol azonban túlsúlyban vannak a világi tanárok. Ennek több oka van. Egyrészt megint csak a „szép emlékű" ÁEH intézkedése nyomán - a korábbi években erősen korlátozott volt a felvehető novíciák létszáma, vagyis már akkor sem volt elég tanárapáca. Másrészt az osztályok számának gyarapodása több pedagógust is igényelt, harmadrészt pedig a Makón újraindult katolikus iskolában is a debreceni iskolanővérek kezdték meg a munkát. Jóllehet, az utóbbi egy-két évben emelkedett a novíciák száma, ám egyrészt mindig számolni kell azzal, hogy van, aki meggondolja magát, s mégsem vállalja a szigorú szerzetesi életet, másrészt, aki megmarad, abból is csak 7-8 év múlva lesz középiskolai tanár. Viszonylag kis létszámuk is oka annak, hogy jelenleg még nem akarják az iskolanővérek a negyven év előtti módon kialakítani intézményüket. Akkor ugyanis az általános iskolán és gimnáziumon kívül nem csupán polgári iskola, de tanítóképző és ipari iskola is működött a Svebitsben. Mindezek akár egy részének újraélesztéséhez is szükség lenne a Svebitstől elvett nagyobb épületrész visszaadására, amelyben azonban az azóta rangot szerzett állami Tóth Árpád Gimnázium működik. Kiköltözésének nem csupán a városi helyhiány az akadálya, hanem az is, hogy az elmúlt évtizedekben új épületszárnya is épült a „TÁG"nak, s nincs még megegyezés ennek elszámolásáról. Időközben a Svebits visszakapta elvett épületeinek egyikét: a néhány „átmeneti" évtizedig Makarenkónak nevezett, s kollégiumnak használt házat. így, s a megmaradt épület tetőterének beépítésével nem csupán több osztályát tudja elhelyezni a rend, hanem az is megoldható, hogy a diákok csaknem teljes létszámban kollégisták legyenek. Azok a diákok, akik között - meglepő módon - csak elvétve találni debrecenit. iTr