Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-04 / 258. szám

6 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. NOV. 4. A Nyár utca oromzatos házai A városiasodni akaró város M»»mMi»»ri»fi» A közel 100 évvel ezelőtt fölavatott Szeged-alsótanyai „kultürkozpont" - a korabeli lapok így titulálták a térségbe telepített, közszolgálati létesítményeket - 1989-ben városi rangot kapott. Mórahalom - a volt Alsóközpont - a leghatározottabb fejlődést produkálta a nagyváros környezetében lévő tanyás térség települései közül. Belterületi lakosszáma 1949-ben mintegy 1400 fő volt, szemben Felsőkőzpont 600 fős lélekszámával. Mai lakónépessége közel 5600 fő. Mitől város a város?! Ez a régi, szinte megválaszolhatatlan kérdés volt a kimondatlan alapja annak a több hónapja folyó tájékozódásnak, egyre nyíltabb és érdeklődőbb hangvételű diskurzusnak, amelyet személyes beszélgetéseken, közmeghallgatásokon, önkormányzati üléseken folytattunk a település jövőjéről. Mórahalom Hogy mint, s mennyit fejlődött közel száz esztendő során az 1892-ben alapított szeged-alsótanyai kulturális, közigazgatási központ a mostani Mórahalommá, annak hosszú sorát elbeszéli majd a centenáriumra készülő könyv, ami Juhász Antal etnográfus gondos szerkesztői vezetésével már a nyomda felé vezető úton araszol. A helyi monográfia lapjaira kívánkozó történések közül itt és most Katona László polgármester segítségével - csak az utóbbi egy évét vettük számba. A város új vezetése mit végzett, mihez segítette választóit egy év alatt? Legfontosabbként ahhoz, hogy elkészíttette a város fejlesztési terveit. (A városrendezési programtervet a testület hosszas konzultációk után október 30-án tartott ülésén fogadta el.) A képviselőtestület, a polgármesteri hivatal a korábban előkészített beruházások, a megoldandó problémák örökségét is magára vállalta. Befejezték például az orvosi rendelőhöz a laboratórium kialakítását, vettek egy komolyabb EKG-készüléket, és márciustól a kisebb vizsgálatok miatt már nem kell Szegedre utazgatniuk a mórahalmi betegeknek. Egészségük védelme - no meg az idegenforgalom fellendítése - érdekében kérték az illetékesektől a für-. dő vizének gyógyhatásúvá nyilvánítását. A fürdőt, a strandot az önkormányzat vette át üzemeltetésre. Átvették azt a korábbi tervet is, hogy élénkítsék a helyi kereskedelmet, ennek érdekében januártól havonta rendeznek vásárokat a városban. Az „ áthúzódó problémák "közül komolyan nekiláttak megoldani az utak, a balesetveszélyes közlekedés gondjait. A Szegedi út mellett idén megépült ezer méternyi hosszon a kerékpárút, forgalomterelő sávokat festettek fel, fekvőrendőrt tettek a legveszélyesebb útkereszteződésbe. A belvárosi parkolási gondokat enyhítendő kiszélesítették a Felszabadulás utca egy részét, a napokban készült el ott az aszfaltozott leállósáv. A mellékutakat kátyúzták, homokozták (a Május 1., a Bajcsy-Zsilinszky út közel 400 teherautónyi homokot nyelt el). Tavaly megfúratták, ez év júniusától üzemeltetik a város 4. számú kútját. A szennyvízcsatorna építésére megalakult a társulat, a Szegedi és a Béke utcai részen még az idén elkészül a csatorna. S lehet, hogy még ebben az évben csaknem teljesen elkészül az egyházzal összefogva épülő ravatalozó, ami a jövő évtől lehet a város új kegyeleti helye. Az új közbiztonsági hely már „üzemel": szeptember elsejétől rendőrőrs működik Mórahalmon, 20 munkatársa a környező községek rendjére is ügyel. - A lakosságról való gondoskodás forintokra váltott jeleként minden rászorulónak adtak-adnak szociális, nevelési segélyeket, ettől az esztendőtől pedig az öregeknek, a tanyaiaknak Nysa kisbusz viszi az ételt, a szociális gondozót, a védőnőt. Az "új otthont alapítani szándékozóknak a város délnyugati részén 60 telket osztanak ki hamarosan. - S nemsokára nyit a sportolni vágyóknak a sportcsarnok mellé a konditerem is. Ha képzeletben a Mi készült el ? dosszié mellé odateszünk egy Mi kellene sürgősen? címkéjűt is, akkor abban a következők kapnának helyet. Mindenekelőtt a régi, rossz óvodaépület helyett új helyiségek a kicsinyeknek. A szeméttelep égető gondjának megoldása. A belterületi szennyvízelvezetés kiépítése, csatornázás. Az autóbusz körbejáratása a településen - s ehhez több szilárd burkolatú utca. A művelődés házának megújítása. Az idén kiszélesített nyugat-európai nyelvoktatás mellett az iskolában a számítástechnikai és a zeneoktatás megteremtése. A mórahalmiak úgy vélik, kellene városukba egy mentőállomás. Igényelnének az itt felnövő gyermekeknek egy középiskolát. S óhajuk a jobb, választékosabb kereskedelmi ellátás. A hagyománygyűjtő Ónozó Lajos föld míves-napszámos család 12. gyermekeként, 1918-ban látta meg a napvilágot Szeged-Alsótanyán. S úgy élt ott, mint bármely más földművelő 1940-ig, mikortól katonaideje alatt elvégezte a középiskolát, s 1943-ban leszerelve a helybéli közigazgatási hivatalban lett gazdanyilvántartó. Nemsokára a helyi kisgazdapárt titkára, majd ezért a tevékenységéért 1947-től munkanélküli. Két évig tengette életét alkalmi munkákból, azután „ bányamunkára ítélte magát", Komlóra telepedett. A szülőföldjétől azonban nem szakadt el, hazajárt rokonlátogatóba, néhány éve pedig ezeket az alkalmakat felhasználja arra, hogy pátriája hagyományait gyűjtse. A település létének 100. évfordulójára kiadandó monográfia népdalokról szóló fejezetének írását a napokban fejezte be. - Mi késztette erre? - Alsótanya-szeretetem, zenei érdeklődésem. Harmonikáztam, hegedültem, fújtam rézfúvós hangszereket, amikor 1971 -ben rokkantnyugdíjas lette, elvállaltam a komlói katolikus templomban a kántorkodást. Bálint Sándor atyai jóbarátként biztatott a gyűjtésre. A szegedi néprajzi pályázatokra írogattam korábban. Már egy évtizede izgat nagyon a tanyai népélet minden rezdülése mint gyűjtőt is. - Legjobban a népdaloké? - Mondhatjuk. De gyűjtöttem katona- és gyermekdalokat is, megírtam a domaszéki tanyai Bába család történetét, most pedig éppen a tanyaközpont 20-as évekbeli urait próbálom lajstromba szedni. Közben dolgozom egy tanyai szótáron, hogy mentsem az ízes népnyelvet. - Amiben a telek szó valaha trágyát jelentett Alsótanyán... - És ami az énekekben is megnyilvánult. - Talált igazi, helyi, alsótanyai, mórahalmi népdalokat? - A gyűjteményemben több, mint 800 itt énekelt nóta van. abból 30-40 mutat helyi vonatkozásokat, specialitásokat, azokat kellene átmenteni. A mórahalmi parasztkórusnak többet kellene énekelnie ezekből. Például a Szépen szól a cimbalom a Pista bácsi kezében című nótát. A hajdani itteni daloknak már csak a tördékét tudják, sajnos. A lakodalmi vőfélyek tesznek talán még legtöbbet a továbbéltetésért. S gyűjtőmunkájával Ónozó Lajos. Akinek sorsa, egyénisége bizonyítja, lehet alsótanyai parasztgyerekből komlói bányásszá, kántorrá az ember, mégis maradhat mórahalmi, ha igazán kötődik szülőföldjéhez. - S ennek a földnek, ennek a városnak sok-sok ilyen kötődőre van szüksége. Sz. M. Feltűnő a helybeliek szóhasználata. melyben falunak, községnek nevezik lakhelyüket, de városnak ritkán. Ha visszakérdez valaki, miért nem városról beszélnek, lemondóan vagy ábrándozva sorolják, mi mindent szeretnének még maguk körül látni! Az első természetesen a több munkahely-kínálat, a megélhetés lehetőségeinek gyarapítása, majd a közlekedés gondjai, a kereskedelem és a szolgáltatások gazdagítása, az iskoláztatás lehetőségei, a sportolás és szabadidő-eltöltés kínálata. Valószínűleg egy nagyobb település vizsgálatánál hasonló területek fejlesztését várnák el a helybeliek, így ezek a kérdések könynyen közhelynek nevezhetők. Hallható realitásuk viszont arról beszél, hogy a városias lét meghatározója az emberi, közösségi élftt cselekvési szintjeinek rétegzettségi foka. Egy kitűnő szociológus szavaival élve „...a városiasság egyik fokmérője az azonos foglalkozási körön belül meglévő munkahely kínálat mennyisége..." Mórahalom esetében a fölmerülő kérdések mindemellett azt is jelentik, hogy a település „kinőtte" a mai lehetőségek kereteit. A távolsági közlekedés autóbuszjáratait jelentő tömegközlekedést, a jelentősen szegedi vonzású munkahelyeket, a mezőgazdasági termelés szervezettségi fokát, az ABC és iparcikk bolt adta vásárlási lehetőségeket, az általános iskola utáni képzés igénye esetén a kötelező elszakadást a szülői háztól, vagy sok-sok utazás áldozatát, a túlterhelt főutcát, a parkolás és nyugodt kerékpározás lehetetlenné válását, a parkok és a környezet lassú romlását vagy az emberi kapcsolatok alakításában fontos szerepet játszó közösségi, kulturális, vendéglátó helyek jelenlegi szintjét. Számunkra ez volt a legfontosabb, hogy léteznek letapogatható, vizsgálatokkal igazolható igények, türelmetlenségek. A település lakói - a sokakban kialakult hitevesztettség, cinizmus ellenére - élni, jobban élni akarnak, helyben és nem új otthont keresve. Mórahalom fejlődését meglévő adottságai tették lehetővé: a nagyvárosi közelség, egyben távolság önálló fejlődésre serkentő hatása, a városon átmenő főútvonal, sűrű tanyavilága és természeti értékei. A városfejlesztési terv ezek tudatosítását és az élő igényeknek megfelelő fejlesztését ajánlja a településnek. Javaslatainkat reális térbeli lehetőségekhez kötöttük. Az úthálózat fejlesztését - egyben a Szegedi út tehermentesítését - a város térszerkezetének figyelembevételével összekapcsoltuk a tanyás térség jobb megközelíthetőségével. A közintézmény-hálózat fejlesztése terén például az általános iskola bővítésére, a középfokú oktatás életterének megteremtésére, a szociális otthon - korszerűsítéssel összeköthető - áthelyezésére, az idegenforgalmi és vízgyógyászati háttérszolgáltatások megteremtésére sor kerülhet más létesítmények zavarása nélkül. Új alközpontok helyét jelöltük ki az egyközpontóságot feladó, több rétegű térbeli szerkezet erősítésére. A feldolgozó ipar részére jól közművesíthető, állami telkek felhasználását ajánlottuk. A helyi közösség nehéz korszak előtt áll. Óvatosan és szinte hitetlenkedve néz szembe a műszaki tervvé érlelt gondolatokkal, vágyaikkal. A kamaszkorába lépő városnak a minőségi fejlődés évtizedeit kell vállalnia, erősítve a betelepülők fogadásának készségét, a külterületi gazdálkodás főállású újraélesztését, valamint a városi élet színtereinek gazdagítását. Mindezeknek eredménye lehet az elvándorlás csökkenése, az emberek kötődésének erősödése, azaz a városi polgárrá válás, egyben a népesség lélekszámának gyarapodása. Érdemes figyelni erre a folyamatra! Koczor György a városrendezési terveket készítő építésziroda vezetője Műhelyóhajtó A városuk, a maguk jobb boldogulásáért, fejlődéséért tenni akarókat - elsősorban lelkes értelmiségieket - kis körök, műhelyek kezdik összefogni Mórahalmon az utóbbi időben. A hagyományok élesztősére, ápolására, teremtésére vállalkozott a tavaly augusztusban alakult Pátria Kör, s azóta szinte az egész települést megmozgató eseményeket (karácsonyi ünnepséget, temetőtakarítást, gyermeknapot, szüreti mulatságot) szerveztek. Immár két éve, hogy havonta megjelenik a könyvtári szerkesztőségi műhelymunka eredményeként a város lapja, a Mórahalmi Körkép. A művelődési ház kulturális, önművelő programajánlata - ellentétben más környékbeli települések halódó kultúrközpontjaival - sokrétű, színvonalas. Néptánc és társastánctanfolyamoktól a jógáig, nyelvtanfolyamoktól a természetgyógyászati előadássorozatig, kreszoktatástól a számítógépes tanfolyamig, gyermckfoglalkozásokig biztosítanak lehetőségeket. A szellemi munkások tehát mozgolódnak dicséretesen. Annál meglepőbb, hogy más rétegek nemigen (tisztelet persze a kivételnek, az aktív nyugdíjasklubnak). Hiába kerestem például a városban a vállalkozók, az iparosok körét, érdekvédelmi szervezetét. Nincs. Pedig ez idő tájt a helybéli vállalkozók száma 141 fő. Nehezen hihető, hogy ne lennének közös gondjaik, vagy összefogva ne tudnának többet tenni a városért. Nem akarom azt feltételezni, hogy nem akarnak (hiszen kérő szóra hajlottak már, az idén is kedvezményes tarifával fuvarozták például a homokot az utcák feltöltéséhez néhányan). Inkább talán ott lehet az össze nem fogás oka vállalkozóéknál, hogy mára elfelejtették milyen szakmai tisztességet, helyi közéleti erőt jelentett valaha a helybéli Ipartestület, illetve a Gazdakör. SZABÓ MAGDOLNA A mórahalmi parasztkórus