Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-27 / 278. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. NOV. 27. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PK.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Levél az Alpolgármesternőhöz! Oly sokai „előszobáztam" az Ön hivatalában (a semmiért), hogy kénytelen vagyok nyilvános fórumhoz fordulni. No nem a válasz miatt, arra nem tartok igényt. Kálváriám ott kezdődött, ahoj a SZIN majdnem befejeződött. Ön semmibe véve a kérvény(eket), a Magyar Nemzet szócsövén hozta a hírt, miszerint nem lesz megtartva a SZIN. Igaz, ezt „alulról" megszerveztük, majd kértem Önt, hogy ugyanott vonja vissza hamis információját. Nem tette meg. Vitánk az újságban cenzúrázva lett. Nyilvánosan (a JATE-klubban) kértem Önt, hogy ki volt a cenzor, nem válaszolt A Százszorszép Gyermekház problémáját befejezettnek tekintem, nem térek ki rá. Az ifjúsági iroda ügye a fiatalok kezéből vajon melyik párt kezébe fog hullani? Könnyű a válasz. Vagy netán ki fizet érte többet? Ön többet szerepel nyilvánosan, mint városunk vezető művészei, sok kárt okozva Szeged kulturális életének. A bizottság, mely szép városunk szellemi életétét irányítja, hitelképtelen, igaz ez a véleményem a szenátor urak ténykedésétől is. Talán ma élő legnagyobb művészeink egyike nem véletlen vonul nyugdíjba? Ugye ismeri ezt a jó régi magyar közmondást? A cipész maradjon a kaptafánál. Válasza számomra egy lehet, az idejében tett tisztességes lemondás. Tisztelettel: Szurdi Zsolt egy Népi Rocker Változó kereskedelem Az utóbbi időben örömmel tapasztalom, hogy előnyére változott a kereskedelemben az eladók hangneme a vevőkkel szemben. Igazán sokkal udvariasabbak. Teszik ezt főleg a magánkézben lévő üzletekben, de nemcsak ott. Például: a Nagyáruház illatszer osztályán kerestem egy bizonyos tusfürdót, ami az eladótérben nem volt. A fiatal eladó hölgy pár perc türelmet kért, megnézte a pincében, a raktárban, majd sajnálattal közölte, ott sem talált, de ha nem sürgős, néhány nap múlva nézzek újra be. Én is csak udvariasan megköszönni tudtam a fáradságát. De megemlíthetem a Református palotában nyílt üzletház bármely részlegét, ott is öröm vásárolni. Ugyanez jellemző a különleges méteráruk boltjára; észrevehetően udvariasabbak az Anna-kúti Csemegében. Szükséges jó a konkurencia, mert így a jövőben odamegyek vásárolni, ahol a pénzemért emberszámba vesznek. Jó lenne, ha ez általánossá válna. Egy szegedi vásárló Hol vannak a katonák? Mindig elérzékenyülök, amikor a pécsi televízió fenti című adását nézem. Mint besorozott katona 1937-től ami elképzelhető volt, mindenből kivettem a részem: Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék, 1942-43 Donkanyar, majd újra a Kárpátok, a Máramarosi havasok, ahonnan visszavonulva Mezőcsátig a sokszoros orosz túlerővel szemben többtszázan fogságba estünk 1944. november 6-án. Hogy mi minden történt velünk, abból csak a lényeg: sok ezren voltunk összezsúfolva a szabad ég alatt, szédelegtünk éjjel-nappal; ha valaki egy kanál káposz.taleveshcz akart jutni, este sorbaállt, hajnalban került rá a sor. Nem tudtuk, mi lesz velünk, mígnem aztán december 5-én, egy vigasztalan szomorú hideg napon sok száz bajtársammal együtt „kihajtottak" bennünket a pályaudvarra, az előkészített szerelvényhez: 100-110 embert préseltek be egy-egy marhaszállító vagonba és este elindultunk, de hová, merre, azt hiába is találgattuk. Amikor a vasajtót ránk zárták az őrök, nem gondoltuk, hogy egy hónapig fogunk szenvedni a hidegben, egymást taposva, rugdosva. Kétszersült kenyeret nagyritkán kaptunk, de vizet még ritkábban. Szörnyű volt víz nélkül. Ha valahol megállt a szerelvény, az őrök beadlak egy vödör vizet, aminek az lett a vége, hogy egymás kezéből rángatták a vizet szétlocsolva, alig ivott belőle valaki. A szörnyű körülmények miatt naponta haltak meg emberek. Már harmadik hete szenvedtünk, az emberi tűrőképesség legvégső határához érkeztünk. A kegyetlen hideg, az éhezés és valami járvány is zúdult ránk, mind többen haltak meg naponta; a két halottas vagon már teljesen megtelt. Aztán egy teljesen ismeretlen helyen egy napig állt a szerelvény. Csákányt, ásót, lapátot kaptunk és a sínektől nem messze egy nagy gödröt kellett volna ásni. A kőkemény föld nem engedelmeskedett; délutánra sikerült 70-80 centiméteres gödröt ásni. Aztán megkezdődött a „temetés". Utunk vége felé közeledtünk már, 1945. január 4-et írtunk, amikor egy állomáson az őrök leparancsoltak bennünket a vagonokból. Megkezdődött az újabb kálvária. Minden erőnk elfogyott az egy hónap poklában, két hónapja nem tisztálkodtunk, szakállasan, piszkosan, tetvesen, a végsőkig legyengülve, tízes sorokban, egymásba karolva vánszorogtunk végig a havas városon. Az út két oldalán a civil lakosság mocskolt bennünket. Megkönnyebbültünk, amikor egy épületbe értünk, ahol végre deszkákon feküdhettünk. Később derült ki, hogy a város, ahova megérkeztünk, Kirov volt. Hogy megérkezésünkig hányan haltak meg közülünk, hová temették őket, senki sem tudta. Keserves, nehéz munkával teli évek következtek. Ki végelgyengülésben halt meg, kit a járvány vitt el, a rendkívül kemény hideg nagyon megviselt mindannyiunkat. Ahogy múltak az évek, egyre kevesebben lettünk, sokunkban az élni akarás és a szeretteink utáni vágy tartotta azt a csekély erőt, amivel rendelkeztünk. Még egyszer látni a szülőföldet, az otthont, a családot, a kis falut, kicsi házakat, ahonnan könnyes szemmel intettünk búcsút. Hol vannak a katonák? Ismeretlen helyen, tömegsírban, fejfák nélkül porladnak, sok ezer kilométerre, orosz földben, akiket hiába keres-' nek, sohase fogják megtudni a hozzátartozók, hogy mi történt velük. Hányszor hangzott el nevük kilátástalan keresésükben? Ok már feledni nem tudnak. Az évtizedek lassan lemossák az arcokról a könnyeket és behegednek a fájó sebek. De míg élünk, nem felejtünk! Katona Béla Szatymaz (Az akkori szegedi 153 kerékpáros utászszázad szakaszvezetője) Olvasom a szegcdi sajtót, s benne azt, hogy Petőfitclep szószólója alapvető problémát tűzött tollhegyre. Nevezetesen a két új-petőfitelcpi busz közlekedésének rendszertelenségét. Nagy gond ez bizonyára és talán együtt is tudnék érezni, ha ezek a gondolatok nem éppen szűkebb lakóhelyem mindennapi gondjait juttatnák eszembe. E lakóhely, mely jóllehet Szeged lakosságának számbavételekor a város részének tekintendő, de a A 21Y-os apropóján városi lét ismérveit tekintve a nincstelen alapvető sajátosságát viseli magán. Nincs semmije. Ebben a városrészben nem épült ABC, nincs bölcsődéje nincs óvodája, nincs iskolája, nincs orvosi rendelője. Nincs egyetlen buszjárata sem. Ennek alapvető oka, hogy nincs aszfaltozott útja egyáltalán. Nincs egyetlen olyan Szőregi számvetés Tettek - tervek Október 23-án múlt egy esztendeje a demokratikusan választott szegedi önkormányzat megalakulásának, és lassan egy éve lesz, hogy az új törvény alapján megalakultak a településrészi önkormányzatok is. A február 20-án megválasztott tizenegy tagú szőregi testület havi rendszerességgel összejött megtárgyalni az időszerű tennivalókat. Augusztus óta ismét működik a községházán a településrészi kirendeltség, amely a legfontosabb igazgatási ügyekben a lakosságot helyben szolgálja ki. Útépítések A szőregi önkormányzat első föladatának tekintette a sáros, kátyús utcák rendbehozatalát. szilárd burkolattal való ellátását. Eddig nem tapasztalt ütemben és mennyiségben készültek el a portalanított, ülepedésük után aszfalttal bevonandó utak. Ezzel a módszerrel a Marostorok, Mályva, Tulipán, Kristály utca megépítése napokon belül befejeződik; az Iskola és a Szív utca munkálatai pedig meg vannak rendelve, és hamarosan megkezdődnek. A rendelkezésre álló kevés pénzt az önkormányzat kezdeményezésére a lakosság hozzájárulása növelte meg a szükséges mértékre, mégpedig közmegegyezés szerint a költség 40 százalékával. Ez átlagosan házanként tízezer forintot tesz ki, de voltak, akik többet is adlak, tekintettel arra, hogy mások viszont elhárították az áldozathozatalt. Némelyek, öregek, nyugdíjasok, okkal, de akadtak, akik inkább azt mondták: ők kerékpáron a járdán közlekednek, nem érdekli őket a közút... Sajnos, sokan, akik aláírták a kötelezettségvállalásról szóló íveket, most, amikor az utak jórészt készek, halogatják a vállalt összegek kifizetését. Ezzel veszélyeztetik az önkormányzat gazdálkodását és a munkálatok folytatását: a még földes utcák jövőre tervezett rendezését. Szöregért Alapítvány Pedig a szőregi önkormányzat a városrész (a község) további fejlesztése végett augusztusban létrehozta a Szöregért Alapítványt. Azzal a céllal, hogy pénzéből a várostól kapott összeg korlátait túllépve fejleszthessük Szőreg infrastruktúrájút, azaz a szőregicket szolgáló ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, egészségügyi, közművelődési, környezetvédelmi, közbiztonsági intézményeket. A közületektől (Szőregi Virág- és Dísznövény Áfész, a Srcriptum, a Produktív, a Növényvédelmi Kft. stb.) és magánosoktól befolyó összeg kamatozik, értékét megőrzi. Az alapítványnak a Szóreg és Vidéke Takarékszövetkezetben vezetett számlájára (289-98936-412) kell befizetniük az érdekelteknek az útépítésre fölajánlott hozzájárulásukat is. Az önkormányzat számít azonban arra, hogy azok a szerencsések. akik most is szilárd burkolatú út mellett laknak (pl. a Szerb és a Magyar utcaiak) valamennyivel szintén hozzájárulnak az alapítványhoz, hiszen ők is haszonélvezői a jó utaknak, nem csak az utcabeliek. De az ó pénzük sem csupán az útépítést támogatja, hanem minden más szőregi fejlesztést is. Tervezzük, hogy az alapítvány megerősödésével jutalmazzuk a Szóregért kiemelkedő munkát végzőket, és támogatjuk az erre rászoruló, tehetséges középiskolai tanulókat, egyetemi hallgatókat. Tatarozások Megkezdődött a másfél évtized alatt leromlott községháza és a régóta megújításra váró görögkeleti szerb templom rendbehozatala is. Ez utóbbihoz az Országos Műemléki Felügyelőség és a Magyarországi Nem/eti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány is jelentós összeggel járult hozzá. Folyik a szintén elhanyagolt labdarúgópályának és környékének rendbehozatala is. Falak Sajnos, a szőregi önkormányzat tíz hónapos tapasztalata megerősített bennünket, hogy illetékességi körünket, főként anyagi lehetőségeinket nagyban korlátozza a Szegedhez tartozásunk mai gyakorlata. Most is nagyon kevés az a pénz, amelyet a városi önkormányzat megszavaz számunkra. Ebben az évben mindössze négymilliót kaptunk útépítésre, kétmilliót a községháza, hárommilliót a templom fölújítására. Ha Szőreg önálló volna, a mostani 45 millióval szemben más községek példájából láthatóan, adókból és a lakosságSzámnak megfelelő állami támogatásból 80-100 millióval is gazdálkodhatunk. Ehhez jönne a községi vagyon hozadéka, amely elérhetné a 15 milliót. Túl sok a kötöttség is, amely még e csekély pénzzel való gazdálkodásunkat is gúzsba 1 'ti. Folyton falakba ütközünk. Ezért újr , „ fövetődik mind a lakosság, mind a településrészi képviselők körében a várostól való elszakadás, az önálló községi önkormányzat megteremtésének sürgetése. Három éve, 1988. december 29-én a Délmagyarország hasábjain én vetettem föl Szőreg státusának rendezését. Kezdeményezésemet az 1973-ban Szegedhez csatolt Algyő, Dorozsma, Tápé is támogatta. A tápaiak - némi ingadozás után - most december 14-én döntenek. Szurkolunk nekik, s az ő döntésük után mérlegeljük, nekilássunk-e hasonló lépések meglételének. E pillanatban attól tartunk, hogy a választók eléggé általános kedvetlensége, közömbössége balul üthetne ki számunkra: nem jönnének elegen szavazni az önállóság mellett. Föladatok Akár maradunk városrész, akár önálló község leszünk a fejlesztés tennivalói előttünk állanak. Átgondolt sorrend szerint - a lakosság áldozatkész hozzájárulására továbbra is számítva -folytatjuk az átrendezéseket (elsők a sűrűn és mindkét oldalon lakott utcák, mint pl. az Újvilág utca). Az utak rendezésével párhuzamosan meg kell kezdeni a csapadékvíz-elvezetést. Jelenleg esős időben számos helyen megáll a víz, járhatatlan tócsák támadnak. A rendezés terve jórészt már évekkel ezelőtt elkészült, a munka a Kamratöltés és a Barázda utca között meg is kezdődött, de abbamaradt. Tervezzük a Szerb utca páros házsorának aljában húzódó terület, a Tó rendezését. Ez a valamikor termékeny szántóföld, amelyben kukorica, takarmányrépa, dinnye egyaránt szépen termet; évtizedek óta ebek harmincadjára került. Gondolatlan dzsungellá vált, amelynek fái és bokrai közt csak a kullancs szaporodik... Ismét kultúrtájjá, kerti földdé kell visszaalakítani. Szükség van a kereskedelmi hálózat bővítésére (p. a Szerb utca közepe táján vegyesboltra, hentesüzletre), de ezt egyéni vállalkozók kezdeményezésétől várjuk, mi csak támogatjuk. Fölújításra szorul az orvosi rendelő és a bölcsőde. (Ez utóbbit a születések csökkenésének következtében valószínűleg össze kell majd vonni az óvodai hálózattal.) Á Mályva utca két oldala közt kialakult térségen a játszótér fölújítását, szabadidőkert kialakítását tervezzük. Csúzda már van; padok kellenek; díszfák, bokrok ültetése és labdajátékok számára pályák kialakítása szükséges. Rendet kell teremteni a művelődési házban is. Italmérés helyett különféle szakkörök munkáját kell elindítani. A községházáról oda kell visszaköltöztetni a könyvtárat is. Közösen többre mennek. Hosszú távon az önkormányzat a régi, lebontott központi iskola telkén közösségi házat tervez. Földszintjének utcai frontján szolgáltató üzletek (fodrász, cipész, rádió-, tévészerelő stb.), emeletén klubszobák, előadótermek kapnak helyet, a hátsó, nyugalmasabb traktusokban az egyik szárnyon óvoda, a másikon öregek napközi otthona lesz. Az udvari részen mozi-, torna-, kondicionálóterem, hobbiszobák. A közösségi házhoz sportpályák, és a TÓban szabadidőkert csatlakozhat. A tervek kidolgozását és az alapok megépítését már a jövő évre, a megnyitást három éven belül tervezzük. Péter László műút, melyen a települést kulturált módon meg lehetne közelíteni. Ebből következően e térség lakóinak jelentős része csapadékos időben civilizált emberhez méltatlan módon kénytelen közlekedni, élni életét. Ezért aztán én irigykedve tudok csak gondolni arra a kedves petőfitelepi olvasóra, akinek írása a 21Y-os rakoncátlankodására panaszkodott, mert kérem, azokat a nehézségeket, melyekkel nekünk nap mint nap meg kell küzdenünk, talán már szavakban ki sem lehet fejezni, ezt látni kell. Szűkebb lakóhelyem Petőfitelep mellett, a város északi részén terül el. Kérem tehát azokat, akiket érdekel, látogassanak el egy kiadós esőzés után a mi kedves „városrészünkbe", melynek a neve Baktó. Bódi István Köszönet Köszönetemet és nagy-nagy hálámat fejezem ki a Szegedi Konzervgyár gazdasági vezetésének, szakszervezeti bizottságának és személyesen Odri Károly igazgató úrnak, valamint Kálomon Istvánné Magdikának a meleg, otthonos, bensőséges fogadtatásért, amit a nyugdíjas találkozón tanúsítottak. Szeretettel fogadták az idős, munkától, kortól elfáradt idős embereket. Megható volt figyelmük és kedvességük egyik vak társunk iránt, akivel megkülönböztetett módon törődtek, gondokodtak arról, hogy kellemesen érezze magát. özv. Gál Ferencné * Az 1991. november 11-e nem mindenki számára szerencsés nap. Nem volt az annak a hét betegnek sem, akik ezen a napon jelentkeztek felvételre a szegedi II. Kórház női osztályán. A bajokat, kezeléseket nem kerülhettük el mi sem, azonban a fájdalmunkat nagyban enyhítette az osztályon dolgozó nővérek, különösen Terike osztályos nővér kedvessége, szeretete, gondoskodása. Gyógyulásunkat az egészségügy ismert anyagi helyzete mellett is messzemenően segítette dr. Szabó Elek főorvos és munkatársai lelkiismeretes munkája. Kívánjuk, hogy munkájukat a jövőben is ebben a szellemben végez/A - betegeik megelégedésére. Köszönettel az V. kórterem betegei. SZERETNÉM MEGTUDNI ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTOHAZ, PF.: 153. 6740. Szabadság a gyes idejére J. Z-né Szeged. Szeretném megtudni, hogy hány nap szabadság jár az anyának, aki gyed és gyes után munkába áll? Mennyi szabadság jár egy, illetve több gyermek után. Ezt a szabadságot számolják-e 3 évre visszamenőleg. 1983-tól van munkaviszonyom. Az érvényes rendelkezések szerint a dolgozó nőt a ténylegesen munkában töltött időn túl megilleti fizetett szabadság - egyebek köpött - a 24 hét szülési szabadság idejére is. Ugyancsak jár fizetett szabadság a tíz éven aluli gyermeke gondozása vagy ápolása miatt munkában nem töltött időre - legfeljebb azonban egy évre - függetlenül attól, hogy a jogosult ebben az időszakban kap-e táppénzt, gyermekgondozási segélyt vagy gyermekgondozási díjat. Abban az esetben, ha az anya újra szül, a fizetett szabadság az előzőekben leírtak szerint újra jár. A fizetett szabadság 15 munkanap alapszabadságból és minden munkaviszonyban töltött három év után egy, összesen azonban legfeljebb kilenc munkanap pótszabadságból áll. A rendelkezések szerint megilleti ezen felül pótszabadság a dolgozó nőt gyermekeire való tekintettel is. Tizennégy évnél fiatalabb egy gyermek után 2, két gyermeke után 5, három vagy ennél több gyermeke után pedig 9 munkanap. A teljesség kedvéért: a dolgozó nőt - a fentieken túl - az általa gondozott 18 éven aluli és munkaviszonyban nem álló három gyermeke után évi két munkanap, minden további ilyen gyermeke után ugyancsak két munkanap pótszabadság illeti meg, de évenként legfeljebb 12 munkanap. Akire ez vonatkozik, annak a szülési szabadság idejére és a gyermekgondozási szabadság első évére is meg kell kapnia ezt a szabadságot. Vita esetén a munkaügyi döntőbizottsághoz kell fordulni a dolgozó nő jogának érvényesítése végett. Dr. V. M.