Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-25 / 276. szám

% 6 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. Nov. 25. Pusztaszer Községházi számadás Pusztaszer polgármestere, Kertész László elégedetlen. Többet várt a helyhatósági választásokkor meghirdetett önkormányzati önnállóságtól. Úgy véli, a megfelelő feltételek híjá, szép szólam, mintsem megvalósítható gyakorlat maradt a sokat emlegetett önállóság. Mert miként hozza helyzetbe magát, gazdálkodjon a község lakóinak megelégedésére egy olyan testület, amely csupán a kiadásait, a költségeit számolgathatja, viszont a vagyona, amiből bevételre tehetne szert, minden előzetes igéret ellenére nem gyarapszik. Még mindig nem rendelkezik ugyanis jogszabály a községi földek, legelők önkormányzati birtokba vételéről, nincs új vadászati törvény, amely a település javát szolgálhatná. Az illetékesektől kapott sablonos válaszokkal nem sokra mennek. A képviselők türeleme fogytán. Itt az év vége: tervezni kell a jövőt. Kivessék-e példul a helyi adót, sújtsák-e a lakosságot ezzel a teherrel, vagy lesz miből pótolni a be nem szedett forintokat? Jd lenne végre biztosat, valami biztatót tudniuk - hangsúlyozza a falu fiatal vezetője, majd számba veszi az elmúlt hónapok szeri történéseit. A legfontosabbnak azt tartja, hogy minden nehézség ellenére valamennyi intézmény működőképes maradt. Befejezték a temető ravatalozóját. Új szeméttárolói alakítottak ki, amely legalább két évig biztosítja a háztartásokban összeszaporodó hulladék kulturált tárolását. A szeméttároló árok ásása során kitermelt földet utcák töltésére használták fel. A falu központjában autóbuszváró fülke épül. Mintegy félmillió forintért úgynevezett fogászati kezelőegységet vásároltak. Évek óta folyamatosan korszerűsítik az iskola bútorait, az idén egy tanteremben cserélték ki a székeket, asztalokat. Az óvodában új parkettát raktak le. A falu középületei nagyon régiek, szinte valamennyit előbb-utóbb újra kell szigetelni. A művelődési ház egyik szárnyának aláfalazását már megoldották, de a többi építmény felújítására is hamarosan sort kerítenek. A szűkös költségvetésből nagy beruházásokra nem futotta, márcsak azért sem, mert a tanácsrendszertől évi 1 millió forintos hiteltörlesztési kötelezettséget vet át az önkormányzat, és ezt a kiadást csak a fejlesztésre fordítható keretből finanszírozhatták. Javult az ellátás, a kereskedelem színvonala a faluban. Új, egyebek mellett ruhát, írószert, illatszert árusító butik nyílt. A munkástelepi élelmiszerbolton és a központi ABC-üzleten kívül egy magánkereskedő várja a vásárlókat, aki azontúl, hogy gazdag áruválasztékkal, szolid árakkal keresi a vevők kegyeit, a bolt nyitva tartási idejét is meghosszabította. Akárcsak az országban mindenhol, itt is megszaporodtak az italkimérő helyek. Ahogyan a polgármester megjegyezte: a vendéglőn kívül most már három helyen lehet felönteni a garatra. A hivatal tehetetlen. Sokallják vagy sem, az efféle kocsmákat - az engedélyeket ki kell adniuk. A község vezetői végre elérték: helyben lakó körzeti megbízottja van a falunak. A közbiztonság jó, bűnügyileg fertőzetlennek tekinthető ez a település. Nem törtek be az ABC-be, nem rabolták ki a postát, ahogyan az ilyen jellegű bűncselekmények a szomszédos falvakban többször is előfordultak. Hogy jobb a közrend nyilvánvalóan annak is köszönhető, hogy egy faluvédő csoport rendszeresen járőrözik a községben és a környező tanyavilágban. Tevékenységükhöz anyagi támogatást nyújt az önkormányzat. Egyre nagyobb gondot jelent a tanyai villanyhálózat karbantartása, illetve felújítása. A Démász nem vállalja a munkát - tájékoztatott a polgármester mert annak idején családi-tanyai társulások „mozgalmaként" építették ki. Vagyis, nem a Démászé az elhasználódot hálózat, következésképpen kezelését, cseréjét, javítását sem tekintik feladatuknak. Csak akkor veszik át, ha azt felújított állapotban kapják meg. Az érintett lakók azonban nem értik, mire föl kellene nekik űjabb anyagi áldozatot hozni, hiszen egyszer már fizettek a karókért, a vezetékért. Nem beszélve arról, hogy a villanyszámlákra mennyi pénzt fizettek ki áz áramszolgáltatónak a kiépítés, azaz a hetvenes évek óta...! Kérjék talán vissza ezt az összeget, vagy ennek egy részét, és ebből újíttassák fel a vezetéket? Tény, nagy a tanácstalanság. Eke Károly országgyűlési képviselő közbenjárására, segítségére is számítanak, hogy mielőbb megnyugtató módon rendeződjön ez a meglehetősen bonyolult ügy. Jövőre, ugyan még nem tudják mekkora összeggel gazdálkodhatnak, de mindenképpen fejleszteni akarják a település úthálózatát. Az idén feltöltött, legyalult, kohósalakkal beszórt utcákra aszfaltréteget terítenek. A téesz hamarosan átadja a külterületi utakat, erről is gondoskodniuk kell. Tavasszal megkezdik az új házhelyek kimérését. Pusztaszer az Árpád-major közelében, az arborétum felé terjeszkedik tovább A leghitelesebb nyilvánvalóan az lett volna, ha Pusztaszer múltját történeti forrásmunkák alapján idézem fel. Csakhogy megismerkedtem a helybeli erdésszel, Csorba Ferenccel, akiről megtudtam, amatőr historikus, szenvedélyesen foglalkoztatja a szeri múlt. Ezért döntöttem úgy, hogy a tudományosság helyett inkább a ragaszkodás „meséjét" adom közre: „Fölösleges vitatkozni azon, hol volt az igazi Szer, hiszen honalapítóink az cgyesség idején nem egy falunyi, hanem egy megyénélis több földet foglaltak el ezen a tájon. A hét vezér közül Ond kapta ezt a területet. Hadd említsek meg egy érdekes dolgot. Jókai Mór, aki 1846-ban járt itt, A magyar elóidőkből című művében bokortalan síkként festi le a környéket, ahol sasok tanyáznak, és ír egy kerek, zöld halomról, amelynek különlegessége, hogy kizárólag ott terem a pusztai kökörcsin. Jókai ezt a helyszínt azonosítja ama híres-neves szeri történéssel. Bár a regényíró szava nem mérvadó, jómagam mégis úgy gondolom, ott járhatott, ahol ma az emléművünk áll. És azon a dombon napjainkban is fellelhető az általa említett ezüst levelű növény. Mi mindent éltek át az itt lakók az elmúlt évszázadokban? Előbb a tatár, majd a török pusztított. Puszta földdé lett ez a vidék. Innen a nevünk: Pusztaszer. Csak az 1700-as évek derekán kezdett ismét benépesülni a környék, amikor a királyi kamara értékesítette. Árverésre bocsátották, Kecskemét város és Pallavicini őrgróf osztozott a területen. Mi Kecskemét birtoka lettünk. A milleneumi történések közismertek. Akkor, 1896-ban avatták fel az emlékoszlopunkat. A Magyar Országos Diákszövetség emeltette, és nem Kecskemét városa, ahogyan azt sokan hajdanán félreértették. Pedig csak alaposabban el kellett volna olvasni a talapzaton az írást... Talán ez a félreértés indította Szegedet arra, hogy még ugyanabban az évben valamiféle rivalalizálásként megépítesse a szomszédban az Árpád-emlékművet. Az 1920-as évek végén felparcellázták ezt a földet, kisparaszti gazdaságok alakultak ki. Úgy érkezett ide a levél, hogy azt írták rá: .utolsó postája Kistelek. Csak 1934-ben lett Pusztaszer önálló település, pár házzal és a nagy tanyavilággal." Azsúr, gipú'r, rece, pikó Brüsszeli csipke a Tóth tanyában Veszik, viszik, csak nem fizetnek Ismét reneszánszát éli a női divatban a csipkcgallér, újra a ruhák éke lett. Ezért öriiltcm, amikor a minap egy csipkeveró asszony hívott látogatóba. Hadd tegyem hozzá, nem is akármilyen, hanem eredeti brüsszeli csipke készül a keze nyomán. A pusztaszeri tanyavilágban élő Tóth Albertnéra az egész falu büszke. Messze földön híresek a csipkéi. Vásárolt már tőle spanyol grand, német polgár, angol úr. Örökös vendége volt a Budapesti Nemzetközi Vásároknak, a háziipari szakkiállításokon is mindig részt vett gyönyörű munkáival. Díjak, kitüntetések, oklevelek tanúsítják, igazi mestere a szakmájának. Jóllehet nincs is mesterlevele Piri néninek. - Tudja - meséli derűsen, szerettem volna levizsgázni, de azt mondták a Kiosz-ban: az addig rendben is lenne, hogy vállalkozom rá, csak olyan embert nem találnak, aki levizsgáztasson. így maradtam mesterlevél nélküli kisiparos. A tanyában csupán az udvari kiskonyhában van meleg. Ide húzódunk be valamennyien. Fotós kollegám Piri néni szikár párja mellé telepszik, aki valaha fegyver mesterként szolgált Horthy hadseregében. Mi meg, asszonyok, csipkésre beszéljük a szánkat. - Képtelen lennék megtanulni ezeket az ördöngös mozdulatokat. Ennyi orsó még látványnak is sok nem hogy forgatni, bánni tudnék velük. - Dehogy lelkem. Meg lehet ezt tanulni. Nézze csak! Jobbra, balra, keresztbe. Ennyi az egész. Mindkét fiam, meg az uram is tud csipkét vemi. - Le a kalappal előttük, de nekem akkor is, kész csoda,amit csinál. Hány orsóval dolgozik egyszeme? - Attól függ mit készítek, terítőt, gallért, vagy függönyt. Általában tizenhat-tizennyolc orsóval dolgozom. - Kitől tanulta csipkeverést? - Az édesanyámtól. Már kislány FOTÓ: GYENES KÁLMÁN koromban tudtam bánni az orsókkal. - Árulja el nekem, miért mondják azt, hogy verik a csipkét, amikor csak hurkolják?! - Valószínűleg a verés kifejezés abból adódik, hogy valaha nem gombostűt, hanem szöget használtak. És ezt tényleg bele kellett verni a párnába. Hajdanán csak az apácák foglalatoskodtak a csipkeveréSsel, csak később vált világi mesterséggé. Finomodott ugyan a technikája, de az alapvető műveletei megmaradtak. A fonalat ugyanúgy a minta szerint kitűzött tűk közé hurkoljuk ma is, mint egykoron tették. - A minta, a fonal, vagy a mívesség adja a csipkéjének a brüszszeliségét? Egyáltalán, mitől brüszszeli ez a csipke? - A brüssszeli csipke mindig ekrü színű, tehát sohasem fehér. Kézzel készül, a mintája lehet bármilyen, ám a kidolgozása szigorúan a vert csipke „szabályait" követi. Aki ért hozzá, pontosan tudja, hol kell gipűrt, azsúrt, recét, pikót hurkolni. - Honnan veszi a mintái? - Saját magam rajzolom általában, de újságokból, kész csipkéről is le tudom venni a motívumokat. - Járt-e a brüsszeli csipke őshazájában? - Nem jártam, de már azt hiszem nem is jutok el soha. - Nagyon elfáradhat a csuklója, mert ahogyan figyelem, nem csak az orsókkal bíbelődik, de az állványra erősített párnát is gyakran kell forgatnia. Mivel töltötték meg a párnát, hogy ennyire nehéz? - Fűrészporral. Nem volt ez a munka soha könnyű kenyérkereset. Kilenc évig dolgoztam a Csongrádi Háziipari Szövetkezetnél. Sok fiatalt megtanítottam a csipkeverésre. Később kisiparos lettem. Hatvankilenc év- vagyok, csinálgatom még a csipkét, de egyre nehezebben haladok vele. Elfárad a szemem, a karom sem bírja úgy a párna forgatását, mint régen. A ház körül mindig akad tennivaló, csak este, meg hajnalban ülök ide az állvány mellé. Egyébként is, nagyon haladatlan munka ez. Szaporán jár az ember keze, mégis alig van látszata a sok mozdulatnak. Sokáig készül a csipke, rengeteg vesződséggel jár, de örömét leli benne az ember. - Viszik a csipkét? - Valaha sok kuncsaftom volt, jól ismertek. A különféle kiállításokon annyit magyaráztam a kiváncsiskodóknak, hogy szó szerint, elfáradt a szám. Ma már jóval kevesebb megrendelőm akad. Jöjjenek, nézzék meg a csipkéimet! Egy nagy búzal térítőre büszkén rákosga ; , azcbbnél- szeblf csipkcholmikat. Kincset ér ez a gyűjtemény. Nyugodt lehet Piri néni, mert a pusztaszeriek is így gondolják. Sőt a falu vezetői úgy vélik, érdemes lenne ezt a csipkckincset mielőbb országvilág elé tárni. Az OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: GOMBOS ERZSÉBET Rekord mennyiségű paprika termett az idén. Bőven akad dolga a Szeri Paprika Kft.-nek is. Vajon hogyan boldogulnak a hatalmas tömegű áruval - kérdeztem Farkas Péter ügyvezető igazgatót, aki a bőséges termés, a megszaporodott munka miatt korántsem aggódik. Nem bánná ugyan, ha hosszabb lenne az év egy hónappal, de majd iparkodnak - jegyzi meg és tovább elemzi helyzetüket. A bérszárítással jól haladnak, afelől is nyugodt: az itt előállított félkész termékek piacképesek. A paprikán kívül a hagyma, a levélzöldek is kurrens cikknek számítanak. Am ez csak az érem egyik oldala. Mert folyamatosan termelnek ugyan, küldik az árut a lassú banki manőverek miatt jószerével alig jutnak. Okkaljoggal türelmetlenek. Megbízhatóan fizető partnerek nélkül, kedvező hitelfelvételek híján megtorpanhat ez az ígéretes vállalkozás. Gépesítenék a paprika színválogatását, fejlesztenék a szárított növények csomagolását. Úgynevezett fémdetektoros készüléket vásárolnának, ami a tartósítószert nélkülöző naturakészítmények színvonalas előállítása során szinte nélkülözhetetlen tartozék. De miből fejlesszenek, hogyan érjék utol a világot? A mai üzletpolitikai gyakorlat aligha ad okot arra, hogy derűlátóan szemléljék a jövőjüket. megrendelőknek, csakhogy a gyártmányok ellenértékére mindhiába várnak. Emiatt mind nehezebb pénzügyi helyzetbe jut a vállalkozásuk. A lejárt kintlévőségük máris meghaldja a 30 millió forintot. Eladható portékával kereskednek, és mégis sújtja őket ez a kiszolgáltatottság, amely hovatovább teljesen megbéklyózza gazdálkodásukat. Hogy ez országos gond? Ez nem vigasztalja az itt dolgozókat, hiszen mindenki a maga keresztjét érzi a legnehezebbnek. A kft. bérleti díjat fizet a Hét Vezér téesznek. Dc hogyan fizethetnék ki időben a tartozásukat, amikor bevételhez a megrendelők mulasztása, ráérős „pénzkezelése" és a