Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-16 / 269. szám

10 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1991. NOV. 16. Játszott a csapat... ... méghozzá nagyon jól, s megszerezte a hétvégi remélt győzelmek egyikét! Mert az Építők férfi röpöseinck óhaja - ahogyan kívánságukat Nyári Sándor ve­zető edző tolmácsolta - az volt, a két mérkőzésből egyet minden­képpen megnyernek, és az sem lehetetlen, hogy éppen a lila is­kolában állítják meg „Somogy­ország" eddig verhetetlennek bizonyult csapatát. A tegnap esti találkozó elején a lila-fehérek, mit ne mondjak, alaposan ráijesztettek a szegediekre és a szép számmal megjelent hí­veikre. A vendégek igencsak nekidurálták magukat, s rövid idő alatt 2:8-at mutatott az ered­ményjelző tábla. A kissé meg­szeppent hazaiakat lelkes szurko­lóik „felrázták" szendergésükből és Rácz valamint Hulmann kiszámít­hatatlan, jól előkészített leütései­vel kiegyenlítettek. A változatos­ságra igazán nem lehetett panasz, figurák és forgások sora követte egymást a szoros, látványos küz­delemben, majd fordult a kocka, az ellenállhatatlan Lapsinéknak sike­rült abszolválniuk a játszmát. A második játékrész bevezető­jében a rossz nyitásokkal egymást múlták felül a csapatok, mígnem a hazaiak megemberelték magukat, s elhúztak 4: l-re. Előnyük azonban kevés volt az üdvösséghez, az új­pestiek gyorsan kiegyenlítettek (5:5). Ettől kezdve viszont Vá­mosék ragadták magukhoz az irányítást. Játékukon látszott, nagyon is tisztában vannak vele, hogy mit akarnak, még ha olykor nem is egészen úgy sikerült ki­vitelezni elgondolásaikat, mint aho­gyan elképzelték. A harmadik játszmában csak 2:2-ig voltak együtt a csapatok, attól kezdve RÖPLABDA NB I. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A „felhőkbe" emelkedő Rácz (sötét mezben) leütéseivel nem tudtak mit kezdeni az újpestiek ismét az történt a pályán, amit az egymást felülmúló építősök akar­tak. Ahogy közeledett a mérkőzés vége, úgy tanúsított egyre keve­sebb ellenállást az UTE, amely egyébként - az összképet tekintve - nem adta olcsón magát. A találkozón mindvégig érzé­kelhető volt, hogy együtt van az Építők, melynek valamennyi röp­labdásán látszott, mennyire érzi, élvezi a játékot. A mérkőzés jegyzőkönyve. Szegedi Építők SE-UTE 3:0 (13, 10, 8). Férfimérkőzés. Szeged, lila iskola, 400 néző. Vezette: Békési, Szekér. Szegedi Építők: LAPS1N, Petheő, HULMANN, RÁCZ, Voronkov, Vámos. Csere: CSÍ­KOS. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. UTE: Lombos, Soós, Schilk­raud, NAGY J„ KARMOS, Jago­dics. Csere: Szabó. Edző: Botos Ferenc. GY. E. A labdarúgó NB II-ben: Békéscsabai FC-Szeged SC Melyik lesz az őszi bajnok? A gólrúgással hadi­lábon álló szegediek, a legutóbbi két fordu­lóban tapasztaltak szerint, mintha meg­torpantak volna. A hangulat - ezért (is) vagy másért - nem valami rózsás a csa­pat háza táján, bár ahogyan Orosházi László közölte, foko­zott szorgalommal készülnek a rang­adóra. Teszik ezt azért is, mert a játékosok bizonyítani akarják : igenis tudnak focizni! A vezető edző háromesélyesnek ítéli az össze­csapást, ám nem tartja kizártnak, ha gólt, gólokat lőnnek - döntetlennél nem érnek el rosszabb eredményt... Elmondta még, a térdszalagsérülést szenvedett Puskás talán a jövő hé­ten elkezdheti a könnyebb mozgást. Szécsényi régóta a maródiak listá­ján szerepel, a héten a Sportkór­házban dr.Berkes István megvizs­Fél éve sincs még, hogy a „Viharsarok" reprezentánsa és a Tisza-parti gárda egyformán reménykedett abban, hogy mostani randevújuknak is az első osztály miliője ad majd megfelelő hangulatot. Mindkét csapat óhaja, sajnos, álom maradt, így most a másodosztály Keleti csoportjának rangadóját vívhatják semmivel sem kisebb elánnal, mint tették volna az NB I-ben. (Emlékeztetőül: a szegediek 8 győzelemmel, 3 döntetlennel és 1 vereséggel 19 ponttal állnak a táblázat élén; a 2. helyet elfoglaló csabaiak mérlege 8 győzelem 2 döntetlen és 2 vereség, pontjaik száma 18.) gálta, porcleválása van, valószínű műteni kell. Hurguly ugyancsak hetek óta fájlalja sarkát, csontki­növés irritálja lábát, könnyen meg­eshet, ő is „kés alá" kerül. Ami az összeállítást illeti, egy hely kérdé­ses: az edző még nem döntötte el, hogy Apró vagy Barna legyen bal­szélső? A csabaiak - érthetően - tekin­télyt növelő (vesztő) összecsapás­ként fogják föl a mai találkozót. Annál is inkább mert a Tisza­partiak az első osztá­lyú bajnokságban pályaválasztóként és vendégként is nyertek ellenük! Ezért a ven­déglátók számára, mint azt kollegánktól, Jávor Pétertől meg­tudtuk, csak a győ­zelem fogadható el eredményként, ami azt is eldöntheti, melyik csapat lesz az őszi bajnok! A két csapat várható össze­állítása. Békéscsabai FC: Baji ­Mracskó, Iount, Szenti, Ottlakán - Belvon, Kurucz, Csató, Manaila - Miklya, Argvelán. Szeged SC: Nagy Zs. - Újvári, Bogdán, Mihalache - Sallai, Takó, Kun, Kiss F„ Takács J. ­Takács Z„ Apró vagy Barna. A mérkőzés - Feket (Tóth V., Győr) vezeti - ma délután 1 órakor kezdődik Békéscsabán a Kórház utcai pályán. Vasárnap 13 órakor: Dorozsma-OMTK A hazaiak hat hete veretlenek A szegedi NB Ill-as labdarúgócsapatok közül a hat hete veretlen Dorozsma, a megszokott időben (vasár­nap 13 órakor) játszik hazai környezetben. A Szegedi Dózsa Gyulán próbálja kiköszörülni az egy héttel ezelőtti Hunyadi téri csorbát. - Eddig kevésszer adatott meg, hogy ilyen jó han­gulatban végezzük a heti foglalkozásainkat, mint már tehetjük másfél hónapja - mondta Kozma Zoltán, a dorzsmaiak szakvezetője. - Természetesen arrra számítunk, hogy a vasárnapi ellenfelünk, az Orosháza ellen sem szakad meg ez a szép sikersorozat. Ellenfe­lünk táblázaton elfogalt helye tiszeteletet parancsoló, remélem azonban, most is beválik, az eddig eredményesnek mondható taktikánk. Ami a játékos­keretet illeti: három labdarúgóra az idén már biztos nem számíthatok. Kovácsot december végén, vagy január elején megműtik, Petrov gyógykezelésre jár, Gaál sérülése kiújult, ismét begipszelik a bokáját. Ugyanakkor Vasas felépült, s játékra jelentkezett. Nem hiszem, hogy változtatok a Szegedi Dózsa ellen győztes csapat összeállításán. "A megyei résztvevők közül a Hódmezővásárhelyi LC, a dorozsmaiakkal egyidőben, a Dabast fogadja, míg a Makó Gyomaendrődön, a Csongrád pedig Nagyszénáson vendégeskedik. Lendl és Becker is nyert TENISZ A férfi teniszezők frankfurti ATP-döntőjébcn csütörtökön „házi­rangadókat" rendeztek. A Samp­ras-A'güssi araerikai párharc után következett a Becker-Stich német, ma jd a Lendl-Novacek csehszlovák találkozó. A Festhallc 8500 nézője fokozott izgalommal várta Becker és Stich pályára lépését, az idei wimbledoni döntő visszavágóját. Nos, a három­szoros wimbledoni bajnok Becker revansot vett az idei vereségért: 1 óra 26 perc alatt két játszmában győzött honfitársa ellen. A mérkőzés után a győztes így vélekedett: - A találkozó előtt mindketten kissé izgatottak voltunk, aztán a játék nekem ment jobban. Csak a pályán van köztünk ellentét, az életben nagyon jó a kapcsolatunk. A vesztes Stich érthetően szo­morú volt: - Ha a 8500 nézőből 8000 az ellenfelednek szurkol, nem valami kellemes érzés. Márpedig most Boris mellett álltak. A közönség reakciója néha zavart, de el kell ismernem, nem emiatt vesztettem. Boris ez alkalommal jobb volt. A másik csoportban Lendl har­madik mérkőzését is megnyerte, ezúttal Novacek ellen győzött fölé­nyesen. A csütörtök esti eredmények. John Newtoni be csoport: Boris Bcckcr (német, 2.)-MichaeI Stich (német, 3.) 7:6,6:3. Ilié Nastase csoport: Ivan Lendl (csehszlovák. 4.)-Karel Novacek (csehszlovák, 8.) A gyógyító diéta A volt nehézsúlyú profi ökölvívó világbajnok, az amerikai Muhammad Ali (Cassius Clay) szíriai orvosok felügyelete mellett több héten át böjtölt. A szigorú diétának hamar jelentkezett az eredménye: az Alit évek óta kínzó idegrendszeri rendellenesség enyhült. - Úgy érzem, állapotom 60 százalékban javult - mondta a Damasz­kuszban tartott sajtótájékoztatón az egykori sportoló, aki Hafez al-Assad szíriai elnök vendégeként egy hónapja tartózkodik az országban. A 49 éves Ali 22 napon át csak mézet és szénhidrátokat evett, mellé vizet ivott. Az orvosok szerint is drasztikusnak nevezett diéta hatására 14 kilót fogyott, s vérnyomása is javult. Mint ismert, az ökölvívónál 1984­ben Parkinson-kór tüneteit fedezték fel, s a doktorok napi 30-50 tabletta szedését írták elő számára. Most a gyógyszereknek is búcsút mondhatott. - Sokkal jobban érzem magam, beszédem is javult egy kicsit - mondta Ali, akinél a gyógyszerek hatására remegés, beszédzavar-beszédlassulás lépett fel. A sajtótájékoztató résztvevői meggyőződhettek arról, hogy igazak az állítások: Ali felemelt egy vizespoharat, s remegés nélkül meg tudta tartani a kezében. Orvosi vélemény szerint a betegnek 40 napi böjtre van szüksége, aztán fokozatosan visszatérhet a „normális" étrendre gyümölcslevekkel és levesekkel kezdve. Az Internéi nem kinevezett emberek ülnek az elnökségben... - Gregor vagy Vialli a gyorsabb? - Nem a felnőtteket kell képezni! „A magyar utánpótlásedzők többsége a nagyokat majmolja" - állítja az olaszul tanuló Szálai István „Szinte remegtem a boldogság­ból, amikor Csapó Karcsi és Hege­dűs Gábor felajánlotta, hogy ­önköltséges alapon - vegyek részt a milánói tanulmányúton. Amióta az eszemet tudom. Inter-rajongó va­gyok, számomra a mar napig Fachetti, Mazzola, Suarez és Mario Corso játéka a csúcs. Az sem mel­lékes, hogy az Internazionale játékosai általában kék-fekete szerelésben vonulnak ki a pályára, csakúgy, mint a Szeged SC labda­rúgói. Ez a tény természetesen csak fokozza az érzelmi kötődést az olasz klubhoz. Szakmailag pedig annyira hasznos egy ilyen út, hogy fel sem merült bennem az itthon­maradás gondolata..." A magyar edzőküldöttségbe olyan szaktekintélyek is „bejátszot­ták" magukat, mint például Bacsó István, a TF (pardon, a TE) tan­székvezetője. Sok budapesti és dunántúli tréner is a zsebébe nyúlt, hogy testközelből megfigyelhesse a milánóiak módszereit és gyakorlati bemutatóit, míg az Alföldről egyedül Szalai István ragadta meg ezt a jó darabig vissza nem térő lehetőséget... „Milánóban elsősorban az Inter fiókcsapatait és utánpótlásgárdáit volt alkalmunk megfigyelni. Rá kel­lett döbbennem, hogy mi, magya­rok, sajnos rossz úton járunk. Évtizedek óta egy szűk uniformisba akarjuk bújtatni a gyerekeket, ahe­lyett, hogy a „központi tantervet" eldobva újra meghonosítanánk a Micsoda szerencse - gondoltam magamban -, hogy Szalai István éppen Olaszországba és nem Grönlandra kapott meghívást afféle rendhagyó edzőtovábbképzésre... így gyorsan eldönthettük, hogy az élménybeszámoló helyszíne az itáliai specialitásokat kínáló Ciao étterem legyen, és egy pillanatig sem kellett azon töprengenünk: a Lehel Hűtőgépgyár üzemi büféjén kívül hol is tudnánk a téma (ami hála istennek nem a jeges tájak focija...) komolyságának megfelelő az emlékek felbuggyanását is elősegítő környezetet találni... Szóval, november elején egy szegedi futballszakember - aki egy ideje csak technikai vezetőként hasznosít(hat)ja magát ­harmincadmagával belekóstolhatott egy minden szempontból profinak nevezhető olasz klub, az Internazionale hétköznapjaiba. Ez pedig tipikusan olyan szituációnak számít, amikor a tapasztalatokat felesleges gyűjteni, hiszen a látottak és hallottak amúgy is kitörölhetetlenül rögződnek a kíváncsiskodókban... békéscsabai, a tatabányai, a fővárosi vagy éppen a szegedi stílust. Be kell látnunk: a képzési rendszerünk régen elavult, egysze­rűen elkerülhetetlen a változtatás! Nem a felnőtteket kell megtanítani a labdarúgás alapjaira, hanem a jóval fogékonyabb apróságokat. Az Internéi (nyolc-tíz füves pályán és príma szerelésben...) 16 éves korig kizárólag egyéni technikai képzést kapnak a fiúk, a „többit" csak utána sajátíttatják el velük az edzők..." Olaszországban tehát mást és mást tanul az ifjúság a nápolyi, a torinói és a milánói focisuliban ­nálunk nem sok különbség van a nyíregyházi és a győri serdülők edzése között... Milánóban Mario Corso irányítja az ifisták gyakor­lásait és Zenga törődik a klub vala­mennyi kapusával - Magyarorszá­gon sokan rangon aluli feladatnak tartják az utánpótlás nevelését... „A magyar utánpótlásedzők többsége a nagyokat majmolja, azt akarja játszatni a lurkókkal, amit a felnőttektől látott. Ez a „modern­ség " óriási hiba, hiszen így - egy egyszerű példával élve - a gyere­kek nem a labdakihozatalt tanulják meg, hanem azt, hogy a kapuskirú­gás után „valahogy" az ellenfél térfelén tartsák a labdát. Az Inter­néi a „száraz" futást nem ismerik, mindent mérkőzésszituációban gya­korolnak. (Talán ez a magyarázata, hogy a rekortánon Gregor biztosan megelőzné Viallit, ám a pályán, ahol gyorsan kell reagálni és lab­dát vezetni, Gianluca lényegesen sebesebbnek tűnik...)" Néhány külhonban töltött nap kevés ahhoz, hogy a messziről jött idegen minden helyi szokást megis­merjen, ám a vendéglátó egyesület működését, felépítését kétségtele­nül hamar áttekintheti. És amikor otthon az érdeklődő kérdésre vá­laszt kell adnia, egyszeriben min­den olyan magától értetődőnek tűnik... „Az Internéi szigorúan elkülönül a gazdasági és a szakmai irányítás. Az elnökségben nem kinevezett emberek ülnek, hanem olyanok, akik saját pénzüket viszik bele az üzletbe - vagyis a klubba. És mivel a sajátjukat kockáztatják, minden döntést jól előkészítenek és meg­fontolnak. A szakmai kérdésekbe nincs beleszólásuk (úgy is mond­hatnám: jól felfogott érdekükben nem akarnak „edzőbbek " lenni az edzőnél), viszont amiben csak lehet - segítenek. Igaz, adott esetben számon is kérnek - de ez így van rendjén. Egyébként Milánóban sok érdekes embert ismertem meg, és abban reménykedem, hogy hama­rosan újra találkozom velük ­Itáliában. Szívesen dolgoznék ugyanis egy olasz kiscsapatnál, vagy akár egy ifjúsági együttesnél. Erre van is némi esélyem, így ­biztos^ ami biztos - már most vettem magamnak néhány olasz nyelvkönyvet..." RÉTHI J. ATTILA

Next

/
Oldalképek
Tartalom