Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-15 / 268. szám

6 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1991. NOV. 15. Baktón ennyire telt... Aszfaltút, mint a vágyak netovábbja címmel november 12-én írtunk a baktóiakat nyomasztó gondokról. Most a városrész és Petőfitelep közös önkormányzati képviselője, Ágoston József kér szót. „Személyes megszólításomra válaszul csak annyit, hogy a cikkben megszólalók állításával ellentétben bizony van képviselője a városrésznek az önkormányzatban, hisz ez tény. Azt viszont el kell ismerni, hogy képviselői munkám eredményeiről még sok felmutatható nincs, különösen ha a mérce szubjektív és a pillanatnyi hangulat szerint változó. No de nézzük a tényeket! 1. 1990. október 23-án kezdődött az új önkormányzat munkája, addig viszont Baktónak önálló képviselője volt a szegedi tanácsban. Hogy a nagyobb választói körzetek kialakítása jó-e, azt, gondolom, az idő fogja világossá tenni. Az viszont sajnálatos és egyenesen káros, hogy a városháza szakgárdájának átszervezése ürügyén a polgármester úr - többszöri, erőteljes tiltakozásunk ellenére - az egyéni kerületek képviselőinek munkáját segítő, 14 tagú gárdát 5 tagúra csökkentette, akkor, amikor a terű leti segítő gárda is nullára leépült. Kérdésünkre a válasz az volt, hogy az állampolgárok összeszerveződő, érdekképviseleti munkáját a városháza nem veheti át. 2. Baktó választópolgárainak lélekszáma az 1990-es választási adatok szerint 1756, Petőfitelepé 5301. Gondolom, ezek a számok sok kérdésre, ha vigaszt nem is, de legalább némi magyarázatot adnak, (Posta, ABC, bölcsödé, óvoda.) 3. Baktó nem kapott semmit? Amit kapott, arról íme a lista: Csapadék-csatorna felújítás (1987-88) 2 millió 652 ezer 58 forint Járdalap (1986-91) 1 millió 31 ezer 379 forint Padkarendezés (1990) 160 ezer 332 forint Alkotmány utca felületlezárása (1991) 420 ezer forint Útépítés (1987-89) 2 millió 684 ezer 500 forint Átjáró a töltésen (1988) 307 ezer forint Vízvezetéképítés (1987-88) 560 ezer 967 forint Közvilágítás (1987-91) 177 ezer 275 forint Természetesen tudom, hogy mindez csupán csepp a gondok tengerében. Elismerem és támogatom a városrész igényét egy buszközlekedésre alkalmas út építésére és ennek érdekében már jeleztem a jegyző úrnak, hogy a jövő évi költségvetésbe Baktón építsenek be 35 millió forintot útépítés céljára. Ebből az igényből mi fog realizálódni, nem tudom, de kérem a baktóiak támogatását legalább azzal, hogy kísérjék figyelemmel a költségvetés vitáját, majd amikor az a testület elé kerül. * Tisztán látom, hogy a város rendelkezésére álló pénz csupán a napi kiadások fedezésére elég. Ha a város fejlődni akar, akkor újabb pénzforrásokra lesz szüksége. Ezek egyike lehet a helyi adók bevezetése. Nos, ez már nehezebb kérdés, ebben már sok a politika. Az embereknek viszont kevés a pénzük. A magam álláspontja egyszerű és világos. A város pótlólagos pénzforrásainak felkutatása a város vezetőinek feladata és hogy ennek hogyan fognak megfelelni, azt majd eldöntik a választópolgárok. Én viszont a helyi adó bevezetését csak akkor tudom támogatni, ha: 1. A város vezetése határozott célokat tud megjelölni a fejlesztés területén és e célok elfogadhatók. 2. A város szakapparátusa készítsen átfogó felmérést a városrészek kommunális ellátásáról és ennek alapján készüljön legalább öt fokozatú, területi bontás az ellátottság mértéke szerint. Ezek után minden területen az ellátottság mértéke határozná meg a kommunális adó mértékét. Ha a város kevésnek találja egy-egy terület adójövedelmét, úgy emelje az ellátottságot a következő fokozatra, így emelkedhet az adóbevétel is. Az adókivetés alapja nem lehet a magánház mérete, megjelenésf formája, stb., hiszen ezt a tulajdonos óriási erőfeszítéssel a saját erejéből hozta létre, a város csak annyi támogatásat adott ehhez, amennyit az akkori lehetőségek engedtek. Most viszont annyi adót követeljen mindenkitől, amennyi támogatást akkor adott. Természetesen tudom, vannak lakók és családok, akik képtelenek bármiféle adót kifizetni, ez viszont a szociálpolitika ügye és nem lehet a város fejlődésének akadálya. Egyetértek a cikkben említett meghatározással, miszerint mi másodrendű állampolgárai vagyunk a városnak, ez ellen viszont mindent elkövetek, hiszen már a múlt évi bemutatkozó levelemben ezt az ügyet határozottan felvállaltam. Az anyagiakra visszatérve: 1991-ben a képviselői alap 2 millió 390 ezer forint. Ebből Baktó a következőket kapta: járdalap: 145 ezer forint Alkotmány utca felületlezásársa: 420 ezer forint közvilágítás: 60 ezer forint. Ebből a pénzből ennyire telt. A Preskan-rendszerű szennyvízcsatorna átadása most volt, ennek a teljes költsége 43 millió 50 ezer forint, plusz 5 millió költségtúllépés. Ez utóbbit még az idén ki kell fizetni, s nem tudom, a testület megszavazza-e." Megkóstolt mámor Nemrégiben beszélgettem az Ausztriában élő neves, magyar származású pszichiáterrel, Harmat Pállal, a mieink lelki állapotáról, össznemzeti szorongásunkról, a nehéz időkben ránk jellemző problémamegoldó „képletről", az öngyilkosságról. Ez utóbbi kapcsán arra is rákérdeztem, hogyan fest az öngyilkossági statisztika a Lajtán túl. Az összehasonlításra az adott okot, hogy az egykori OsztrákMagyar Monarchia területén - államhatártól és társadalmi berendezkedéstől függetlenül - sokáig egyformán magas volt az önkezű halált választók száma. Harmat úr akkor, alig fél évvel ezelőtt, már nem az önkezű halált tartotta Auszriában a nemzetet sújtó tragédiának. A kábítószert mondotta nagy veszélynek, hisz odaát ekkor már tombolt a tömeges szoktatás, Az emberi elvetemültség magasiskoláját reprezentáló módszer hihetetlen egyszerű, s alkalmazójának biztos sikert garantáló. A kábítószerkereskedők segédei az iskolák mellett várják a gyerekeket, s mint a cukros bácsik, csalják kóstolóra őket. Visszavissza térnek, s osztogatják az adagokat. Nem fukarkodnak, adnak bőven, hadd jusson ízlelésre a haveri körnek is. Természetesen ingyen kínálják portékájukat, hisz ekkora befektetés bagatell a későbbi, nagy haszonhoz képest. A megkóstolt mámor előbb-utóbb hiányozni fog, s a kipróbáló újat kér. A raffinált kínálgatok pontosan felismerik a pillanatot, mikor kezdődik a függőség, mikor nyerték meg a „csatát". Kevéske idő alatt, kicsinyke ráfordítással egyszerre több generációt szereznek meg maguknak, akikre vásárlóként később bizton számíthatnak. Beszélgetőtársam megjósolta akkor: nem kell fél év, és a lassú öngyilkosság, vagy inkább a szándékos gyilkosság módszertanának elsajátításában utolérjük Ausztriát. Sajnos, nem tévedett. A fél év pontosan bejött. A módszer hozzánk is elérkezett. Még kuriózum, szenzáció, amely a minap a híradó belpolitikai hírblokkjának elejére kívánkozott. Félek, nem kell hat hónap, és nem lesz hírértéke. Köznapivá szürkül, hogy ott leselkednek majd nálunk is a „cukros bácsik" az általános és középiskolák mellett.. E hányódó, céltalanul lézengő magyar ifjúsággal nem lesz nehéz dolguk. KALOCSAI KATALIN Katonatragédia Kiskőrösön Hogyan lő Rambo félkézből? A hallgatóság soraiban ülő kiskatonák zavartan, idegesen feszengnek forgolódnak. Egyikük a körmét rágja, másikuk minduntalan a hajába túr Ez őrület, gondolhatják magukban. Nyilatkozniuk nem szabad, csak ha megszerzem a kiskőrösi laktanyaparancsnok engedélyét. Mit is mondanának? Százszor és ezerszer átrághatták a történteket. Kovács hii lyéskedett, már hogyan lenne gyilkos! Pedig a 19 éves Kovács Péter honvédet, mint egy gyilkost megbilincselve vezették tegnap a szegedi hadbíróság tárgyalótermébe. Ő az a fiatalember, aki szeptember 14-én este 7 órakor őrségbe vonulás közben géppisztolyával tarkón lőtte az előtte lépkedő Ferró Tamást. Bűnösnek érzem magam, vallotta az összeroskadt, fiatal vádlott, nem akartam..., nem gondoltam... Senki sem gondolta. Kipihenten, az őrségre szabályosan fölkészülve, fölfegyverezve ballagtak libasorban őrhelyeik felé. Beszélgettek. Kovács elmesélte, látott egy géppuskát, találgatta, annak mekkora tűzereje lehet. Tudna-e azzal félkézből lőni Rambo, az akciófilmek hőse. Kovács is megpróbálta a nála lévő fegyverrel. Rövid kattanás, majd két lövés hallatszott, Tamás összerogyott. Úristen! - kiáltotta rémülten Kovács. Eldobta a géppisztolyt, a táskát, mindent, ami nála volt. Futott észvesztve, azt sem tudta, merre, végül az őrszoba felé. Gyorsan érkezett az orvos, a mentő, de Ferró három liter vért vesztett a helyszínen, szinte pillanatok alatt. Mindezeket nagyjából egybehangzóan vallották tegnap az őrtársak, a tanúk. Szoktak-e játszani a fegyverrel? Persze szoktak, ha hivatásos nem látja, a tár nélküli géppisztolyt mindenki kattintgatja, megcélozzák egymást - viccből. Gyakorolgatják, ki tudja gyorsabban felhúzni a závárzatot. A tanúskodó kiskatonák szerint Ferró és Kovács jóban volt, viszonyuk majdnem baráti - volt. A tragikus tény megmásíthatatlan, az élet kioltásáért felelni kell. Kovács Péter fiatal honvédet őr megölésének bűntettével vádolja a katonai ügyészség. (Civil büntetőperben ez a vád a szándékos emberölésnek felel meg.) Az apa választ vár A hadbírósági tárgyaláson szinte rezzenéstelen arccal ült az elhunyt kiskatona édesapja, Ferró János. - Aznap későn este először telefonált valaki, Tamást kereste. Nem tudom, ki lehetett, nem mutatkozott be. Jóval később megállt egy katonai autó a házunk előtt, egyenruhások szálltak ki. Csöngettek. Szinte azonnal tudtam, nagy baj lehet. Azért jöttek, hogy közöljék, Tamás meghalt. Elvesztettük egyetlen gyerekünket. Kérem, engem nem fűt bosszúvágy, igazságos ítéletet szeretnék. S választ a kérdésemre: miért, miért történhetett? - Milyen benyomásokat szerzett a mai katonaéletről, a fia hogy viselte? - Ugyanabban a laktanyában katonáskodtam én is, ahol ő. Azóta minden megváltozott. Egy látogatás alkalmával a saját fülemmel hallottam, amint a kiskatona így szólítja meg az ügyeletes tisztet: Hé, főnök... Mintha szanatóriumba vonult volna, nem katonának. Nincs fegyelem, felelősség, kötelesség. A hét hónap alatt egyszer voltak éjeslövészeten. Milyen volt? Kérdeztem róla Tamást, de csak legyintett. O nagyon kiegyensúlyozott gyerek volt, mindenki szerette. Nem szenvedett hiányt semmiben, szép karrier előtt állt. Saját vállalkozását folytathatta volna. - Hallott-e valamit a vádlottal való viszonyáról? - Nem hiszem, hogy barátok lettek volna. Úgy tudom, Kovács Péter a nagymamájánál nevelkedett, nem olyan körülmények között nőtt föl, mint az én fiam. Egyébként egyszer járt nálunk, Tamás elhozta. Nekem úgy tűnt, mintha szánná, sajnálná... Nem vádaskodok, igazságos ítéletet várok. M.E. A vállalkozókon múlik Szolgáltatóközpont Makkosházán? A városi főépítész megbízásából területrendezési tervet készített a Hont Ferenc utca és a Csongrádi sugárút közötti területre a Tér és Forma két munkatársa: Sipos György vezető tervező és Kardos Imre. Szolgáltatóházat terveztek erre a területre: a több szelvényből álló épületegyüttes a környéken hiányzó üzleteknek adhatna helyet. Olyan vállalkozók befektetéséből épülhetne föl, akik a lakosság alapellátásában kívánnának szerepet vállalni. A Hont Ferenc utcai trolibusz-végállomás mögött nagy, füves terület húzódik. Kitaposott gyalogösvények vezetnek át rajta - olyan irányokba tartanak, amelyek megfelelnek az arra járók úticéljainak. A nagy terület szinte kínálja a beépítés lehetőségét - természetesen úgy, hogy azért még elegendő zöldfelület maradjon. Angliában bevált módszer, amit itt az élet hozott: a már kijárt gyalogutak, legfontosabb közlekedési vonalak figyelembe vételével tervezik meg egy terület épületeit. És persze meghagyják a növényeket is. A Hont Ferenc utca végében több fát is ültettek, ezeket is tiszteletben tartották a tervezők. Az épületegyüttes több ütemben készülne el aszerint, mekkora a vállalkozók érdeklődése. Első lenne a patkó alakban visszakanyarodó rész. Itt az udvar felőli oldalon árkádsor áll az üzletek előtt - az árkádok a mostani gyalogösvények irányában épülnének. Az SZKV épületére magastetőt építhetnének, így kapcsolódna az épületegyütteshez, amelynek árkádjai a trolivégállomás oldalán kifelé fordulnának, a várakozók számára peronként is szolgálva. Az üzletsor - a járda vonalát követve - újabb kanyarodás után a 83-as, 84-es autóbuszok végállomásáig nyúlva átjárót nyitna a belső épületek felé. A beépítés elsősorban a környék lakóit szolgálná, ezért az önkormányzat - Lencsés Éva képviselő segítségével - lakossági fórum összehívását határozta el. Ezen ismertetik a terveket, s ki-ki elmondhatja a véleményét. A fórum a makkosházi iskolában lesz november 18-án, hétfőn délután 5 órai kezdettel. NY. P. SHHHHBBBB