Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-15 / 268. szám

PÉNTEK, 1991. NOV. 15. BELPOLITIKA 3 Átvilágítások kora következik Az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottsága parlamenti vizsgálóbizottság hatáskörébe kívánja rendelni az egykori BM-ügynökök, hálózati személyek „átvilágítását". A testület tagjai tegnapi ülésükön éppen ezért elvetették a IIUII-as törvénytervezet azon pontját, amely az államfő, a miniszterelnök, a házelnök és az Alkotmánybíróság vezetője jogkörévé tenné a vizsgálatok megindítását. Az ülésen nagyobb vita támadt akörül, hogy miként kezeljék a sajtó területét, illetve az egyházakat A liberális ellenzék képviselői - az állami és a magánszféra szétválasztására hivatkozva - amellett érveltek, hogy a mára már jórészt privát sajtó vezető munkatársaira nem terjeszthető ki az „átvilágítás". Az MDF-frakció tagjai úgy értékelték: a magánszférához tartozás ellenére a sajtó hatása alapvetően érinti a közéletet, sőt politikai hatalmat képvisel, ezért valamennyi politikai lapnál szükséges megvizsgálni a vezető munkatársak múltját. Ugyanakkor abban találkozott a két tábor felfogása, hogy a nemzeti médiák - Magyar Televízió, Magyar Rádió, MTI - vezetői nem maradhatnak ki az átvilágítandók listájáról. Elnagyoltnak, túlságosan általánosnak s ezért vitára alkalmatlannak minősítette az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága csütörtöki ülésén a tárca jövő évi előzetes költségvetési tervezetét. A bizottság levélben kérte fel Annus Antal honvédelmi államtitkárt, hogy a korábbi ígéretekhez híven a jövő héten terjessze elő a tárca részletes költségvetési tervét. A bizottság a döntést egyhangúlag hozta meg. Elmaradt az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának tegnapra meghirdetett ülése, mert a határozathozatalhoz minimálisan szükséges tizenhárom képviselő helyett csak kilencen jelentek meg. A döntésképesség nem az MDF-en és az SZDSZ-en múlott, hiszen csak a két legnagyobb parlamenti párt képviseltette magát, hét, illetve két taggal. Ha élnek, az baj? budapesti tudósítónktól A halottak a legjobb partnerek a jó kis nemzeti politika számára: korlátlan mértékben lehet rájuk hivatkozni, nem kérik ki maguknak, még csak korlátozottan se beszélnek vissza, s egyáltalában nincsenek igényeik. A hétről hétre avatott friss emlékművek árnyékában azonban ott élnek azok az emberek, akiket „rosszul talált el" a háborús golyó, a repesz, nem a kellő közelségben robbant fel az akna, a gránát, s így élnek ugyan, de rokkantan. No meg persze a halottak özvegyei és árvái is élnek. Bár ez utóbbiakkal nehéz a jogi eset: a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének tegnapi sajtótájékoztatóján megtudhattuk, hogy aki elmúlt tizennyolc éves, az nem számít már árvának. A sajtótájékoztatót a rokkantak a KDNP országos központjában tartották egy kölcsönteremben Budán, a BAH-csomópont szomszédságában. Volt ugyan székházuk a pesti Makarenko utcában, de ezt időben elkobozták tőlük, úgy 1949 táján, s nincs jogi lehetőség arra, hogy visszakapják. Demszky Gábor főpolgármester úr azt üzente nekik a nyáron, hogy tájékozódni fog a nyolcadik kerület polgármesterénél, milyen szobalehetőség van a kerületben e közcélra, de a tájékozódás még tart. Megkérték a Külügyminisztériumot, ugyan küldené már el nekik a hágai, a genfi konvenció rájuk vonatkozó passzusait fénymásolatban, de a magyar diplomácia Duna-parti fókuszából azt felelték nekik útban Európa felé, hogy kevés a fénymásolási kapacitásuk! Ám ezzel nem lehetett kiszúrni a csalafinta hadirokkantak szemét, visszaírtak, hogy szívesen bemennek, elolvassák és kijegyzetelik maguknak. Erre a levelükre már nem kaptak választ. Demokratikus hallgatás. írtak Katona Tamásnak is, ő se válaszolt a levelükre. Kiss Gyula munkaügyi miniszter megígérte nekik, hogy dr. Tüttő Sándor hamarosan kapcsolatot létesít velük kárpótlási ügyükben, de hiába várnak a létesítésre. A miniszterelnök úr egy januári meg egy áprilisi levelükre nem válaszolt eddig. Az Alkotmánybírósághoz május 11-én adtak be egy anyagot, arra sem jött még válasz. Más lenne persze, ha a csonjaikat be lehetett volna építeni valami gránit emlékműbe - remélem ez a legmagyarabb kő! -, ami körül körtáncot járhatnának a hatalmi emberek, nemzetiszín viseletben, szájukban szóvirággal, kalpagjukon - nem hadi! - árvalányhajjal. Az történt ugyanis, amint Vajay István, a szövetség elnöke tegnapi sajtótájékoztatójukon elmondta, hogy 1949 decemberétől sorozatosan hoztak olyan utasításokat, amelyek egészen eltörölték, illetve minimálisra korlátozták a rokkantjáradékokat. A hadigondozottak teljesen jogfosztottakká váltak, s azok ma is. A fordulat éve után 800 000 volt a hadigondozottak száma, azóta sokan meghaltak, velük már nincs gond, de a szövetség becslése szerint ma is él még 100 000 hadirokkant és hadiözvegy. A két háború közt az 1933. évi VII. törvény vonatkozott rájuk, ezt a későbbi, alacsonyabb rendű rendelkezések, jogszabályok, kormányrendeletek, miniszteri utasítások nem hatálytalaníthatták. Borz Miklós kisgazda képviselő is beszélt énről a Parlamentben idén február 5-én. Az interpellációra adott válaszában dr. Kelemen András, a népjóléti tárca politikai államtitkára is megállapította, hogy hatályosnak kell tekinteni az 1933-as törvényt. De újra csak nem történt semmi. Illetve: a Honvédelmi Minisztériumban készült egy rendelet, ami állítólag rájuk is fog majd vonatkozni, de a jogalkotásban a rokkantak kevéssé vehettek részt. Elfeledkezett róluk a hivatal és a társadalom. Jogosnak kell tekinteni azt az igényüket, hogy az elmúlt negyven évben nem folyósított hadirokkant- és hadiözvegy-járadék ellenértékét megfizessék nekik. Célkitűzésük, hogy minél rövidebb idő alatt törvényt hagyjon jóvá az Országgyűlés, amely kárpótolná őket. A politikai diszkrimináció, a „bűnös nemzet" sulykolásának erkölcsi terrorjáért úgysincs kárpótlás. Szocialista párttanácskozás A közjó szakszerű szolgálata Az MSZP szombaton és vasárnap országos párttanácskozást tart a budapesti Villányi úti Konferenciaközpontban. A holnapi plenáris ü lés Horn Gyula vitaindítójával kezdődik; a szekcióülések témái: szociális akciók és kezdeményezések a pártszervezetekben (előadó Csehák Judit országgyűlési képviselő); a párt feladatai és lehetőségei a munkavállalók érdekképviseletében (Csintalan Sándor országos ügyvivő); kapcsolaA köd miatt a Malév madridi járatának kivételével kedden este Ferihegy helyett Bécsben szálltak le a magyar légitársaság repülőgépei, s az utasokat autóbuszok hozták Budapestre. A Bécsben tépítés a civil társadalom különböző csoportjaival, elsősorban a nőkkel és a fiatalokkal (Baja Ferenc országos ügyvivő); A falu és az agrárszféra, a párt községi működése (Géczi József országgyűlési képviselő); a párt politikai szevezete (Tóth András országos ügyvivő); az MSZP-szevezetek feladatai az önkormányzatokban (Csiha Judit, a párt budapesti tanácsának ügyvivője). rekedt Malév-gépek csak szerdán reggel jöhettek vissza Ferihegyre, s ezért 1-1,5 órás késéssel indíthatták el a légitársaság római, amszterdami és párizsi járatát. budapesti tudósítónktól Közigazgatásunk olyan lesz, amilyenné formáljuk. Hogy ez a forma minél jobb legyen, e célt akarja szolgálni a Alapítvány a Magyarországi Önkormányzatokért, amelyet bankok hoztak létre az Európai Magyarországért Alapítvány kezdeményezésével - 31 millió forintos alaptőkével. Ez az összeg januárra 10 millióval növekszik. A pártsemleges alapítvány székhelye az SZDSZ országos központjában van, a fővárosi Mérleg utcában, kuratóriumának elnöke dr. Wekler Ferenc parlamenti képviselő, aki az Agrár; és a Faluszövetség színeiben került az országgyűlésbe, s jelenleg az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi parlamenti bizottság elnöke. A kuratórium alakuló ülése után tegnap sajtótájékoztatót tartottak a budai várban. Wekler képviselő elmondta, az Alapítvány a Magyarországi Önkormányzatokért azokat támogatja, akik „elszánták magukat arra, hogy cselekvő részesei lesznek a helyi demokrácia kiszélesítésének, a közjó szakszerű szolgálatának. " A magyar önkormányzati rendszer nem igazán jött működésbe, amiért - hangsúlyozta a képviselő - a parlament politikai erői a felelősek. A helyhatósági választások idején nem voltak meg a vonatkozó törvények, sokan, akik a választásokon indultak, nem tudták, hogy mi fogja várni őket. Ezért a testületekben jó néhányan vannak, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mi volna valójában a feladatuk. A merőben új ismeretek, tapasztalatok gyors felhalmozása, terjesztése és szakszerű helyi alkalmazása teremti meg a profeszszionális helyi önkormányzat alapjait. Az alapítvány ennek érdekében önkormányzati akadémiát működtet, egy tagozattal Szegeden is. Ott volt a sajtótájékoztatón Gáspár Mátyás, az önkormányzati Akadémia igazgatója, aki tanulmányi programjukról beszélt. Tartanak rövid, egy-háromnapos, a problémamegoldó készséget fejlesztő tréningeket, hosszabb tanfolyamokon vehetnek részt azok, akik a közigazgatási menedzser tudományát akarják elsajátítani, s konkrét ügyekben is lehet tanácsokat kérni. Lesz telefonos tájékoztatási szolgálat! A tanfolyamok pénzbe kerülnek, de az önkormányzati Akadémia nem akar keresni a „tanulókon". Minden hallgatójuk - pártállásától függetlenül - napi 1000-1500 forint támogatást kap befizetett pénze mellé. A hazai alapítványok közt egyelőre szokatlan módon: ez az alapítvány vállalkozni is fog azért, hogy tőkéjét gyarapítsa. KÖZÉLETI NAPLÓ MA AZ MSZP HÍVŐ TAGOZATA rendezésében a magyarországi egyházak szociális tevékenységéről tart előadást dr. Pál József egyetemi docens délután 5 órakor, a Bálint Sándor Művelődési Házban. A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT nagyszegedi szervezetének vendége Bosnyák Imre, a Mártírok Igazságtevő Bizottságának elnöke, aki az igazságtétel elmaradásáról beszél 17 órakor, a párt Kereszttöltés utca 13. szám alatti székházában. TÁPÉ ÖNÁLLÓSÁGÁNAK gazdasági, adó- és földjogi, valamint közlekedésszervezési kérdéseiről kezdődik lakossági vitafórum este fél 6-kor a Heller Ödön Művelődési Házban. Késés Ferihegyen Törésvonalak az SZDSZ-ben A jövő hét végén küldöttgyűlést tart és új pártelnököt választ a Szabad Demokraták Szövetsége. A tét azonban nemcsak az, hogy Dombach Alajos, Mécs Imre vagy Tölgyessy Péter lesz-e Kis János utóda. A rendszerváltás két nagy politikai erőjének egyike próbálja meg - már az 1994-ben esedékes választásokra tekintve - hogy hiteles, sőt vonzó kormánypártként fogalmazza újra önmagát. 1989-90-ben politológiai közhely volt, hogy a magyar pártkép távolról sem végleges. A jósoknak nem lett igazuk, mert a kormányzati pozíció mindeddig egybetartotta az MDF-et, miként a „második párt" mégiscsak erős, mégha csak ellenzéki, helyzete - felelőssége és lehetőségei - az SZDSZ-t is. Az SZDSZ-ben Kis János lemondása és utódlása az ellentétek gyakran csak különbségek - több rétegét is felszínre hozta. Normális „európai" körülmények közt szinte áthidalhatatlan az az ellentét, amely a magát szociálliberálisként meghatározó pártban a SZETA-t, a Szegényeket Támogató Alapot létrehozó Solt Ottiliát és Iványi Gábort, a jakobinus baloldaliságát meg nem tagadó Eörsi István elválasztja a konzervatív liberális Tamás Gáspár Miklóstól vagy a „theacherista" korlátozatlan piacgazdaság olyan híveitől, mint Soós Károly Attila vagy Tardos Márton. A leglátványosabb különbség azonban abból a tényből adódik, hogy az SZDSZ a 80-as évek féllegális és illegális, jellegzetesen fővárosi humán, alkotó értelmiségre támaszkodó demokratikus ellenzékéből jött létre. Ez a pártállammal szemben képviselt elveket és eszméket: emberi jogokat, liberalizmust és piacgazdaságot. A Beszélőt 1981-ben megalapító és saját névvel, lakcímmel szerkesztő Kis János, Kőszeg Ferenc, Solt Ottilia, a náluk - többnyire álnéven - publikáló történészek, közgazdászok, szociológusok, például Magyar Bálint, Pető Iván, Szabó Miklós, az ugyancsak szamizdatot kiadó Demszky Gábor, a „szamizdatbutikot" működtető Rajk László, a hatvanas évek közepe óta minden ellenzéki akcióban részt vevő Haraszti Miklós - ez az a „történelmi kör", egy rosszmájú megjegyzés szerint partizánszövetség, amely mind a mai napig meghatározó az SZDSZ vezetésében. A különböző aláírásgyűjtések, rendőrileg üldözött március 15-e és október 23-a során kerültek kapcsolatba velük az „56-osok": többek között Göncz Árpád, Mécs Imre, Vásárhelyi Miklós, valamint az „ellenzék ügyvédje", Dornbach Alajos. Az üldözött ellenzékiek tiszteletre méltó, de mégiscsak zárt köre 1988-89-ben hirtelen kiszélesedett. Kapcsolatba kerültek az MSZMP-ben s a kormányhivatalokban szerveződő reformértelmiségiek is, például a „Fordulat és reform" szerzői közül Bauer Tamás, Juhász Pál vagy Tardos Márton. A '89 nyarán az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal között folyó tárgyalásokon szakértőként kerül a politika és az SZDSZ frontvonalába többek között Hack Péter, Soós Károly Attila és Tölgyessy Péter. A demokratikus ellenzék politikai és erkölcsi tőkéje párosul a tiszteletet parancsoló szaktudással, de nem ez hoz majd több, mint egymillió szavazatot az 1990 áprilisi választásokon. Az SZDSZ-t az 1989 novemberi népszavazás teszi elitcsoportból tömegpárttá, amikor a „megalkuvó", "Pozsgayval összeesküvő" MDF-fel szembeszállva a legkövetkezetesebb antikommunista, radikálisan jobboldali erőként lép fel. Ez a radikalizmus az, amely tömegesen vonzott olyanokat az SZDSZ zászlaja alá, akik kiábrándulva figyelték a Parlamentben a „langyos" liberális magatartást, a leszámolás helyett a jogi, közgazdasági érveket, s akik távozásával egyharmadára csökkent a párt létszáma. Mi legyen a radikális hívekkel? Az SZDSZ régi gárdájához tartozó Dornbach Alajos szerint meg kell húzni azt a határt, amelyen túl a párt már nem képes bizonyos nézeteket befogadni. Mécs Imre, az 1956-ban egyszer már megvalósulni látszó egység nevében az összefogás szükségességét hirdeti. A politikai, ideológiai múlttól és kötöttségektől mentes Tölgyessy Péter pedig hivatásos politikusként azt vallja: ha az SZDSZ hatalomra akar kerülni, akkor minél szélesebb rétegeket kell magához vonzania, mindenkit azzal, amit hallani akar. HAJDÚ ANDRÁS SZDSZ'küldöttgyülés A szegediek favoritja Dornbach A szegedi szabaddemokraták megválasztották küldöttjeiket a jövő hét végi országos gyűlésre. A hat képviselő: Beck Zoltán, szegedi elnök, dr. Such György ügyvivő, Rózsa Edit országgyűlési képviselő, Tűhegyi József, Szeged alpolgármestere, Nagy Sándor matematikus és Jankó Attila önkormányzati képviselő. Rozsnyai Bálint mint az Országos Tanács tagja vesz részt a tanácskozáson. A küldöttválasztással egyidőben a tagok javaslatot tettek, kit lámának szívesen az Ügyvivő Testületben, illetve az elnöki székben. 24-en jelöltek, ügyvivőként 21 szavazatot kapott Pető Iván és Dornbach Alajos, 20-at Tamás Gáspár Miklós, 18-at Kis János, 17-et Tölgyessy Péter és Wekler Ferenc, 13-at Magyar Bálint, 12-őt Mécs Imre, 8-at Tardos Márton és Rajk László, 7-et Haraszti Miklós és Hack Péter. A három elnökaspiráns közül Dornbach Alajost támogatták legtöben, 12-en. Tölgyessy Péter 8, Mécs Imre 4 voksot kapott. Érdeklődésünkre a pártirodán elmondták, hogy a küldöttek mandátuma nem kötött, ezt a javaslatot nem kell feltétlenül figyelembe venniük. M.T.