Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-14 / 267. szám

Ajánlat Szeretném fölhívni a kedves olvasó figyelmét, ideje változtatnia szokásán. Ne úgy „menjen neki" ennek a karácsonynak, mint a tavalyinak, az azelőttinek. Ne strapálja le magát a szent örömünnep előtt! Legyen pihent, nyugodt, elégedett, üde, szerezzen új élményeket, töltődjék fel! Miért ne utazna el december elején pár napra, mondjuk, Hongkongba? Ha nem tudná, Hongkong a legek városa, a legvarázsosabb metropoliszok egyike. Keveréke Keletnek és Nyugatnak, Európának, Ázsiának és Amerikának. Nos, az utazáshoz repülőt ajánlok, lakni pedig szállodát. Potom 145 ezerért hirdetnek 9 napos kirándulást. Nem azért mondom, de fantasztikus élményekkel gazdagodna, főképpen ha kihasználná az utazás fakultatív lehetőségeit is. Hajóval átruccanhat Kínába, csak 12 ezerért, aztán Macaóra, úgyszólván fillérekért, még hatezret sem kérnek a viteldíj és a kalauzolás fejében. S hogy biztosan el ne unja magát, az ön helyében én nem hagynám ki Tajvant sem. Végül is két napot időzhet ott a 36 ezer forintjáért. Akárhogy is számolunk, ezek az összegek összesen nem érik el a 250 ezret. Na, persze lehet ennél több is, attól függ, mennyit költ. Szerintem nem érdemes garasoskodni. Például Macaón egy kaszinót én nem hagynék ki, úgy általában pedig a kínai ételspecialitásokat. Senkit sem akarok rábeszélni erre a hongkongi útra, de abban biztos vagyok, aki él vele, andalító zsongásnak érzi majd az itthoni ajándékvásárlási rohamot, s csak mosolyog és mosolyog... Hisz az élet oly csodás! CSÜTÖRTÖK, 1991. Nov. 14. A VÁROS 7 FOTÓ: SOMOGYI KAROLYNÉ Nem a pecsét hiányzik!" A főépítész a Klauzál térről Nemrégen közöltünk részletet abból az 1988-ban készült tervből, amely a Kaluzál tér rehabilitációjára készült. A két tervező - Fekete Zoltán és Tarnai István - a tér teljes forgalommentesítésével oldotta meg a feladatot. A terv sorsáról, megvalósulási lehetőségeiről Kiss Lajos városi főépítész véleményét kértük. - Miért nem fogadták el „hivatalosan" is az elkészült tervek valamelyikét? - Mert egy vállalaton belüli tervpályázat elbírálása nem igényli a város vezetőinek testületi döntését. Négy éve az akkori közlekedési osztály tervjavaslatot kért a Kaluzál tér forgalmi rendjének átalakítására. A Délterv - igen szimpatikus módon - házi tervpályázatot írt ki, így készült el a Technika Házában bemutatott öt pályamű. A megoldáskeresésnek e formáját én is támogattam, de szó sem volt arról, hogy a tervek közül a városi vezetésnek sürgősen választania kellene. - Nem volt időszerű? - Több okból sem. Sorrendet állító elbírálásra azért nem gondoltunk, mert akkor még hiányoztak azok a háttéranyagok, koncepciók, amelyek birtokában a szakmai zsűri dönthetett volna. Nem volt még várospolitikai döntés arról, hogyan is változzon meg a Belváros oly módon, hogy valóban betölthesse rendeltetését, és kialakuljanak azok az útvonalak, amelyek egybekapcsolása valóban a város központjává tenné a Klauzál teret és környékét. De azt se felejtsük, hogy a Klauzál tér nem választható külön a szorosan hozzá kapcsolódó Kárász utcától, és ha a teljes gyalogos tengelyt nézzük, akkor a Széchenyi és a Dugonics tér is ide tartozik. Ekkora terv elkészítése nem nélkülözheti a szakmai közmegegyezést, de a várösíakék.támogatását sem! - Melyek a 'legvitatottabb szakmai kérdések? - A három éve készült tervek között igényes, szép munkák is találhatók. Igen színesek, a részleges forgalommentesítéstől a teljes lezárásig sok minden megtalálható bennük. Még jelenleg is élénk vita folyik például arról, telepíthetünk-e fákat a Klauzál térre, vagy csak ládákban kihelyezhető, örökzöld növényeket tegyünk a padok közé. Itt sohasem voltak fák gondolnunk kell arra is, hogy esetleg alapvetően megváltoztatják a tér habitusát. Ugyanígy megfontolás tárgya, milyen bútorokkal rendezzük be a teret, álljon-e ott óra. Bármilyen terv születik, szorosan össze kell kapcsolódnia a már említett gyalogostengely által egybekötött területekk,el. Ez természetesen hangsúlyosan vonatkozik a járófelület burkolására is. A cukrászda előtti burkolat meghamisítja a tér jellegét, azon kívül, hogy jól lehet járni rajta, semmi sem hozható föl a mentségére. De a kerítés sem illik oda... - A nyilvános fórumon milyen volt a tervek fogadtatása? - Azóta is őrzöm a jegyzőkönyvet, amely arról tanúskodik, hogy akik eljöttek, igen határozottan mondták el a véleményüket. És bármily meglepő ma már, de a végkicsengés az volt, hogy elutasították a terveket! Sáros, külvárosi utakat, csatornázatlan utcákat és más sürgős tennivalókat emlegettek, szemben a „favorizált," a Belvárosból kiemelt Klauzál térrel. A város politikai vezetőinek kapóra jött ez a fogadtatás, mert egyáltalán nem volt pénz ilyen nagyszabású terv megvalósítására. Röviden: a terveket el kellett tennünk jobb időkre. - És most? - Meggyőződésem, hogy itt van az esély még akkor is, ha a pénz ma sem több, mint akkor. Elkészült a programjavaslat a Belváros közlekedési rendjének megváltoztatására, amelynek legfőbb célja a tehermentesítés és a környezeti ártalmak csökkentése. A térről szóló terv tehát most már pontosan beleillik a kialakulóban lévő várospolitikai, városfejlesztési koncepcióba. És megváltozott a közvélemény is: tapasztalataim szerint a lakosság támogatja, sőt szinte követeli, hogy találjunk végre megoldást, mert a jelen helyzet egyre kevésbé elviselhető. - Eszerint mégis megvalósulnak a tervek? - Ennek legfontosabb feltétele, hogy a közgyűlés eldöntse: milyen közlekedési rend lesz a kiskörúton belül. Ennek ismeretében már valóban megindulhat a terveztetés, és a régi terveket is szakzsűri bírálja el. NYILAS PÉTER A SZUE nem, a Termál talán... A közelmúltban a Ligetfürdő, népszerű nevén a SZUE bezárásával kapcsolatban több cikk, olvasói észrevétel is jelent meg lapunkban amiatt, hogy a Vízművek és Fürdők október 15-étól bezárni kényszerült azt, nem vállalhatván a téli üzemeltetés költségeit. A vállalattól most kaptuk a hírt, hogy a Termálfürdőt talán hamarosan kinyitják. „A nyári üzemeltetés sem gazdaságos, de a téli rendkívül gazdaságtalan. Forgalma csekély, ezért az árbevétel jelentéktelen, a költségek pedig ilyenkor fokozottabban jelentkeznek. A SZUE egyhavi, téli üzemeltetési költsége, takarékos gazdálkodással is megközelíti az egymillió forintot, bevétele pedig ritkán éri el a százezret. Ráadásul sem a vendégek igényeit, sem a közegészségügy követelményeit nem tudjuk télen maradéktalanul kielégíteni. S az önkormányzat sem tudott további támogatást adni. Dr. Molnár István november 4-én közzétett levelében a fürdőszolgáltatás biztonságát a fürdők eladásában, vagy bérbeadásában látta. Mi magunk is - egyik lehetőségként - a privatizációt látjuk megoldásnak, de véleményünk, mely megegyezik az önkormányzatéval, az, hogy ezt csak a fürdők fürdőkénti működtetésével szabad lehetővé tenni. Még akkor is, ha veszteséggel. A Termálfürdőre több ajánlkozó is volt, de ők vendéglátó egységként, discóként, bevásárlóközpontként kívánták hasznosítani. Fel akarták tölteni homokkal a medencéket, ideiglenes padozatot akartak készíteni - így kis ráfordítással bizonyára nyereségessé tették volna. Szerencsére ezek megvalósításához az önkormányzat nem adta áldását. Szolgálják ezek a fürdők a jövőben is a városlakók pihenését! Vállalatunknak az a véleménye, hogy a népszerű kuglóf maradjon meg a város polgárainak, teremtsük meg a biztonságos és lehetőleg gazdaságos üzemelés feltételeit, mielőbb nyissuk meg. Ehhez kértük az önkormányzat segítségét is. Ezzel a hossszú távon megoldást nyújtó programmal ért egyet a szegedi önkormányzat, s ennek megvalósítását pénzügyileg is finanszírozni kívánja. Talán már a legközelebbi ülésen határoznak a képviselők arról, hogy még ezen a télen - várhatóan januárban egyelőre ideiglenesen, s a téli idényre megnyíljon a Termál." Boldog idők! Nemrégiben rövid hírben adtuk tudtul, hogy elkészítették és az érdeklődő városlakóknak bemutatják a Belváros közúti forgalmi felülvizsgálatának dokumentumgyűjteményét a Délterv munkatársai. A megadott helyen és időben többen voltak a hivatalból megjelentek, mint a kíváncsi szegediek, a bemutató és az azt követő beszélgetés mégsem bizonyult feleslegesnek. A vezető tervező. Prágai János ugyanis egészen biztosan nyert néhány hívet annak a - munkacsoportja, Boldog Mária, Horváth Lajosné, Makra Andrásné, Virág Józsefné közreműködésével megfogalmazott - véleménynek, hogy a Belváros forgalmi rendjéhez csakis egy minden részletre kiterjedő, diagnosztikai vizsgálatra alapozva szabad hozzányúlni. S a terápiás kezelés minél hamarabbi, annál eredményesebb lehet. Ami az első feltételt illeti, jelenthetjük: adott. Ami a másodikat, még csak bizakodhatunk, hiszen az önkormányzati képviselők ezután ismerik meg a Délterv-tanulmányt és döntenek az ajánlásokról. Lapozgatom a koncepciós tervet, s már a bevezetőnél lassítok. Azt olvasom ugyanis, hogy amit a tervezők feladatul kaptak, „csak" innyi: adjanak javaslatol a forgalomtól mentes, vagy Is csillapított forgalmú övezetekre, a Belvárosban élők kedvezményeKözúti diagnosztika és terápia Ajánlások a Belvárosra zettségének (parkolás!) mértékére, határozzák meg, mekkora igény van mélygarázsra, parkolóházra, felszíni várakozóhelyre, tisztázzák a hidak szerepét és munkamegosztását, legyenek tekintettel a gyalogosok, kerékpárosok, a tömegközlekedés igényeire, az áruszállításra, a közlekedésbiztonságra, szolgáltassanak adatokat a lakás- és lakosszámról, az intézményekről, a munkahelyek létszámáról, gyűjtsék össze a mai állapottal kapcsolatos véleményeket, javaslatokat... Soroljam-e tovább? És most kérem az olvasót, gondolkodjék azon, e kérdéssorozat ezernyi al- és mellékkérdéséhez vajon hány adat, mi munkával rendelhető hozzá! Igazán csak találomra hozok fel néhány példát. Szeged legterheltebb útszakaszán, a Dorozsmai útnak a budapesti út és a Rókusi körút közti szakaszán 29 ezer 626, legkülönfélébb jármú megy naponta. A Tisza Lajos körút - a Kossuth Lajos sugárút s a Petőfi Sándor sugárút között messze lehetséges kapacitása fölött „teljesít" - 116 százalékos a forgalma a csúcsórákban. 1982-höz képest Szeged lakossága 6 százalékkal, a tömegközlekedési járműveken utazóké 20 százalékkal nőtt. Villamoson évente 54 millión utazunk. Ha a 74, 76 és 83-as buszokat nem engednék a kiskörútra, annak terhelése rögvest 40 százalékkal csökkenne. Személygépkocsira átszámítva 16 ezer jármú halad át a belvárosi híd kétszer egy sávján 12 óra alatt. (Szemléltető ábránk csak példa, számtalan, hasonlóan részletes adatsor szolgál a tanulmánykészítők megállapításainak bizonyítására.) Talán ennyiből is képet alkot az olvasó arról, mekkora volt a feladat, amit felvállalt a Prágaicsapat. Hasonlóan alapos képet rajzoltak a parkolási helyzetről, a balesetekről, a gyalogos és kerékpáros forgalomról. (Lesz még alkalmunk ezekről részletesebben is szólni lapunkban!) S nyilván abbéli meggyőződésükből terítik ki hamarosan a belvárosi terhelési térképet a városatyák előtt, hogy a nem szakértők számára is megvilágíthatóak mielőbbi döntést igénylő felvetéseik. Az például, hogy a 3-as, 4-es villamos sorsát rendezni kell, az Attila-Mikszáth Kálmán utca-belvárosi híd és a Tisza Lajos körút zsúfoltsága miatt a járatok útvonalát felül kell vizsgálni, napirendre kell tűzni újabb trolivonalak építését, az átmenő forgalommal kezdeni kell valamit, a rakodóhelyeket újra kell szabályozni, csökkentésre érett a zajterhelés, visszahódításra több, korábban csöndes belvárosi utca - és így tovább. A tervezők több változatban dolgozták ki ajánlásaikat, ezeknek már egyszerű áttekintése sem volna ötperces, átlapozós munka. S tegyük hozzá: a képviselők hasonló mélységű és jelentőségű koncepcióval, terápiás ajánlással nem is igen találkozhattak még. .Leckéjük" nem könnyű tehát még akkor sem, ha - mint hallottuk - egy rövidebb, tömörített koncepcióvázlatot kapnak meg. S az is könnyebbséget jelenthet számukra, hogy a tervezők az önkormányzat szakapparátusi munkatársaival és szakbizottságával egyeztették a javaslatokat. Bízniuk kell tehát csupán. PÁLFY KATALIN