Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-17 / 244. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. OKT. 17. Schiller beleszeret Máriába Beszélgetés a humán értékekről Szegvári Menyhért rendezővel A csütörtök esti nyilvános főpróba után pénteken este mutatják be a kiss/inha/ban Schiller Stuart Mária című drámáját. A darabot Szegvári Menyhért, a Pécsi Nemzeti Színház színész-rendezője állítja színpadra, aki egyébként szegedi születésű, de ez az első itteni rendezése. Hétfőn délben a Kisszínház nézőterén technikai próba közben beszélgettünk. - Milyen érzés rendezőként visszajönni Szegedre? - Furcsa, mert az egész gyerek­koromat itt töltöttem, és utána csak nagyon-nagyon ritkán jöttem vissza. Sajnos cpp most. amikor itt voltam, akkor halt meg apám. Ez véletlen, dc talán kicsit sorsszerű is... - Ha jól tudom, az első nagy rendezői feladata is egy Schiller­dráma volt. - Igen, a Haramiák. Dc azóta már a Don Carlost is rendeztem. Örömmel fogadtam cl ezt a szegcdi felkérést, mert szeretem a szerzőt, és ez nagyon érdekes munka. - A Haramiákat a hatvanas évek végén azért tűzték műsorra a nyugat-európai színházak, mert a diákmozgalmak aktuálissá tették. A Stuart Máriának is van ilyesfajta, a napi politikával összefüggésbe hozható mondandója'' Épp tegnap mondtam valaki­nek, hogy akkor lesz itt jó világ, amikor a klasszikusok elveszítik aktualitásukat. De ilyen világ nem lesz. Ebben a darabban szó van sok más mellett egy félig-meddig koncepciós perről, jogrendről, ar­ról, hogy a törvények hogyan mű­ködnek a valóságban, a gyakor­latban. Arról is szó van, hogy egy állam java előbbre való-e az úgyne­vezett humán értékeknél, a humán gondolkodásnál. Ez konkrét össze­ütközés a két férfi főszereplő, Burleigh és Shrcwsbury között, akik két különböző álláspontot képviselnek, amelyekben ezek az ériékek máshová helyeződnek. - Úgy láttam a próbákon, hogy Mária katolicizmusát és a vallási ellentéteket nem emeli ki ez az előadás. Például kihagyták Mária gyónásál. -Lényegét nem csonkítottuk meg. bizunyos jeleneteket persze ki kellett hagynunk. A drámában eleve benne van a vallásháború, ezt világossá, cilliclűvé tesszük, hogy ez milyen súlyt kap, azt az adott előadás dönti cl. Ez csak az egyik konfliktus a két tábor között. - Schillert gyakran azzal vádol­ták. hogy túlzottan idealizálta, szimpatikussá tette Máriát. Ebben az előadásban ez föl sem merülhet. - Schiller beleszeretett írás közben Máriába, ez irodalomtör­téneti tény, de ó azért jobb dráma­író volt annál, minthogy ezt az elfogultságot nyilvánvalóvá tegye. Erzsébet tragédiája ugyanakkora, mint Máriáé. Az egyik sors tragi­kus, mert egzisztenciálisan az, és a másik is az. mert egy döntés követ­kezménye. Erzsébet eldöntötte, hogy neki Anglia és az uralkodás fontosabb, mint az, hogy humán értékek szerint éljen. Ez legalább akkora tragédia, mint az. hogy elveszti az életét. - Hogyan érdemes ma roman­tikus drámát játszani? - Ha igaz a színpadon folyó tör­ténés, akkor teljesen lényegtelen, hogy milyen a stílusa a darabnak. Ki keli küszöbölni azokat a ma már elfogadhatatlan jegyeket, amik eltávolítanák a nézőtől. - Érdekes az ellentét a csodá­latos, korhű jelmezek, és a kemény, rideg díszletkonstrukció között. - Ennek a két különböző hatás­nak lehet olyan feszültsége, hogy ez ugyan a Stuart Mária, de ját­szódhat bármikor... Ha ezt a hatást sikerül elcrni, akkor jó az clkép zelés, ha nem, akkor gond van. - A vasárnap esti próbán volt egy nagyon indulatos kifakadása. Mindig így rendez? - Nem tudok langyosan rendez­ni. Képtelen vagyok nem beledög­leni egy-egy munkába, és ez indu­latokkal. érzelmekkel jár. A szín­ház indulatok és érzelmek kérdése. Az energiát, a konfliktust a rende­zőnek kell pumpálnia a nézőtérről, mert a színész hajlamos arra. hogy kerekítsen, hogy megússzon dol gokat. - Hogyan tudott dolgozni a szegedi színészekkel ? - Volt, akit már ismertem. Király Leventével gyerekszínész­ként együtt játszottam ezen a színpadon 1964-ben. Furcsa volt most itt találkozni. A többieket is láttam már korábban. Nagyon jól lehet velük dolgozni, de azt veszem észre, amit mindenütt az országban, hogy önbizalomhiánnyal küsz­ködnek. Annyit bántották már a színházat, és a színházon keresztül a színészt, hogy érezhetően tarta­nak, félnek, nem mernek igazán felszabadultan játszani. Ezt az önbizalomhiányt fel kell oldani bennük. - Szegeden elfogadott nézet, hogy van egy erős operatársulat, egy felfelé ívelő balett-tagozat, és utánuk jön a próza. - Emlékszem, hogy ez a gyerek­koromban is így volt. Vaszy Viktor azt sugallta a városnak, hogy a színházi kultúra legmagasabb foka az opera, és ezt Szeged értelmiségi elitje el is fogadta. Sikk lett ope­rába járni, ugyanez a fénye nem volt meg a prózának. A szegedi közönség prózát kedvelő része, főleg az egyetemisták, az egyetemi színpadra jártak. Ez is egyfajta sznobság volt. Hozzá kell tenni azonban, hogy az egyetemi szín­padon akkor olyan műveket mutat­tunk be, - Ionescot. Mrozeket ­amik szóba se kerülhettek a hiva­talos színházban. Úgy gondolom, hogy ezen változtatni egy-két évad alatt nagyon nehéz. De igenis ki kellene vívnia a prózai társulatnak is a saját rangját. - Ha reklámot kellene csinálni a Stuart Máriának, mit mondana, miért érdemes megnézni ezt az előadást? - Mert jó a darab. Szerintem értékes alakítások lesznek benne. A társulat külön-külön és együtt is felnő arra a színvonalra, amit egy Schilier-dráma megkíván. HOLLÓSI ZSOLT / Évadnyitó hangverseny a Nemzetiben A Nemzeti Filharmónia évadnyitó estjén a Nagyszínházban, a szegedi szimfonikusok új művészeti vezetője. Acél Ervin mutatkozott be a zenekar élén. A szimpatikus karmester Temesváron született, s a nagyváradi szimfonikusoktól telepedett át Szegedre ez év tavaszán. A számos nemzetközi sikert megélt dirigens itt is megnyerte a publikumot, sőt, játékuk alapján ítélve, a zenekar tagjait is. Valamennyien őszinte odaadással működtek együtt a karmesterrel. Acél Ervin jó kezű dirigens. Ütéstcchnikája világos, tiszta. Rendkívül energikus, s megnyugtató biz­tonsággal irányítja együttesét. Hálás, jól megválasztott műsora előnyös bemu­tatkozást kínált számára. Mendelssohn örökzöld muzsikájában az elegáns, pallérozott szellem, választékos intelligencia szárnyal, társulva érzékeny, édes érzelmességgel, bchízelgően szép és gazdag dallaminvcncióval. [ásóként a Hcbridák nyitányban (Op. 26.) élvezhettük mindezt. A természet, a távoli északi táj szépségét, a ködben úszó skót szikla­zátonyok. tengermorajlás hangulatát felidéző remek­mívű muzsika színes tolmácsolása során feltűnt, dc a későbbiekben is örömmel hallgattuk, hogy a vonós­együttes mily jó formában van. Hangzásuk homogén volt, s technikai fejlődést mutatott ápolt, helyenként igazán virtuóz játékuk. Az est szólistájaként Perényi Esztert hallottuk. Mendelssohn szépséges e-moll hegedűversenyét játszotta. A rendkívül népszerű kompozíció kiemelkedően emlékezetes tolmácsolása éppen közismertsége miatt nem könnyű. Hiszen a publikum szinte együtt dúdolja az előadókkal a fülbemászó, gyönyörű melódiákat, s így azt is elismeréssel nyugtázza, ha a megszokott elvárásoknak eleget tesz a szólista. Dc ha aztán alkotói fantáziájából még többre, rejtett, új szépségek felvillantására is futja, azért külön hálás lehet. Perényi Eszter előadásán magabiztos rutin érződött, koncepciója, amit töretlenül végigvitt, az elvárásoknak megfelelően kellemes, s nőies lírával árnyalt volt. Végül az impozáns Muszorgszkij műremekkel, a Ravel hangszerelte Egy kiállítás képei-vei búcsúzott a zenekar. A Viktor Hartmann festményei által ihletett fantáziadús muzsika pompás rézfúvós színeivel mindenkor lenyűgöző hatást gyakorol a hallgatóságra. A „séta" témában ugyan a szokásosnál gyorsabb pulzus lüktetett több ízben. Mintha valami belső tü­relmetlenség űzte volna a karmestert; haladjunk, s minél hamarabb álljunk a képek előtt, hogy azokat csodáljuk. A Gnóm tételt is kissé fürgébbnek éreztük a kelleténél. A gyorsan feldobott, erőteljes színek kontrasztjaival ábrázolt rémalak „látványa" azonban így is szuggesztív volt. A Csibék tánca, s a Limoges-i piactér tételek tarka elevensége a nagyszerűen játszó vonóskarnak és fafúvósoknak köszönhető. Ezúttal a rézfúvósok nem hatottak igazán biztosnak, meggyőzőnek. Főként a basszustuba tűnt vissza­fogottnak szólóiban. A fafúvósok hangolása sem sikerült makulátlanul. A kétségkívül legnagyobb erőpróbát jelentő kompozíció előadása azonban így is meggyőzött arról, hogy a szegedi szimfonikusok sorsukat jó kezekbe helyezték Acél Ervin karmesternél. Az ünnepélyes, grandiózus Kijevi nagykapu tétel elhangzása után szűnni nem akaró tapsban, és meleg ünneplésben részesítette a közönség a zenekart, új karmesterével együtt. BERÉNYI BOGÁTA A belépés díjtalan Crescendo fesztivál A régi Zeneakadémia Liszt Fe­renc Kamaratermében csütörtöktől vasárnapig rendezik meg a Cres­cendo fesztivált. A négy hangver­senyből álló zenei programsoro­zaton külföldi és hazai zenei ver­senyeken győztes fiatal magyar művészek lépnek fel. A rendezők, az Interart Fesztiválközpont és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola értesítése szerint a fesztiválra a belépés díjtalan. A program csütörtökön az idei zürichi Anda Géza zongoraverseny győztesének, Várjon Dénesnek szólóestjével kezdődik. Másnap este Simon Béla koncertezik, aki idén a Dohnányi Ernő zongoraver­seny első helyezettje lett. A Doh­nányi zongoraverseny idei második legjobbja, Németh Zsolt szombaton lép a közönség elé. Vasárnap este Soltész Ágnesnek, az ez évi Hubay Jenő hegedűverseny győztesének fellépésére kerül sor, zongorán közreműködik Schmidt Nóra. A fesztivál programjában Beethoven, Chopin, Liszt, Schu­bert, Schumann, Bach, Brahms, Saint-Saéns és Tartini művek szerepelnek. Az „utóvédharc" becsülete Gáspár Zoltánról, születésének 90. évfordulóján Gáspár Zoltán, aki ma 90 éve született. Szeged múltjának (is) egyik méltatlanul keveset emlegetett jeles alakja. Mint a Szép Szó utolsó szerkesztője írta bc nevet a magyar eszmetörténetbe. Az „értékvédő" későliueralizinus egyik legjelentősebb - örökké harcban álló - debatőrc volt, tisztelői és ellenfelei egyaránt ezt látták, látják benne. E tevékenysége hívta föl rá a mai könyvkiadás figyelmét is: a Gondolat könyvkiadó, a Nyilvánosság Klub és a Századvég folyóirat a közelmúltban (1990) közösen adta ki válogatott cikkcinek gyűjteményét Közjogi villongások címmel. Útja azonban a Szép Szó szerkesztői székéig hosszú volt, s a Szép Szó utáni évek sem lettek terméketlenek. A róla szóló ezért egy érdekes, és töréseivel, „kanyaraival" együtt is igen tanulságos életűiről tudósíthat. Nyíregyházán született 1901. október 17-én, apja, Gáspár Géza postatisztviseló akkori állomáshelyén. Az elemi iskolát szülővárosában végezte, s ott, az evangélikus gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait is (1911-1915). A fölsőbb osztályokat azonban már a nagy hírű kolozsvári református kollégium diákjaként végezte (1915-1>9). Erős protestáns tradíciókban nevelkedett, s a szabadelvű protestantizmus liberalizmusa később is eleven maradt gondolkodásában. „Éretté" válása azonban lényegében egybeesett a háborús összeomlással. Erdély elvesztésével - a Gáspár család is menekülni volt kénytelen. Szegedre kerültek, előbb vagonlakók voltak, majd lassan rendeződött egzisz­tenciájuk. Gáspár Zoltán mindenesetre e szomorú exodus következ­ményeként írta meg első cikkét, amelyet a Délmagyarország 1920-ban közölt. Ekkor azonban nem sokáig maradt Szegeden; bár a család ettől kezdve itt élt. ő 1920-ban az akkoriban szerveződő új közgazdasági kar ­a József Nádor Műegyetem önálló kara - hallgatója lett Budapesten. Közgazdasági tanulmányait követően visszatért Szegedre, állás híján otthon élt, s így érthető, hogy diákéveit meghosszabbította: 1929-ben újra hallgató lett - ezúttal a szegcdi egyetem jogi karán. Nagy évfolyam volt az övék. évfolyamtársai között olyanokat találunk mint Bibó István, Erdei Ferenc vagy Reitzer Béla S egy fölsőbb évfolyamú joghallgató, az utóbb grafikuskent nemzetközi hírre jutott Buday György is ekkor szervezte újjá a református hallgatók Bethlen Gábor Körét. Gáspár Zoltán ennek a körnek a munkájába hamarost bekapcsolódott, széles körű tudásával, emberi habitusával elnyerte társai becsülését is. A körből kifejlődő, s a kör körül tömörülök legjobbjait egyesítő Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának így ő is tagja lett. Részt vett vitáikon, rendezvényeiken, maga is több előadást tartott, s írt egy szociográfiai .hevezetést" is, amely azonban anyagiak híján nem jelent meg. A Művészeti Kollégium utolsó szakaszában. 1936-37-ben ő volt a „Művkoll" titkára. 1937-ben ott volt a nevezetes dudari nemzetközi falukutató táborozáson. Nem sokkal később azonban a Szép Szó körének hívására Budapestre költözött. A Szép Szó belső körei, elsősorban Ignotus Pál és Fejtő Ferenc ugyanis fölfigyelt harcos és lendületes cikkeire, s maguk közé hívták Gáspárt. Itt. az „urbánus" Szép Szó hasábjain talált igazán magára, itt. e körben lett a magyar liberális publicisztika egyik legjelentősebb alakja. Nem véletlen, hogy József Attila halála, illetve Fejtő és Ignotus Pál emigrálása után társai őt találták a legalkalmasabbnak a Szép Szó továbbvitelére. Ö lett a lap utolsó szerkesztője, s a betiltás után. Delta Almanach néven {1940) ő próbálta a lapot föltámasztani is. A Szép Szó kényszerű megszűnése után azonban csak kenyérkereső foglalkozásának, az újságírásnak élhetett: 1944-ig írásai zöme az Esti Kurírban jelent meg. Nagy érdemei voltak József Attila utóéletének, költői elismertetésének alakításában is. A költő második, budapesti temetésének egyik szervezője ő volt. írásainak történeti jelentősége egy sajátos szabadság-centrikus, értékvédő utóvédharcban keresendő. A Közjogi villongásokba gyűjtött írásai is mutatják, akkor volt elemében, amikor a jobbratolódó országban a szabadságjogok és -elvek védelmében, az állampolgári jogegyenlőség megtartása érdekében lépett föl. Nagy műveltsége, emberi értékeket védő bátorsága, lendületes érvelése, aforisztikusan tömörítő, megjelenítő képessége akkor érvényesült igazán, amikor valamely szabadságelv védelmében szólalt meg. Irodalmi allúziókat mozgósító, irodalomba visszacsatlakozó retorikája akkor volt a leghatásosabb. (Nagy memóriája több száz vers szövegét őrizte!) Fölfogásában a klasszikus liberalizmus, a magyar liberális protestantizmus, a Jászi-féle radikalizmus, a szociál­demokrata típusú szocializmus keveredett sajátos amalgámmá. Cikkeiben persze hol egyik, hol másik elem volt hangsúlyosabb, s koncepciójában mindig maradt bizonyos heterogenitás, a különnemű elvek nem teljesen olvadtak össze, s ezeket néha csak az alapvető szabadságelvek védelméből fakadó pátosz fogta össze. De cikkeit mindig tiszta szándékok alapján, erkölcsi kényszerből írta, s így mindig valóságos érté­keket védett, s értéktagadókat és -rombolókat támadott. E pozíciójából következik, hogy mindenkit, akit e szempontból vétkesnek vélt. egyaránt elítélt, legyen az bárki. Zavaros fejű nyilas vagy tévedő írótárs. Harcos alkat volt, erkölcsi „utóvéd", aki akkor is vívta harcait, amikor már „visszavonuló derékhadat sem tudott maga mögött". Akik emlékeznek rá, a nagy tudású, elveiért harcoló, polémiákat bátran álló liberális publicistára emlékeznek. 1945. január 13-án halt meg Budapesten, máig tisztázatlan körül­mények között. Egyesek szerint egy német katona lőtte le. lesből, mások szerint egy kontrollját vesztett orosz katona. Mindkettő lehetséges. Egy azonban bizonyos: jelképes, hogy a reménytelenség tudatával vívott harcát nem élte túl. Egy összeomló korszak romjai ót is maguk alá temették. L~A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom