Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-12 / 240. szám

10 RÖVIDEN DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. OKT. 9. Dr. Török Ferenc kiválasztottjai Azokkal dolgozik, akik elfogadják feltételeit Egyelőre kísérleti jelleggel Késő esti „pancsolás" a Sportuszodában - Először is hangsúlyozom, hogy az elvi irányítás, a felügyelet és a felelősség az enyém monda. - Buzgó javaslatot tesz az elvégzendő feladatokra, s ezt én véleményezem. A szövetségi vezetőedző együtt dolgozik kollégáival, ellenőrzi a kiadott munka végrehajtását. - A válogatott mellett két évig tevékenykedő, s az ön jobbkezének tartott Buzgótól a sikeres olimpia után búcsút vett. Most ismét vele dolgozik. - Akkor is elégedett voltam a munkájával, de az volt a megállapodás, hogy az olimpiáig működünk együtt. Utána más stábot is ki akartam próbálni, ezért váltottam. Egyébként most is csak az olimpiáig szól a megbízatása. - Kikből áll össze az edzői gárda? - Három szakágat, amelyekben az utóbbi időben visszestünk, kiemelten kezelünk. Ez a három a vívás, a futás és a lovaglás. Az úszás irányítója továbbra is Száll A barcelonai nyári olimpiáig már csak kilenc hónap van hátra, ami a sportolók felkészülésében igazán nem nagy idő. Különösen akkor nem, ha a „hajrában" új edzői csapattal kell elvégezni a kijelölt feladatokat. Márpedig az egyik magyar sikersportágban, a Szöulban két aranyérmet szerzett öttusában ilyen helyzet állt elő. Az elmúlt heti elnökségi ülésen Horváth László helyére éppen az ötkarikás játékokig hátralévő idő rövidsége miatt nem választottak új szövetségi kapitányt, hanem dr. Törők Ferenc MÖSZ-elnököt, egykori olimpiai és világbajnok versenyzőt, sikerkapitányt bízták meg a felnőtt férfi válogatott irányításával és felkészítésével. Dr. Török azóta szövetségi vezetőedzőt is választott Buzgó József személyében, s összeállította azt a stábot, amely a versenyzők olimpiai felkészítését végzi. A személyi változásokról Füredi Marianne, az MTI munkatársa kérdezte az elnököt. Antal, a lövészeté lllényi Pál és Simkulák Iván, a lovaglásé Molnár Tamás. Mivel Villányi Zsigmond vívóedző Olaszországba szerződött, posztja üresen maradt, tárgyalok Ungár Nándorral. Egyébként a lovaglás és a vívás szakági felelőse dr. Móna István olimpiai bajnok öttus'ázó lesz. A futást Kárai Kázmér irányítja majd, de Mizsér Jenő is a válogatottnál marad. - Az edzők közül van, akikkel korábban már együtt dolgozott. Visszatért a régiekhez? - Nem az döntött, hogy valaki régi vagy új. Azokat kerestem meg, akikben garanciát látok, hogy megoldjuk a ránk váró feladatokat, s akik elfogadták a feltételeimet. - Időközben az ön által felfedezett „aranytrió", az olimpiai és világbajnok Fábián László, Martinék János és Mizsér Attila mellett felnőtt Madaras és Káinoki. Az öt versenyzőből nehéz lesz a választás. - Bevallom, ez "mmmmmmm voj, ^ a kérdéskör, ami miatt a legtöbbet vajúdtam, hogy vállaljam-e az irányítást. Kegyetlen dolog lesz eldönteni, hogy végül ki marad ki a csapatból, mert mind kedves számomra. Hármójukhoz, Mizsérhez, Fábiánhoz és Martinekhez a nosztalgia is fűz, de a két fiatal is nagyon jó. A válogatásnál egyébként az edzésadagok teljesítése és a részfeladatok megoldása dönt majd. Október 15-én „stábértekezletet" tartok az edzőknek és a versenyzőknek, s megkezdődik az erőltetett menet a nagy célért, az olimpiáért - fejezte be dr. Török Ferenc. Ukrán olimpiai törekvések Néhány nappal ezelőtt az Ukrán Olimpiai Bizoitság, élén Valerij Borzovval, a müncheni olimpia kétszeres vágtafutó bajnokával, határozatot hozott az ukrán sportolók jövő évi olimpiai szerepléseivel kapcsolatban. Eldöntötték: versenyzőiket csak akkor engedik csatlakozni a Szovjetunió olimpiai küldöttségéhez, ha aranyérmeseik tiszteletére az 1992. évi téli és nyári játékokon az ukrán himnuszt játsszák el, miközben az ukrán nemzeti lobogó kúszik a magasba. Az Ukrán Olimpiai Bizottság határozatát elsőként Francois Carrard. a NOB igazgatója kommentálta Lausanne-ban. . - Akárcsak a függetlenné vált balti köztársaságok esetében, most is csak a politikai döntésekhez igazodhatunk, azok megszületése előtt a NOB semmit sem engedélyezhet, még csak állást sem foglalhat - jelentette ki. A NOB igazgatója hozzáfűzte még, hogy Észtország, Lettország és Litvánia olimpiai bizottságainak Ugye egyébként is más kategóriába tartozott, hiszen egykori NOB-tagországok újrafelvételét tárgyalták, tehát nem felvételről volt szó. - Amennyiben a Szovjetunióhoz tartozó 12 köztársaság ügyében minket is érintő politikai döntés születik, nyilvánvalóan az ukránok ügye azonnal a NOB megfelelőfórumának napirendjére kerül, s akkor technikailag viszonylag egyszerűnek ígérkezőfeladat megoldására vállalkozhatunk. Természetesen Moszkva is reagált, a Szovjetunió Olimpiai Bizottságának képviseletében Alekszandr Kozlövszkij alelnök. - A: ukránok kérése teljesíthetetlen és elfogadhatatlan. Személyes véleményem szerint határozatuk kizárólag a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra tartozik. Úgy gondolom, a nemzetközi sportközösség abban érdekelt, hogy az elkövetkezendő olimpiákon egy egységes szovjet csapat lépjen fel. Alig néhány nappal ezelőtt, szeptember 12-én Moszkvában és Ukrajnában is tanácskozást taroltak a köztársaságok sportvezetői, s ezeken a fórumokon is olyan közös vélemény alakult ki, hogy a soron következő olimpiákon a Szovjetunió nemzeti küldöttségének egységként kell szerepelnie. Arról viszont készek vagyunk tárgyalni, hogy a szovjet válotatottat alkotó köztársasági csapategységek vagy sportolók sportfelszerelésükön valamilyen megkülönböztetőjeleket viselhessenek. A Sportuszoda bejáratánál „frissen" elhelyezett tábla a felületes szemlélő számára is igazolja az információ valóságtartalmát, hiszen a szabad ég és a sátortető alatt is kitartó vendégek számára épp olyan szokatlan időpontokat „javasol" a medencék lá- mmmmmmm togatására, mint az első úszógumiját avató nagymamának. A biztonság (no meg a telefonon történt egyeztetés) kedvéért persze mégiscsak benyitok a városi sportigazgató szobájába... - Kinek a fejében fogant meg ez a magyar viszonylatban különlegesnek minősíthető ötlet? - Két vállalkozó (szellemű) fiatalember, Gyürki Zsolt és Kárász Sándor „találta telibe" a mi elképzeléseinket - válaszolja Bálint Ákos. - A Sportuszodának nézetünk szerint „főállásban" a versenysport érdekeit kell szolgálnia (a pólósok és az úszók eredményei ezt alá is támaszják), és csak utána következik a közönség igényeinek kielégítése. Mi önerőből nem tudtuk volna átvállalni a téli álomra térő SZUE feladatait, így célszerűnek látszott a késő esti nyitva tartást kiötlő urakkal (kölcsönösen előnyös) megállapodást kötni. - Amelynek értelmében... A Dél-Alföld egyik legjelesebb gazdasági szakírója olyan boldogságot és elégedettséget sugárzó ábrázattal hatolt be a sportszekció „vigvamjába", mintha (életében először) egy kispályás márkőzésen „teli rüszttel" is eltalálta volna a labdát: - Hallottátok, hogy néhány nap múlva késő este is lehet majd lubickolni a Sportuszodában? Már éppen vissza akartunk kérdezni, hogy a büfé is módosítja-e nyitva tartását, amikor kollégánk „könyörgőre" fogta a dolgot: - Ugye utánanéztek? Mondják meg, ki tudna egy ilyen kérésnek ellenállni? -„. két hónapig este fél 9-től fél 11-ig bérleti díj fejében átadtuk a Sportuszodát a vállalkozóknak, és persze a teljes vízfelületet használni kívánó vendégeknek. A létesítmény rendszabályai természetesen ugyanúgy vonatkoznak az éjszakai úszókra, mint a délelőtti látogatókra. Az 1991. évi bérletek az esti órákban nem érvényesek, de a két hónapos kísérleti időszak lejárta után (ha mindkét fél számításai bejönnek) igyekszünk majd egy olyan megoldást találni, amibe a „hagyományos" bérlettel rendelkezők is bevonhatók. A magunk módján tehát adni szeretnénk a közönségnek, de úgy, hogy közben mi is kaphassunk... Az egyik vállalkozót, Gyürki Zsoltot is sikerült elérnünk. - Mi, akik korábban is rendszeresen megfordultunk a Sportuszodában, nagyon jól láttuk, hogy a vendégeknek napközben - az ismert és tökéletesíti elfogadható okok miatt - nincs elég lehetőségük a nyugodt „pancsolásra". Úgy gondoltuk, hogy a munkájukból hazátérő felnőttek, a szemináriumokon elfáradt egyetemisták, főiskolások, a sportot, az úszást imádó családok este job••••••••• fjan ráérnek a test karbantartására, ezért - belevágtunk. Különösebb tőkére nem volt szükségünk, és Bálint Ákosékkal a kezdetektől korrekt egyezségre törekedtünk. - Gondolja, hogy ez a NyugatEurópában már meghonosodott életforma (mert ez az!) a szegediek tetszéséi is elnyeri majd? - Ez december 20-ig nagyjából kiderül. Ha megfelelő lesz az érdeklődés, januártól hosszabb távra is tervezhetünk. Egyébként október végétől szombaton (18-tól 21 óráig) és vasárnap (18-tól 21 óráig) is várjuk az úszni vágyókat; a felnőttek 80, a diákok, nyugdíjasok 60 forintért vásárolhatnak belépőt, míg a 14 éven aluli gyerekek ingyen jöhetnek be a szüleikkel. És van még egy jó hírem: a nyitás napján (október 21, 20.30) „féláron " lubickolhatnak a látogatók. RÉTHI J. ATTILA FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A német üzletemberek fantáziát látnak egy sakkozóban is... Lékó Péter „kinőtt" a magyar lehetőségekből?! Világbajnoki ezüstérme után szinte semmit sem lehetett hallani Lékó Péterről, erről a nagyon tehetséges sakkozóról. Annyi még eljutott hozzánk, hogy Angliában a sokkal idősebbek között a középmezőnyben végzett., és időközben, a terveknek megfelelően, sikeres vizsgát tett a szegedi Dózsa György Altalános Iskolában, az ötödik osztály anyagából. Néhány nappal ezelőtt különböző szóbeszédek kezdtek terjengni róla... Először az anyukát, Lékó Juliannát kerestük, de többszöri telefonálás után sem találtuk, majd Mészáros János, az Üllés és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke, a fó szponzor megkeresése következett. Vele már szerencsésebbek voltunk. - Sajnos nekem is több homályos félinformációm van. Hogy miért, azt is megmagyarázom. Az anyuka eddig teljesen önállóan, a mi tájékoztatásunk nélkül intézte a gyerek sakkozással kapcsolatos dolgait. Ebből aztán már előfordult néhány kellemetlen szituáció is, hiszen a szövetség az egyesületet keresi minden egyes ügyben. Rákérdezésünk után viszont Lékó Julianna nagyon rendesen beszámolt mindenről.Számtalan iskola szervezett találkozást Péterrel, azt is mi koordináltuk. Csak hallomásból értesültem, hogy a gyerek Németországban versenyez ezentúl rendszeresen. Az az igazság, hogy aggódom. Úgy látom, nem megnyugtató az edzőkérdése sem. Máté Gáspár, akivel Péter kezdett, a legutóbbi találkozásunkkor kijelentette: ezentúl csak menedzsere a srácnak! - A: előbbiek miatt talán, azon 14 gondolkodnak, hogy visszalépnek a szponzorálástól? - Szeretnénk tisztán látni a gyerekkel kapcsolatban. Azt vállaltuk, hogy 14 éves koráig támogatjuk, ezt ma is komolyan gondoljuk. Elengedhetetlen azonban, hogy letisztuljanak a Péter körül tornyosuló, felnőttek okozta bonyodalmak. Kíváncsiak vagyunk az anyuka véleményére is. Tulajdonképpen szerencsénk volt, mert szerdán már szerkesztőségünkben ült az anyuka, Lékó Julianna, s minden kérdésre megnyugtató választ adott. - Mi az igazság a németországi bajnokságban való részvételről? - Igaz, de ez nem rendkívüli, hiszen magyar élsakkozók nagy része ezt teszi. Nettetalban, a helyi klub színeiben, a megegyezés szerint, természetesen honorárium fejében, a jövő nyárig kilenc alkalommal kell asztalhoz ülnie. Igaz 3 ezer kilométer az út oda-vissza, de nagyon nagy szükségünk van a pénzre. - Ez azt jelenti, hogy az Üllés és Vidéke Takarékszövetkezet támogatása kevés a megnyugtató versenyzésiig? - Az egyesület bázisával évi 50 ezer forintban egyeztünk meg, ennél mindig többet adnak, de ebből - szerintem mindenki tudja nem lehet kijönni. A múltkori nagymesteri tornára a nevezés 15 ezer forint volt. Mellette a fiam, s a kísérők szállása, étkezése is pénzbe került. A győri versenyen nem is vettünk részt, mert a szövetség csak Péter költségeit vállalta. Egy 12 éves gyereket pedig nem lehet egyedül elengedni. Az igazsághoz tartozik, hogy ennek ellenére tudjuk, sehol sem lenne jobb Petinak, mint az Üllés és Vidéke Takarékszövetkezet SE-nél, a jövőt is velük együtt tudom csak elképzelni. - Felmerült az edzőkérdés is... - Most már a fiamnak több edzője is van. Károlyi Tibor csak a nyitójátékkal foglalkozik, hazánkban sakkozó szovjetek is oktatják. Máté Gáspár, az első mestere pedig a magyar menedzsere, ugyanis Jürgen Dániel személyében van egy német is, aki „eladja" Pétert külföldön. Érdekes, hogy a német üzletemberek fantáziát látnak egy sakktehetségben is. - Ha jól értem, az utóbbi időben anyagi gondjaik is voltak. - Sajnos elfogytak az anyagi tartalékaink. A házasságom is zátonyra futott. A két fiammal élek egy 15 négyzetméteres szobában, az édesanyám lakásában. Voltam már dr. Ványai Éva alpolgármesternél, ígéretet kaptam, hogy megoldják a gondomat, azonban eddig még nem történt semmi. Ugyanakkor rengeteg versenyre van kilátás. Csak azokat sorolom fel, amelyekre a közeljövőben kell elutaznunk. A jövő héten Bécsben egy nagy nemzetközi versenyen ül asztalhoz. Október 25-én Szombathelyen Magyarország-Anglia válogatott viadal résztvevője lesz. November 4-10 között Romániában szintén a válogatottal túrázunk. November 13-15 Klagenfurtban az Alpok-Adria nemzetközi versenyen indul Péter, mégpedig 19 évesek között. Közben a 14 éven aluliak világbajnoki bronzérmese a román Swarchmann Gábriel kihívta egy 8 játszmás páros találkozóra, amelyből 4 fordulót Bukarestben, négyet pedig Magyarországon játszanának le. Amennyiben Szegeden lenne vállalkozó a költségek fedezésére, úgy itt lehetne lebonyolítani az összecsapás második részét. SÜLI JÓZSEF