Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05 / 234. szám

12 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1991. OKT. 5. Csatának zajdultával... FOTÓ: SCHMIDT ADREA -Fél? - Ugyan mitől kellene? - Pár lépésre a határ! - Eddig se voltam máshol. - De akkor nem volt háború! A tökszedő ember helyet keres magának a frissen kúpolt kukoricaszár tövében s helyet kínál a másik nagy sárga tökön, hogy jele keletkezzék a komolyabb beszélgetésnek. A foghegyi válaszok helyett tehetősebbek is érkezhetnek. ha istenigazából kíváncsiak vagyunk a munkába felejtkezett pómép véleményérc. Menten ránk telepszik a csend nagy harangja és a patyolattiszta ég alatt munkálkodhat a rezzenéstelen ősz. A dűlőutak táblái tarkállanak: barna sárga - zöld leveleket mozgat a pajkos szellő, de a távolabbi tanya a tespedtség képét hozza felénk. Talán éppen azért, mert az istenhátamögötti részén vagyunk az országnak, a kőróséri sor határfelé eső területén. A por, melyet érkezésünkkel vertünk, éberré, figyeléssé tette Péter gazdát, mivel kőhajtásnyira már a szomszédos ország kukoricatáblái sárgállanak. - Mehetnek bátran - int fejével a kémlelőállások felé, mikor erős kézrázás után bejelentjük disszidálási szándékunkat. Miután emberünk komolyra is vehette kedélycskedésünk, rögvest szabadkozunk: - A háborúba még a vicc kedvéért se mennénk. Péter gazda végigméri szerény kompániánkat s kevéske szóváltás után az említett tökülókére tesz javaslatot, erősítvén: lenne mondadója több is, ha már összehozott bennünket a véletlen. - Fölfújják az egészet - jelenti ki szemrehányóan. - Nincs itt akkora vész, mint amelyet hírcinek. Nagyobb a füstje, mint a lágja. - Hála Istennek! Péter gazda tovább erősíti, hogy a hírvivTík sűrítik a borzalmakat: - Nem nagyon hallgatom a rádiót, a tévé se érdekel, így azt mondhatom nem is vagyok beijedve, mert ezelőtt is ha adtunk volna arra, amit ők szerettek volna, már régen fölszedhettük volna a sátorfánkat. - Ember, most háború dúl odaát! - Messze esik az mitőlünk, túl van a Dunán. A komám most volt kint Szabadkán, azt mondja, minden olyan, mintha nem is lennének harcok. Elköszönéskor abban maradunk: tartson meg Isten ebbéli állapotunkban még hosszú ideig mindnyájunkat, hogy a sárga tökön ülve csupán csak beszélgethessünk a háborúról. * Fut velünk a kocsi kíméletlenül; hűvös erdőbe érünk. Hanyagolt úton járunk.Vakarcs eb venné föl velünk egyre szaporábban a lépést, miután szabad jelzést kaptunk Kelebia felé, de a kocsi gyorsabb, s az izgága kis állat végül is visszasomfordál az ásotthalmi katonákhoz. így igazán nem mondhatjuk, hogy a kutya se volt kíváncsi miért is indultunk neki a jugoszláv határnak. Bezzeg ezelőtt pár évvel, a boldog békeidőben, mikor még nem dörögtek odaát a fegyverek, már az ásotthalmi útkereszteződésben elkérték az arra járó idegen papírjait s mire kikocsikázott az erdei kanyargókra, marcona tekintetű fegyveres őrök állták útját. Érkezett a drót hamar s ha nem vitte a hivatalos engedélyt magával, bizony szépen visszaparancsolták a határ erősen őrzött sávjából: semmi keresnivalója nem lehetett ott, ahol legfeljebb csak a madár járhat. Az országhatár menti erdőkben, kukoricásokban, pusztai tájakon. - Nincs az a bolond magyar, aki most át akarna szökni Jugoszláviába - mondja a sorompónyitó katona, s keményedő arcvonásain bár tekintete hamvas gyermeké észrevehető: komoly dolgok történnek odaát. Véresen komolyak. - Hajnalban, mikor nagy a csönd hallani véljük a csatazajt. - Idáig elhallatszana a bombázások döreje? - Ha nagyon fülel az ember, akkor igen. Végig se gondoljuk igazából, hogy a horvátországi harcok ide igencsak távol esnek, csak a csikériai őrsön figyelmeztetnek: bárki is hallja, jó füle lehet, mert a hivatalos katona, aki naponta járja a határt, nem hall ilyesmit. Bodor László örsparancsnok szépen meg is fogalmazza, hogy a Tiszától a Dunáig tartó szakasz csendes. A határrend betartását nemzetközi szabályok írják elő. Hírekből hallani, ha például átlegel egy tehén, abból most nagyobb probléma keletkezik, mint előtte, de errefelé a katonák semmiképp sem észlelhetik a háború zaját. Bodor főhadnagy szavai: - Inkább a polgári lakosok félnek. Csikéria nemzetiségi község, bunyevácok lakják és hozzájuk sokan érkeznek szabályos útlevéllel, hiszen sok rokonuk él Jugoszláviában. - A katonák másként viselkednek, mint ezelőtt. - Nem tapasztalható különösebb eltérés. - Azt hallottuk Kelebián, hogy a két járőr nem baleset áldozata lett... - Beszélnek összevissza az emberek. De egy biztos, a katonaságnál ami megtörténhet, az meg is történik. Ennél a szomorú esetnél a kivizsgálok biztos belekapaszkodtak volna a legkisebb gyanús jelbe is. Sajnos, az történhetett, hogy a két katona megszokhatta a vonat robaját, hiszen máskor is nagy zajban alszanak. Szomorú, hogy így történt, de mégegyszer azt mondom, a mostani állapotokra tekintettel, biztos kivizsgálták tünetesen a baleset okát. Azt erősítik, hogy a katonák voltak a hibásak, elaludtak a sínen. A halál híre mindenkor megdöbbentő. Ilyenkor még a katonaságnál is, ahol - hallotuk már sokszor - néha az embert is darabra mérik. Hiába vagyunk már határán a méltóságbéli dolgoknak. Bodor főhadnagy különben szolgálatkész fiatalember. Hamarjában talál engedélyt a laktanyai beszélgetésre, s így summázható: a beteg magyar valóság baja nemcsak a civilélet velejárója. Tulajdonképpen a szomszédos háború zaját hallani indultunk, nem pedig honi dolgaink térképezésére és ezért illik kerülni egyet a határőrök vonulását követve. - Itt nincs semmi - jegyzi meg Czeglédi Richárd. Társával, Pengő Csabával meg a határőrzésre idomított Zuhany kutyával, kémleli a tájat. A határőrző hármas megszokott látványa a falunak, mivel az őrs a templom paplakjába fészkelte be magát már jóideje. Onnét indulnak, oda érkeznek. Van idő a hosszú szolgálat alatt elgondolkodni a történteken. Ennek sóhaja Czeglédi katona szerint: az lenne a jó, - mutat a zöldkaréj irányába - ha ott is befejeznék minél hamarébb. Mármint a rombolást, az öldöklést. Ugyanis Richárd, a mélykúti kőműves, a civiléletben építeni szeret inkább, mint pusztítani. Csaba pedig a kondérok, üstök világában érzi igazán jól magát, lévén az őrsbéli foglalkozása: szakács. Ettől függetlenül mindennap földolgozzák a háborúban történt eseményeket. A rádióban hallottakat, a tévében látottakat meg a katonai jelentéseket. Ennek gyors sorkatonai észlelete, hogy esetleg csak Hercegszántóig hallatszhat el az eszéki, vukovári csatazaj. Pislákoltassuk magunkban a remény tüzét: hátha nemsokára elnémulnak arrafelé is az életölő fegyverek... * Kovács László a tompái ember észrevételével közli, hogy a háború szele az arravalókat igencsak megcsapta már a konyaktúrák idején, de most igazából csapkodja, mert a török invázió jórésze feléjük terelődött. Volt olyan hosszú karaván a határnál, amelyik a falu benzinkútjánál végződött. Több kilométeres kocsisor. El lehet képzelni mi maradt utánuk az út mentén, mivel az ember biológiai lény. Szükségletei keletkeznek, s ha nincs hozzá megfelelő hely, ott végzi, ahol éppen sikerül. Miután a vonulók jórésze Ázsiába igyekezett, nem sokat törődtek a tompaiakkal, hiszen legtöbbször sietős volt a dolguk. Ok inkább a békés népek csatáját vívták a háború szomszédságában. Kovács László betegintézeti gondnok szerint erős csapás érte Tompát, telepiszkolták a falut, de a határőr alakulatok azért a „konyaktúrás" mindennapok békéje szerint élhettek. Fegyvert nem kellett használniuk. Cégükről kérdeztet a kíváncsiság: - Az intézet kapcsolódik valamivel a szomszéd országhoz? - A fővárosi önkormányzat elmeszociális otthona a miénk. Közel vagyunk a határhoz igaz, de a jugókkal semmilyen kapcsolatunk nincsen. Amióta áll a cirkusz odaát, még magánemberként se megyek át. - Érkeznek menekültek magukhoz, hiszen a volt Podmaniczky-kastély nagy területen fekszik. - Nem tapasztaltuk. A környékbéli tanyákra is inkább a seftelők járnak. Lepakolják a cuccot és tételenként átjárnak érte. Az élet nem állhat meg, ha van csata, ha nincs. Sőt a bűn, meg a baj sem. A határvédők legnagyobb bánatára olyanok is érkeznek szép számmal, akik otthonukban sem a tisztességes munkából éltek. Csikérián hallottuk, hogy az egyik hajnalra kirámolták a Sárga csikó csárdát. Bárki is tette, a mostani zűrzavarban nehéz a nyomára bukkanni. Összenngolja ugyaV munkáját a határvédő meg a rend őre, de mostanára ez mintha kevésnek látszana, mert legtöbbször a bűnözőké a pálma ebben a keserves - és nem csupán határ menti - összecsapásban. A kelebiai Rákóczi Csillaga Tszben Lehoczky Jánosné megbízott főkönyvelőt arról faggattuk, hogy a szövetkezetet ért természeti csapásra rátetézett-e a szomszédban kirobbant háború. Válasza: - Nem, mert minket nem érint. Kelebia nincs is összenőve a jugoszláv Kelebijával, de a téesznek közvetlen érintkezése nem is volt velük. Tudtommal a tompaiak próbálkoztak... Farkas Istvánra testálódik ennek hitelesítése, mivel a főmezógazdász odavalósi. Száraz véleménye: - Az akarat megvolt, de nem jött össze. Kishatárforgalom keretében forszírozták. Persze, nem kell féltenünk az arravalókat, hogy nem jutottak a szomszéd ország áruihoz. Szabadka és az onnét ismert olasz piac mindössze 14 kilométerre van a két falu közé eső útelágazáshoz. Amit hivatalosan nem tudtak elintézni, az íróasztalok - Pest kényszerű közbeiktatásával -, azon a népek szatyraikkal, táskáikkai hamar segítettek. Sajtot vittek, konyakot hoztak, hogy csak a legegyszerűbb cserekereskedelmi manővert említsük. Tulajdonképpen, ha rájuk lenne bízva, még a háborúnak is hamar véget vemének. Nyilván, ilyesmire nem lehetnek tekintettel azok, akik fölfegyverzetten acsarkodnak egymásra és vad indulatok vezérlik cselekedeteikben. Nekik talán annyi lehet a népek nagy jajdulása, mint a határ felé tartó autónknak a kis, vakarcs kutya csaholása. Hiszen mit is tehetett volna a paprikatáblában munkálkodó a katonaviselt Németh Zsolt, mikor a tiszta égen megjelent felette egy idegen repülő? Csupán reménykedett, hogy a Kecskemét irányából feléje tartó három bombázó csupán elijeszti és nem lövi ripityára azt... Hogy semmiképp se legyen a csatazajból -jajj! MAJOROS TIBOR PRIVATIZÁCIÓS VÉGKIÁRUSÍTÁS A KISÁRUHÁZ-ban (Mars tér és Mikszáth K. u. sarok) AJÁNLATUNK: - iskolaköpcnyek. lányka aljak 49 Ft - indiai pólók 1250 Ft helyett 298 Ft - műrafia kalap 1050 Ft helyett 98 Ft - női fürdőruha 1000 Ft helyett 248 Ft - női fürdőruha 1870 Ft helyett 498 Ft - férfiing 1680 Ft helyett 398 Ft - férfiöltöny 6870 Ft helyett 1950 Ft - kamaszing 350 Ft helyett 98 Ft ENGEDMÉNYES T AMFORA. Értesítjük tisztelt partnereinket, hogy az Amfora szegedi lerakata (Szeged, Fonógyári út 8.) október 1-31-ig 20-50%-os árengedményt ad különféle termékeire, amíg a készlet tart. Leértékelt áruk: k'rai ;s rumét ponoel'n'ru, d'sym] 'ru, mikroed;nzek, fduü. csaptelepek ;s sek m's aj'ndjkqy'sra alkaliras 'ru. A felsorolt árukat a lakosság is megvásárolhatja RAKTÁRÜZLETÜNKBEN Szeged, Fonógyári út 8. sz. alatt. Minden SZOMBATON további 10% engedmény! Nyitva tartás: hétfótól csütörtökig 8-15 óráig péntek-szombat: 7-12 óráig SZÁMOLUNK AZZAL, HOGY ÖN IS SZÁMOL! Az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat (Szeged, Jókai u.l.) szaküzletében megkezdte viszonteladók részére közvetlen nagykereskedelmi áras értékesítését. Fizetési kedvezmények! Előrendelés-felvétel! Nyitva tartás: • hétfőtől péntekig 9-18 óráig, ' mM=m « szombaton 9-12.30 óráig.