Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-31 / 255. szám

6 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. OKT. 3 I . A lehetőség A százéves Balástyáról írtam huszonkétsoros, két hasábra tördelt, szerény dolgozatot - azzal a céllal, amit nem röstellek bevallani: olvasatán a gyarapodó helység lakosai legalább egy pillanatra elméláznak mindarról, ami őket, családjukat e tűzhelyhez köti. Lapunk október 25-i számában jelent meg az írás, Balástya, azaz Szeged-Felsőközpont születésnapján. Délután csörgött a szerkesztőségi távbeszélő, nem önmagától - az általunk ünnepelt telepü lés egy polgára hívott. Kemény hangon megdorgált, kevés híján felelősségre vont, amiért „kesztyűs kézzel" bántam a balástyai önkormányzattal, azzal a testülettel, amely egyszerűen, s nagyszerűen (mi sem egyszerűbb...) megfeledkezett a község ünnepéről. A magam részéről az ismert fordulatról tehetek tanúbizonyságot. Mindig az kap ki, aki valamilyen formában jóindulattal igyekszik megközelíteni egy kérdést. Hiszen eleve fölvállalta a szólás ódiumát. Kedves Olvasóm! Valóban egyedi ünnepi alkalmat szalasztott el Balástya népe. Első alkalommal volt munkaszüneti nap október 23-a. Ami kettős ünnep. Balástyán tarthattak volna hármas megemlékezést. Még lehet! Ez a lényeg. Tessék csak bátran fölvetni a választott képviselők előtt. Egy esztendő háromszázvalahány napja elegendő lesz erre. Az előkészítésre is. Az ünnep elő! nem lehet elmenekülni. Jövőre talán oly módon, ha egész Balástya Bécsbe megy kétnapos bevásárlóidra. Ezt pedig a tárt karú bécsi üzletemberek sem gondolják komolyan... Ők pedig a magyar ünnepnapokra igazán fölkészülnek, minden alkalommal. P. S. Kár? Pótlás? Kiszombori határesetek Viktor néni a millenniumból FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Bár a Parlament keddi döntésével november 7-éről december 16ára tolta ki a kárpótlási igénylések benyújtásának határidejét, már most levonható a törvény végrehajtásának néhány tapasztalata. Elsődlegesen: a szükséges iratok megszerzése, a papírok kitöltése sok utánajárással, vesződséggel járt, kellett tehát az előzetes tájékoztatás. Ezt minden község elöljárósága más és más módon oldotta meg. Kiszomboron például augusztus 26-a óta mindennap reggel nyolctól délután négyig állandó és ingyenes lakossági szolgáltatásként kárpótlási ügyfélszolgálatot tartanak. Mint Nagy Csabától, a hivatal igazgatási előadójától megtudtam, kb. 250-300 ügyfél jelentkezett eddig, zömmel helybeliek, de voltak Makóról vagy Budapestről is. Sokszor a kitöltésben is segítettek nekik a hivatalban, bár a vállalt feladat csak annak elmagyarázása volt. „Általában megértőek az emberek, érzik a jó szándékot, csak néha dörren meg egy-egy számon kérő hang. Akadt azonban olyan eset is, hogy valaki az asztalt verte, miért nincs rendben tartva, bevakolva az a ház, amely valaha az övék volt, s amelyet ő most vissza akar kapni" - mondja. A jellemző egyébként Kiszomboron is, csakúgy, mint országszerte, a földvisszaigénylés. Az esetek többségében kisebb területekről van szó, néhány aranykorona, pár tízezer forint értékben. „Az is valószínű, hogy a legtöbben nem elsősorban a földtulajdonra számítanak: az idősebbek gyakran csak egy kis föld- vagy életjáradékban reménykednek, erre várnak törvényt - sokan vannak persze, akiknek tényleg a földre van szükségük. Mások OTP-hiteltörlesztésre szeretnék felhasználni a kárpótlási jegyet: ez most nem lehetséges, jelenleg csak állami tulajdonú lakást tudnak vásárolni értük, az OTP-nél tudomásom szerint nincs ilyen lehetőség" - mondja beszélgetőpartnerem. Sok boszszúságot okoz, hogy minden kis földdarabra külön-külön kell kitölteni az F-lapot. Az öröklési jogot bizonyító, háromszáz forint illetékű anyakönyvi kivonatból szerencsére ilyenkor is elég egy darab. Előfordultak azonban kivételes esetek: az egyik ügyfél például a már meghalt nagymamájától elvett földet igényli vissza, mivel azonban közben édesanyja, aki az örökös lett volna, szintén meghalt, a két halotti anyakönyvi kivonat, illetve saját születési anyakönyvi kivonatának illetékét, háromszor 300 forintot kell megfizetnie. „Sokakat megtévesztett és kellemetlenségeket okozott, amikor a sajtó, a rádió meg a tévé közölte, ingyen lehet hozzájutni a kivonathoz, holott a hivatalokat még aznap értesítették, hogy ezt pénzért kell tenniük" mondja Nagy Csaba. Nehézségekkel jár az is, hogy halotti anyakönyvi kivonatot csak abban a faluban, városban adhatnak ki, ahol a haláleset történt. Általában is bonyolultnak tartják az emberek a kárpótlást. Itt szerencsére a makói földhivatal nagyon fair módon járt el, csakúgy, mint az érintett két téesz, a kiszombori Új Elet és a makói Agro-Maros. Nagy Csaba külön is megkért, hogy tolmácsoljuk köszönetét az utóbbi szövetkezet földügyesének, Nagy Jani bácsinak, akinek „az egész határ a fejében van: őhozzá mindig lehetett fordulni, ha valaki csak hozzávetőlegesen tudta, hol is volt a földje, tanyája". Két tanút kellett egyébként állítani a már elpusztult ingatlanok esetében, akik emlékeztek a tanya, gazdasági épület méreteire. Gondot okoztak még a határesetek. Ha valaki nem tudott arról, hogy földje időközben átkerült egy másik határba, s ezáltal egy másik földhivatalhoz, órákat elücsöröghetett Makón vagy Szegeden, mire kiderült, miért is nem találják a birtokát. Nagy Csaba nem tartja jó ötletnek a határidő kitolását? „Csúszni fog így a második ütemes, amikor majd az 1939-1949 között történt jogtalanságokat orvosolják. Amúgy is lesz elég probléma: akik ugyanis valamikor megváltást kaptak a földjükre, most csupán kárpótlási jegyre jogosultak, s licitálniuk kell földjükre - de mi lesz, ha majd megjelenik az egykori nagybirtokos, és nagyobb értékű kárpótlási jegye lesz a licitálásnál? Ráadásul a törvény értelmében a házastársak sem vonhatják össze kárpótlási jegyüket" - fejezi be a beszélgetést Nagy Csaba. PL. A postás mindenkit ismer, könnyen utat mutat az öttömösi tanyára a széles környék legidősebb lakójához. Az aprócska tanyán, kanyargós dűlőút mentén megtaláljuk özv. Kothencz Imrénét, akit a napokban köszöntöttek születésnapján a rokonok, ismerősök, önkormányzati vezetők. Akármily hivatalosnak - vagy a régi, munkásmozgalmi beidegződések miatt gyanúsnak - tűnik a község vezetőivel együttes köszöntő: nem régi pártharcos, mi több egyáltalán nem harcos, hanem galamblelkű és szeretetre méltó néni a tanya lakója. A születésnapi jókívánságok pedig ezúttal külön szót érdemelnek, merthogy Szögi Viktória néni 95 esztendős. Márpedig nagy ritkaság errefelé, hogy valaki éppen a millenniumból származik, akkor született, amikor az ezredéves Magyarországot ünnepelték. - Bizony szép kor ez. Éltesse az Isten, aki talán éppen a jó dolgokra emlékeztetve tartja egészségben! - mondom, miután tisztázzuk, hogy mások csak olyképpen szólítják, Viktor néni. Kétszer is kérdem, de se nem Viktória, Viki meg különöst nem. így hát márad Viktor néni, de múltidézőbe nem merítkezik. - Nem tudok én mit mondani, csak azt, hogy addig jobb volt, míg a Tata élt. Augusztusban múlt egy éve hogy meghalt. Kilencvenöt éves volt, ahogy elment. Jó természete volt az uramnak, rendesen éltünk, nem veszekedtünk, nem diskuráltunk. Itt laktunk ebbe a tanyába 26 éves korom óta. Gazdálkodtunk, jószágot tartottunk. Jólétbe nem nagyon kerültünk, mert mindég jöttek az árendáért, régen is, meg a Rákosi-korszakban is. Úgy, ahogy maradt valami. Később a Tata benne volt ugyan a tsz-be, de akkor se számított épp fiatalnak, azért mindég mondták: maradjon csak otthon a tanyába, akad ott azon a holdnyi területen elég tennivaló. - Ahogy magára maradt, nem indult valamelyik gyerekéhez ? - Nem, mert még úgy gondoltam tavaly, maradok. Télen is megvoltam egyedül idekint. Került ide úgy kutya, ahogy szükségesnek mutatkozott , most is van kettő. Most már viszont azon gondoskodok, hogy tovább tudjam adni mind a kettőt. Van is már helyük. Merthogy tovább azért egymagamban nem leszek itt a tanyán. A családjaim mondták, mindegyik, menjek oda. Most arra alakult, a fiamhoz, Imréhez megyek be a faluba. Szerettem volna a halasi határba a Jolánhoz menni elsőbb, de így alakult. Majd később. Eltöltök öt-hat hónapot a fiamnál, aztán elmennék a másik családokhoz. Négy gyerökünk volt, egy meghalt. Van az Imre, a Jolán, meg itt Petróczon alul az Emília. - Viktor néniék hányan voltak testvérek? - Mink kilencen voltunk, kilenc testvér. Már csak én élek, meg a húgom, aki nyolcvanéves. A legidősebb voltam a testvérek közt, oszt az egy húgom kivételével már mind elmentek, én meg maradtam legtovább. Nagy család, akkor az volt a divat. Most más járja, a három gyereknél mindeniknél egy-egy család van. Még dédunokám is van három. Most volt a körösztölő az Imrééknél, bent voltam a dédunoka körösztölésén. - Nem sajnálja itthagyni a házat? - A gyerek majd műveli a szőlőt, meg lesz így tartva. Énfölöttem meg már nagyon eljárt az idő. Nem panaszkodhatok, nincsen különben bajom. Étvágyam van, igaz nem eszek én már sokat. Annál inkább aludni? azt szeretek, meg bírok is. így eljár az idő. Itt most még van tizennégy tyúk, meg a kutyák, ezeket elláttam, ezzel elfoglalatoskodtam. - Már most akkor csak pihenve, valamelyest derűsen ki kell várni öt évet. Úgy lesz kerek az idő. - Nem tudom. A halállal meg lehet-e alkudni, mert azon múlna, leszek -e száz éves. De minek, nem olyan jó mán ilyen öregnek lenni. Énnekem már így is sok jutott, hálát adhatok érte. Nem múlik el egyetlen este se, hogy ne imádkozzak. A Tatáért is, magamért is. Akkor még jó volt, ameddig élt. Huszonegyben esküdtünk, annak meg akkor hetven éve. Hát így. B.P A Száz telek a tét Opusztaszeren Árpád földjén újra karókat vernek? Jövő tavasszal tovább terjeszkedhet Ópusztaszer. A falubeliek legalábbis remélik, hogy így lesz. Az idén a községházával szembeni területen folyt a falufejlesztés, és ahogyan Kecskeméti János polgármestertől megtudtuk, minden porta gazdára talált, a tulajdonosok éppen mostanában fizetik ki a telekárak második részletét. Lehetőséget adott ugyanis az önkormányzat a vásárlóknak a kedvezményes törlesztésre, azaz nem kellett azonmód, egy összegben kifizetniük a házhelyet. Az új esztendőben a baksi út melletti térséget szemelték ki újabb telkek kialakítására. Ez a föld ma még az Árpád vezér Téeszé, ugyanis az október 5-én életbe lépett és november 30-ig érvényes földeladási moratórium miatt, az önkormányzat csak előszerződést köthetett e terület megvásárlására. Huszonkét hektárról van szó, amelynek értéke: 3 millió 300 ezer forint. Száz-száztizenöt telek kialakítására alkalmas, és csakúgy mint az idén, jövőre is négyzetméterenként 15 forintos áron adnák a portákat. Földvásárlási igényét, a megkötött előszerződést, afféle szándéknyilatkozatként, állásfoglalásával erősítette meg a közelmúltban a falu képviselő-testülete. A házhelyek iránt máris sokan érdeklődnek, sőt több mint húszan már az igénylők listájára is feliratkoztak. A tereprendezést, ha minden az önkormányzat tervei szerint alakul, május derekán kezdik meg. A falufejlesztés természetesen csak akkor gyorsulhat fel igazán, ha a készülő új részletes rendezési terv mielőbb végleges formát ölt. A szükséges módosításokat (intézmények áthelyezése, szennyvízhálózat kialakítása) a november közepén tervezett közmeghallgatáson a falu lakói megvitatják és észrevételeikkel, megjegyzéseikkel elősegíthetik a képviselők felelősségteljes döntését. Nem vehető le napirendről, és „örökzöld" ügyként újra és újra fel is vetik a falu elöljárói a település és az emlékpark jövőbeni kapcsolatának kérdését. Annál is inkább, mert az emlékpark felé eső terület belterületbe vonása érdemi párbeszéd nélkül aligha lehetséges... Apropó beszélgetés. Nem sokáig nélkülözi már a telefont a falu fogorvosa. Százezer forintot áldoz a település arra, hogy dr. Seres Andrea, akit szeret és megbecsül a falu népe, orvoshoz métló körülmények között dolgozhasson. A Távközlési Vállalat egyébként augusztus óta folyamatosan szereli a telefonokat a községben. Újabb és újabb házakat kapcsolnak be a hálózatba, eddig mintegy 30 lakás kapott telefont, és a vállalat ígérete szerint az idén 75 készüléket helyeznek üzembe. A falu pillanatnyi pénzügyi helyzete stabil. A képviselő-testület megnyugvással állapította meg: az alapellátás színvonala nem csökkent. Energiára a tervezettnél többet adtak ki, ugyanakkor a fejlesztéseknél némi megtakarítást értek el. GOMBOS ERZSÉBET Népünk hagyományvilágából Kúdústuborék Hagyományos szokásaink érdekes egybeesése, hogy bár kisfarsang van (Szent Mihálytól Szent Katalinig), a bálozások, őszi lakodalmazások ideje, ugyanezen időbe esik az emlékezés, a fájdalom, az engesztelődés ünnepe is. S erre az alkalomra, amely magában foglalja mindenszentek napját (november 1.), és a halottak napját (november 2.), minden ember, minden család készül. Gyertyákat veszünk, koszorúkat készíttetünk. De vajon tudjuk-e, kiket idézünk, kikhez fohászkodunk mindenszentek napján? A nap mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről név szerint - mert olyan sokan vannak a kalendáriumok nem tesznek külön-külön említést. Azért sem, mivel mindenszentek napja a szentek egységének a fogalma, melyben az élő és az elhalt lelkek egy különös, titokzatos egységben vannak. A győri és az egri székesegyház mennyezetfreskóin lehet látni őket. Nézésükkor úgy tetszik, megnyílt az ég, s látjuk a szentek egységét, minden szenteket. Templomaink közül a pécsváradi, illetve az ősrégi pécsi titulusa mindenszentek, de nem egy templomunknak lettek védópatrónusai a Tridentinumot követően. Mindenszentek napján a szegedi tájon a családok mindönszentök kalácsát, kúdúskalácsot sütöttek, aminek tápai neve kúdústuborék. A kalácsot másnap, halottak napján a temetőkapuban álló koldusok között osztották szét, arra kérve őket, hogy az ő halottjaikat is foglalják majd bele imájukba. Köztudott ugyanis, hogy Isten és anyja, Mária, illetve a szentek a koldusok imáját mindig meghallgatták, könyörgésüket teljesítették. Halottak napjának előestéjén - tehát mindenszentek este - megszólaltak a harangok. Minden családban annyi gyertyát gyújtottak meg, ahány halottjuk volt. Körülötte ülve imádkoztak. Az anya hangosan, a többiek magukban mondták a halottakért való rózsafűzért. Időseink mondják, hogy amíg szólnák a harangok, addig a lelkek nem szenvednek a tisztítótűzben. A halottak napja a lelkek napja, a lelkek ünnepe. Bálint Sándor nyomán: A küzdő egyház ünnepélyes megemlékezése a szenvedő egyházról. Annak a hétnek, amelyikbe a halottak napja beleesik, halottak hete a neve. Hagyománytisztelő elődeink ezen a héten nem dolgoztak a földben. Inkább otthon tettek-vettek. Aki netán szántott, vagy valamilyen vágó eszközzel dolgozott mégis, azon - hitük szerint - hóttetöm (daganat) támad. A halottak napi gyertyaégetés ősrégi szokás, nemcsak a katolikusoknál, hanem a többi vallásokban, felekezeteknél is. Ugyanakkor a virágozás alig kétszáz esztendeje terjedt el, a német telepesek honosították meg nálunk. Napjainkban gyertyákat égetünk a saját halottaink sírjánál, a minden temetőben megtalálható közös körösztnél, a háborús emlékműveknél; imádkozva értük, felidézve őket, akiket oly nagyon szerettünk. A legtöbb síremlékre rávésetjük: Emléked szívünkben örökké él. Igen, örökké. S ez addig tart (csupán), amíg mi is élünk. Aztán már nem égnek gyertyák, nem ékesíti virág az elfelejteni?) elődök sírhalmait. Mostanában mintha bölcsebbek, mintha önérzetesebbek lennénk. Mintha valami tudatosulna bennünk, a rövid földi életünk utáni Örökkévalóságról. Szeretteink sírját sokan gondozzuk, nemcsak ilyenkor, halottak napja előtt. De a gyertyákat és a virágokat csak napján visszük ki, mert (sajnos!) nem egyszer eltűnnek, más sírjára kerülnek. Talán az ilyen cselekedetek ellen szóltak régi intelmeink: Aki a sírról virágot szakít, azt elviszi a halott. Egy másik intelem a gyertyákat védi: Sírról égő gyertyát másik sírra át ne tégy, mert azzal együtt átteszed az iménti sírban fekvő bűneit is. IFI. LELE JÓZSEF